Túrabeszámolók


Magas-Bakony (Bakonyi Kalandorok TE)

nafeTúra éve: 20172017.08.30 22:09:48

 


Magas-Bakony 30


GPS-el mért távolság: 31,1 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 685 m.


 Már az odaúton látszott, sokan leszünk. Bébtől kezdve kocsioszlopban haladtunk Bakonybél felé. Ennek ellenére a rajthoz meglepően közel sikerült leparkolnom (145 m). Gyors egymásutánban érkeztek az autók. Rövid készülődés, és irány nevezni. Ez egy kicsit nyögvenyelősre sikerült, de úgy 20 perc alatt túl voltam rajta, s megkezdhettem a táv teljesítését. Már fél nyolckor meleg volt és látszott, kutya meleg napnak nézünk elébe.


 Az előző napi összejövetelnek, az azzal járó főzésnek (marhapörkölt 12 kg húsból), a kiadós vacsorának, és a nagyobb mennyiségű szénsavas üdítőitalnak (vezettem, így alkohol szóba sem jöhetett) „köszönhetően” nem éreztem magam túl fittnek. Ennek „köszönhetően” maradtam kiírás szerinti útvonalon, az-az a nem szeretem K+ jelzésen. Azon talpaltam a Gerence-patak völgyében az első ellenőrző pontig. Nem volt kedvem az alternatív, részben jelöletlen útvonalam plussz 150 m szintjéhez, aminek nagy részét, alig valamivel több, mint egy kilométeren kell összeszedni. Elég jól haladtam, bár a fű és a csalán elég lucskos. Laciékat értem utol, s a szakasz legnehezebb részét velük együtt tettem meg. Szerencsére a legrosszabb szakaszt kifeszített kötéllel biztosították. Hamarosan Gerencepusztára értem, ahol megkaptam az első ellenőrző pecsétet. Ettem egy kis fürt borszőlőt, majd tovább indultam.


 Megnéztem a térképet, ezen a túrán, melyik útvonal változaton megyünk föl a Kőris-hegyre? A könnyebbiken, mivel kihagyjuk az Odvaskő-barlangot. Kicsit vissza, némi aszfalt, s már kezdhettem is a következő ellenőrző pontig tartó kaptatót. Alig pár száz méter, és már folyt is rólam az izzadtság. A piros jelzés jórészt szép bükkösökben vezet, helyenként némi kilátással. Egyre jobban bemelegedtem, s vált könnyebbé az emelkedő. Nem sokára elértem a Rézbükki-utat. Meglepően jó állapotban van. Másnap aztán kiderült, ez csak a felső szakaszra igaz. A P jelzés becsatlakozásáig tartó szakasz treking biciklivel nem igazán jó. Montival, három bárra felfújt két és egynegyed colos gumival nem lenne gond, de a bő öt bár kemény másfél col széles aszfaltgumikkal alaposan megkínlódtam. A lazább talajú, nagyobb darabos részeken pattogott, farolt, elkapart, szóval kutyául elfáradtam, mire elértem az Eleven-förtést. Visszatérve a túrára: azon elég jó tempóban haladtam. Hamarosan elértem az aszfaltot, és rátértem arra. A túra útvonala csakhamar becsatlakozott a kék jelzésbe. Most is voltak, akik benézték a K jelzés letérését az aszfaltról, ahol levágja az út egy nagy kanyarulatát, pedig jól volt jelölve (jó az OKT jelzés és plusszban még szalag is volt). Az engem korábban megelőzők meg is voltak lepődve, hogyan kerültem elébük. Még egy kis kaptató és fönt is voltam a kilátónál, ahol megkaptam a következő ellenőrző pecsétet. Megettem egy újabb fürt borszőlőt, előbányásztam egy csősálból levágott darabot, amit homlokpántként szoktam használni, jobb későn, mint soha alapon. Eddig elég gyakran törölgethettem az izzadtságot a homlokomról, nehogy a szemembe folyjék. Másnap, biciklizésnél, már kevésbé voltam lusta, és a Rézbükki-út kezdetén föltettem a homlokpántot, s nem is kellett törölgetnem az izzadtságot, pedig 25-30-al magasabb pulzussal tekertem fölfelé.


 Egy vizes papírzsepivel megtöröltem a homlokomat és a szememet, s irány lefelé. Eddig 489 m szintet szedtem össze, az-az a szint javát letudtam. A száraz időben nagyon csúszott a lejtő eleje, ezért inkább a régebbi, pár méterrel hosszabb ösvényen tudtam le a K jelzés legmeredekebb részét. A piros jelzésen jól haladtam, majd rátértem a Levél-kúti-árokban vezető Z+ jelzésre. Elég dzsindzsás, vízmosta, meredek lejtő. Ahogyan azt Viktor, már a rajtban elmondta, tavaly óta alaposan megváltozott a völgy. A porvai falunapi teljesítménytúrán használt új, akkor még csak nagyon köves alapozású dózerút, aminek akkor nem tudtam, hol van a vége az aszfalton, itt jön le. Valamelyest már murvázott, de a murvaréteg nincs tömörítve. Amikor rátértünk az aszfaltra, épp egy kamionrakomány murvát borítottak le. A műút elérésétől kényelmesebbé, de egyben monotonabbá is vált az út. A nyílt részeken jól jött a homlokpánt, annak ellenére is, hogy lejtett az út. Porván hamar megvan az ellenőrző pont, a szokásos helyén. A pecsételés után ettem egy kis sós sütit és szilvát, elrágcsáltam 3 db magnéziumos rágótablettát, illetve ittam két bögre ásványvizet. Közben a 20-as távon befutott Edina, hátán a pici lányával. A kicsi megpróbált szerezni egy szem szilvát, amikor az anyja egy fordulással, nem szándékosan meghiúsította a tervét. Adtam neki egy szemet. Igen csak határozottan vette el, s nem is adta ki a kezéből, még jégkrémért cserébe sem, bár az is kellett.


 Frissítés után folytattam az utat. Zömmel nyílt terepen ballagtam. Egy részen letértem a jelzésről és az erdősáv porvai oldalán mentem az aszfalt helyett. Már lemértem, 30 méterrel hosszabb, mint a kiírás szerinti. Azért nem sokára visszatértem az aszfaltra. A porvai túra tapasztalatai alapján nem is kísérleteztem az aszfalttal párhuzamosan, attól 10-20 méterre vezető ösvénnyel. Túl sok helyen mell magasságban zárnak össze a bokrok. Ha nem irtottak bozótot, akkor értelmetlen lenne rajta menni. Egy futó hölgy épp akkor fordult vissza róla. Neki is csak azt tudtam javasolni, maradjon az aszfalton. Eseménytelen úton értem el Szépalmapusztát. Az EP most nem a fa alatt volt, hanem a hotel melletti pihenő padoknál. Eddig, a PET palackos Aptonia izotóniás ital nem jött be. Most kipróbáltam a por alakút. Ez narancsos ízben egész jó. Itt is ettem egy kis szőlőt, de a legjobban a műanyag dézsába engedett hideg vízzel való arcmosás esett, és azt hiszem, nem csak nekem. Ezt indulás előtt megismételtem. A kalapomat is megnedvesítettem. Sokat tud segíteni a tűző napsütésben. Mire beértem az erdőbe, meg is száradt. Sokan, a jó szalagozás ellenére levágták a mezei út sarkát. Az aszfaltos szakaszon több kerékpáros előzött meg bennünket, többségükben montisok, akiket hamarabb meg lehet hallani, mivel a terep gumik elég hangosak. Jó pár helyen lehetett látni, mit rendezkedett az utolsó vihar. Kidőlt fákat és összegyűrt szalagkorlátokat hagyott maga mögött. Meglehetősen látványos részen visz ez az aszfaltút. Bakonybél előtt, a Z jelzésen rövidítettünk egy kis többlet szintért cserébe. Immár nem maradt más hátra, mint egy meredeken lejtő utcán lesétálni a célba. Folyamatosan érkeztek a túrázók, így beletelt vagy tíz percbe, mire átvehettem az oklevelet és a jelvényt. Nem kívántam több édes ételt, így a mákos tésztát kihagytam. Beszélgettem egy kicsit Viktorral, majd hazafelé vettem az irányt.


A Ménesjáráspuszta és Szépalmapuszta közti szakaszt leszámítva látványos (bár a kilátás itt sem rossz), a Kőris-hegyre vezető emelkedőt nem számolva könnyű, kellemes túra, nagyon sok indulóval, kiváló szalagozással, szuper ellátással. Akár milyen meleg is volt a túrán, azért a közelgő ősz előjelei közül megjelent a második is. Az első a gólyák elindulása Afrikába, már a túra előtt megtörtént. A második jellel vasárnap találkoztam. Biciklizés közben, Bakonykoppány határában két kinyílott őszi kikericset láttam. Ma pedig (szerdán), a Gerence-híd útszűkületénél, a Bakonykoppány felé található mezőn megkezdődőtt a fővirágzása.


  A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1500/1400/1200/1000 Ft-ért (az előnevezés időpontjától, illetve a meghatározott túrázó igazolványtól függően, színes térképes igazolólapot (saját térkép szükségtelen), oklevelet, jelvényt és 4 db különböző helyen használható 20%-os kupont kaptunk. Az ellátmányt biztos, hogy csak hiányosan tudom felsorolni, olyan sok minden volt, köszönhetően többek közt a Decathlon-nak is. A lényeg: minden ellenőrző ponton volt innivaló (víz, ásványvíz, izotóniás italpor), de nem mindenütt ugyanaz. Ugyancsak minden ellenőrző ponton kaptunk gyümölcsöt (változóan: szőlő, szilva, görögdinnye, banán). Ezeken felül volt csoki, müzli szelet, többféle sajtos süti, földimogyoró, energia zselé, magnéziumos rágótabletta, a célban mákos tészta…. és még amiket esetleg nem vettem észre, vagy elfelejtettem. Ahhoz, hogy mindent fel tudjak sorolni, „jegyzőkönyvet” kellett volna vezetnem az összes ellenőrző ponton.