Túrabeszámolók


Bakonyi Barangolás

dnvzoliTúra éve: 20172017.10.11 15:10:57

 Bakonyi Barangolás 70



2017.10.07.


Kipihenten,motiváltan,elszántan autózom le Bakonybélbe,kedvem van ma 70-et menni.Szeretem a Bakonyt,ismerős a terep,várható több kedves túratárs megjelenése is a rajtban,úgyhogy minden adott egy remek túranaphoz.Az utóbbi 3 évem nem éppen a hosszú távokról szólt úgyhogy a rajtban meg is egyezünk Tamással(Heyjoe),hogy a mai cél a lehetőleg szintidőn belüli beérkezés.


Nincsenek valami sokan ami köszönhető talán annak is,hogy a mai napra vagy 20 lehetőség közül választhatott az,aki teljesítménytúrázni kívánt.Ennek megfelelően a rajtprocedúra pillanatok alatt lezajlik és a hivatalos legkorábbi indulási idővel,ami 6:30-at jelent neki is vágunk a mára elrendelt távnak.


A Szentkút felé vesszük az irányt,talán 8-10 fok lehet a hőmérséklet,egy nyári technikai póló és egy még a kocogásaimhoz vásárolt hidegebb időkre való hosszú ujjú felső megfelelő öltözetnek tűnik mára.Napközben max 15-16 fok várható erős széllel,úgyhogy a biztonság kedvéért bekerül a zsákba egy pillekönnyű,vékony polár mellény és ennek a mellénynek a pulóver változata is.


Szentkútnál egy fénykép és elkezdünk bemelegíteni a P+ emelkedőjén.A szélnek hála semmi nedvesség nincs a növényzeten így elkerüljük a hajnali bakancs és gatyaszár vizesedést.Ma a kamásli is felesleges viselet.A Csúcs-hegyen Z sávra váltunk és leereszkedünk a Szömörke-völgybe,majd hamarosan meg is érkezünk a Kerteskői-szurdokba.Próbálozom néhány fényképpel,de látom,hogy reménytelen,nagyon kevés a fény.Az már csak hab a tortán,hogy valahol a túra vége felé(mikor újra kellene a villanófény)veszem észre,hogy nem automatára van állítva a vaku,így a gyengébb fényviszonyok között készült képeim(a ma készültek 70%-a)mehet a kukába.


A Kerteskői-szurdok ma nem jelent kihívást,kevés a víz,minden probléma nélkül érkezünk meg a sziklavölgy túlsó végénél székelő ellenőrzőpontra.Két féle édesség közül választhatunk,én be is dobok egy Sport szeletet.Itt még szinte együtt a korán indult mezőny,Andrisék Karcsival robognak el mellettünk,Norbiék épp a szívüket erősítik amott.


Nem időzünk sokat,gyerünk tovább,követendő a Z3szög.Néhány helyen nem ismerős a nyomvonal,ez a dózerút is mintha új lenne,legalábbis azóta,mióta utoljára itt jártam.Könnyen elképzelhető,mert az már vagy 4 éve volt.


Átkelünk a műúton és ráállunk a Nagy-Som-hegy aljában futó P+ jelzésre,ami eleinte jól járható,aztán egyre több a kivágott,bedőlt fa,főleg a sűrű,földön fekvő vékonyabb ágakból álló akadályon át kellemetlen a haladás.Úgyhogy ki is váltunk az erdő szélén-a jelzéssel párhuzamosan futó-földútra,innen a kilátás is szebb amúgy.Tamásnak viszont gondjai vannak,új a bakancsa amit ráadásul a műanyag fűző állandó kilazulása miatt nem is tud rendesen bekötni,baj lesz a sarka környékén,mondja.Mivel én is jártam már így azonnali sarok leragasztást javasolok.Tamás vonakodik kicsit,de rááll a dologra,mikor leveszi a zoknit én(lehet,hogy titkon ő is)a sarkán levő termetes felpuhulás láttán már látom,ebből nem lesz ma 70.Azért ragaszt és megyünk tovább.


Visszatérünk közben a fák közé,egy helyen aztán olyan szintet ér el a földön fekvő fa törmelék,hulladék ágak tömege,hogy kénytelenek vagyunk a gps-re hagyatkozni és egy mezőre kitúrázva kikerülni a kérdéses szakaszt.A tisztás túlsó sarkánál,újra a fák közé érve aztán ismét ráállunk a jelzésre.


Itt a Zoltay-forrás,lefényképezem(nem sikerüt),alig csörgedezik,szomjas nem vagyok úgyhogy most nem iszunk.Keresztezzük a Pálihálás felé vezető utat,szép időnk van,szépen süt a Nap,az erdő is kezd ősziesre színeződni,de azért az igazi színkavalkád még várat magára.A cseles letérőt a murváról nem vétjük el,mondjuk van vagy 6 mindenféle technikával fákra,bokrokra applikált letérést jelző Z sáv,aki csak minimálisan figyel annak nem jelenthet gondot.Átkelünk a bozótoson,megcélozzuk a szemközti erdőt,egy fán hatalmas nyilazott Z sáv jövetelünk irányába mutatva.Mi meg be az erdőbe,ha már itt ez az ösvény.Aztán gyanúsan nincs jel.Szóval mégis az erdő mellett kell menni.Vissza tehát a betérőig,igen,ott a következő jel,nem messze,jól láthatóan egy fán.


Zircig többen megelőznek,főleg futók,aztán a város feletti erdősáv vonalában,kint a tisztáson kis csapat vágtat mellettünk,amit egy Kiss Pistire feltűnően hasonlító fürge lábú túrázó vezet.A hasonlóság oly mértékű,hogy tulajdonképpen ő az,pár méteren át lelassul a tempónkra így tudunk váltani pár szót.Itt van ám Robi is,mondja,csak kicsit lemaradtak Balázzsal.Vajon hogy történhetett?,nem is értem!:)


Zircre érve balra kell tartani a szélső utcán,meg is van a jel újra.Átaszfaltozunk a városon,közben a központban K sávra cseréljük az eddig követett jelet.Egy lottózónak is álcázott kis helyen némi koffeint veszünk magunkhoz,majd elgyalogolunk(felgyalogolunk)a Parkerdő szélénél található frissítőpontra.


Itt ejtjük meg a tízórait,az előző helyen mindketten úgy éreztük,hogy nem lenne illendő,főleg,ha ott is kapható volt étel-ez nem látszott egyértelműnek,ezért nem kockáztattunk.Finom,barna buciból készültek a mai szendvicseim,van szalámis meg roppanós virslis is,most egy szalámisat kívánok,desszertnek meg fogyasztok a pont kínálta készletből.Most még a sósat nem tesztelem,több féle édes keksz viszont a bendőmbe kerül a teám mellé.Megjönnek közben Robiék is Balázzsal,sőt a női szakasz is befut Vera és Réka képében,kiegészülve Kiscsibésszel.


Falatozás után nekivágunk a Pintér-hegynek,jókat beszélgetve emelkedünk a nem túl megerőltető magaslatra,majd azon átbukva elénk tárul Borzavár.Borzavárra Minyon-nak,Shrek-nek öltözött körbálák mentén gyalogolunk be,néhányan almát csennek,mondjuk van elég,talán nem hiányzik a helyieknek az a pár szem.Őrült tempóban száguld el mellettünk egy traktorista,valami versenyen érzi magát,vagy csak élvezi,hogy húz a vadiúj gép teli vontatmánnyal is,Norbi fényképein aztán látszik,hogy valami nem jött össze neki,talán leszakadt a pótkocsi,mert a krumpli egy része bizony az útra került.


Termplom mellett kis ösvényen emelkedünk ki a faluból,egy ideig a csak a térképeken létező jelzést követjük.Kedves macska áll utunkba,elképesztő módon hízeleg,szinte lefényképezni se tudom,annyira bújik.


Leérünk a Szépalmára vezető műútra,itt már jelzés is van.Gyönyörű a táj,a messzeségben ott a Papod,tetején az általam közelről még nem látott kilátóval,előttünk a fák mögött már ott bújik a ma szállodaként működő egykori nemesi birtok Kisszépalmapuszta.


Már potyog a gesztenye ehető fajtája a birtok előtt,begyalogolunk az arborétumba,ott szembe az a fa melynek fele levele zöld,fele meg citromsárga különösen jól mutat.Előttünk a hotel épülete,mi jobbra tartunk a tó mellett,fel a dombra,ott találjuk ugyanis a következő ellenőrzőpontot,ahol a pecsét mellé hatalmas (szép)almát is kapunk.Előttünk a Kőris-hegy tömbje,mi viszont még nem egyenesen oda tartunk,a S sávon megcélozzuk a Tekeres-kút árok alját,ahol bizony egy kód feljegyzésével kell igazolnunk ott jártunkat.Itt köszön el tőlünk Tamás,sajnos,ahogy ez várható volt a sérülése nem teszi lehetővé a teljes táv megtételét,begyalogol hát Bakonybélbe a Száraz-Gerence-völgyön át.


Tekeres-kút-árok majd a Z sávon irány az egykori Kisszépalmapuszta.A hegy lábánál az esőháznál vár ránk az újabb frissítő állomás.Különböző szörpökkel,zsíros,lekváros kenyerekkel kínálnak a pont őrei,és bár előzőleg azon a véleményen voltam,hogy közvetlenül a legdurvább emelkedés előtt nem a legmegfelelőbb helyen van az etetőpont,most jóízűen harapdálom be egymás után a baracklekváros kenyereket.JMegvárjuk míg mindenki jóllakik,megnézzük az itinerben mi is vár ránk(minha nem tudnánkJ),majd Vera vezetésével megindulunk közelebbről megnézni azt a túlméretezett golflabdát.


Köszönhetően a kiváló túraidőnek,hőmérsékletnek,a kipihentségnek,a lekváros kenyereknek,meg még ki tudja minek,megállás nélkül egyenletes tempóban kúszunk fel a hegyre Verával,a többiek egy idő után már a hátunkat se látják,hiába nagyok vagyunk,na!:)Az utolsó legmeredekebb pár méteren azért úgy rémlik becsúszik némi megállás,ha máshol nem,az egyik Nemzeti Irányító Táblánál,ami,hasonlóan a Szent György-hegyen két hete látotthoz megint csak át akar verni minket,a hegytetőt ugyanis 90 méterre és két percre jelzi,szemben a valós kb. 8-12 méterrel és 10 másodperccel.Hiába,ilyenek ezek a nemzeti szót lejárató dolgok,aki nem figyel eléggé,úgy átverik mint a pinty.


Na,de mi nem ma jöttünk le a falvédőről,nem hiszünk el minden maszlagot,így nem gyalogolunk két percig,se 90 métert mert akkor bizony túlfutnánk a kilátón,túlfutnánk az ellenőrzőponton,és nem tudom,kinek és főleg miért lenne érdeke ez,de mint mondtam nem hagyjuk magunkat és beszerezzük a pecsétet a kilátó alatt egy padnál tanyát vert pontőrségtől.Vízzel kínálnak,ez,mármint a vízvételi lehetőség egy kivétellel a túra összes ellenőrzőpontján adott volt amúgy.


Itt nem időzünk sokat,most a kilátózást is kihagyjuk,nekiindulunk a meredek lejtőnek,irány a kék barlang jelzés.Mint említettem már,ma minden összejön,kiváló a talaj lefelé menet,se nem ragad,se nem csúszik,épp ideális a nedvességtartalma ahhoz,hogy különösebb megcsúszások,balett mozdulatok,cigánykerekezések nélkül lejussunk az amúgy meglehetősen meredek hegyoldalban.Az alján még átmászunk,átbújunk néhány fa alatt,mellett és már ki is értünk a műútra.


Műúton balra,majd irány a kelta halomsírmezőn átvezető Barátok útja.Kurtábbnál kurtább,kisebbnél kisebb völgyek mellett haladunk el(Kis,-Nagy,-Középső-kurta-völgy,Kis-völgy,Mély-völgy),majd a tisztásra érve annak végénél jobbra tartunk,nem egyenesen le a Száraz-Gerence-völgybe,mint ahogy én tettem hosszú évekkel ezelőtt a Rómer Flóris emlékúton,amikor elvesztettem a jelet és leérve az aszfaltra nem igazán azt láttam magam előtt,amit Annamariék a kis füzetükben a mozgalom teljesítőinek segítségképp leírtak.Akkor annyira összekeveredtem,hogy a végén már azt sem tudtam,honnan jöttem,az irányérzékem teljesen felmondta a szolgálatot,és ahelyett,hogy a várt Bakonybélben kötöttem volna ki,visszajutottam Kisszépalmapusztára-ahonnan pár órával a kavargás előtt elindultam.Na,de mindenki elhiheti,egy életre megtanultam ezt a szakaszt!:)


No,a kis off-ért elnézést kérek,tehát tisztás,tisztásnál,fakupacok mellett követjük a jelzést.Mielőtt beérek az erdőbe újra,hátranézek,hát az ég elég haragos kék,de a felhőzet szakadozott,nem is ígértek mára,úgyhogy reményeim szerint nem is kapunk esőt a nyakunkba.Annyira nem hiányozna most!:)


Újabb ellenőrzőpontra érünk,a Barátok útja nevűre,itt vagyunk durván féltávnál,problémám egy szál se,ennek örülök.Ide amúgy jövünk még ma,mikor másodszor ereszkedünk alá a Kőris-hegyről.


Innen rövid kis szakaszon szalagozás segít átjutni a Bakonybéli-Szarvad-árok aljába,az ott futó Z+ jelzésre.Lejutunk a Száraz-Gerence-völgybe,annak aszfaltján gyalogolunk el Bakonybél északi végébe a buszfordulóhoz.Itt Balázs zoknicserét vezényel,miért is ne,ha már külön erre a túrára megleptem a lábamat két vadiúj F900-as zoknival a Decathlonból.Pihengetünk,lábat napoztatunk,eszegetünk,közben elugrok a pár tíz méterre a főúton található kisboltba is némi koffeinért,szénsavért,cukorért.


A Bomba le is gurul mindjárt,a kólát a Kőris-hegy tetejére gondoltam elfogyasztani.Az energiaital biztosította lökettel a gyomromban indulunk neki a túra második részének.


Megkerüljük a Gerence fogadót meg a Hotel Bakonyt mellettünk a domboldalban épp valami tökgurító rendezvény zajlik.Átkelünk a Gerencén és elkezdünk gyalogolni a sunyi módon emelkedő aszfaltúton a Hideg-völgy irányába.Elhaladunk az egykori mészégető mellett,közben csodás kilátásokat rögzíthetünk a hegyek ölelte Bakonybélről.


Hideg-völgy aljában újabb ellenőrzőpont,sajtos pogácsával,mézes puszedlivel,hát kell az embernek az édes,a sós meg főleg ilyenkor,úgyhogy mindegyikből fogyasztunk.Mint megtudjuk úgy 50 körüli indulóval fut ma a 70-es táv és mi a középmezőnyben vagyunk valahol.


Nekivágunk a Hideg-völgy hosszan elnyúló emelkedőjének,de ma ez sem tud kifogni rajtam,igaz nem is olyan a talaj,mint az egyik korábbi BB70-en,mikor egyet léptél előre,kettőt meg csúsztál vissza.Balázs és Robi meg még azt is állítja,hogy az út is kiszélesedett valamiképpen,emlékeik szerint a völgy alsó szakasza csak egy szűk sáros ösvény volt egykoron.


Egyenletes tempót tartva,sehova se rohanva érünk fel a Királykapuhoz,közben elhaladunk a felhagyott nyíltszíni bánya mellett is,amit már lassan kezd visszahódítani a természet magának.Királykapunál töltött piskóta szelet a jutalom,választani két féle ízűből lehet.


Irány az egykori kisvasút nyomvonala,tehát a P sáv!Pihentatő szakasz ez,politizálunk kicsit,majd a Hídpillérnél befordulunk az Öreg-Kecskeakol-árokba.Úgy 1 km után erős visszafordító után veszi kezdetét az emelkedés a Witt-kilátóhelyhez,itt kezdem érezni,hogy odafent ideje lesz egy újabb szendvics elfogyasztásának,mert ma az édességeken kívül csak egy ilyet ettem eddig.Meglesz amúgy a tető még naplemente előtt,aminek külön örülök,legutóbb Zsuzskával már sötétben érkeztünk ide,ami a kilátás szempontjából nem a legideálisabb körülmény.Úgy is van,felérünk,kódot írunk majd a padokon elnyúlva szendvicset majszolva gyönyörködünk a szemben napfényben fürdő hegyvonulatban-ahova egyébként épp mi is tartunk.


Pihenő után irány lefelé először az erdőgazdasági murvás úton,majd szalagozás térít le erről,hamarosan újra a P sávon haladunk,amit csak ezért a kitérőért hagytunk el egy időre.


A Suttonyi-tó után örömködünk,hogy ide nem tök sötétben érkeztünk,ugyanis itt is dolgoztak a favágók rendesen,a hulladék meg itt maradt még,az ösvényt sok helyen beterítve.Még épp fejlámpa nélkül is tudunk haladni,azért a félhomályban néha keresni kell az újabb jelzett fát,mint említettem,az ösvény néhol rejtve marad.Aztán jön az az embermagasságú gazzal benőtt szakasz,az irány szerencsére egyértelmű,ha meg valaki itt végképp bajba kerül felmegy a murvás útra,az is elviszi a pihenőhöz.


Mivel jártunk itt már párszor a tájékozódással nincs probléma meg is érkezünk a Gerence-pihenőbe,ahol az újabb pecsét mellé újabb frissítőpont is vár ránk.Itt már bővebben fogyasztok a sós mogyoróból,az édeset már nem is kívánom.Kapunk viszont finom főtt birsalmát,ami mindenkinek nagyon ízlik.Jólesik a tűz melege is bár fázni még nem fázom.


Vágjunk neki az utolsó feladatnak,500 méter szintemelkedés mintegy 7 kilométerre elosztva,irány másodszor is a Kőris-hegy!Az Odvaskő-barlanghoz vezető lépcsősort akkor lássuk,mikor a hátunk közepét,mivel se szintet,se távot nem rövidítünk ezzel vesszük a bátorságot ahhoz,hogy kikerülve ezt a kellemetlen szakaszt végig a P sávon maradva közelítsük a hegytetőt.Az elején így is jut a tereplépcsőből egy rövidebb szakasz,majd jön pár húzósabb kaptató,aztán a barlangtól befutó ösvény után normalizálódik a helyzet,gyalogolhatóvá válik az emelkedő.


A jelzés néha elhagyja az utat,néha visszatér rá,hárman vagyunk,valaki azért mindig figyel,így nincs gond a sötétben sem.Nem mondom,hogy nem fáradok,fáradunk,azért másfél óra alatt így is felérünk,szerintem frissen se lenne lényegesen kevesebb.A radar előtti autóban üzemelő ellenőrzőpont pontőre viccel,hogy a pecsét csak a kilátó tetjén jár,Robival és Balázzsal emberére akad,hát akkor menjünk,mondják.Én leülök enni.


Fúj a szél idefent,na meg nincs is túl meleg,főleg izzadt háttal kellemetlen a klíma.Eszem mindenfélét amit a zsákomban találok,előkerül a kóla is,aztán sorra a polár mellény,majd a pulóver is,majd megvesz az isten hidege,marhára elkezdek fázni.Robiék meg sehol,remélem nem rám várnak.Vacogok,jöhetnének már,végre befutnak,mondom mehetnénk mert itt van vagy 7-8 fok.Ja,annyi volt napközben közli a pontőr,már a kezem is fázik,mennyi lehet akkor most 4-5 fok?Több biztos nincs.


Elindulunk végre,a botokat is csak úgy fogom,hogy a pulóver ujját ráhúzom a kézfejemre,nem véletlen úgy látom,hogy az előbb szembe jövő kolléga épp kesztyűt és télies sapkát húzott.


Beérve a fák közé,lejjebb aztán már sokkal jobb a közérzetem,vissza is kerül két réteg a zsákba.


Figyelünk nagyon,nehogy letérjünk a kékről,tudjuk,hogy ez is el fogja hagyni az utat,majd visszatér rá később,maradjunk a jelen,az a biztos.Itt van már az elágazó,ahol egyszer már jártunk ma,most viszont már nem üzemel itt ellenőrzőpont.Tovább a kéken,sőt itt már becsatlakozik a Barátok útja felől érkező zöld sáv is.Leérünk a völgybe.


Pár méter aszfalt majd az utolsó,de tényleg a legutolsó pár méteres szintemelkedés,átkelünk egy dombon,itt is van Bakonybél,Viktor utcája-zöld négyzet,Robi mondja,hogy tovább egyenesen a temető felé,most látom,hogy nem az volt a kijelölt út,sebaj,a végére úgy nézem így becsúszik egy kis kispista.


Célba értünk,sehol se jegyzik,de az időm 15:40,a szintidő mínusz 1 másodperc bőven túlteljesítve.


BB70 2010,11,12,után nem kis szünettel,negyedszer is kipipálva.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli



Fotók itt:


https://photos.app.goo.gl/sUkVdtVCCt3tSD303