Túrabeszámolók


Fázós TOPorgós

OttorinoTúra éve: 20192019.01.21 07:41:41

LAZÍTOTTUNK A TÉL SZORÍTÁSÁN

a Fázós TOPorgós túra alkalmával 2019.01.19-én, szombaton a Velencei-hegységben.

Egy semmi perc alatt, spontán alakult, régebben fiatal rókákból álló akciócsoporttal indulunk nyolc óra tájban a sukorói kultúrból egy 16+4 km-es túrára. (Nem kell mindig a csúcsokat ostromolni.) Azon kevés túrák közé tartozik ez, amelyeken lehetetlen kispistázni. Csupán egy színes térképen feltüntetett 4+1 ponton áll pontőr, de ezen pontokat tetszőleges sorrendben és útvonalon lehet felkeresni és begyűjteni a bélyegzéseket. Túl nagy variációs lehetőség nincs; vagy órajárással megegyezően, vagy pedig ellenkezőleg kell elindulni. Gyakran kitérőket kell tenni az egyes pontokhoz, és akinek helyismerete van, az hatékonyabb lehet a vadcsapások, surranó pályák ismeretének birtokában.

Mi órajárással ellenkezőleg indulunk a [S+] jelezte első osztályú minőségű bicikliúton Nadap irányába. Hamarosan a Gyapjaszsák sziklái közé vezet a jel, majd vissza a bicikliútra. Annak idején a Pázmándi Toporgók egyik túráján jót röhögtünk az elnevezésen, egyeseknek elindult a fantáziája. Hófoltot szinte csak keresve lehet találni, ami érdekes a múltszombati 15-20 cm-es hótakaró után.

Nemsokára megint le kell térni az útról, de nem a jelzés miatt, hanem mert egy autó jön szembe. (Rohadjon meg!) Így nem sokáig marad ép ez a nyugat európai színvonalú kerékpárút. Ha nálunk csinálnak valami szépet, azt úgyis pillanatokon belül szétbarmolják a tahók. Oldja a bosszúságomat, hogy jóval előttünk állatok rohannak át az úton. – Jé, kecske! – kiáltok fel, a többiek nagy derültségére, mert egy hét-nyolctagú szarvas csapatot látunk. Elöl a kisebb testű lányok futnak, hátul pedig az agancsos góré tereli őket. Esély sincs fotózásra, mert pillanatok alatt játszódik le a jelenet.

Később egy jobbos sikátorba térünk, ami kivisz egy rétre, ahol választhatunk, hogy a [P-] jelzésen tovább megyünk Nadapra, vagy a Bence-hegy felé kanyarodunk a [S-] jel mentén. A Bence-hegy kézenfekvőbb, így arra indulunk. A fürgébbek már szembejönnek. A hegy tetején álló, nyuszi fülre emlékeztető kilátó már messziről látszik. Jobb a békesség: nem a cserjék közötti csapáson mászunk fel a kilátó aljához, hanem a műút ívén, majd lépcsősoron. Nem fázunk, de a pontőr ruházatából következtetni lehet, hogy nincs meleg. A kilátó csak 10-kor nyit, de úgyse akarunk felmenni, mert innen is elég jó a kilátás. A Velencei-tó most egy zsombékos pocsolyának tűnik.

Miután mindenki eleget bámészkodott vissza indulunk a rét felé, ahol rá lehet térni a Nadap felé vezető [P-] jelzésre. A rétről keskeny ösvény vezet be egy erdőrészletbe. Érdekes módon jéggé tömörített hó van az ösvényen, a cserjék miatt igen nehezen lehet elkerülni a jégen járást. Nehezíti a haladást, hogy már sokan jönnek szembe olyanok, akik Nadapon már végeztek. Persze ez egy igen rövid szakasz, úgyhogy pillanatokon belül meglátjuk a sziklafalat, ami előtt ott van a nadapi Szintezési Ősjegy és az emlékműve. A sziklafal előtt van még a pecsételés és a teaosztás is. Teázás után visszaindulunk a [P-] jelzésen, és célba vesszük a Meleg-hegyet.

Egy rövid szakaszon házak mellett megyünk el, és itt is csak óvatosan tipegve lehet haladni a csúszósra tömörített jeges hó miatt. Ezen túljutva már akadálytalanul folytatjuk utunkat a Meleg-hegy adótornya irányába. A hegy lábánál, mielőtt egy ösvényen a többiek után mennék, egy kabátot súlyba teszek, mert melegem van, és a hegy is meleg, és még fel is kell menni rá. Persze a hegy elnevezés még magyar viszonylatban is enyhe túlzás, bőven elég lenne neki a domb, de az meg hülyén venné ki magát, hogy Meleg-domb. Odafönt gyerekek pecsételnek és ikszelnek, a felnőttek pedig táplálják a nem kicsit füstölő tüzet, elmondásuk szerint a szúnyogok ellen.

Most következik a fakultatívan felkereshető ellenőrzőpont, a „plusz 1”. Természetesen mindannyian bevállaljuk, mert majd kifúrja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy mi lesz a meglepetés, amiben azokat részesítik, akik jelzetlen utakon, a térkép segítségével elmennek a János-forrásnál levő pontra. Egy turistajelzés nélküli úton lemegyünk a [S-] jelzésig, amin kb. 40 m-t megyünk, majd balra kanyarodunk egy jelzetlen útra. Most könnyű megtalálni ezt a letérést, mert folyamatosan jönnek szembe rajta azok, akik már végrehajtották a szorgalmi feladatot. Két, egymást X-ben keresztező nyiladéknál kell jobbra fordulni egy (pillanatnyilag) avarral borított útra, ami lassan balra hajlik a keresett objektum felé. A János-forrásnál pár szál ropi elfogyasztása közben egy Szörényi-Bródy (János) művet élvezhetünk. A szám végén elmondom a gitárosnak, hogy tavaly az mentett meg az eltévedéstől, hogy a muzsika forrása irányát kutatva jöttünk le a tévútról. Köszönve a testi-lelki táplálékot megindulunk túránk utolsó ellenőrzőpontja felé.

Magam visszamentem volna a [P-] jelzésre, mert csak azt az útvonalat ismerem, de a többiek egy jelzetlen, kevésbé frekventált utat javasolnak, ezért rájuk bízom magam. Fejlámpám van, vizem van, olyan nagy baj nem lehet. Két túravezető is van a csapatban, úgyhogy most Tóni kezébe kerül a kormánybot. Egy valóban kevéssé ismert külső körön közelítünk hosszasan a pont felé. Hirtelen egy háromszor akkora szarvas csoport rohan át az úton, mint amekkorát a túra kezdetén láttunk; emberrel viszont egy szállal sem találkozunk, míg erről a zúzalékköves útról bele nem futunk a [P+], majd a [Po] jelzésbe, ami hamar elvezet a Barlang-kúti ellenőrzőpontra. Itt klasszikus Sportszeletet kapunk. Mi a fene ez az Internacional felirat rajta?

(Később kiderítettem, hogy a
Mondelez International tulajdonába került, már ez se magyar. Sikerült megszabadulnunk egy ilyen echte hungarikumtól.)

A viccesen hullámvasutas [P3] jelzésen folytatjuk utunkat. Ezt már ismerem többek között a Kőről-kőre a Velencei-hegységben című túráról, és valóban nincs hiány az útmentén a különféle kőalakzatokból; lehet fotózni. A keresztező [Z-] jelzésen jobbra fordulunk, és „lecsurgunk” Sukoróra, hogy a városban még felmásszunk a kiindulási pontunkra, a kultúrbeli célba. Mi lehet a meglepi? Tavaly voltam már ezen a túrán, de nem emlékszem, hogy akkor mivel leptek meg. A díjazásnál, a kitűző átadása után az érkeztető hölgy megnézi, hogy szerepel-e az itinerben a János-forrás rubrikájában pecsét, és akinek igen, az vehet az asztalról egy papírtálcát, rajta egy kocka almás pitével. Forralt boros teával zseniális. Egy kis kultúrbeli társadalmi élet után búcsút intünk Sukorónak; kellemes jó hangulatú séta volt.

Ottorino