Ciklámen 40
Bár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a Ciklámen túrám voltam... A célban kapott emléklap szerint 40 km-es teljesítménytúrát tettem a soproni hegyekben, a kitûzõn viszont Lõvér (sic!) 40/20 szerepel.
A hajnali Intercity-vel mentem, a legkésõbb rajtolók között voltam. Egy akadékoskodó úr mondta is, hogy ne induljak a 40-en, mert "be is kell ám érni". Mondtam, hogy ha már kiadtam 4000 forintot a jegyre, s ha már teljesítettem vagy 150 tt-t, akkor ez is menni fog. Mindenesetre rekord tempóra kapcsoltam, ami acélig kitartott. A hangulatos tájszólásban írt itinert követve elõbb a Sörház-dombi kilátóhoz értem, közben számos indulót megelõztem. A kilátó nincs a térképen (az itiner végén olvastam, hogy a 18. sz. térkép szerint kéne menni. Meg is ijedtem, hogy 300 éve nem készült új, de aztán rájöttem, hogy a térkép sorszámára utalnak.) Nincs a térképen jelölve, pedig nekem úgy tûnik, hogy épp ez díszeleg a címlapon. Amúgy nem lehet tudni, mert a Soproni-hegység -Istennek hála- tele remek kilátókkal, s mind nagyjából egy stílben épültek. Innen jelzetlen az út, szalag nincs, mert a "teljesítménytúrázók kérték, hogy ne legyen. Ha IVV-túrát csinálnék, lenne" - mondta az alrendezõ. Lám-lám szalag nélkül, félreérthetõ itinerrel is végig lehet menni egy túrán...!
A Lõvereket (a térkép szerint Lõver és nem Lõvér, nem tudom, hoigy is helyes végülis!) átszelõ út után Z sáv és ciklámen jelzés. A Soproni-hegység a jelzésegzotikumok non plus utrája. Jött még kelta jelzés (kék bástya), lovas út jelzés (piros ill. fekete lófej), kerékpáros jel, T 1,2,4-es tornapályajelek stb. A Ciklámen-tanösvény tehát ciklámen (értsd frankó virágmintás). A tanösvény jellegét sokáig vitattam, mikor vagy kétemberes magasságban feltûntek a fákon a magyarázó táblák. Így értem a Károly magaslati parkolóba, a "Rongyos gárda" szobrához, ahol egy Fátiha következett az abban harcoló bosnyákok lelki üdvéért.
Innen tovább Hétbükkfa érintésével ki a volt récényi útra, majd egy jó adag vasfüggöny. A ciszjordániai fal jutott errõl errõl eszembe, hiszen az is jóval a palesztin területeken belül futott, s ez is jócskán messze a tulajdonképpeni határtól. Felérek egy magaslatra. Az itiner szerint Füzes, a térkép szerint Nyírjes, a valóságban fenyves fedi. Csakhamar beérek Brennbergbányára, ahol a nyomóskútnál utolérek két túrázót, hosszú ideje az elsõket.
Brennbergbõl az egykori vasút nyomvonalán le Görbeehalomra, onnan az aszfalton elindul a "csúcshódítás". Egy éles kanyarban gyalult utat kell választani. Megvan. Csak valószínûleg nem az, amelyikre rá kellett volna térni, hiszen csakhamar Új-Hermes szélén találom magam. Innen ugyanaz az aszfalt csak fordítva egy tisztásig, ami az itiner szerint a második emelkedõ tetején volt. Hát nem tudom, hogy pontosan mi is számít emelkedõnek, de ez vagy a negyediken volt. A Magas-bérc csúcsán utolértem egy halom túrázót. Köztük topikosokat is.
Innen a határ mentén tovább. Ilonaaknánál ideiglenes átkelõ. S nem Büdös kútnál. Az itinert felületesen olvasva az volt az érzésem, hogy ott az ideiglenes átkelõ, pedig csupán a vízfolyás az ideiglenes. Csakhamar visszaértem a Muckhoz, s a vasfüggönyhöz. Itt jobbra fordulva kellett volna két emelkedõt megmászni. A negyediknél már elfogyott a türelmem. Úttalan úton átvágtam az erdõn, kiértem egy piros sávra, s megynyugodtam, mert az itiner szerint is azon kéne lennem, de ez nem AZ a piros sáv volt. Tanácstalan túrázok verõdtek össze a Bögre-forrásnál, de végül leértünk a Lõtérre az utolsó ponthoz. Itt meg azt kérdik, hogy mit láttam, mikor itt meg ott jártam. Kicsit bepöccentem, mondván, hogy semmit sem láttam az idegtõl. :-)
Innen már egyértelmû volt a maradék 3 km. eltekintve attól, hogy a térkép szerint zöld sáv visz végig az Ojtozi fasoron, a valóságban viszont kék. 7 óra 20 perc alatt sikerült a teljesítés.
|
