Tekintettel a korábbi hozzászólásokra, elõször is a Lõver szó eredetérõl írnék pár mondatot. Egy 1936-os tábla szövege szerint "A mai Alsólövér és Felsõlövér nyaralók helyén terült el árpádkorban a Lövér falu és határa, melyet lövér-ek, azaz királyi nyilasok laktak. IV. Béla és IV. László királyok csatolták õket Sopronhoz. Lövér ó-magyar szó és egyértelmû a megszokottabb lövõ szóval."
Híres építészünk, lõverkutatónk, Dr. Kubinszky Mihály szerint ez nem állja meg a helyét. Bõségesen kifejti ezt A RÉGI SOPRONI LÕVER - Egy lõverlakó építész feljegyzései c. könyvében, ahol a fentebb idézett tábla szövegére is magyarázattal szolgál. Akit bõvebben érdekel a téma, olvassa el! Most legyen annyi elég, hogy a lõver szó jelentése a "soproni nyelvben" terület, kert és ház egyaránt lehet. A lövér szó az elhíresült népszavazást követõ magyarosítási láz során alakult ki, vagy alakították ki. A város 1991-ben hozott rendelkezése értelmében azonban visszaállították a Lõver szó használatát, tehát ez fogadható el helyesnek.
A túrának 4 fõs kis csapatban vágtunk neki, sajnos csak a 20 km-es távnak, mivel a gyógyulófélben lévõ térdszalag szakadásom és csapatunk egy másik tagjának hátsérülése sem engedte a hosszabb táv bejárását. Magáról az útvonalról nem is szeretnék szólni, hiszen az elõttem szólók (írók) már mindent megosztottak a tisztelt olvasókkal. Az idõjárás szerencsére nagyon kedvezõen alakult, az útvonal szemet gyönyörködtetõ helyeken vitt keresztül, de ez az erdõ már csak ilyen. A régi mucki õrs területén lévõ ellenõrzõpont elérése elõtt gyönyörû képeket sikerült csinálni a Schneebergrõl. Sajnos a túra egyik negatív élménye is ehhez az ellenõrzõponthoz kapcsolódik, ugyanis az itiner szerint az útvonal a pont elõtt kb. száz méterre bevitt jobbra az erdõbe és közelítette meg ezt az ellenõrzõpontot pár km-es kerülõvel a másik irányból. Egyesek viszont rájöttek arra, hogy, ha az aszfalton továbbmennek, akkor ezt a szakaszt teljes egészében lespórolják. Szegény pecsétet osztó bácsi pedig úgy látszik olyannyira rendes akart lenni, hogy a (szebbik szóval) rövidítõknek is simán benyomta a pecsétet, ahelyett, hogy visszaküldte volna õket az elágazóig, hogy járják végig a kijelölt utat. Némileg felbosszantott, hogy miért jön el olyan ember teljesítménytúrázni, aki azt lesi, hogy hol tud a távból valamit lecsalni. Ezek után persze nagy lelkesen mutogatja majd a "jól megérdemelt" oklevelet és kitûzõt. Javasoltam is a szervezõknek, hogy jövõre esetleg tegyenek be még egy ellenõrzõ pontot a kritikus helyre. Elméletileg a csalások elkerülésére szolgáló és egy másik pontnál, a harkai lõtérnél alkalmazott "kérdésre felelgetõs" megoldás nem nyerte el a tetszésemet. A kérdés - számomra legalábbis - félreérthetõ volt, a nénik, akiket pedig odavezényeltek, nem voltak tisztában az útvonallal, így nem tudtak pontosítani. Kizárólag a szerencsén múlt, hogy jó választ adtam, pedig bizony-bizony végigsétáltam a terepen. A lõtér elõtt akadt némi tévesztés is, mivel az itiner igencsak elnagyoltan fogalmazott, térképvázlatot nem kaptunk, a turistatérkép alapján pedig többedmagunkkal korábban tértünk le balra a kelleténél, így egy meredekebb ereszkedés után a Bögre-forrásnál lyukadtunk ki. Szerencsére ezt a minimális kitérõt könnyedén tudtuk korrigálni. Volt azonban, aki zokon vette a jelzések (szalagok) hiányát, egy nem túl szimpatikus, nagyhangú ember elõször a lõtérnél lévõ pontõrökkel szólalkozott össze, aztán pedig a célban is hõzöngve osztotta az észt.
Összességében kellemes túra volt, könnyedén végigsétáltuk, jól éreztük magunkat. Az ellátás is rendben volt, egyedül a kitûzõ miatt haragszom kicsit, mivel egy Ciklámen nevû túrán igencsak illett volna ciklámenes kitûzõt osztani, nem pedig olyat, ami - ránézésre legalábbis - valami tavalyi túráról maradt meg.
Minden teljesítõnek - fõleg a hosszabb távon indulóknak - szívbõl gratulálok. |