Túrabeszámolók


Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / Bakonyerdő

nafeTúra éve: 20072007.08.28 20:41:30
Bakonyalja 25
GPS-el mért távolság: 27,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 435 m.
Kíváncsian vártam a túrát, vajon milyen változások lesznek a szervezésben, ugyanis tavaly nem kevés hiányosság volt. A szervezést az idei évben padler és efemm vette át. Ég és föld a különbség az elõzõ évvel összehasonlítva (lásd az elõzõ évi beszámolókat). Az idei túra lebonyolítását, az útvonal jelölését, és az ellátást tekintve, a Hétmérföldes tekergésekkel, a Szent László és a Gázló túrákkal volt azonos színvonalon, ami nálam csillagos ötöst jelent.
Reggel gyorsan átestem a formaságokon, s negyed kilenckor nekivágtam a táv teljesítésének. Bõ 3 kilométert gyalogoltam a faluban, mire végre kiértem. Kisebb-nagyobb csoportokkal találkoztam az elsõ ellenõrzõ pontig. Én általában gyorsabban gyalogoltam, õk viszont megelõztek, amikor megálltam fényképezni. Becslésem szerint bõ másfél órám ment rá a fotózásra. A jól kiszalagozott úton, gyorsan elértem az õsfenyvest, s annak a Fenyõfõ felõli szélén elértem az elsõ ellenõrzõ pontot, ahol pecsét helyett, az „Iszonyatos nagy fát” ábrázoló bélyeget ragasztotta a pontõr az igazoló lapomra. Szénsavas és szénsavmentes ásványvíz közül választhattam, ami nem túl gyakori. Rendszerint csak szénsavas van. Az ásványvízhez kaptunk egy kis reggeli pótlékot, „Gyõri” Jó reggelt formájában. Szaporán továbbindultam. A mûútról hamar letértünk a Pápalátó-kõ felé vezetõ jó kis egy nyomsávos ösvényre. Kellemes meglepetésként ért, hogy a Pápalátó-kõre, nem közvetlenül a zöldháromszög jelzésen vezették az útvonalat, hanem az igen szép Bodzás-árkon keresztül. Ez nagyjából 200 méterrel hosszabb, viszont sokkal szebb. Aki az elsõ zöldháromszögön felmegy, nem tudja mit hagy ki, mert semmit sem lát a völgybõl, pedig a völgy felsõ peremén halad. Többek közt ezért is szeretem a Bakonyt. Elsõ ránézésre egy lekopott öreg röghegység, viszonylag szelíden emelkedõ hegyoldalakkal, viszont az ott járó gyakran akadhat, akár a legeldugottabb helyeken is gyönyörû szikla alakzatokra, meredek falú vízmosta völgyekre, szurdokokra és kilátó pontokra. Például a legtöbb ember, aki a murvás úton megy fel Bakonybélbõl a Hajagra, nem is tudja milyen szép a Szekrényes kõ-árok, vagy a Fehérkõ árok alig 150-200 méterre az úttól, mivel onnan semmit sem lehet látni. S a Bakonyban még sok ilyen meglepetés van. A Pápalátó-kõ az idén sem felelt meg a nevének, mert most sem lehetett látni a várost, Pannonhalmát viszont távcsõ nélkül is igen, ami azért érdekes, mert mind a kettõ egyforma távol van.
A jelszám felírása után folytattam utamat Alízháza felé. Sajnos a vadászház nagyon tönkrement. A tavalyihoz képest a szervezõk itt egy nagyobb változtatást hajtottak végre az útvonalban, s a vadászház után rögtön balra kanyarodva, egy meredek, de igen szép vízmosta völgyön keresztül értünk le a Hódos-ér völgyébe. Javaslatomra, már tavaly is ezt az utat választotta a Pápalátó-kõnél összeverõdött társaság, mert az eredeti útvonal, a térkép alapján gyanús volt. Ez megint csak jó változásnak bizonyult.
Ahol a sárga jelzés lekanyarodik a Zabolai útról, találtuk a harmadik ellenõrzõpontot, ahol ásványvíz és sör volt a választék. Laza mezei séta után értük el a sárga és a sárga kereszt jelzések keresztezõdését, ahonnan felkaptattunk az emelkedõn, s újra bevehettük magunkat az erdõbe. Gyönyörû bükkösben baktattam. Baloldalt néhány halomsírt hagytam el, majd egy lejtõ végén felbukkant Porva-Csesznek vasútállomása. Nyitva találtam a büfét. Micsoda meglepetés. Az üzemeltetõ mondta, hogy ez sajnos nem sokáig lesz így, mivel a havi 80-90 000-es veszteséget nem engedheti meg magának. Jelenleg egy másik vállalkozása nyereségébõl tartja fenn. A választék pedig egész jónak bizonyult. Megettem egy szendvicset, pótoltam a folyadékhiányomat, s hajrá tovább. Azt írom, hajrá. Pedig a valóságban enyhén szólva is belassultam. A Cuha-szurdok, és pláne az Alsó-Cuha szurdok túl szép ahhoz, hogy csak úgy végig rohanjak rajta. A fényképek zömét is itt készítettem. Mivel ultrakompakt gépet használok, aminek kicsi a fényereje és a súlya, ezért nyáron bükkerdõkben szinte reménytelen az állvány nélküli fényképezés (tíz képbõl 7-8 bemozdul). Ez tovább lassította a haladásomat, ugyanis fényképezéshez állványt kellett használnom, mely célra a túrabotom szolgál, amelyre a csuklópántot befogató csavar helyére egy olcsó fényképezõ állványfejet szereltem (csak ultrakompakt és kompakt gépeket bír el, nehezebbeket nem).
A viadukt után értem el a következõ ellenõrzõpontot. A pontõrök kutyája barátságosan fogadott, sõt egyenesen nyalósónak nézte a karomat. A jó melegben, alaposan leizzadtam addigra. Az utánam érkezõket viszont megugatta.
A sekély víz megmutatta, hol kezdte ki a víz a gázlók kövezését. A Porva-Csesznekhez legközelebbi gázlóban, már a kövezés közel harmadát bontotta el, míg két másik átjárót, még épp csak kikezdett. Sajnos az átlépõ kövek zömét, már vagy 2 éve elmosta a víz, pedig nem is olyan régen készítették el az átjárókat. Egyik célom volt, ellenõrizni, vajon tényleg állja-e a vizet a honvédségi nyári bakancs. Ott egy érzéki csalódás miatt az volt a véleményem, hogy nem. Utólag azt kell mondjam, igen. Viszont három alkalomból, háromszor törte fel a lábam. Túrabakancs még soha. A Kõpince-forráshoz vezetõ leágazó elõtt közvetlenül ért utol a gyõri csapat leggyorsabbja, aki a Pokol Csárda meglátogatása mellett döntött. Ráéhezett egy kis gulyásra. Késõbb az Ördög-réten újra megelõzött. Egy kis darabon, még a Cuha mellett gyalogoltam, majd átvágtam a Zsidó-réten, s újra bevettem magam az erdõbe. Elértem az Alsó-Cuha szurdok bejáratát. Elõször csak összeszûkült a völgy, majd sziklássá is vált. Az idén szerencsésnek mondhattuk magunkat, mivel kis víznél mehettünk végig a szurdokban. A sziklás meder sokkal könnyebben és biztonságosabban járható, mint nagy víznél a felsõ ösvény. Csodálatos a szurdok. A patak medre elõször homokos, mélyen bevágódó, késõbb egyre sziklásabb, néhol még a sziklafalat is alámosta, majd a Remete barlang után hirtelen kiszélesedik a völgy, s a patakmeder egyik méterrõl a másikra ismét szelíd fövenyessé válik. Fenntartom a véleményemet, hogy ha a túra elõtti nap nagyobb esõ esik, vagy a túra idején esik az esõ, ráadásul nagy vízre lehet számítani, kerüljük ki a szurdokot a piros keresztjelzésen, mivel veszélyessé válik a járás.
Az Ördög-réten, az utolsó ellenõrzõ pontnál is megkaptam az igazoló lapra a bélyeget, ihattunk ásványvizet kis sós rágcsálnivalóval, majd könnyen járható ösvényen besétáltam a célba. Ott megkaptam a kitûzõt, az elégett kalóriákat zsíros-, margarinos- vagy mogyorókrémes kenyérrel, savanyúsággal, illetve vöröshagymával pótolhattam. A túrán, a célt nem számítva, három helyen kaptunk folyadékot, igen jó elosztásban. Két liter ásványvizet vittem magammal, mondván, majd a Kõpince-forrásnál pótlom, ha elfogy. Nem volt rá szükség. Bõ fél liter még meg is maradt. Valamilyen ennivalót is három helyen kaptunk, a célt nem számítva.
Fenntartom azt a véleményemet is, hogy ez a Bakony legszebb teljesítménytúra útvonala, ami ráadásul nem tartalmaz nagy szintemelkedéseket sem. Az útvonal változatos. Fenyves, vegyes és bükkerdõk váltogatják egymást rétekkel, vízmosta völgyekkel, kilátó pontokkal és természetesen ott a Cuha-szurdok. Kezdõ túrázók is nyugodtan nekivághatnak, akár gyerekkel is. A Cuha és az Alsó-Cuha szurdok, valamint a Kõpince-forrásnál található természetes mászóka biztosan nagyon tetszeni fog nekik, csak a szülõknek kell beletörõdni ezeken a szakaszokon a lassúbb haladásba, és a „kissé” piszkos nadrágba. Tapasztaltam már, hogy a Kõpince-forrás mászókájáról tizenegy éves gyerekeket is nehéz lecsalogatni.
Egy szép útvonalú, kiválóan szervezett túrán vagyok túl, amit másoknak is csak ajánlani tudok.
Ha palabe felteszi a képeket a Balatonfüredi TE honlapjára (www.bfuredite.fw.hu), akkor a Fotógaléria 2007-es événél megtalálható lesz néhány.