SZÁZLÁBÚ

Horváth Zoltán, Szolnok

Bóta Attila, Eger

Bóta Attila Eger

Azt mondják, azért másszák meg a hegyet, mert ott van. Vajon nagyon meglepné őket, hogy mi, többiek éppen ezért kerüljük meg?

S. O. Barker amerikai író

Ez az év is jól kezdődik - nyugtázhatta magában minden turista, aki nekivágott a BUÉK 20 teljesítménytúrának január 3-án. A rajt Fenyőgyöngyénél volt, és ugyanide értünk vissza. A túrát nem a hossza tette nehézzé, hanem a 900 méter szint, és a 6 óra szintidő.

Az első ellenőrzőpont az Apáthy-sziklánál volt, három kilométerre a rajttól. Ezután az esőház következett rá öt kilométerre, amit elhagyva a pontőrök a Nagy-Hárs-hegyen vártak ránk. Majd a Nagyrétre értünk, s befejezésként a Hármashatár-hegy és onnan két kilométerre a cél, ahonnan indultunk.

Összességében egy igazán jó túrán vettem részt rögtön így az év küszöbén, amit köszönök a Vándor turista szakosztálynak, aminek 17 fős csapatához csatlakozhattam. Egy pár túrán már részt vettem, de ehhez hasonlón még nem. Már az igazolófüzet megnyerte a tetszésemet. Pontos leírást közölt a túra útvonaláról, s még jó minőségű fénymásolt térképet is adtak mellé. Ám ami a legfontosabb egy teljesítménytúrázó számára, hogy jól volt jelezve, hogy merre kell mennie a versenyzőknek.

Engem leginkább az lepett meg, hogy félútnál a résztvevőknek teát osztogattak. Ez egy jó ötlet volt a rendezőség részéről, hogy gondoltak a megszomjazott turistákra. Én is beálltam a sorba, s igen jólesett a forró tea még ebben a nagyon tavaszias télben is.

A pecsétek sem akármilyenek, amik az igazolófüzet hátsó oldalára kerültek. Az egyiken egy pezsgősüveg, a másikon egy papírtrombita, a harmadikon egy hóember volt, és akkor még nem is beszéltem a malacról és a négylevelű lóheréről.

Nem kívánhatok én se többet a jegyzet olvasóinak, mint a BUÉK 20 rendezői: "teljesítménytúrákban gazdag 1998-as évet kívánok!"

Kőszegi Dániel

Azoknak biztosan nem kell mondani akik január első napjaiban részt vettek ezen a túrán "több-kevesebb" sikerrel.

A BUÉK 20-ról átmenet találkoztam a vonaton Balabás Laci barátommal, így társulva kezdett neki borsodi "csapatunk" a túrának. Nevezés, várakozás, indulás. Mi Garábról egy ÉK-nek tartó földúton indultunk el egy sráccal gyarapodva (talán csak mi mentünk erre?), és a Köves-bércet alulról megkerülve ostromoltuk a Kerek-bükk 561-es csúcsát, vagy inkább az minket? Mindenesetre a csúcsra "kicsit" a vendégmarasztaló bozót által megtépázva értünk fel. Ráadásul is itt "marasztalódott" el tőlem. Ezután a Nyerges-tető könnyebb dolognak látszott térképileg ítélve, mégis másfél órás bolyongás-tanakodás lett az eredménye. Itt persze ekkor már ezen a "tájékon" több tucat ember kereste ezeket a csúcsokat. Utólag visszagondolva ("tiszta fejjel") már nem is olyan bonyolult lenne. Innen az OK-en a Köves-bérc, a két Varjú-bérc, a Nagy Kő-tető, Macska-hegy, Purga - Tepke már könnyen ment. Persze ezekre a feljutást már segítették az újonnan felfestett háromszög jelzések is, de a visszajutást már nem "annyira": csak "csúcsfelé" volt jelzés. A Bézmát a nagymezői műút elágazásától ostromolta kanyarogva az új jelzés. Ide felérni, felért egy örökké-valósággal. Innen le a csárdához, majd a K+-en Cserhátszentivánba ment időközben meggyarapodott csapatunk. Innen pár perc pihenő, vízvétel után újra ketten a műúton Kutasónak indultunk és "hogy-hogy nem" elkezdett esni az eső is, növelve a túra "szín(t)vonalát". A sárgán fölfelé "fiatalos lendületű" csapattal találkoztunk, ellenirányból ("mindenki másképp csinálja" variáció). Dobogótetőre esőben és "kiváló" ködben értünk fel. Utólag is köszönjük a pontőrök szíves egyéni vendéglátását. Innen irány a Remete-hegy, majd vissza a K-S elágazásához. Nos, innen még mi tettünk "még" egy lapáttal a túra "extrémitására": irány kelet, toronyirányt Felsőtoldra. Útiélmény: erdő, bozót, eső, sár, árok, eső, sár, fenyves, bozót, patak és a legvégére egy "kis" szántóföld esővel. Amikor azonban megláttuk Felsőtold helynévtábláját, azonnal elszállt minden fáradtságunk és az eddig átélt kínlódás gondjai. Innen már műúton "hamar" Garábra értünk a "kétladikos bakancsokban". A célban leadva papírjainkat, először mi inkább az átöltözést választottuk és csak ezután vettük át az igazán megérdemelt kitűzőt és a frappáns szövegű oklevelet, majd az ételt. Meglepődve hallottuk, hogy beérkezésünkkel bezárólagosan a kilenven-egynéhány indulóból már 45-en feladták és még csak 14-en teljesítettük. Azt hiszem, itt igazán helyénvaló volt Zentai mester felszólításának idézése. Az utólagos reklamációk szerintem nem helyénvalóak, hiszen nevezéskor mindenki aláírta a nevezési nyilatkozatot, és tudtára volt mindenkinek adva az "extrém" jellege a túrának. Az extrém az éjszakaival párosítva megfelelő időben pedig már tényleg egy "leg"-túra. Az biztos, hogy aki ezt végigjárta akár szintidőn belül, akár kívül, az igazán megérdemel minden elismerést.

A végére egy kérdés: "fokozható még ez?"

Zárdai István, Kazincbarcika

(a szerk.)

Köszöntünk minden vállalkozó szellemű túrázót ezen a kellemes (zord?) késő őszi (netán kora téli?) túrán. Mielőtt nekiindulsz, arra figyelj, hogy mozgó ellenőrző pont bárhol előfordulhat a túra során. Vele reméljük, hogy sikerül találkoznod, hogy ő se unatkozzon. Na, akkor induljunk!

A székesfehérvári Országalmától jelzetlen úton É-ra haladunk a Fő utcán, majd a Magyar Király Szálló után a Zichy-liget bal oldali szélén a Mészöly Géza utcáig megyünk, és itt balra fordulva folytatjuk utunkat. Egy iskola épületét elhagyva, a Rózsaligetnél jobb kéz felé esik az 1. ep., a Savanyúvíz forrása (Csitáry-kút). Szolgáltatás is van itt: mindenki annyit iszik, amennyit bír, csak bele ne fagyjon!

Innen a Malom-patak partján folytatjuk utunkat É felé. elhaladunk a Tóparti Gimnázium épülete mögött, és egy romos malomépületet mellőzve a Bregyó köz kereszteződésénél érjük el a P jelzést, amelyen egyenesen folytatjuk túránkat (Fürdő sor). Átvágunk a Kiserdőn, majd egy műúton balra fordulunk (Kereszttöltés út). A főút előtt jobbra megyünk, és átkelünk a Gaja-patak gyalogos hídján. Hamarosan keresztezzük a 8-as számú főutat (itt a híd alatt bújunk át). Vigyázz a fejedre, azt is vidd magaddal, még szükség lehet rá! Továbbra is a patakot követjük, majd az első kanyarnál eltérünk attól. Több derékszögű kanyar után keresztezzük a székesfehérvár-komáromi vasútvonalat, majd azon átlépve jobbra fordulunk egy széles földúton, melyen hosszas gyaloglás árán Mohára érkezünk. (A faluban jobbra, egy platánsor vezet a híres mohai Ágnes forráshoz.) A kocsmánál található a 2. ep. (Ez egyben a 10 km-es táv célállomása.)

Itt leragasztjuk vízhólyagjainkat, majd É-ra megyünk a falu főutcáján tovább, de a temetőnél egyenesen letérünk róla. A falut elhagyva egy árok jobb szélén indulunk, megcélozva egy termetes jegenyefát, mellette magaslessel. Egy réten át megérkezünk az iszkai Alsó-erdőbe, ahol kanyargós úton közelítjük meg a több évtizede elhagyatott állapotban álló Duzzogó fűrdőromját (3. ep.). Még mindig a P jelzést követjük, és keresztezünk egy műutat, majd egy kis dombon átkelve a Z jelzésre váltunk át, és megérkezünk az iszkaszentgyörgyi kastély kerítéséhez. A jelzésről letérve, és a kastélyt körbejárva megtaláljuk a 4. ep.-ot. Visszatérünk a Z jelzésre, elhaladunk a Kőasztal mellett, átkelünk a Piramita hegyén, majd kis szántást megkerülve egy erdőn át felmegyünk az Öreg-Iszka-hegy tetejére. A Leányvágó szőlőhegyén áthaladva beérünk a Szenes-horog mély völgyébe. Itt jelzésváltás következik, és balra, a Z négyzeten haladunk egy darabig meredeken emelkedve. Másfél kilométer kanyargás után kiérünk egy jelzetlen köves útra (Hadiút), melyen Csórra ballagunk, és ott megkeressük a Lovardát, amely az 5. ep. (Figyelj a nyerítésre, hátha segít!)A 20 km-es távot vállalók itt fejezik be a mai túrájukat.

Ebédünk elfogyasztása után a már ismert jelzetlen úton visszamegyünk a Kút-hegyi elágazásig, és innen a Z + jelzésen a Belátó-hegyen át elérünk a Kis-rétre. Most már a 7 jelzésen meredeken leereszkedünk a Száraz-horogba, majd rövidesen felkapaszkodunk a Meredélyfő sziklaszirtjére (6. ep.).(Csodálatos kilátás!)

A túra innen már végig a Z jelen halad, és egy EKG görbét megirigyelve fel-le, jobbra-balra kacskaringózva, rengeteg eltévedési lehetőséggel eléri legmagasabb pontját a 362 méter magas Baglyast (7. Ep.).

Ha már ismét helyreállt a légzésünk, és a csokit is begyűrtük, nekiindulunk az utolsó pár kilométernek. A szintkülönbség javán már túlvagyunk, leereszkedünk az inotai készenléti lakótelep sarkáig. Találkozunk a K négyzet jelzéssel, de mi a Z-ön jutunk el tervezett célunkhoz. A Hideg-völgyben rövid ideig haladunk É felé, majd balra kitérünk belőle, és a fennsíkon lévő réten figyelmünket összpontosítva haladunk tovább egy magasfeszültségű távvezeték felé. (Jaj annak, aki sötétben ér ide!) Ismét egy völgyet keresztezünk, és lassacskán az Inotai víztárolónál találjuk magunkat (8. ep.). Reméljük, még nem unod a banánt!

A tótól meredeken felmegyünk a temetőkápolnához, és dombról dombra kapaszkodva már látjuk Várpalota házait (netán fényeit). A várpalotai cél a temető, és az autóbuszállomás után 400 m-re, a Thury-várnál található. Na ugye, hogy kibírtad? Gratulálunk!

1. Sok, hiszen a másik két megyei rendezvényen 6 fő (Széchenyi túra, Sopron) illetve 58 fő (Sokorói Zöld, Győrújbarát) indult. Meg hát kis ország vagyunk.
2. Kevés, mert a főiskoláról mindössze 30 hallgató jött el, a nyári túravezető tábor résztvevői. Sehol a majdani tanítók, a természetet szeretők, a természetismeret műveletségi területről vagy a sportot kedvelők a testnevelésről vagy a művelődésszervezők.

Dr. Csóka Géza

Öt év távlatában azonban sokat változott a helyzet. Félszáz túra után érzékenyen reagálok a rendezés hogyanjára. Nem szeretem a résztvevő-ellenes, a kibabrálásra rájátszó, az igénytelenül és anyagiasan rendezett, szolgáltatás nélküli túrákat. Az összehasonlítástól eltekintek. Helyette szubjektív élményeimet adom közre a november 15-i túra kapcsán.

Elöljáróban hangsúlyozom, hogy ősszel - a folytonos szombati tervezgetések ellenére - nem jutottam el egyetlen egyszer sem. Helyette a hétvégeket számítógépem képernyője előtt töltöttem. Sóvárogva, csak az ablakon keresztül tekintgettem a napsütéses őszi tájra. A folytonosan meghiúsult tervek után következett "Fehér-VÁR-Palota 40". Az apró figyelmességeket időrendi sorrendben ismertetem:

1. Jól áttekinthető (jelmagyarázat, ellenőrző pontok), egyértelmű, tiszta, éles A3-as, de félbehajtott térkép másolatot kaptunk.
2. Az útvonalleírás korrekt, kedves hangvételű, a hazautazási lehetőségeket jó helyen feltüntető, az igazoló lap grafikailag is ízlésesen összeállított.
3. A "papírokat" az esőtől, az izzadt kéztől védő fólia tasakban adták.
4. Két helyen lehetett természetes vizet inni (Savanyú-forrás, Moha).
5. A jelzéseket a szalagozás kiegészítette, az úttalan utakon (Baglyastól Inota felé) a szalagok az irányt egyértelműen segítették.
6. A "jó úton haladást", valamint a földrajzi neveket a fatörzsekre helyezett A4-es lapokon sok helyen közölték. Így tudatosulhattak olyan ízesen hangzó földrajzi nevek is, mint például Leányvágó, Szenes-horog, Száraz-horog, Sár-horog.
7. A forró tea (Moha), a zsíros kenyér (Csór) és a csoki (Baglyas) jól esett.
8. A pontőrök koruktól függetlenül barátságosak voltak.
9. A Thury-várnál gratuláltak, kézfogással megköszönték részvételünket és viszontlátással búcsúztak a rendezők.

1. Az induláskor a rendezők nem voltak kíváncsiak nevemre. Sőt, ezt még hangoztatták is.
2. Teát ott kaptunk, ahol víz is volt, Csóron viszont a zsíros kenyér mellé csak víz volt.
3. A piros-fehér szalagozás később sárgával vegyült, majd teljesen "sárgába" ment át, jóllehet az első részen a pirosat már megszoktuk.
4. A túra második felében nem volt vízvételi lehetőség, s erre a figyelmet nem hívták fel (bár Baglyason a pontőrök tartalékukat készségesen megosztották).

Budapest, 1997. november 16.

Csemez Attila

A 179 résztvevő 44 településről érkezett. (Összehasonlításul: az előző évi 152 induló 60 helységből jött.)

Megyék szerinti eloszlás:

Zala 81 fő, ebből Pakod 19 fő, Zalaegerszeg 15 fő, Söjtör 13 fő, Nagykanizsa 12 fő;

Pest megye és Budapest 53 fő, ebből Budapest 22 fő, Cegléd 13 fő;

Vas 16 fő, ebből Szombathely 12 fő;

Fejér 6 fő; Jász-Nagykun-Szolnok 5 fő; Baranya 4 fő; Békés 4 fő; Komárom-Esztergom 3 fő; Somogy 2 fő; BAZ, Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron, Tolna, Heves 1-1 fő

Leggyorsabb teljesítők: D70: Szarvas Mátyás, Békéscsaba, 7:48; D55"B": Horváth Zsuzsanna, Budapest és Szuromi István, Kápolna 10:50; D40: Balogh Ágnes és Szabó József, Szigethalom, 6:37; D30: Németh Tamás, Nagykanizsa, 5:36; D20: Fórián Mónika, Dunaújváros, 4:46

Legidősebb teljesítők: D70: Várdai Lajosné, Székesfehérvár, 1946; D55"B": Váradi László, Mezőberény, 1951; D40: Dr. Lopussny István, Budapest, 1946; D30: Göndöcz István, Fonyód, 1928; D20: Szittár Antal, Zalaegerszeg, 1934.

Legfiatalabb teljesítők: D70: Balogh László, Szigethalom, 1982; D55"B": Váradi Zsuzsanna, Mezőberény, 1985; D40: Farkas Ákos, Szigethalom, 1985; D30: Böcskei Gábor, Söjtör, 1989; D20: Scherer Gábor, Keszthely, 1992.

Említést érdemel még Berdán László (Hévíz) is, ugyanis ő az egyetlen, aki eddig mind a négy Deák teljesítménytúrán részt vett, és mindannyiszor teljesítette a 30 km-es távot.

A D55"P" táv nem lett értékelve, mert csak 2 fő teljesítette.

Várható megjelenések: Balaton 1:40000 - március, Budai-hegység - április, Bükk észak, dél - május, Cserhát - május, Vértes - május, Pilis - május, Börzsöny - május, Mecsek - május.

A segítséget előre is köszönjük!

VARGA ANDRÁS - az Építőipari és Díszítőművészeti ODK, valamint a "Margita 344,2" TE vezetője - budapesti, VÉGH SÁNDOR - az MKTE alapító elnöke, az MKTSZ tiszteletbeli tagja, a Táborfalvai KSE kerékpáros vezetője - vidéki alelnök lett. A megnövekedett elfoglaltsága miatt lemondott Had András helyett, SZÉKELY ZSOLT - BIKE - az új ügyvivő. Elnökségi tagként bekerült a testületbe HORVÁTH CSABA egyéni tag (TTT) és SZABÓ LÁSZLÓ - Békásmegyeri "Vándor" Kerékpáros Klub - is. A közgyűlés során - a túrakerékpározás és kerékpáros túravezető képzésben több évtizeden át végzett munkája alapján - tiszteletbeli taggá választották KEVICZKY JÓZSEF-et.

Gratulálunk! Sok sikert és eredményes munkát kívánunk!

Keressétek meg és húzzátok ki az alább megadott 20 ember vezetéknevét az alábbi ábrában. Ha ezzel megvagytok, a megmaradt betűkből megkapjátok a Karancs-Medves vidéki Kis-kő (látványos vulkáni üregének) leggyakoribb ásványának nevét. Ezt küldjétek be megfejtésül! Sok sikert!

A kihúzandó nevek: CSARNAI Béla, CSIPAI György, CSIZMADIA Gyula, CSÓKA Géza, GARADNAI Sándor, GÁCS János, GYETVAY Iván, HAD András, JÁVOR Zoltán, KARÁCSON Sándor, KISS Gyula, MADARÁSZ Attila, NÁD Béla, PÁL István, RÓSA László, SZABÓ László Attila, SZAKÁLY Ferenc, SZARVAS Mátyás, SZŰCS Rózsa, ZENTAI István.
 

A megfejtéseket február 27-ig a TTT címére kérjük beküldeni. A helyes megfejtők közül a TTT, 3 fő részére az Őrség teljesítménytúra útiköltségét kifizeti.

A rejtvényt készítette: Papp Andrea és Horváth Zoltán, Szolnok

Az előző számban közölt rejtvény megfejtése: Széchenyi Emléktúra Zalában. Helyes megfejtést 12-en küldtek be, közülük sorsoltuk ki a nyerteseket. A "Hazai teljesítménytúrák" 1998-as eseménynaptárát nyerték: Barta Csaba (Debrecen-Bánk), ifj. Gombos István (Budapest), Kurinszki József (Budapest), Pintér András Péter (Budapest). Gratulálunk!
 

A nyomtatott Százlábú megrendelhető egy évre 300 Ft-os áron az összeg rózsaszín postautalványon való befizetésével a következő címre. Sztancsik György, 1183 Budapest, Léva u. 9. A postautalványra kérjük ráírni, hogy Százlábú előfizetés. A példányokat postán küldjük el. A megjelent újságok a TTT klubnapjain és túráin továbbra is ingyen elvihetők.