szia emberek,várak a Gerecsében,vezetett…
Nahát van erősen október idusán,és a tokodi főtér – Hősök tere – fogad bennünket,ahol már hajnal is van,pitymallásilag,A buszmegállót töltjük meg,előnevezettek kutyával és Bubuval,pedagógusokkal és egy unalomig ismert arc,ezúttal nem autóból könyököl ki,hanem játszóruhában készül megmutatni nekünk..fizetünk ezért neki és állunk elébe,akár tizenöten is lehetünk,mert tizenötödik napot karmol az október.Mindenki valahol parkol,és nekivágunk a tokodi templom előtt a kifelének.Pont harangozás és misekezdet van,mint ahogy az rendes vasárnapokon elő szokott fordulni.Bubuval osztjuk a lemaradókat,közben életét meséli,persze tőszavakban,és dió és színeződő falevél hiteti el velünk a tél közeledtét,meg a meteorológia is erről cikkez,tegnap még kormányülés is volt Pápán,persze,hogy emiatt,mi másért?Ismeretterjesztő táblát olvas fel túravezetőnk,aki kopasz és ezért jobboldali,és a csatakos fűben vasbeton köveket mutogat,mint régi római dolgok hordozóit.Tokod és környéke lakott volt régen és ma,régen üveggyár,bánya és mezőgazdaság tartotta el az ittélőket,ma segélyek és turisták árasztják el,főleg a nemzeti dohányboltot,mint másutt is,mert a jelenlegi kormány új alapokra helyezte a nikotinforrásokat,főleg vasárnapokon.Miután ezt is megbeszéltük,a régi rómaiak nyomában megyünk tovább,főleg fölfelé,többször is,bölcs vezérünk útmutatása alapján,aki ugyan kevesebb magyart fog össze a rokonánál,de ezek nem is várnak brüsszeli pénzre,hanem mennek a magyar úton,ami régen a castrumtól elfelé volt,most is.Hegyek között,völgyek között zakatol a csapat,várkódok vadászódnak,aztán megint lakott rész,mogyorósi pincesor,flaszter,és megvan a Mária jel,ez a megmentőnk,mint mindig is.Nem véletlenül fohászkodunk annyit hozzá. Szőlősök, sáncok,körtefa,ilyesmiből áll a látnivaló,dolgos munkáskezek kevésbé láthatóak,minden munka időben el van végezve – vagy nem - ,de Brüsszel nem ad pénzt,ezért vasárnap nem munkálkodik a magyar.Persze régen sem adott,de akkor még fusiztak a hétvégén,mert nem volt nyitva közért,csak a csárda,ami akkor drága volt,ezért inkább alig látogatták,ma pedig egyáltalán aligabbra vesszük.Bizonyosan remek sorozatok fogják a tévé előtt az ülőt.Vagy másfelé túrálnak,akárcsak mi.Megyünk,geoláda lapul,összeszedjük,és kétfelé válunk,a mogyorósbányaiakhoz csapódunk,itt a kakukk sem üzemel,Leonardo erőlködik,mér ezt -azt,pénzért persze,pedagógiát váltunk,meg alsóneműt..aztán indulat van tova,megint pince,sok macskás,alig boros,de forr a murci javában.Palacsinta és kávé is kerül,és megyünk bánatosan,mert elmúlik a nap fele,mi pedig a betonúton kopunk öregesen,a hálátlan világról értekezünk,akik persze és naná,mindazontál.Semmi sem történt,a hegyes kő kimarad,meg más is,helyette volt szélestévé,városi szemét,meg egyebek kidobva,ahogy annak lenni kell a huszonegyedik században.Össze is lehetne szedetni valakikkel,meg is lehetne bírságolni a szennyezőt,de hát Brüsszel nem ad pénzt.Még a tokodi művházat vesszük nagyítóval szemügyre,Annuska vezet,dicsekszik,aztán könnyes búcsú,csodás őszköszöntő volt a jobboldali arctól.
Bátraké a szerencse,meg az oklevél és a kitűző..igen,jövünk máskor is. |
