Kíváncsian vártam, milyen útvonalon vezetnek minket körbe a szervezõk Szentendrétõl Szentendréig 35 km-en át, mert eddig csak sugárirányban, a városból kifele/befele ismertem a lehetõségeket. Számomra nagyon kellemes, változatos útvonalat találtak. Az útvonal elején és végén aszfalton kellett ugyan haladni, de zömmel fák árnyékában, patakparton vagy a Duna partján. Az útvonal zöme erdõben vezetett, a Kõhegy oldalában felvõ hatalmas mezõrõl pedig (egykoron katonai gyakorlótér volt) gyönyörû kilátás nyílott a szemközti Nyerges hegyre, a Skanzenra és az Asztal-kõre, utunk folytatásának állomásaira. Étkünket-szomjunkat a számos, köztük egy boldogtanyai, eddig számomra ismeretlen forrás mellett a Surányi cukrászdában, a Kõhegyi menedékházban és a célban is enyhíthettük. A túraleíráshoz tartozó térkép fekete-fehér volta ellenére nagyon hasznos és jól használható volt, figyelmes böngészése után esélyem sem volt az eltévedésre.
A tanösvények tábláinak elolvasását a szervezõk nagyon diszkréten a túrázókra bízták: akit csak a túrázás érdekelt, nyugodtan elhaladhatott a táblák mellett azok elolvasása nélkül, nem volt belõlük feladat, akit viszont érdekelt, a szintidõ úgy volt megadva, hogy jutott idõ a táblák elolvasására is. A jelzetlen szakaszok jól ki voltak szalagozva az Asztal-kõ alatti részt kivéve, ahol ismeretlen vandálok leszaggatták a jelzést és csak a szalagok csonkjai maradtak fent az ágakon.
A pecsétek szépek, és a célban kapott, a rendezõk által saját kezûleg készített kerámia korong kárpótolt a túra fáradtságaiért. Köszönet a rendezõknek, ha tudok, jövõre is eljövök. |
