Terep 100
Elõzmények
A tervem az volt hogy a tavalyi 13:34-nél jobbat fussak. Titokban írtam magamnak egy edzéstervet amit sosem szoktam, 8-as átlagot tartalmazott. Gondoltam úgy sem fog megvalósulni, mert a 8-as átlaghoz nagyon tolni kell, de azért legyen mihez viszonyítani magam.
A nagy nap
Korán érkeztem a rajthoz, de így is meglepõen sokan álltak már sorba. Rengeteg futó-gyalogos ismerõst fedezek fel. Elintézem a szokásos kapkodást, vagyis stresszelek hogy mit hova pakoljak, majd leadom a csomagomat, és várom a nagy pillanatot, a rajtot. 6:45-kor elindulunk. Rengetegen vagyunk, kb. 170-en. A mezõny eleje le is lép gyorsan, én meg a Róka hegyi ösvény után el is intézem az elsõ vécézést kicsit idegesen. Ezután kicsit kilépek. A mûút után futok felfele megállás nélkül, utólérem az elõbb technikai szünet alatt utólérõket. Elég tempósan fölérek a Kevélyre, majd lefele sajnos átszúrta a cipõmet és egyben a nagy lábujjamat is egy jó nagy szálka :( Meg kellett állnom egy jó 5 percre kivenni. No jól kezdõdik a nap.. Azért jólesett hogy mikor elhagyott egy srác, megkérdezte hogy van vmi baj, segíthet-e.
A Hosszú-hegynél már ritkásabb a mezõny, mégse tudom hogy vajon hányadik hely környékén lehetek. A Pilisre felfele is majdnem végig futok, megint el fogom rohanni ettõl félek.. A csúcson olahtamas kattint egyet a gépével, épp utólértem L. Szilvit.
Utána nagyon erõs tempóra vált, és szép lassan eltûnik a látókörbõl. A Pilis-nyeregbe érve meglepõen konstatálom hogy kereken 9-es átlaggal jöttem eddig. Tavaly is így volt, késõbb meg jött a görcs. Nem lesz ez így jó..
No irány tovább. Utólérem amat-ot, mögöttem zsotyek.
Dorogra érve már piszok nagy hõség volt, jól jött a frissítõ amit kaptam.
Utólér egy srác, kajakozik, régen úszott, ha jól láttam van neki egy ikertesója (?) is.
Mellettem marad, így együtt nyomulunk kemény tempóban föl a Getére. Persze sokat belegyalogolunk, ezt nem lehet megfutni végig. (Tisztelet a kivételnek)
Bokatörõs szakasz jön a csúcsról lefele, egy spori épp a lábát fájlalja lejjebb.
Tudtam hogy most jön majd a trükkös K+ elágazás föl a Hegyeskõre, de meglepõen sokan futnak elõttünk, így problémamentesen vesszük az akadályt. A srác ellép mellõlem hamarosan, én maradok a magam tempójában. A Hegyeskõ után utólérem qvic-ot és barátját.
Tokodi pincéknél nagyon jólesett a frissítõ, itt már tényleg borzasztó meleg van. Utólérem L.Gusztit, szegényrõl szakad a víz. Mogyorósbányára is kb. 8,5-ös átlaggal érek. Csodálkozok, mert SC-t látom visszafele futni már a ponttól. Hejj de jó idõ lesz ebbõl neki. Pacsizunk, majd bevágok gyorsan 2 deci kólát, meg egy kis kalciumot, majd nyomás tovább. Útbaigazítanak hogy most már a K-n kell maradni nem kell letérni az emelkedõ után. Innen jó darabig gyaloglás, majd megszelídül az emelkedõ és nyomás tovább. Utólérem a kajakos srácot, és le is hagyom, jó sokáig nem is ér utól.
Péliföldsztkereszt-et elérve elég uncsi rész jön, mûút, meg sok pusztás rész. Szerencsére köszönhetõ a szuper frissítõasztaloknak, fejben és fizikailag is egész jól vagyok, így rá tudok hangolódni ezekre a részekre is még.
Jönnek a szintek keményen. A bajóti mûúttól fölfele a hosszú emelkedõn kicsit megzakkanok. Elõttem zsotyek megy, követem majdnem Pusztamarótig. Itt hamar lerendezi a frissítést, és eltûnik de elõtte egy kis hideg vizes zuhanyt kaptam, ami most kifejezetten jólesett. Én ott maradok még, tömöm magamba a finomságokat.
Nehéz elindulni fõleg hogy jó szintes részek jönnek megint. Kb. 2 km-en át csak gyaloglok, bele-bele kocogással. Kemény sziklás terepen haladok, ha akarnám se menne itt a futás nagyon. Késõbb utólérem akabacsit, sajnos a gyomra megint nem jó :( Elérek Bányahegyre, el sem hiszem, még mindig majdnem 20 perccel vagyok a 8-as átlag fölött. Tavaly ilyenkor már görcsöltem, most csak érzem a lábamban a km-eket. Gyorsan tovább is állok, és a nagy bozótokon átvergõdve eljutok a Vértestolnai mûúthoz, ahol már 25 perc az elõnyöm. Wow! Itt is szupi frissítõállomás, tömöm magamat, még energiaital is van. Koldusszállásig viszonylag eseménytelenül telnek a km-ek, max annyi hozható fel hogy kezdek agyban is elfáradni szépen.
Sík terep volt, de az elõny visszaesett 17 percre. Most már szeretném tartani ezt a 8-as átlagot, 17 perc elõny hamar elveszhet fõleg hogy emelkedõk jönnek. Az új útvonalon szépen haladok, a gyengébb emelkedõkbe még néha bele is kocogok. Meglátom elõttem Lupust, de utólérni nem tudom. A kerítésnél, ahol a S- ravaszan jobbra bemegy, jó sokan benézték, és jónéhány futót sikerül így utólérnem.
No de hiába, mert innentõl kezdõdnek a problémák. A jobb oldalam piszkosul beszúrt, és nem tudtam semmit sem tenni ellene. Megálltam, törzskörzés, mély levegõk, de hiába.. Szépen le is hagytak az elõbb utólért futók, én meg a S- hosszú egyenesébe szomorúan bámultam ahogy lelépnek. Már bele is kellett sokat gyalogolni.. De kár hogy az utsó 13 km így ér véget :(
Utólér a kajakos srác is, buzdít, jólesik, de legalább pár métert kocogok vele a pontig, a Baji vadászházig. Itt Lupus fekszik, nincs valami jó állapotban. Én meg nekiálltam összevissza enni mindent, hátha ettõl talán elmúlik ez a hülye oldalfájás.
Hamar továbbálltam, a futás ismét ment, de innen már a célig csak némi jóindulattal is kocogásnak lehetne ezt nevezni. Lupus úgylátszik összeszedte magát, és szép tempóval halad el melletem. Végre kellemes lejtõs út jön, így akaratomtól függetlenül is kocogok lefele. Kiérve a hétvégi házakhoz két nyíl van elõttem: K100 balra, a másik meg K100 jobbra. Na de jó.. Szépen el is indulok jobbra az erdõ fele, valahogy az kellemesebbnek tûnik, de késõbb akadályba ütközök, így szítkozódva sprintelek vissza az elágazáshoz, ahol épp pumchi ér utól. Levezetem a dühömet, õ nyugtat, majd együtt elindulunk a már jó irányba. Ez kb 10m-ig tart, majd õ szépen tempósan tovafut, én meg maradok a kocogásnál. Baj elõtt az a pusztás rész rémes volt, de túlélem. A templomot elérve tudtam már hogy nincs sok hátra, de a hosszú mûúton sem tudtam emberi tempót menni. Elõttem egy futó srác ugrik ki a bokorból, õ is gyengén megy már, de meg sem próbálom utólérni. Azért a vasútállomás után egy utolsó kemény rohamot beiktatok, és beérek a célba, taps közepette. Nagyon jólesik, megható volt :) Ránézek az órámra és el sem hiszem amit látok. Semmi futóedzéssel sikerült egy 12:14:06-os idõt nyomnom. Nagyon de nagyon boldog voltam, persze abban a pillanatban még nem tudtam értékelni semmit. Egy jó darabig ott maradok még a célban, és tapsolok (tapsolunk) a beérkezetteknek hogy õk is átéljék ezt a teljes örömöt ami ma nekem sikerült! Hogy mi lesz jövõre? Megpróbáljam ezt is megdönteni? Sztem jobb ha elfelejtem.. :-)
ui: Ja, és asszem 170-bõl 34. lettem :) |
