| lükepék | Túra éve: 2008 | 2008.08.18 13:09:22 |
|
|
Jubileumi 30
Pár nappal elõtte kitaláltuk, hogy elmegyünk a Bükkbe, rég voltunk. Gyors utazás-szervezés, vonattal megyünk. Sokat vonatoztunk, de legalább Hatvantól Miskolcig bringásvagonban, a kutya jól elfért. :) Miskolcon városnézés villamosból-buszból, majd 9 elõtt kevéssel rajt.
Hámori-tónál alig volt pecás, a kutya nem vetette magát az épp elúszó kacsa után sem... Kezdõdik az emelkedõ... Homlokunkról dõlõ izzadtságról nem panaszkodhattunk, minden pórusunkun izzadtunk kifelé. Az út részletei különbözõ forrás- és barlangkód keresések miatt már ismerõsök.. A Jókai-emlékhez kapaszkodva régi képek jöttek elõ, Népek tavaszán a sáros-havas úton bénázunk felfelé... A gesztenyéscsoki megváltás volt, nagyon kellett valami édes (a Csókási ponton nyújtott szõlõcukor még korai lett volna). Kellemes felfelé, meg kis hullámvasút, majd a hüledezés, hogy 750m magasságban vagyunk, viszont a dédesi nyereg (30 és 60as táv szétválása) 640 körül van.. Bánkút meg 870-en.. Fájni fog.
A KL jelzésen egy kisebb kocatúrázó csapatban erõsítettük meg, hogy igen, ezen az úton el lehet jutni Bánkútra. A nyeregben fogösszeszorítás, menjünk. Homlokot törölni nem kellett, minek is... Érthetetelnül pontosan megsaccoltam néha a jelenlegi magasságunkat. Folyamatos vízpótlás.
Bánkúti forrás zseniális, kutya nem tudta kiélvezni, mert 6 macska napozott a teraszon, és Zsoli elmélyülten remegett miközben egyikünk fogta. Inni nem is akart, mert remek pocsolyaellátottságot tapasztaltunk végig, nem kellett osztoznom a vizemen a kutyával.
A Fehérsasban invesztáltunk egy krumplisziromba (SÓSÓSÓSÓ!!!!) és kólába (cukor, koffein, mittomén). "innen már csak lefelé.." Nos, inkább kis hullámvasút volt.. Dörgés ösztönzött minket gyorsabb léptekre, zúztuk a kilométereket.. Bánkúton kapott instrukció, miszerint már csak 10 km a térképre vetett pillantás alapján is enyhén alulbecsült.. sztm kb. 13-14 lehetett (itthon megnéztem, tényleg volt annyi). Némi esõt is kaptunk, de a sûrû erdõ felfogta. Amikor már csak csöpötgött, esõkabát is lekerült, hiszen lefelé menet is csak izzadtunk. Vesszõs-forrás megváltás, a lejtõ pedig térdgyilkos.
Az országútra leérve Laci intett, hogy nem a mûúton kell menni.. Kis morcoskodás után megkeressük a PZ jelzéseket és megtudtam, hogy tényleg nagyon érdemes volt felmenni a hegyoldalba.. :) kiépített sétaút, sziklakápolna, sziklába vájt gyalogalagút. Célba érkeztünk nagy kitikkadva, kedves invitálást kapunk bablevesre, menjünk csak Zsuzsika után, sok finom husi, rezgõ és csont, Zsolinak is jó napja volt. Túratárs várt ránk, hazavitt, örökhála és ingyen nevezés a Fóti-Somlyón.. :D És még a fél fánkját is ránkhagyományozta. |
| |
