| nafe | Túra éve: 2008 | 2008.12.17 21:00:00 |
|
|
Téli Kabhegy
GPS-el mért távolság: 18,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 475 m.
A rajt nyitási idejére sikerült Nagyvázsonyba érnem, így még az elején tudtam rajtolni. Felkészültem a dagonyára, s nekivágtam a nem túl hosszú távnak. Rögtön a falu szélén kezdõdött az elsõ sáros útszakasz, ami szerencsére nem tartott sokáig. Az erdõ széléig jórészt füves utakon talpalhattam, s a látási viszonyoknak köszönhetõen, végig láttam is a fordító pontot. Az erdõbe beérve sárosabb lett az út, de nem volt vészes. Egy kiszáradt fa után, az emelkedõ elkezdett meredekebbé válni, majd az erdészeti aszfaltút keresztezése után kezdett rendesen bedurvulni. Jól haladtam. Ezen a szakaszon elõzött meg egy gyõri sporttárs. Ezt leszámítva, csak jó messze elõttem és mögöttem láttam egy-két túrázót. Ballaghattam a saját tempómban. Az utolsó emelkedõn, alaposan kimelegedtem. Fölérve a hegytetõre, megkaptam az igazoló pecsétet. Felvettem egy pulóvert, megettem a virslit, amelyre felhívnám az ÁNTSZ figyelmét, mivel a típusról, s nem csak errõl, hiányzik az allergiásoknak szóló kötelezõ figyelmeztetés, miszerint „nyomokban húst is tartalmazhat”. Viszont kiváló forró teával öblíthettem le. Természetesen felmentem a kilátóba is. A felhõs idõ ellenére szép volt a kilátás. Elkezdett szitálni az esõ. Nem semmi látványt jelentett, ahogy az adótorony fokozatosan eltûnt a felhõben. Pár perc beszélgetés után, a plusz pulóvert visszagyömöszöltem a hátizsákba, s éppen indulni akartam, amikor megérkeztek Andrásék és a hajmáskéri különítmény, ami újabb beszélgetést jelentett.
Végre nekivágtam a lefelé vezetõ útnak. Jó tempóban haladtam, bár az út sárosabb volt mint felfelé jövet. Az utánam jövõk összevágták egy kicsit, de ez természetes. Az övút elõtt közvetlenül utolértem két gyõri túrázót, akik épp a Kab-hegyet fényképezték, s lévén, hogy nagyon hasonló tempóban gyalogoltunk, együtt folytattuk az utat. Beszélgetve gyorsabban telt az idõ. Az esõ egyre inkább rákezdett, de még mindig nagyon apró szemekkel. A várnál megálltunk még fényképezni, ami elég sokáig tartott, így mind Andrásék, mind a hajmáskériek utolértek bennünket. A várba sajnos nem lehet bemenni, mivel az októberben bezárt. Még ezt lenne jó elintézni, hogy a túra napján nyitva legyen.
Pár perc múlva beértünk a célba, ahol átvehettük az emléklapot és a kitûzõt.
Nem túl hosszú túra, de számomra ez az év utolsó teljesítménytúrája. Jólesett. Harmadszor vettem részt a túrán és minden évben nagyon eltérõ volt az idõjárás, s annak megfelelõen az útviszonyok is.
A túra ár/szolgáltatás aránya a kifejezetten drágák közé tartozik, bár tavalyhoz képest javult. 800/700 forintért, virsli és tea a Kab-hegyen, valamint a rajtnál alma, a célban pedig szaloncukor. |
| |
