Idén indultam másodjára a kinizsi 100-on. Tavaly a nagy getén teljesen kikészültem,rossz cipõ, plusz 12-13kg súly, számomra nem túl ideális hátizsák plusz egyéb hibák, végül a remegõ fájó térdekkel,szétment lábbal a nagy gete lábánál feladtam, de elhatároztam a következõ évben megcsinálom, és így is lett. :-)
Békásmegyerrõl 7.10-kor rajtoltunk, jó idõt mentünk a már ismert utakon, nem izzasztott meg annyira mint tavaly, bár ehhez az is hozzájárult, hogy nem volt olyan meleg mint tavaly! Elértük az elsõ, majd a várva várt második ellenörzõ pontot is, az általunk csak paradicsomos völgynek emlegett ellenörzõ pontot! Itt vételeztem nagyon olcsó áron 1 liter paradicsom levet, amit hamar meg is ittam, valamint a camelbakomba vizet.20 perc pihi zokni csere és csoki evés után tovább fojtattuk utunkat barátommal aki csak a 40 ig jött most.
A paradicsomlé sokáig kitartott,dorognál barátom célba ért a 40-es távon, így sajnos elváltak útjaink. Én tovább mentem a Nagy Gete felé (nagyon utálom ezt a hegyet!) Idén is sikerült kikészítenie. Igyekeztem légzésemre figyelve közepeseket lélegezve egyenletes tempóban fölmenni atetejéig ami sikerült egész jó idõ alatt de eléggé lefárasztott, pecsét után indultam lefelé és a fák között egy magányos sziklán az árnyékban leültem pihenni és enni! Majd következett a lemenet. Túra bottal is vagy 4-szer majdnem seggre estem a meredek hegyoldalon, de nem én voltam az egyetlen aki ilyen problémával küzdött, de végül ez is meg volt sikeresen túléltem a hegyet :-) és a tövében most balra fordulván folytattam utamat. (jobbra fordulva lehet kiszálni tokodnál mint ahogy azt az elõzõ évben én is tettem)
Innen egy eléggé homokos lösszös rész következett mindenem teli ment porral, mert a szél is szépen felkavarta.
Következett az 51,75km-es pont Mogyorós bánya kakukk vendéglõ, itt ettem két banánt meg ittam egy liter õszibarack levet! AZ asztalnál közölte velem egyik túratársam hogy innen már csak 30km után lehet kiszálni, én meg majdnem visszaválaszoltam neki hogy akkor még most szálj ki ha nem bírod :-) de végül is túl fáradt voltam már a beszédhez így nem tettem. Úgy látszik õk már láttak rajtam valamit, bár annyira még nem éreztem magm fáradtnak. Minden esetre ez a beszólás erõt adott a folytatásra, fölvettem mellényemet és folytattam utamat! Itt csatlakozott hozzám, vagy én õ hozzá, István a tûzoltó, akivel a végéig együtt mentem!
EZ a rész nem igazán tetszett nekem nagyon messze volt a 65km-es pont ahol savanyú uborkát és túrórudit ettem, valamint vízkészletemet is feltöltötték, majd a 72-es pont Bányahegy ahol forró tea, és rengeteg kimerült ember várt! Erõteljesen elgondolkoztam ezen a 25 km-en hogy tényleg kell e ez nekem de végül meggyõztem magamat hogy igen is be kell fejeznem, mert "nincs fájdalom,nincs fáradtság csak akarat gyengeség van" (egyéni jelszavam :-) ) valamint látva a sok fekvõ szenvedõ embert elhatároztam, hogy én aztán le nem fekszem közéjük, mert föl nem kelek és már indultunk is tovább 2 pohár tea után! Innen már jobban ment a dolog lefelé mentünk gyenge lejtõkön egészen Koldusszállásig a következõ teaosztóig! 72 nél beértünk két lányt akiket elõször ikreknek néztem, mert ugyan olyan ruha ugyan olyan hajviselet és ugyan olyan magasság, (de egy fényesebb ep ponton észrevettem, hogy csak sima testvérek, bár ebben teljesen nem vagyok biztos), velük egészen sokáig együtt mentünk õk mentek elõttünk és próbáltam tartani a tempójukat,elhatároztam hogy csak annyira maradhatok le tõlük hogy még a fejlámpám fény gyûrûjébe lépjenek ez olyan 3-4 méter távolság max ( bár néha kicsit csaltam mert jobban lemaradtam és akkor elõrébb világítottam!)
Közben kiderült hogy a fejlámpámban mégis a halogén izzó van, ami 3.30 ig bírja, és lemerült de szerencsére társamnál volt 8db pót elem, így megoldódott problémánk!
A 92km-es pont nagyon messze volt már számomra, sehogy sem akart feltûnni a Baji vadászház,valamint egy friss tölgyeben mentünk elég sokat egy csapáson ahol folyamatosan csaptak arcon az ágak,botlottam meg a kövekben, és ráadásul 4 kerítés létrán is át kellett mászni, de végül oda is elértünk, itt hagytuk el a lányokat,mert õk már nem bírták annyira a tempót!
Következett az utolsó 8km, István már nem volt valami túl jól lábilag a lejtõkön nagyon szenvedett, és most az következett, de így is lég jól mentünk, bár már spóroltunk az energiával, mert 4 óránk volt 8km re amit végül ia másfél óra alatt megtettünk nagy meglepetésemre. Egész hamar elértük a várost ahol már ment az idõ meg a kilóméter, látótávolságba került a vasút is, kezdtem hinni benne hogy mostmár megvan életem elsõ kinizsi 100-asa. A vasút után szallagozás következett, elméletileg 1,34km de szerintem több volt, de végül elértük a tábort, persze a túlsó sarkában volt a leghátsó épületben a cél, de végül oda is megérkeztünk! Alig hittem el! BEÉRTEM!! 21.32 alatt Istvánnak 21.00 lett az ideje, akinek minden elismerésem, mert ez volt élete legelsõ teljesítmény túrája, úgy hogy elõtte kirándulni se nagyon járt (a legjobbal kezdte mondhatom)
Itt találkoztam Józsi barátommal aki 20.38 alatt teljesítette a távot de nem kapott jelvényt mert egy pontot kihagyott mert a régi jelzésen ment! Sajnáltam szegényt, de megcsinálta a 100-at és ez a lényeg! Még ha jelvényt nem is kapott érte, akkor is dicséretes eredmény! Majd következett a várva várt gulyás.
Na itt viszont sok negatívum a szervezõknek!!!
1.A gulyás pocsék volt, higított menza vacak!
2.A konyhás néne nem volt hajlandó nekem adni egy pohár teát, azt mondta vagy gulyás,vagy egy pohár tea meg 3 virsli! Úgy viselkedtek velünk mint ha egy iskolás csoport lettünk volna aki osztálykiránduláson jön menza ebédre! Azért 2000ft-os nevezésbe igazán beleférhetett volna még 1 pohár tea ide is!
3.A célban nem lehetett pólót venni...
A gulyásnak megettem a felét majd rosszul lettem, gyorsan magam mellé húztam két széket a szomszéd asztaltól is (néztek is hogy mit csinálok_) Majd lefeküdtem! Elkértem Istvántól a hátizsákját, vagy 3szor mondtam el neki mire megértette, gondolom érthetõen beszéltem :-) Elszédültem, kivert a víz, hányingerem lett és úgy halottam mintha a fejemben beszéltem volna, de 1 sport szelettel meg 10 perc fekvéssel rendbe jöttem! (lehet csak azért lettem rosszul mert a konyhás néne be fõzte minden rosszindulatát a gulyásba) SZerencsére Egyik barátom pont ott volt és kivitt minket az állomásra, mert különben lehet lekéstük volna az 1 óra múlva induló vonatot a 2km-re lévõ (vagyis 1,34km) álomásról:-)
A haza fele úton sikerült elaludnom egy kicsit bár olykor begörcsölt a gyomrom, majd egy ember elájult a elõttem 3 ülésnyire, akit egy társa levitt a levegõre és ott maradt vele, egy pedig a wc-ben ájult el, aminek ajtaját a vonat vezetõje nyitotta ki, itt vagy 10 percet álltunk. Ezeket látván gyorsan enni kezdtem, hogy pótoljam a kalóriát, meg a vércukor szintem rendbe hozzam!
Szép láûtványt nyújtottunk a déli pályaudvaron :-) kb 100 sántikáló, dülöngélõ koszos büdös túrabotos alak vánszorgott a kijárat felé :-) Néztek is nagyon az emberek hogy miféle szerzetek vagyunk :-)
De engem ez nem érdekelt!
Mevolt! Megcsináltam, végig mentem a 100-at! SZámomra kiváló idõvel, és ez volt a lényeg!
Jövõre újra indulok, de a barátom is megcsinálja aki most csak 40-re jött, remélem azon már nem ájuldozok a végén!
|
