Velence 35 07:10-14:40
Az egy héttel korábban teljesített félmaraton után, ami egyben életünk elsõ szervezett teljesítménytúrája volt eldöntöttük, hogy megnézzük ezt a 35-öt, ha már a 22km mások szerint is jó idõ alatt meglett és mert Vica bele van szerelmesedve a Velencei-tóba és környékébe.
Elõzõ nap összekészítettük a szerintünk szükséges dolgokat, nem elfeledkezve az idõjósok által beígért özönvízrõl és a gps-rõl sem, mivel ládázás is be lett tervezve.
Reggel 07:10-re ott is voltunk a sörözõnél tele tettvággyal és minden meleg cucc nélkül, mivel 100 ágra sütött a nap. Gyors bejelentkezés, megkaptuk az igényes térképet, fizetni majdnem elfelejtettünk:) és már indultunk is.
Sörözõbõl jobbra ki, ráfordultunk a Z+-ra, kis séta a faluban majd el a Bella-tó mellet. Itt egy nagyobb csoporthoz csapódtunk, akik a 25-öt tûzték ki maguk elé és valószínûleg sokadjára teljesítik, mert térkép nélkül is könnyedén tájékozódtak.
Az elsõ ellenõrzõ pont pillanatok alatt, minden gond nélkül meglett, gyors pecsét és mentünk is tovább a mostmár szalagozott úton, könnyû volt követni. Jött a Tompos hegy, Zsellér mezõ, kevés fa, viszont nagyon szép kilátás a Velencei-tóra. Itt már a bokámig leizzadtam magam:), Vica lába jól bírta(új cipõ). Érdekes volt látni a szerintünk régi katona gyakorló és lõteret illetve a mûtárgyakat amiket a kiképzésekhez építettek. Közben a 25-ösöket elhagytuk és a P+-on egyre közeledtünk az Angelika-forráshoz. Jól esett a hûs erdõ friss levegõje, csak a kiszáradt patak nézett ki rosszul. A Bodza-völgy végén meg is lett a 2. ellenõrzõ pont egy nagyon kedves ellenõrrel és unokájával. Pecsét itt is, pár udvarias szó és séta tovább. 90m-rel odébb egy geopontot is megleltünk. Vica lába még jól küzdött a cipõvel és a kilóméterekkel(11,2).
A következõ pontunk Nadapon volt egy kiskocsmában, útközben felmásztunk a Meleg-hegyre is egy újabb ládáért és utána egy viszonylag kellemes sétával bent is voltunk a faluban. Kocsmáros nénitõl pecsét,kóla és már mentünk újra tovább. Nadapot betonon átszeltük, elmentünk a szintezési alappont mellet és célba vettük a kb. 5km-re lévõ Sukorói vendéglõt. Persze itt is megmásztunk egy hegyet, névszerint a Bence-hegyet és újabb pontot zsebeltünk be. Az út érinti a Panoráma utat is, aminek a neve magáért beszél. Gyönyörû a kilátás és a környezõ házak is klasszak,csak az a fránya beton. Itt találkoztunk egy túratárssal, aki aznap már megcsinálta a 10-et és gyorsan belevágott a 35-be. Hát nem semmi! 4. ponton pecsét, majd a S3-en át Sukoróra, ami egy klassz kis falu és végre találtunk kutat is, mert vízkészletünk már megcsappatt és jólesett a frissítés. Újabb kocsma, újabb pecsét kis sorbanállás után. A 25-ösök itt pihenték ki az út fáradalmait. Ezután jött szerintem a túra nehezebb része, legalábbis számunkra. Vica cipõje sikeresen elkezdte megenni a lábát és pedig egyik pillanatról a másikra megfáradtam, de becsülettel mentünk tovább. Egyszer mentünk rossz úton, csak egy dombot másztunk meg feleslegesen oda és vissza:). Leküzdöttük a piros utakat balra ráfordultunk a S-ra. Itt jött a túra legnagyobb emelkedõje fel a Pogány-kõhöz, amit egy kicsit nehezebb volt megtalálni, de meglett. Pecsét, szendvics, banán, csoki a saját készletekbõl és mentünk tovább a Z-on.Sajnos kevesen tettek így, levágták sokan az utat, gondolom így is megkaptak mindent amit az elõírt úton túrázok....
Innen már csak 3,5km a cél, egymást biztatva, lábat húzva de büszkén értünk célba.
Megkaptuk az emléklapot, kitûzõt és csak szuszogtunk:). Felhasználtuk a kapot 150ft-os ital bónt és befaltuk a megmaradt kaját.
Összegzés: Nagyon szép környék, lelkiismeretesen kitûzött útvonal, kedves pontellenõrök. Az italbónt annyira nem értettük, jobban esett volna a pontoknál egy kis víz, vagy zsíros kenyér, de az emléklap is szebben nézne ki ha rajta lenne a teljesítõ neve, nem csak egy dátum matrica. Mindezektõl függetlenül megérte eljönni, jövõre ugyanitt. |
