Túrabeszámolók


Margita

tapirka1014Túra éve: 20052005.12.12 22:31:08
A múlt heti pihenõs hetem után már a hét elején harapós kedvem volt, így alig vártam már a hétvégét, hogy legyalulhassam a Gödöllõi-dombságot. Az volt a terv, hogy a talajviszonyoktól függõen keményen megfutom a túrát. Na, a talajviszonyok máshogy gondolták :-)
Szombat reggel szakadó hóra kelek, gyors összepakolás, majd kiásom az autót, összeszedem larzent, egy-két Árkád-kerülés után Hiver is bepattan az autóba, irány Gödöllõ. Hála a közlekedésfelügyeletnek (vagy akárkinek), a 3-as fõút egyáltalán nincs takarítva reggel (bár még kora délután sem, csak addigra még ráesik közel 10 centi hó), így nyugodt 50-es tempóban megyünk a rajtig, ahol sok futó gyülekezik már, itt a futófórumos különítmény (a hivatalos nevüket nem tudni, hetente változtatják). Naon sokan vannak, sokkal többen, mint mi, meg sem próbálom felsorolni õket, elég annyit megjegyezni, hogy átcsábították magukhoz Gankit és Tomatort :-) A szigethalmiak is képviseltetik magukat szép számmal.
A 8 órás indulás 8:25-re csúszik, sok gyalogos megy már elõttünk de mindenhol könnyen lehet elõzni, meg hát a máriabesnyõi kegyhelyig úgyis végig aszfalt, könnyen futható (lenne, ha nem csúszna a hó alá fagyott tükörjég). A tempó jó, ezt kellene tartani végig.
Az elsõ pont egy domb tetején van, ide is jó tempóban érünk fel, simán 6 perces tempón belül vagyunk. Mondom is larzennek, csak annyit válaszol rá, hogy emellett a tempó mellett meséljek majd egy viccet 35-nél. Kicsit megrémülök, igaza van, mindig csak az elején nagy a szánk. Bár én szeretném legalább hatpercesben végignyomni, szintkülönbség alig van, az is jól elosztva.
A pont után ereszkedés, jó szolgálatot tesz a terepcipõ, botorkáló, csúszkáló gyalogosok mellett száguldunk el (Hiver nem, õ sima talpú cipõben próbálkozik). Innen egy hosszabb aszfaltos-kavicsos szakasz (mindegy, úgyis hó és jég van rajta), itt egy kicsit odalépek, vagy többiek lassítanak, kezdek elszakadni tõlük, de nem akadok fenn rajta, eleve így volt megbeszélve. A babati lovastanyánál talán petami köszön rám (nem tudom pontosan, mert csak a hangját hallom, nem fordulok meg, a szokásos tükörjégen-hó kombináción futok, minden hirtelen mozdulat végzetes lehet).A pontnál éppen váltjuk egymást Hiverrel és larzennel, legközelebb csak a célban fogunk találkozni.
Hamar a gondolataimba merülök, egyre kevesebb elõttem a túrázó, az út a Margitára csodálatos, csend van, csak a talpam alatt ütemesen ropogó hó hallatszik, imádok ilyenkor egyedül futni, csak a táj van és én. Furcsa, hogy ilyen elmélyülõs futásokat csak télen tudok csinálni, tavasztól õszig annyi a látnivaló az erdõben, hogy arra „kell” figyelni.
A táv felénél van a domonyvölgyi pont, itt összefutok Vadmalaccal és még két másik futóval a ttúra topikról, csak annyit idõzök, hogy megtöltsem a kulacsomat forró teával, elõkapok egy csokit és futok a tömeg után. Vesztemre, mert õk a 20-as távon vannak. Néhány perc múlva rájövök, hogy rossz felé megyek, érzésre és hangok alapján próbálok visszajutni a 3-as úthoz, egy kis vargabetûvel sikerül is. Itt már csak két pár nyom van elõttem, egy hosszabb emelkedõn az egyik nyompár gazdáját, egy fáradó futót utol is érek, nem próbál csatlakozni, õ már gyalogol. Nekem kimondottan jól megy az emelkedõ, lassan, de futva küzdöm le, innen kb. 7 km teljesen sík terep a következõ pontig, sehol egy lélek, csak a végén, az erdészeti úton jön szembe két autó. A ponton a futófórumról FIFFY-vel beszélgetek néhány percet forró teát kortyolgatva, éppen annyit, hogy a végén kicsit morcos legyek miatta :-)
A pontról rossz irányba indulok, szerencsére utánamkiabálnak, így belevetem magam a Juharos-hegy (domb) emelkedõjébe. Nehezen járható, 10-15 centis hó, egyetlen lábnyom van elõttem, a lépések hosszából próbálok következtetni, hogy hol futott és hol gyalogolt az elõttem menõ kartács. Alig várom, hogy leérjek a hegyrõl, ott már rendesen lehet futni.
Máriabesnyõre beérve már majdnem végig aszfalt, látom, hogy pont annyival fogok kicsúszni a 4 órából, amennyit elbeszélgettem a ponton teázva.
A településen le kell vennem a szemüvegemet, már semmit nem látok a párától és a ráfagyott hótól, így nehezen tudom megkülönböztetni a jelzéseket a villanyoszlopokra ragasztott hirdetésektõl.
Az utosó pont után az egyetemi erdõbõl kiérve megint elkeverek egy kicsit, tipikus futó figyelmetlenség, a széles erdei útról letér egy alig látható ösvény, amit nem veszek észre, így rossz helyen futok be a városba. Nemsokára elérek egy jelet, de az nem piros, hanem sárga. Vissza az utolsó észlelt piros jelig, második próbálkozás következik. Most már megvan a letérés, innen minden keresztezõdés kínszenvedés szemüveg nélkül, Gödöllõt nem ismerem, így csak a jelek tudnak bevezetni a célba.
Végül beérek, a célban jó nevetnek rajtam, a szemöldökömre és az arcomra fáfagyott a hó, valamint a hajamra is vastagon, ez két perc múlva patakokban folyik le rólam.
A vége 4:03:50, állítólag a legjobb idõ a mai napon, de nem ez a lényeg. Két olyan futót is sikerült néhány perccel megelõzni, akik jobbak szoktak lenni, valamint nem fáradtam el, nem volt holtpontnak nyoma sem. Ehhez valószínûleg hozzájárult az is, hogy a hó miatt nem tudtam olyan tempót menni, mint szerettem volna, bár még szûken így is a 6 perces tempón belül mentem. Alakul ez, ahogy ultrafutó szokta mondogati, egyszer még talán kezdõ ultrafutó is lesz belõlem :-)