Túrabeszámolók


Margita

Boszi72Túra éve: 20102010.02.08 18:31:34
40km, Terep maraton

Fontos volt nekem ez a nap, jubileum. 1 évvel ezelõtt a 20-as táv volt az elsõ túrám, most a mátrai jó teljesítésen felbuzdulva nekirugaszkodtam életem elsõ terepfutó versenyének. Nem teljesen egészségesen, de lelkesen indultam el. Korán beértem a sulihoz, ahol örömmel konstatáltam, hogy a tavalyi hosszú sor látványa elmaradt és pár perc múlva már a kezemben szorongattam a rajtszámot.
Zsuzsával idõben kicammogtunk a rajthoz, a résztvevõk nagyja pár perccel a rajt elõtt érkezett. Hamar éreztem, hogy húz magával a mezõny, gyorsabb tempóra kényszerítve, mint az utazósebességem, ezért egy picit visszavettem. Összességében az elmúlt hetekben már megszokott útviszonyok fogadtak: hó hó hátán, ritkán megkönnyebbülés gyanánt néhány méternyi sima terep, szóval nagyüzemben égettem a kalóriákat. Néha belesétáltam, de szinte csak emelkedõkön, ezalatt ettem, ittam. Ráadásul már korábbi túrákon rájöttem, hogy nekem könnyebb kocogni az ilyen dimbes-dombosra taposott havon, mint gyalogolni. Az elkerülhetetlen csúszkálások eredményeképpen újfent sikeresen összerúgtam a bokámat - természetesen milliméterre ugyanott, mint múlt héten - mint egy belevaló néptáncos. :-)
A túra elsõ fele ismerõs volt tavalyról, a második fele pedig a szép emlékû Lemaradás 50 végével egyezett. Mivel nagy eltévedõ vagyok, azért végig igyekeztem szemmel tartani az elõttem haladókat, hogy az esélyét is kizárjam az állandó társamul szegõdõ eltévelyedésnek. Mint utólag kiderült, Szilvinek hívták a lányt, aki jóval elõttem, de belátható távolságon belül futott, igyekeztem rátapadni. A gyalogosok idõvel szépen elmaradoztak, és a Margita környékén eszméltem rá, hogy egy ideje nem nagyon elõztek meg, csak néhány futósráccal illetve Noémiékkal cseréltünk egyszer-egyszer helyet. Szilvit a befutó elõtt a piroson beértem, onnan egy ideig együtt mentünk. Jól esett a hosszú csend után szót váltani valakivel, de ahogy elkezdtünk csevegni, rögtön elvétettünk egy balra kanyart. Egy srác üvöltött utánunk, amiért cserébe szinkronban kapott tõlünk köszönetet két lihegés között. Útközben találkoztunk Brigivel is. A végén Szilvi ellépett tõlem kicsit, de próbáltam tartani vele a tempót, mögöttem is jött egy lány, így az utolsó 2 km-t elég gyorsan ledaráltuk.
Végül 4:54:50 lett az eredményem, ami minden elvárásomat felülmúlta. Nagyon elfáradtam, de nagyon jól esett, ráadásul megint megismertem néhány kedves embert.
A rendezés kifogástalan volt, nem nagyon találok benne hibát, köszönet érte. Jövõre megint leellenõrzöm majd a szervezés színvonalát.:-)