Óbudavár 40
Veszprém, buszpályaudvar, az esti zánkai járat sofõrje láthatóan nem szívbajos ember, nem kapkodjuk el az indulást. Általában nem élvezem a buszozást, már pusztán fizikai paramétereim miatt sem, ez a járat viszont olyan hangulatos tájakon gurul végig, hogy hajlandó vagyok feledni a kényelmetlenül kevés lábteret a látnivalók miatt. Óbudavárra érve Kerek repkénnyel ketten vagyunk csupán leszállók, ennek tiszteletére elkezd szakadni az esõ, szerencsére a szállás- és rajthelyként szolgáló Vilmos-ház alig van pár lépésnyire a buszmegállótól. Nem mintha Óbudaváron akármi is túl messzire lenne. :) A fõrendezõk fogadnak, eligazítanak a sátorhelyhez, gyorsan összerakjuk szállásunkat, pontosan szemben a másik sátorral, amelynek lakóival nem találkozunk, annál sokkal korábban eldõlünk aludni.
Ébresztõ még rajtidõ elõtt, reggeli, majd benevezünk. Közben ismerõs hang szól alá a fellegekbõl, egészen pontosan a ház tetõtere felõl, ahol pesza91 kukucskál ki az egyik ablakon. :) Közben kapunk szöveges leírást, fénymásolt térképet kihúzóval bejelölt útvonallal és egy külön lapot a bélyegzésre, mindezt nájlon iratlefûzõben. Ez, kiegészítve a rengeteg szalaggal, gyakorlatilag lehetetlenné teszi az eltévedést a néhány kevésbé jól jelzett szakaszon is. Tehát elindulunk, kisétálunk Óbudavárról, majd földútra térünk a szalagozáson, irány Mencshely. Visszanézve máris a Balaton víztükre kandikál a dombokon túl, tisztára olyan a látvány, mint egy idegenforgalmi szórólapon. Átballagunk Mencshelyre, itt sikerül kávéhoz jutni, a tegnapi sok napsütéstõl még ma is kába vagyok kicsit. A faluban három templommal képviselteti magát a nyugati kereszténység három ága (református, katolikus, evangélikus), a túra mindhárom mellett elhalad, lehet válogatni. Elhagyjuk a falut, megcélozzuk a Halom-hegyet, jobbra szõlõ, balra szántó, elöl hegy, azon túl a Balaton. Ez utóbbi felsorolás az egész túrát végigkíséri, nyilván mindig már irányok érvényesek és igazán úgy válik széppé, ha hozzáképzeljük a Balaton-felvidék álmos nyugalmát, a borospincéket és a nagy sûrûségben elõforduló templomromokat.
Nagyokat kanyarodva felkapaszkodunk a Halom-hegyre, kis kilátó áll a tetõn, ez a második ellenõrzõpont is egyben. A panoráma hibátlan, dél felé a fákon és a tavon túl Somogy dombjai, nyugaton a Tanúhegyek sorakoznak, észrevenni a Csobáncon a várromot. Észak felé a Kab-hegy burkolózik ködbe, csupán az adótorony teteje jelzi ottlétét. Lemászunk, ballagunk tovább, a Balaton-felvidéki Kéktúrát (Pétfürdõ-Badacsony) követjük, most éppen Pétfürdõ felé haladva. Egy erdõszélen a jelzés trükkösen betér a fák közé, a szalag viszont levágja a kis kitérõt és másutt visz be az erdõbe. Nem keveredünk meg. Nyíltabb területre érünk ki késõbb, tehénfürdetõt kerülünk, majd egy tábla veszélyes üzemre hívja fel a figyelmet. Veszélyt szerencsére nem érzékelünk, szagot viszont annál inkább, az egyenes, jól járható úton igyekszünk minél gyorsabban elhúzni a szag forrásától, a szép sorba hordott, rothadó... biomasszától. A Vászolyig tartó egyenes szakaszt fasor, fenyves, majd repceföld kíséri, némi távolságtartással, ám határozottan. Ezen a szakaszon ér utol egy gyenesdiási sporttárs, akivel egészen Hegyestûig kerülgetjük egymást, amikor épp nem együtt megyünk. Vászoly és Dörgicse között kiegészülünk továbbá a rendezõ egyesület egyik tagjával is. Vászolyon a Vazulról elnevezett mûintézményben kapjuk a soron következõ bélyegzést, itt némi diplomáciai ropit is vételezünk, majd ballagunk tovább.
Most épülõ és frissen felépült paloták mellett elhaladva érünk ki a faluból, távvezeték nyiladékában kell újra sétálnunk, természetesen fölfelé. Visszatérünk az országútra, az itinernek megfelelõen hamar végigbaktatunk Kisdörgicsén. Jobbra templomromot hirdet a tábla, balra mûemlék kõhidat, utóbbit meg is vizsgáljuk menet közben. Szép. Továbbmegyünk a mûúton, beérünk Dörgicsére, a templom órájának a számlapja egészen érdekes: kék körben fehér virág, a virágban szív, a szívben pedig kereszt. Ez is szép. Kicsit odébb a Szent Péter-templom romjai dacolnak az idõvel, a falak még viszonylagos épségben állnak. Ez is szép. Elsétálunk mellette, majd a szalagozás mentén átvágunk egy réten, eleinte csodálkozom, hogy miért kell otthagyni a jelzett utat, aztán feltûnik, hogy az szinte teljesen járhatatlanná vált. Nem mellesleg a rét felõl príma kilátás nyílik a Balatonra, valamint Zánka néhány épületére. Kiérünk a Boldogasszony-templom romjaihoz, ez kevésbé maradt épen, mint iménti társa, viszont sokkal-sokkal nagyobb, mondhatni, monumentális. Ez is ellenõrzõpont, önmagunk ellenõrizzünk önmagunkat, hogy itt vagyunk-e. Miután megállapítjuk mindketten, hogy a másik is jelen van, továbbmegyünk, nagy lelkesedéssel lecsapva az elsõ, útba esõ nyomóskútra. Nem járunk sikerrel, azonban nem csüggedünk, még Repkénynél van fél liter víz, nálam meg majdnem kettõ, így nem érint érzékenyen a kút passzivitása. Visszatérünk Dörgicsére, majd szépen elhúzunk a faluból, nyugat felé, fel a Balázs-tetõnek. Hosszabb, de nem meredekebb annál, mint amire számítottam – volt idõ felkészülni erre a kaptatóra, már régóta szemeztünk ezzel a dombbal. Nem mellesleg a Halom-hegy óta nem volt számottevõ emelkedõ, tehát épp itt az ideje, hogy legyen valami szintemelkedés útközben.
Átérünk a dombon, hasonló látvány tárul elénk, mint amilyet magunk mögött hagytunk: apró falvak, fehér templomtornyok, mögötte újabb dombok. Újabb ellenõrzõpontra érkezünk, ez a Szent Balázs-templom romja, amely mellett kellemes kis pihenõt találunk három pontõrrel és önkiszolgáló zsíroskenyér-ellátóhellyel. Betermelek két nagyobb szeletet, Repkény hasonlóan tesz, közben sorra érkeznek a rövidtávos résztvevõk, mi – most épp hárman – lassan elszállingózunk, legyen hely a többieknek is. Szentantalfa következik, ahol nem nézünk templomromot, viszont sikerül prímán legyalogolni a jelzésrõl és csak a faluközpontban észrevenni. Erre vezet, ha sokat jártatom a számat. :) Visszatérünk a helyes útra, következik is az újabb pont, a Mosó-kút, egy igen érdekes objektum: a víz valóban egy kútból tör fel, a talajszint alatt két méterrel. Egy rövid kifolyón kerül át egy kb. 3x4 méteres medencébe, amelyhez lépcsõ vezet le és a medencét odalent deszkapallón lehet körüljárni. Töltök a kiürült palackunkba vizet a kútból, hideg is, tiszta is, finom is. Széles mezõn sétálunk át, tõlünk a domb felé emlékhely, túl távol ahhoz, hogy kedvem legyen odaszaladni megnézni, a térkép viszont nem jelöli. Ezért már önmagában is érdemes lesz visszajönni máskor. :)
Erdõ következik, újra, majd szõlõhegyen, szépen rendezett pincék között kanyarog az út, ismét kilátással a Balatonra. Egy hirtelen feltörõ kanyar után sûrû, szúrós bozótosba térünk, az itiner szerint borókás, ez vezet a Hegyestû felé. Meg kell szenvedni a felérésért, majd odafent okoz némi fejtörést az egyébként kitûnõen festett jelzések iránya és pozíciója, lévén a mi térképünkön még egészen másként szaladnak a jelek, mint a valóságban. Úgy döntünk, hogy a térkép helyett a szemünknek – és a kevés maradék józan eszünknek – érdemes hinnünk, így aztán eltévedés helyett megérkezünk a Hegyestû alatti bemutatóhelyre. Itt ér utol Mecseki barangoló és társa, átveszik az elöl haladó hosszútávosok pozícióját. Újabb etetõpont vár, távcsövet is adnak kölcsön, ha felmegyünk a hegyre, külön köszönet érte. Ilyen ajánlatnak nehéz ellenállni, nem beszélve arról, hogy a túra résztvevõinek kedvezményes belépõ is jár. Megnézzük az ásványokat, a szabályos bazaltoszlopokat, odafent pedig a kilátást a hegytetõrõl. Sajnos annyi blõdséget hallunk az odafent kirándulóktól, hogy szellemi épségünk megóvása érdekében egész rövidre kell fognunk a távcsöves nézelõdést. Pedig van néznivaló rengeteg, a Tanúhegyek is közelebb kerültek reggel óta, mögöttük hosszú, egyenes vonalnak látszik a Keszthelyi-hegység keleti pereme.
Letrappolunk a hegyrõl, visszaadjuk a távcsövet, trappolunk tovább, kék sáv, sárga sáv, Monoszló. Aránylag eseménytelennek mondhatnám ezt a szakaszt, fiatal erdõben sétálunk, erõs napsütésben. Monoszlóra érve két akác alatt érdekes emlékhely tûnik fel, kívácsi vagyok, ezt most azért is megnézem: a község és a környék térképét találjuk ott, nem semmi környezet nekik. A faluban a sportpályán vág át a szalagozás a templom felé, sétálunk, hallgatjuk a harangszót. Monoszló után kiserdõ és szántóföld határán baktatunk Balatonhenye felé, kék traktor szántogat békésen mellettünk. A faluban templom, buszforduló (az itteni telefonfülkében vészeltem át egyszer egy vihart valami öt éve), kocsma: utóbbiban pecsét és üdítõ és fagyi, mert borzasztóan meleg van. A faluból kifelé találkozunk az utoljára a Hegyestû után látott pesza91-ékkel, pont egy fagyizásnyi idõ van köztünk. Kikapaszkodunk Balatonhenyérõl, megint kék jelzést követünk, ez azonban már az OKT. Birkalegelõn trappolunk át, bár birkát egy darabot sem látunk, elég egyértelmûen árulkodó nyomok maradtak utánuk. Valóságos aknamezõ. Megelõzünk egy rövidtávos csapatot, ezzel akkora lendületet nyerünk, hogy nem is lassítunk a célig. Egy idõre elbúcsúzunk a távolban kéklõ Balatontól és erdõbe térünk be. Elhagyjuk a kéket, hadd menjen Nagyvázsony felé, nekünk szinte pontosan kelet felé kell haladnunk. Ligetes, hangulatos tájon sétálunk, óriási, magányos fák kísérik az utat, néhol nagyobb mészkõdarabok bukkannak ki a fûbõl. Olyan, mintha a Bükk-fennsík egy mediterrán, szelídített változata lenne ez a környék. Találkozunk a pihenõt tartó eboláékkal, már messzirõl integetnek. Kiérünk egy rétre, tõlünk észak felé már a Bakony hegyei magasodnak, a Kab-hegy, jellegzetes adótornyával, amely reggel alig látszott ki a ködbõl, most minden részletében élesen kivehetõvé vált. A mellettünk lévõ szántó túloldalán, nagyjából a 120 kV-os távvezeték tövében birkanyáj legel. Ha nem tévedek, ez a Láz-föld. Újra emelkedõn haladunk, utolér minket a veszprémi spottárs, akitõl még reggel, Kisdörgicsén váltunk el. Hármasban érünk vissza a reggelrõl ismerõs országútra, elõttünk a Balaton, mellettünk a dombok. Visszaérkezünk Óbudavárra.
Kitûzõt választhatunk, majd benevezünk az 1 km-es távra, tehát technikailag itt új beszámolót kellene kezdeni – a rajtban a kedves hölgy elmondja, merre érdemes menni, aztán útra enged. Kisétálunk észak felé, majd az elsõ utcán betérünk a kertek alatt futó, kecsketerelõ útra. Elsétálunk a porták mögött, (legalább megnézhetjük a sátrat) összefutunk a kört szembõl teljesítõ PrInCe-ékkel, majd egy lejtõn megérkezünk az itteni Mosó-kúthoz. Pont itt kezd el nagy cseppekben esni, aztán két perc után eláll – utóhûtés a túrázóknak? A forrást és környékét nagyon szép rendben tartják, van még itt két emléktábla is: az egyik a falu nevének helyesírásáról szól, a másik Óbudavár mind a 61, bejelentett állandó lakosát sorolja fel. Kimegyünk még a település déli végéig, majd visszasétálunk a célba, átvenni jól a megérdemelt díjesõt, majd leülünk gulyásozni. A két túráról csak pozitívan tudok nyilatkozni: friss útleírás, jól követhetõ szalagozás, sok ellátmány, a célban elsõrangú babgulyás. Az útvonal alig halad országúton, a táj pedig gyönyörû, de errõl már írtak nálam sokkal jobb tollforgatók is. Röviden szólva: Bõsz Imréék kitettek magukért, köszönöm a túrát! Kerek repkénynek és másik két útitársunknak pedig köszönöm a vidám társaságot. :) Még elsétálunk, immár teljesen távon kívül a falu határából induló „Házasok útjára”, amely majdnem tanösvény, viszont a jelzése fehér alapon két sárga, fonódó kör, amely akár jegygyûrûket is jelenthet. Nem volt rossz ötlet végigjárni. Éjszakára még a sátorban maradunk, csak a reggeli busszal térünk vissza Veszprémbe és ez a visszatérés olyan, mintha egy idõutazást tennénk egy egész más világból a szürke jelenbe.
-Kékdroid-
Képek - 40
Képek - 1 |
