|
|
Már szombat hajnalban megriadtam a hangosan kopgó esõcseppekre, de gondoltam, hogy ha Fehérváron esik az nem jelenti azt, hogy Veszprémben is hasonló a helyzet. Tévedtem.
Reggel buszra szálltunk cimborámmal és olyan 8:15 tájékán értünk a Benedek hegyre ahol még a túra törénetének a végét elcsíptük. Gyors regisztráció után már az elsõ pontnál találtuk magunkat ami a Hõsi kapu volt, ahol a "kapuõrök" egy Jutasi emblémával ellátott csákóval engedtek utunkra. Nos a csákót jobb helyen láttuk a hátizsákban (nem szerettük volna, ha elázik :)). Az esõ nemsoká váratott magára. Hol esett, hol nem, hol jobban, hol kevésbé, hol bõrig áztunk, hol nem. :) Csuklya fel, csuklya le, esernyõ kinyit-becsuk. Ez ment egész délelõtt. Eleinte sokalltuk a mûutat, de aztán mikor a bokáig sáros és vizes földútakra értünk már nem is tûnt olyan rossznak a betonút. :)
Szép helyeken vezetett utunk - fõleg az erdõs részek voltak jók - amit azonban beárnyákolt az, hogy folyamatosan a bokáig érõ pocsolyákat kellett kerülgetnümk. Néhány nyújtógyakorlatra emlékeztetõ mozdulatot bemutattunk a csúszós úton. Bár a mi felkészületlenségünk is megmutatkozott abban, hogy edzõcipõben és nem bakancsban mentünk. Hiába, második túrám és nincs túrabakancsom, abban könnyebb lett volna. Amikor a kilátóba igyekeztünk az volt a legkeményebb szakasz, mivel elég meredek volt és az elkopott edzõcippõinknek semmi tapadása nem volt, így jóformán két lépést tettünk elõre és hármat csúsztunk hátra. Ellenben nagyon jókat nevettünk saját szerencsétlenségünkön miközben szenvedtük magunkat majdhogynem négykézláb felfelé.:) Mikor egy kissrác bakancsban úgy elment mellettünk, mint egy tank megfogadtam, hogy venni fogok egy túrabakancsot :) Azonban megérte felküzdenünk magunkat a kilátóig, mert a combig sáros nadrágért kárpótolt minket a gyönyörû kilátás.
Az idõjárás ellenére azonban az egész túra nagyon jó hangulatban telt. És azt meg kell hagyni, hogy a terepviszonyoknak is köszönhetõen hatalmasakat mulattunk cimborámmal saját esetlenségünkön.:)
Az sem volt rossz poén mikor a nem létezõ kódot is elfogadta az egyik "útlezáró" a Murva bányánál akin azért a zavar jeleit véltük felfedezni miközben nem találta a cimborám által elmondott jelszót, ennek ellenére megütközött barátom határozottságán és készséggel továbbirányított minket. :)) S
emmi gondunk nem volt a szervezéssel(mindenki kedves volt és segítõkész), mégha egy "rejtõzködõ checkpointot" ki is hagytunk. Ami mint utóbb kiderült szinte csak mi nem vettünk észre. :)
Egyébként Veszprém szép város, nem mostanában voltam ott, így egy kis városnézést is beiktattunk a buszpályaudvarra menet.
A sártenger és a dagonyázás ellenére sem bántuk meg, hogy ott voltunk. Jó hangulatban, jót túráztunk és ez volt a lényeg. :) |
| |
