| piedcat | Túra éve: 2006 | 2006.05.31 15:03:03 |
|
|
K-40
(40 km sárdagasztás)
Több hónapos kihagyás után, egy makacs betegség kilábalásának utolsó stádiumában érkezett május utolsó szombatja, ami nem múlhat el Kinizsi nélkül. Persze korábban kicsit másképpen képzeltem az egészet, kocogva-gyalogolva 17 órás K100 teljesítés. Szép álom. Majd jövõre.
A negyvenes távot már kétszer teljesítettem, tudtam, hogy nem egy laza túra, de úgy gondoltam, talán ezt még kibírom. Velem tartott egyik munkatársam, Dia, aki mostanában kezdett el lelkesedni a hegyek iránt, és ez volt az elsõ teljesítménytúrája.
A szervezõk megint kitettek magukért. A kellemes idõ ellenére, meglepõen kevés embert találtunk a nevezésnél. Talán azért, mert a százasok nevezhettek elõre is, vagy mert a futók többsége tömegrajttal indult a terepszázason. Mindenesetre negyedóra elég volt a nevezéshez, és egyéb folyó ügyeket is el tudtunk intézni.
7.40-kor indultunk útnak. Az elõzõ napi esõzéseknek köszönhetõen szép sáros talaj fogadott minket, és az egész túrán nehézségeket okozott. Talpunk úgy csúszott, mintha télen, fagyos talajon gyalogolnánk. Ez persze jól kivette az erõnket. Másik probléma az volt, hogy folyamatosan figyelni kellett, hogy elkerüljük a zakózást. Elég lett volna egy esés, és nem lehetett volna minket megkülönböztetni a varacskos disznótól. Néha feltûnt egy-egy túrázó, nyakig sárosan. Õk nem úszták meg a dagonyázást.
Diának néha önbizalom-támogatásra volt szüksége, kicsit megijedt a kemény emelkedõktõl. Nyugtattam, hogy simán felérünk, pedig néha még magamban sem bíztam. Szerencsémre, a szervezetem az egész túrán nem hagyott cserben, a doki is azt mondta, hogy a túra csak az egészségemre válhat.
Végre a szervezõk találtak egy jó helyet, a Kesztölc elõtti, utolsó ellenõrzõ pontnak. Emlékszem, legelsõ Kinizsi túrámon kis híján elmentem a Kétágú-hegynél kolbászoló pontõr mellett, és vissza kellett gyalogoljak. Egy évvel késõbb, már a sörözõbe költöztek, ami praktikus (különösen a sörözõnek), de semmi plusz élményt nem nyújtott. Ez a kilátó terasz viszont tökéletes hely. Pazar a kilátás, kellemes élmény itt megpihenni néhány percre.
Pilis-nyeregnél kaptunk egy lejárt szavatosságú müzli szeletet, majd a célban még egyet. Inkább kihagytam. Viszont a kóla jól esett. Végül 9 óra 10 perc lett a teljesítési idõnk, ami mindkettõnk számára tökéletesnek bizonyult. Dia talán rászokik a teljesítménytúrázásra, én pedig újra elkezdhetem gyûjteni a kilométereket.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat
|
| |
