Zõd 30 2011
...mert ugye a palóc nem mond zöldet, csak zõdet. Az eredeti terv a 45 volt, de aztán a különbözõ társadalmi kötelezettségek rövidítették a programot. Kinek megélhetési -Bribor, esti munkahelyi etap-, kinek meccslátogatási -én, Vác-Dunaújvárosi nõi kézi NB I-es bajnoki- szolgálatai miatt csökkentett üzemmódba kapcsoltunk. Elõször is: Vác, vá. Felszállás, fullpalóc exp, Brigi, Hajni, én, oldjuk a telet, ribizli-alma vegyes, kemencei karcos, 48 fok, ez több, mint ami kint van. Nyugati, meglepõ, de nagyobb a cidri mint Vácon vagy Romhányban, pedig Budapest közelebb az egyenlítõhöz, kvázi mediterrán vidék nekünk. Így vellanyosozunk a rajtig, ahol már túl vagyunk egy közös utazáson a Moszkvától RitaB-vel és Rudival. Pajtásszakmailag már jól állunk. Nevezünk, mert az ilyenkor dukál, és rájövök: ezzel, hogy a 30-at tolom végül, teljes a repertoár: 20, 45 már vót, harminc még sosenem. Le-fel, aztán máris Ördög-orom, már megint lestrapált telepeket hoztam, így a fotó mint mûfaj ma nem lesz a program része, mindenesetre a fudzsi a táskában, de max. nehezéknek van ott ma. Széchenyi-hegy, fagyott talaj, kabát le, túlterveztük a ruhát. Sebaj, a Normafánál csábít a forralt bor meg a rétes, de a helyzet az, hogy nincs rá szükség, üzemanyag van nálam stabilan. Galopp weiter, vystup na Tündér-szikla und Apáthy-szikla, közben Gethe sporttárssal és Zsolival közösen kerülünk teljesítménykirándulásra, annak letéteményesévé válunk, majd hipphopp az Árpád-kilátó elõtt Marabu sporttárssal értekezünk, rég láttam. A félkemény csokidarabból egy példányt abszolválok, ez vót a reggelim. Amúgy még mindig a zõd jelzést követjük. A Virágos-nyeregben a Palóc Testvérrel meghúzzuk a butykost, amúgy sincs nyitva a hivatal papíron, bár pecsét van, oszt' a lendülettõl rendesen bezöldülünk Solymár határáig, ahol már nagyon várjuk a nekünk hazai pályát, azaz a sarat, de a Szarkavár alatti etap szokatlanul humánus. Csalódás. Solymárott csupán egy pöcsét, meg kiosztom Panninak a várható titulusát, aki épp naptárat árusít: nem elnök, nem elnökasszony leszel, hanem elnökanya, aki erre majd fejbecsap egy Budapest Kupa-füzettel, oszt' toljuk a Zsírosnak izombul, közben Tinca lesz útitársunk a nagykovácsi célig. Ahol vajas-ubis kenyeret gurítunk, meg a sokféle lekvárosból is egyet, a választék pazar, úgyhogy pozor. Még téjja is akad, meg persze a beérkezõ cimbivel rácsúszunk kicsit a flaskámra, és ezzel vége is a mûsornak. 5:30 alatt haraptuk meg a zöld háromszöget és sávot 30 (na jó, 29,5) km-en át, köszönöm a társaságot Bribornak, Hajninak, és aki hozzánk csapódott és akihez csapódhattunk, sok jó pajtás volt, jó palócokhoz méltó módon lendületbõl haraptuk meg a távot, és gazdagodtunk egy újabb teljesítménykirándulással. |
