Vértesi
kerekezés útvonal kijelölõi beszámoló
Tavaly
fölmerült az igény egy rövid montis távra is. Elkezdtem
földeríteni a lehetõségeket, s sikerült is jól járható utakat
találnom a Sámolyi-bükkön. A rövid táv esetében ez nem is volt
gond, hiszen évekkel ezelõtt már jártam erre, s tudtam, hogy van
megfelelõ út. Úgy gondoltam, célszerûbb lenne a hosszútávot is
lehozni a Kilencfa-homokról, mivel az nehezen járható, illetve a
volt Dobai-bányát leszámítva egyhangú is. Persze a szalagozást
is könnyítené. A gondok itt kezdõdtek. Hol tudom elvinni a hosszú
távot a szétválástól Kõhányáspusztáig? A Kereszt-utat
(homokkal kevert murva) sajnos csak az országos kék jelzésen
lehetne kikerülni, viszont hosszabb távon ez kerülendõ. Ha a
Vértes Erdõ engedélyezi, akkor ez lesz majd az OKT-nak megfelelõ
montis jelzés. Hiába kerestem, csak rosszabb utak vannak. A
Vértesben, a völgyekben vezetõ utak, a rendszerint laza
talajszerkezet, a vízmosások, illetve a homokos hordalék miatt nem
túl jók a biciklisek számára. Nekünk a gerincutak jók, mint
például a Köves-út, vagy a Szentegyházi-hegyen vezetõ. Itt is
kerestem ilyet, hogy azon jöjjünk le, de nincs. Van ahol a kiváló
minõségû gerincútról látom mind a két völgyben vezetõ utat
is de egyszerûen nincs normális levezetõ út.
A túra,
a Vértesi barangolások utáni napra került, mivel annak szervezõi
megváltoztatták az útvonalat, s a tavalyitól eltérõen sokkal
hosszabb a közös szakasz. Ezek közül Géza-pihenõ – Csákberény
közti gyors lejtõ kritikus. Kifejezetten balesetveszélyesnek
tartom, hogy a montisokat a velük egy irányba haladó gyalogosok
közé engedjük. Ezen a lejtõn én, aki kifejezetten gyenge, óvatos
lejtõzõ vagyok, is 25-30-al megyek. A jobbak valószínûleg 40
fölött. A gyalogosok, ha már ketten vannak, akkor logikusan
elfoglalják a teljes útszélességet.
Pénteken
délben kezdtem el a szalagozást. Idén piros-fehér, és
piros-fehér-fekete szalagokat kaptam, tehát sokkal jobban látható
színût, mint tavaly, viszont, csak töredéke mennyiségben. Ennek
megfelelõen takarékosan kellett vele bánnom. Az utak jók. A
Vértesi barangolásokra a gyöngyvirágosok felújították az
érintett turistajelzéseket. Ennek köszönhetõen a Géza-pihenõ –
Csákberény szakaszon alig néhány szalagot kellett használnom. Ez
volt jellemzõ a sárga jelzésre is Csákvár után. Nagy mennyiségû
szalagot a turistajelzés nélküli részeken használtam. A
Sámolyi-bükkön vezetõ szakaszt tartottam nehéznek tájékozódási
szempontból, mivel sok az elágazás és a nyiladék. A kék
jelzésrõl történõ letérést nyolc-tíz szalaggal jelöltem, s
még ez is kevésnek bizonyult. Minden útkeresztezõdés és
nyiladék után, legalább 2-3 szalagot raktam ki.
A
tájékozódás nehézségét jelezheti, hogy a szalagozás mindkét
napján benéztem egy-egy elágazást, s pár száz méteren
szedhettem vissza az addig kirakott szalagokat, pedig már legalább
3-4 alkalommal mentem végig rajtuk, s én találtam ki. A
Sámolyi-bükkön egyébként valami nagy vadászatra készülve a
frissen gléderezték az utakat, ennek megfelelõen kiváló utak
vártak bennünket. Ez alól kivétel a Kereszt-út. Itt a fölsõ
szakaszon inkább ártott. Lassabban haladtam, mint gondoltam, így
tényleg csak a rövid távot szalagoztam ki, pedig a hosszún is
szerettem volna ezt a munkát elvégezni Kõhányáspusztáig.
Szombaton
megkértem a Vértesi barangolás szervezõit, hívják föl a
gyalogosok figyelmét, ne szedjék le illetve helyezzék át az
útvonalon található szalagokat, mert az a bicikliseknek lett
kitéve. Miután kijavítottam az elõzõ nap kapott defekteket
(kökény tövis és szeder tüske), hárman folytattuk a távok
jelölését, . Az 50-es aszfaltossal kezdtünk. Gabriella az
Oroszlányba vezetõ elágazásban elvált tõlünk, s az aszfalton
visszagurult Gántra. Mi visszamentünk Mindszentpuszta felé, s újra
végig mentünk a montis rövid távon, az elágazásig. Mivel
tudtam, elég lesz a szalag, ezért a rövid táv, ezen szakaszára
is raktam ki néhány újabbat. A távok szétválásától
folytattuk. A Hosszú-hegyi és a K+-on Vérteskozmára vezetõ
emelkedõ sokkal jobb, mint korábban. A Tábor-hegyrõl, levezetõ
lejtõ is sokkal könnyebb, mint eddig bármikor az elmúlt 8 évben.
Ez évben még csak veszélyesnek sem lehet nevezni.
Az
aszfaltos szakaszokon ez évben is az 5 cm széles fehér
szigetelõszalag nyilakat alkalmaztam.
A túra
napján a beérkezõktõl gyûjtöttem be a tapasztalatokat.
Pusztavámon
eltûnt a kirakott bója. Azt hittük, ellopták. A végén kiderült,
valaki azt hitte, ott felejtették, levette, s beadta a kocsmába.
Itt nagyon megdolgoztak a pontõrök, mivel hullámokban érkeztek a
túrázók. Egyszerre 10-20 ember, majd egy darabig senki. Nem
akarták, hogy megszáradjon a zsíros kenyér, ezért csak néhány
szelet volt elkészítve. Amikor egy nagyobb csoport esett be, volt
hajtás rendesen.
Ez
évben is volt aki elkevert, a térkép, a kilométerórával együtt
használható itiner, a szalagozás és a szigetelõszalag nyilak
ellenére. Ez évben a kékrõl való letérés jelentette a
problémát. Oda nagy nyilakat is kellett volna tennem. Az aszfaltról
letéréshez több szalag is kell, a nyilakon kívül. Az útvonalak
tetszettek a túrázóknak.
Jövõre
oda kell figyelni, hogy a kiírásba visszakerüljön a megjegyzés,
hogy a 70-es aszfaltos távon van 7.5 km murvás út is, ezért a
teljesítését országúti kerékpárral nem javasoljuk.
Patrik
és Dominika keményen megdolgoztak. Domi Pusztavámon pontõrködött,
Patrik pedig a célban fõzte és hordta ki a virslit.
Laptopot
is vinnem kellett volna, mivel szombat este szerettem volna a TTT-sek
honlapjára föltenni a beszámolók közé, miszerint a Vértesben
nem volt esõ, s kiválóak az utak. A PDA telefonomról nem jött
össze. A 320x240-es kijelzõn, nem engedett a beszámolók
területére beírni, illetve a font készlet, meg a többi sem
jelent meg rendesen. Minden más mûködött a honlapon a
telefonomról, csak ez nem.
Indulásnál
kis lapon, minden túrázónak tájékoztatást kell adni, milyen
jelzések lesznek, s a térkép hátoldalára nyomtatott itinerre
jobban fel kell hívni a figyelmet.
Az
elkeverõk közül, volt olyan, akinek reklamálás után felhívták
a figyelmét az itinerre, beleolvasott, s közölte: „ha ezt idõben
elolvastam volna, akkor nem keverek el”.
Csütörtökön
mentem szalagot szedni, mivel hétfõn és szerdán 24 órás
szolgálatban voltam. A túrázók dicséretére el kell mondanom, a
montis rövid távon, illetve a hosszú táv Kõhányáspusztáig
vezetõ, összességében ötvenegynéhány kilométeres szakaszon,
mindössze egy sportszeletes papírt (sajnos nem nyertes) a 1019-es
rajtszámú montis igazolólapot és egy régi kiadású Vértes
turistatérképet találtam. Más túrán elõfordult már, hogy a
start idõ közepén indulva, ennek sokszorosával találkoztam 20-30
km-en is.
Ez
évben az indulók Cartographia-s térképet, itinert, kitûzõt,
emléklapot, Pusztavámon zsíros kenyeret hagymával, ásványvizet,
Kõhányáspusztán ásványvizet, a célban pedig virslit kaptak.
Az indulók száma: MTB 75: 39 fõ; MTB 45: 21 fõ; K 70: 32 fõ; K 50: 21 fõ.
|