Almamellék 25
9 óra elõtt értem a vasútállomásra a rajt helyszínére. Gyors felkészülés (kamásli felvétele, esõköpeny elõkészítése) után a rendezõknél kerestem a mûanyag túrabögrét, amibõl sajnos erre a rendezvényre nem hoztak. Szeretnék végre szerezni egyet a fiamnak! :) Az indulás elõtt nem nagyon mertem remélni, hogy napos, száraz idõben lesz részünk, elvégre egész éjjel esett, és még most is feketéllettek a felhõk felettem.
Az útvonal ismerõs volt már, a Zselic szinte minden túristaútját végigjártam, és tudtam, hogy Sasrétig cuppogni fogok a sárban. A túrabotom többször is megmentett a hanyattvágódástól, ráadásul a Jámborka-forrásig megtanultam síelni is a többcentis sárban. A forrás után már egyáltalán nem volt vészes a gyaloglás, hiszen itt törmelékkel, kaviccsal van felszórva az út. A kisvasúti elágazásnál óvatosan haladtam át, valahogy mindig féltem a közlekedõ vonatoktól. Sasrétnél éppen a kisvasút napját ünnepelték, voltak árusok, lehetett lovagolni, sõt még veteránautós találkozót is szerveztek erre a napra. A sasréti kisvasúti megálló lefotózásának erejéig még egy plussz sétám is volt. Itt még tettem egy kört a tanösvényen, ahol az Almás-forrást és a Kis-Almás-forrást fotóztam le. Vízébõl nem ittam, még volt innivalóm bõven. Az itteni ellenörzõponton egy kérdésre kellett válaszolni a forrásokkal kapcsolatban.
Innen Bõszénfára indultam, ahol csodáltos erdei út vezetett egészen a fûrésztelepig, majd végigbetonoztam a 67-es útig. Itt matricás (bélyeges) ellenörzõpont mûködött. Mivel ez a táv a teljes túra felénél volt, "kénytelen voltam" elnyalni egy kétgombócost, és nem is bántam meg. Nagyon jól esett egy kis pihenõvel egybekötött fagyizás. Át betonoztam a piros jelzésre, hogy a mély árkokkal, szakadékokkal szegélyezett erdei úton eljussak Antalszállás északi csücskébe. A Terecseny mellett lévõ erdei pihenõházig (volt vasúti megálló) az egykori vasút vonalán gyalogoltam, ahol le kellett fordulni Terecseny felé a Zrínyi kulcsosházig. Itt egy kedves bácsival beszélgettem néhány percet, majd megköszönve az igazolást elindultam, hogy letudjam a maradék hat kilómétert. A már érintett erdei pihenõház udvarán átvágva haladtam tovább az egykori Kaposvár-Szigetvár vasút nyomvonalán, nagyjából szintkülönbség nélkül, míg végül megérkeztem a célba. Mosolyogva fogadtam a gratulációt és a kisvasutat ábrázoló kitûzõt, óvatosan eltettem az oklevelet is, hogy ne gyûrõdjön, majd a sárod cipõtõl megszabadulva indultam haza.
Nagyon kellemes túra volt, Jól esett egy kicsit egyedül gyalogolni. Bár a 25 km-es távon összesen 26-an neveztek, alig találkoztam túratársakkal. Így magamban élvezhettem az akác, a bodza, és a medvehagyma illatát, melyet az éjszakai esõzés még jobban felerõsített.
Nagyon köszönöm a szervezést, és örülök, hogy az idõjárás is a lehetõ legtökéletesebb volt! |
