Fel a Szent György-hegyre
GPS-el mért távolság: 17,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 925 m. Mivel szabadon választott az útvonal, ezért csak azt jelzi, mennyit mentem. Elég alaposan bejártam a hegy turistajelzéseit, itt-ott le is térve róluk egy kicsit.
Reggel kissé felhõs idõben, de jó látási viszonyok között autóztam Kisapáti felé. Pusztamiske és Nyirád között, a felhõknek köszönhetõen csodálatos napkeltében volt részem. A nap, égõ vörösre festette a felhõket. Két alkalommal meg is álltam fotózni. Jó kis képek jöttek össze, bár igyekezni kellett, mert az egész nem tartott tovább 5-10 percnél.
Kisapátiban próbáltam valami ittasellátó helyet találni, de nem sikerült, pedig kerültem egyet a templom felé is. Végül a temetõ közelében egy kis utcában leparkoltam, s irány a hegy. A levegõ párás egy kicsit, viszont szépen sütött a nap. Ellenfényben, érdekes képeket eredményezett. A látástávolság bõven 30 km fölötti.
A zöld jelzésen kényelmesen talpaltam fölfelé. A falutól nem messze mókus futott át az úton és föl a fára. Pár percig bújócskáztunk, hátha sikerül lefotóznom. Eltûnt anélkül, hogy esélyem lett volna akár egyetlen képre is. Természetesen letértem a Szentkereszt kápolnához. Kicsit késõbb egy réteg ruha kéretõzött le rólam, illetve zsebre vághattam a kesztyûmet is. Pár száz méter után ismerõs túrázókat értem utol. Együtt ballagtunk a kulcsosházig, ahol Káldi Géza csoportjával futottunk össze. Többé-kevésbé együtt értünk föl a hegyre, bár én indultam hamarabb, viszont jó sokat fényképeztem. Régen jártam erre és a fényviszonyok is jók. A Bazaltorgonáknál letértem egy kicsit a jelzésrõl, a fotózás kedvéért. Fölöttük, egy jelzetlen ösvényre tértünk balra. Nagyon megérte, mivel remek kilátópontra vezetett. A nap is kellemesen melengetett. Kicsit még tovább mentem az ösvényen, de túl bozótosnak találtam, s visszafordultam. Természetesen kimentünk a másik oldali bazaltorgonák fölé is, ahonnan szintén csodálatos a panoráma. Itt Gáborral futottunk össze. Nézelõdtem, fényképeztem, igyekeztem beazonosítani a látható hegyeket. Egész jól ment, kivéve, hogy elsõre, sõt másodikra is összekevertem a Sümegi-várhegyet, az Újdörögd mellettivel (Babuka-hegy?). Csak amikor harmadszor is odaértem (és kevésbé volt párás a levegõ abban az irányban), a fényképezõ digitális zoom-ját is kihasználva jöttem rá a tévedésemre. Azt hittem, innen is a Haláp és a Somló között láthatom a várat. Hát nem. Nem csak a Somlótól, de még Tapolcától is nyugatabbra van.
Ballagtam tovább a kéken, a többiek meg a piroson. Túl korán értem föl. Volt félórám a cél nyitásáig, így elindultam a piros jelzésen vissza, hogy tegyek egy kört. Közben összefutottam a rendezõkkel, akik éppen cipekedtek fölfelé. A meteorológusok ígéreteivel szemben, szép az idõ. Az oda-vissza részt befejezve is volt egy-két percem a hivatalos nyitásig. Kisebbfajta sokadalmat találtam a célban. Álltam is sorban vagy tíz percet, mire be tudtam nevezni, s átvenni a díjazást. Visszamentem a kékig, s azon le. A sárga jelzésen visszaballagtam a kulcsosházig, egy két fotós kitérõvel. Eddigre azért már felhõs lett az idõ, de sebaj. Úgy döntöttem, az alsó kört is bejárom, így a sárgán indultam tovább. Gyerekek jöttek velem szemben, szüleiket alaposan lehagyva.
Sajnos az Ify, vagy Emmaus kápolna gyalázatos állapotban leledzik, pedig a hegy legszebb temploma lehetne, ráadásul meg sem lehet közelíteni, mert valamilyen putri jellegû magánterületen található.
A Lengyel kápolna viszont jó helyen van, aminek megfelelõen körbejárhattam. A Tarányi-présház is gyönyörû, még a mostani romosodó állapotában is. Egy újabb elhanyagolt mûemlék. Ballagtam tovább. Ezúttal a piroson kaptattam föl újra a Bazaltorgonák fölé. Ezen az ösvényen is találkoztam a gyerekekkel. Úgy látszik õk is jobban bejárták a hegyet, ahogy másokkal is többször találkoztam. Kicsit kisütött a nap. Errõl a szirtrõl ekkor voltak a legjobbak a fényképezési lehetõségek. Eredetileg nem ezt terveztem, de a Bazaltorgonák felé mentem le. A sok túrázónak köszönhetõen jobban csúszott az ösvény, mint fölfelé jövet, de azért sikerült esés nélkül leóvakodnom rajta. Tovább tartott, mint reggel följönni. Utána hibásan döntöttem, s a KP-n mentem le, amivel bõ félórát veszítettem, pedig a Gulácsra is föl szerettem volna menni. Ráadásul a végére a térdemnek kezdtek rosszul esni az emelkedõk. Fél kettõre értem vissza a faluba. A Gulács oda-visszát 7-8 km-re becsültem, s mivel nem szerettem, volna, ha még a hegyen rám esteledik ezért lemondtam róla, s inkább megnéztem a temetõt, mivel érdekes síremlékeket láttam. Eddig nem találkoztam ezzel a régi típussal, ahol házastársak esetén két kis kereszt volt a tetején. Visszaballagtam a kocsihoz, átöltöztem, készítettem magamnak egy kávét, s hazafelé vettem az irányt.
Szerencsénk volt az idõjárással, így remek túra sikeredett, csodálatos kilátással. Szeretem ezeket a túrákat, ahol magam választhatom meg az útvonalat. Lehetõséget ad egy-egy hely alaposabb bejárására. A Szent György-hegy, pedig minden oldalról gyönyörû.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 800 Ft-ért emléklapot és kitûzõt kaptunk. Mandarin, túrós- és meggyes rétes, valamint forralt bor volt az ellátmány. |
