Az elkavarások túrája volt, de ennek ellenére nagyon jóra sikeredett :)
Kezdem azzal, hogy reggel a villamoson jutott csak eszembe, hogy a térképeket bizony otthon hagytam :) Nem baj, gondoltam, a múltkori Imre által szervezett túrán (Pilis-nyereg retro) remek útvonalleírás és térkép volt az itinerben. A mostaniban viszont csak leírás a volt turistaházakról, és egy olyan térkép, amihez nem ártott volna egy nagyító :) Sebaj, majd csak nem tévedek el, mivel akkor még bíztam benne, hogy jól memorizáltam az útvonalat.
A rajtban összefutottam az ISZI50 céljában megismert túratársakkal, és velük is indultam el, a Nagy-Szénásra vezetõ út elején a hosszú aszfaltos emelkedõ nem nagyon volt ínyemre, de aztán ahogy elmaradt az aszfalt, onnan kezdtem igazán élvezni a túrát. November végéhez képestt ritka jó idõ volt, gyönyörû tiszta volt a kilátás a Szénásról, aztán hamar az 1. EP, a Nagy-Szénási emlékfal, ahol konkrétan félreolvastam az itinert. A kérdés az volt, hogy ki alkotta az emlékfalat, én meg úgy olvastam, hogy ki állította? Amit az emlékfal melletti kopott kõoszlopról le is írtam, már amennyi látszott rajta, hogy a ... Pest Megyei Bizottsága, hogy minek, azt nem tudtuk kisilabizálni a kõrõl :) Túratársaim persze nem nézték az itinert, írták, amit mondok :) Innen a kéken a 2. EP-ig, a Muflon Itatóig gyorsan haladtunk, OKT bélyegzõvel pecsét, és a nagy beszélgetésben benéztük, és a zöld helyett mentünk tovább a kék és sárga sávon. Ahol elágaztak, ott a táblán nézem: Kék sáv: Hûvösvölgy felé.... hûaztamindenit (ennél azért kevésbé szalonképeset mondtam :P ), itt valami nem stimmel, nyomás vissza, ez több mint 2 km pluszt jelentett. Megint a Muflon, és megvan a zöld, zúztunk lefelé Solymárra, ahol bedobtam egy kávét, irány a Solymári vár, 3. EP kód felír, és vissza. A kék Mária út már megint nem nagyon akart meglenni, de végül ráleltünk, át a 10-es úton, kis kavarás a vasútállomásnál is, és fel a Kevély-nyereg felé, ezen az úton még sose jártam, szép kis hullámvasutazás a Jenõi torony tövében, aztán egy nagyon combos emelkedõ, lihegtem rendesen, de hát tudtam, hogy Imre a túráin nem fukarkodik a szinttel, és ez így is van jól, majd kiértünk egy szélesebb útra, és megkerülve a Kevélyeket, a másik oldalról a zöldön mentünk fel a Kevély-nyeregbe. Itt OKT pecsét az itinerre, és mondtam a túratársaknak, hogy nyugodtan menjenek tovább, nekem rá kell pihennem a Nagy-Kevély elõtt, mert éreztem, hogy "bejelentkezett" a fájós jobb lábam. Ettem-ittam, ültem kicsit, majd indultam utánuk. Meglepõen könnyen értem fel, tehát használt a pihenés, örültem azért, hogy túl vagyok rajta. Fent a szél jó erõs volt, majd lefújt a hegyrõl, így a panoráma megcsodálása után gyorsan mentem is lefelé, hát nem nagyon szereti a lábam a jó köves lejtõt, nem siettem épp ezért.
Aztán itt jött el a legnagyobb elkavarás nekem, a tanösvényen kellett volna menni, le Üröm felé, írta az itiner, és ott Üröm szélén kellett, hogy legyen egy kódos EP, de az egyik elágazásnál 3 felé is mutatott nyíl, hogy a tanösvény arra. Találomra elindultam lefelé jobbra, mintha az itiner is így jelezte volna, gondoltam én, aztán sokáig csak mentem egy szûk ösvényen lefelé, jelzés sehol, visszamászni nem volt kedvem, reméltem, hogy majd csak kiérek lent valami lakott helyre. Így is lett, végre házak, az egyik elõtt egy nagypapa lovagoltatta a nyakában unokáját. Épp azon morfondíroztam, hogy nem ciki-e megkérdezni, hol vagyok, mert halvány lila gõzöm nem volt róla, mikor megszólított, hogy én is Ürömöt keresem-e, mert akkor az leérve az úton balra lesz, épp az elõbb igazított útba egy másik hölgyet. Láttam, hogy megy elõttem ott valaki, rohantam le a lejtõs úton, aztán közelebb érve meglepetten vettem észre, hogy az egyik túratársnõm az, akivel a Kevély-nyeregig jöttem, hármasunk egyetlen férfitagját õ is elhagyta valahol. Fõútra leérve irány Üröm felé, pont az ellenkezõ irányba, mint kellett volna mennünk, a kód miatt. De szembejött egy kedves túratárs, aki megmondta a kódot, bocsássatok meg, de szerintem ez még belefér ennyi kavarás után. Hátraarc, és a kék sáv keresése Pilisborosjenõn. Meglett, irány a Köves-bércen át a Rozália-téglagyár és a Csúcs-hegy. A Köves-bérc nem tagadta meg magát, lefelé a köves lejtõn megint éreztem a fájós lábamat. Viszont egy kerítés mögött aranyos birkák és kisbárányok legeltek, csináltam is fotókat róla bárányimádó tesómnak :)
Átkelés a 10-esen, és ismét a Budai-hegység, itt volt még egy kis szántóföld szélén bolyongás, kék sáv keresés, de szerencsére rátaláltunk, innen már nem lehet eltévedni, csak fel kell mászni a Virágos-nyereghez, növelve az eddig megtett nem kevés szintet. Csúcs hegyi turistaháznak a helyét kellett még megtalálni, az meg is lett, aztán jó kis emelkedõvel fel a nyeregbe, ahol meglepetésünkre Imre várt az autójával, (Pedig az Erdõalja útnál lett volna a cél) megkaptuk a szép kitûzõt és oklevelet, plusz egy kérdést, hogy mi is eltévedtünk-e az úton? Merthogy az eddig beérkezettek közül 1 kivételével mindenki eltévedt, még volt 1 óra kb. a célzárásig, és még a nevezettek fele kint volt valahol, mint megtudtuk. Persze bevallottuk, hogy igen, mi se lógunk ki a sorból :D Innen már csak a kék kereszten alig több, mint 1 km a buszmegálló, hamar le is értünk, és irány haza.
A kavarások ellenére remek kis túra lett, nagyon jól éreztem magam :) |
