Ilyen még nem fordult elő a 10 éves pályafutásom alatt. Malofatranska Stovka megszakítva az óriási vihar miatt. Nem én szakítottam meg! Sőt, én tovább akartam indulni 74 km után, de a szervezők nem engedtek, mert elképesztő nagy vihar tombolt a gerincen éjszaka. Na de hogy mi is volt pontosan?
Napközben borzasztó meleg, forróság. Egyedül mentem egész végig a túrán. Az emelkedők most valahogy nagyon nem mentek, de talán még a Transylvaniánál is durvább volt a pálya. 100 km, és 7175 m szintkülönbség várt rám. Egy kis rész adat össz km/szint: (8,3 km - 1090 m, 22 km - 2380 m, 33 km - 3520 m, 52 km - 4100 m, 63 km - 5310 m, 74,3 km - 5370 m)
A tikkasztó meleg, és a borzasztó nehéz szintkülönbségek miatt nagyon küzdős volt, de bíztam magamban. 52 km-hez kerek 11 óra alatt érkeztem. Mindössze 10 perc pihenés után "loholtam" is tovább, de utána jött egy 2 km-es búzamezős rész, ahol alaphangon is 50 fok volt, és ráadásul emelkedett is. Már a fülemen is a levegőt vettem, de hamarosan jött egy patak, ahova szó szerint belefeküdtem, mert annyira kinyírt a dög meleg. Ez után még 12 km-re egyből jött rá 1200 m szint. Egy jó 4-es átlagot épphogy kipréseltem magamból itt. 70 km-nél besötétedett, és elkezdtem látni hogy a távolból folyamatosan villámlik. Nagyon nem örültem neki, de szerencsére a síkon meg a lefelén még a lábam nem hagyott el, és tudtam kicsit kocogni is a 74 km-es ponthoz.. Nekiálltam sietve lakmározni, de egyszer csak jött a feketeleves, és a szervező közölte hogy ideiglenesen nem lehet tovább menni, mert hatalmas vihar várható hamarosan. Ha negyed órával korábban érkezek még mehettem volna, mert nem volt villámlás. Nem tudtam hogy most örüljek-e, vagy sem. Tudtam hogy vissza kell mászni a gerincre, és ott bizony ez nem játék. De bennem volt a maradék 26 km még, éreztem!! Közben egyre közelebbről cikáztak a villámok, és szép lassan futottak be a túrázók, akik szintén szembesültek a hírekkel. 1 óra múlva már borzasztóan fáztam, de nem volt semmi lehetőség, minimálban toltam. Amíg mozogtam nem is volt baj. Megérkezik Kristyna Hájková, rég nem látott ismerős, illetve Dalimil Hota is. Elütjük kicsit az időt, mindenki mesél a kalandjáról. Már 2 óra is eltelt, de még mindig semmi. A gerincen óriási vihar tombol. Belegondolok hogy mi lehet azokkal az emberekkel, akiket tovább engedtek? Jesszus.. Istvánt is féltem, mert a rajttól előttem volt, és nem tudtam semmit róla. Tehetetlen voltam.. (végül 50-nél kiszállt, így legalább a felé vetett aggódásom alaptalan volt). Nagyon vártam hogy elvonuljon a másodpercenkénti villámlás, de mellette akkora eső szakadt le, hogy kb egy havi adagnak megfelelt. A pontőrök telefonáltak egymásnak. A 10 km-rel ezelőtti pont, fönt van 1400-on, és egy kis bódé van csak, ahol kb. 5 ember ha elfér. Sajnos mostanáig nem tudom mi van azokkal az emberekkel akik erre jártak éppen, pedig sokan voltak, ugyanis én a 26. helyen voltam lent a 74 km-es ponton. Remélem nem történt tragédia, de az végig nyílt gerinc volt.. Jó két és fél óra várakozás után egy ismerősöm fordítja a híreket. A túrát megszakították.. Nagyon szomorú voltam, mert tudtam hogy meg tudtam volna csinálni a maradék 26-ot is, és egy négyes átlaggal is 22:30 körül lett volna. De láttam hogy életveszélyes lett volna tovább haladni. Végül autós mentés kezdődött az éjszaka közepén, de ez sem volt zökkenőmentes, ugyanis egy villám belecsapott egy fába, és lezárták a cél felé vezető főutat.. Még fél óra várakozás, a kocsiban öten összezsúfolva. Végül összesen másfél órás kocsikázás után beérkeztünk. Abszolút nem éreztem feladásnak. Ilyenben még nem volt részem, de ne is legyen. Az eső meg a villámok cikáztak agyba-főbe a Klak gerincén, ahol haladnom kellett volna. Viszont a gyorsabbak érkeznek befele, mindenkinek külön gratulálok. Szegények, mesélték, hogy teljesen halál közeli élményben volt részük, de muszáj volt menni, mert nem volt több emberes pont már 74 km után. Szerencsére az előttem levők közül sikeresen beért mindenki, de a mögöttem levőkről semmit sem tudok. Nekem nagy szerencsém volt hogy jókor értem, jó helyre, fentről velem voltak, de ha ugye negyed órával korábban vagyok a ponton, akkor ott maradok egyedül a villámok között, és nekem alapból halálom a villámlás. De szerencsére itt nem volt ha... Mindenki megértette hogy ott most, az aktuális helyen vége, a biztonságunk a legfontosabb! Jövőre ötödjére is megyek erre a csodás, kilátásokkal teli, ámde kegyelmet nem ismerő fantasztikus túrára. |
