Kinizsi Százas 40
A kezdés sem semmi, idõjárásjelentést figyelem: rekkenõ hõség. nagyszerû, akkor pulcsi, kabát ki a táskából, viszont be extra 2 liter víz. Reggel 4:00. Csörög a vekker. A reggeli elsõ hang amit hallok a szakadó esõé. Nyamm, nos akkor pörgessük vissza az idõ kerekét egy kicsit. Természetesen mire elindultam a vasútállomás felé az esõ már elált. Sebaj, megszoktuk. Budapest Déli. Sok ismerõs arc, és sok túrafelszerelés, na nem leszek egyedül. HÉV álomás: még több túrafelszereléses ember, tényleg nem leszek egyedül. Túratársam addigra már várt, és egy szolíd kocogással még elértük a reggel 6-os HÉV-et. Csillaghegy megálló: A hangulat a tetõfokán, 40-en indulóként irány nevezni. A nevezési helyet nem volt túlzottan nehéz megtalálni, csak követni kellett A sort. Potom 20-30 perces sorbanállás után (ami kifejtem ennyi embernél nem semmi teljesítmény) végül sikerült nevezési laphoz jutnom. Kijáratnál Kinizsi TT-s póló, sajnos költõpénz híján ott is maradt. Rajt felé tartva beugrunk némi ellátmányért, melynek a túra további részében kimondottan jó hasznát vettem. A rajtnál üdvözlöm a Honvéd sógorjelöltemet és akkor indulás a rajtsátorhoz: 6:55 RAJT! és az ott ugye nem egy emelkedõ? az volt. A vékony kitaposott ösvényen nem volt egyszerû elõzni, ami mondjuk felfelemenet nem is volt sokszor szükséges, lévén friss túrázó vagyok eléggé könnyen fáradok még. Menve mendegélve, tripp-trap kopognak a vándorbotok ^_^. Majd egy combos felfele után megérkezünk a Nagy-kevélyre, melyen gyors vetközés és tápolás és pecsételtetés után tovább is indulunk, de persze elõtte gyors panorámakép a retinánkba, ami szerintem egy jó ideig ott is marad. Közben néha egy kedvesebbnek tûnõ lejtõt megfutunk, had legyen valami átlagsebességünk is. Természetesen a hosszú lejtõ egyik ismérve, hogy a végén vár egy nem túl szimpatikus emelkedõ, és esetünkben is ez történt. Itt némiképp lelassulva követtem túratársam felfelé a szerpentinen. Végül megtalálván a kék jelzést és gyorsan utánna letérve a zöldre el is jutottunk Hosszúhegyhez. Ismét gyors tájép felvétel, csak amolyan mezei módon, kis futómû igazítás, indulhatunk. Innentõl lejt az utunk vagy éppen finoman, csak úgy az íze kedvéért emelkedik egy keveset. Végül sajnos vége a mókának, legalábbis a 25-ös mezõnynek. Elérkezett Pilis-nyereg, EP, víz utánpótlás, tápolás, padlógáz. Útközben egy ház kerítésén átlógatott kerti locsolócsõ egy asztalon, rajta felirat: Ivóvíz. Megnyugtat, hogy vannak még kedves emberek e világban és élvén az alkalommal utántöltöttem kifogyóban lévõ ivóvíz készletemet. Indulás tovább: az út hamarosan bitumenesbõl homokosba fordult, megmondom õszintén nem tudom melyik a rosszabb. Ráadásul eddigre napunk dárga is feljebb kapcsolta a termosztátot, úgyhogy kellemes túraidõjárásból verõfényes napsütéssé fordult a dolog, ráadásul egyre tikkasztõbb hõmérséklettel. Majd nem sokkal késõbb érkeztünk meg személyes kedvenc helyemre, amit sajnos a K100-as mezõny hivatalosan nem érintett, de a 40-eseknek EP: Kétágú-hegy, kilátóhely. A kedves pontórökkel együtt gyönyörködtem az elterültõ táj szépségében, de nem túl sokáig, mivel túratársam, aki a K100-on megy az elágazásnál vár. Gyorsan vissza, indulhatunk. Az út innentõl szinte folyamatosan lejt, de a homokos talaj és a tikkasztó hõség keményen ellenünk dolgozik. A kék-túra útvonalát beárnyékolja az emberi idiotizmus remek mintapéldája: a mûút mellett rögtön az ösvény két oldalán hegyekben álló szemét. Hiába voltam fáradt, inkább futottam, hogy ne sokáig maradjak ott. Majd sajnos eljött a vége: Dorog városhatára, elágazás a K100 és a K40-en résztvevõinek. Innentõl elbúcsúzván túratársamtól enyhén kocogó tempóban folytattam utamat a kék jelzést követve. Már ahol tudtam. Sajnos a városban sok helyen elég nehéz észrevenni a jelzéseket, vagy egyáltalán nincs is, de a vége felé egy kedves helybéli lakos útbaigazított, és potom 300 méter futás után itt a cél! Pecsét, kitûzõ, oklevél és egy teljes tarab italjegy, melyet az asztal mellett álló hölgynél ásványvízre, rostos üdítõre vagy sörre lehetett cserélni. Majd kis pihenés és itrány haza. Jó hangulat, rengeteg ember (mint azt Pilis-nyeregnél hallottam kb. 1800-an összesen). Az idõjárás kicsit tovább tarthatott volna ki hüvösebb verziójában, de ez legyen a legnagyobb baj. A szervezés kiváló volt, az útvonal a legtöbb részen pedig gyönyörû. Jövõre már a K100-ra gyúrok ^_^. |
