Végre elérkezett ez a nap is . Mondjuk , mikor "reggel" háromnegyed négykor felébredtem , kissé ijedten hallgattam az esõ neszezését a tetõn . Vajon megint úgy járunk mint tavaly ? Végig sárban kell menni ?
6-óra elõtt , mikor indultunk a rajthoz , viszont már látszott , hogy csak egy kis reggeli locsolásról volt szó , kezdett felszakadozni a felhõzet . Ez a kicsi esõ pont tökéletessé tette az erdõk talaját , a por nagy részét elverte , és sarat alig okozott .
Csillag-hegyen a szokásos tömeg . Én , a szokásostól eltérõen , a Terep 100-as asztalához mentem . Idén úgy gondoltam , hogy megpróbálom a Kinizsit futva , és mivel a T100-on , egy egészen csekély összeggért cserében , egészen jó frissítést és csomagszállítást is vállatak ,gondoltam , hogy kipróbálom. Percek alatt elintéztük a formaságokat ( rajtszám és dugóka átvétele ), mivel a valódi nevezés már hónapokkal ezelõtt megtörtént .
Rajt pontban 6:45-kor . Még egy utolsó puszi és integetés a lányoknak ( feleségem és kislányom ), és nagyon óvatosan irány a hegy .
Az Ezüst-hegyen szépen kezdett széthúzódni a mezõny . Szigorúan megfogadtam otthon , hogy nagyon fogok vigyázni , és már az elején sem futom szét magam . Ennek megfelelõen , már az elsõ emelkedõk meredekebb részein gyaloglásba váltottam .
A mai napra teljesen más idõtervet készítettem , mint amit egyébként teljesítmény-túrákra szoktam . A GPS-es sebesség-távolág mérõmet kihasználva 10 km-es részidõket számoltam ki. Bruttó idõket alapúl véve ( italtöltés , kaja , pecsételés , pisi stb. )több részídõt számoltam ki . A legoptimistáb ( és igazából csak álmodott ) 12 óra 30 perces idõtõl a 14 órás álltalam kitûzött maximális idõig . Szépen leírtam 10 km-es bontásokban , kinyomtattam , és egy kis átlátszó tokban a nyakamban lógott . Nagyon jól bevállt . Eleve csak 10 km-re kellett elõre gondolkodnom , lelkileg is könnyebbnek bizonyúlt , mintha a teljes távot kellett volna figyelnem .
Viszont , már az elsõ tizes után megijedtem egy kicsit . Ugyanis 8 perccel voltam gyorsabb , mint a legjobb tervezett idõm . Ilyen számok nem is szerepeltek a listámon . mikor a második tizes is hasonló idõ lett , kezdtem megnyugodni . sebaj , gondolltam , legalább lesz egy kis idõtartalékom , ha valami gondom támadna ( mint pl. Mátrabérc , ahol Ágasváron kb.egy órát kellett hasmanés miatt eltöltenem ). Az egészben csak az volt a fúrcsa , hogy hiába a jó idõk , mégis valahogy lassúnak éreztem az egészet . Az emelkedõket csak gyalogoltam , és a többi szakaszon is csak kocogtam . Egy valami ezért gyanús volt . 25 km-nél még együtt haladtam Pész Attila barátommal ( a tavalyi Terep100 gyõztese , 9:56 ). Tudni lévõ , hogy Future nem szeret bekezdeni , sõt a rajt elõtt mondta is , hogy nagyon óvatos lessz , de azért ez fúrcsa volt .
A pilis-tetõi szerpentín után viszont megmagyarázhatatlan láb-fáradságot éreztem . Rögtön még jobban visszavettem , és pilis-nyeregig csak nagyon lazán mentem , megpróbállva nem törõdni a lejtõkön elszágúldó futó-társakkal . Ilyenkor jött jól az Ironmanon szerzett tapasztalat , törödj csak saját magaddal , függetlenísd magad a többiek iramától , csak a saját érzéseiddel törõdj!
Ezen a szakon " futottam öszze " egy nagyon szinpatikus emberkével . Õ is óvatos volt a lejtõkön , és megfontolt az emelkedõkön . ( Mint kiderûlt , 52 éves , pont 10-el több mint én , és Õ Kinizsis , azok között az elsõ !!! A legjobb ideje 12:01 volt, ez rögtön megfontotságra és tiszteletre késztetett ) A táv több részén is összekerûltünk , néha jókat nevettünk , de igazábol nem együtt mentünk , csak egyfelé .
Dorogig eseménytelenûl telltek a kilóméterek . A kicsit unalmas és csúnyácska mezei szakasz után , még a Gete elõtt volt egy T100-as frissítõ pont ahol egy vörös áfonyás/erdei áfonyás ásványvizet adtak , amit még sosem ittam , de nagyon ízlett.
A Getére felballagtam azután lemásztam , a kellemtlen-nemszeretem merdek lejtõn , ami most érdekes módon nem tünt olyan hosszúnak , mint máskor . Mogyorósbányán a nyomós kútnál a kinizsis barátommal ( sajnos eleve szörnyû a névmemóriám , ráadásúl futás közben sem nagyon tudtam erre konncentrállni , így borzasztóan sajnálom , de a nevét elfeledtem ! ) lefürödtünk , aztán mentünk a Kakukkba pescételni .
Ezen szakaszon fedeztem fel egyébként a Kinizsi talán egyetlen hibáját , már ami az itinert illeti . Mogyorósbányát elhagyva , a köves dózer-útról a kék/kék+ jelre kell letérni . Ez viszont megtévesztõ . Az elsõ elágazás jobbra a sima kék ( a két héttel ezelõtti bejárásomon erre mentem , csodálkoztam is a sok ismeretlen szakaszon )ami tulajdonképpen pontosan oda vezet mint a másik , a kék+ , csak éppen hosszabb . A kék jobbról megkerüli a völgyet , vele együtt a lovastanyát/golf-pályát és a forrásnál bukkan ki ( most sajnálltam , hogy nem erre mentünk !), a templom udvarán keresztûl bukkan ki a mûútra .
Kinizsis barátom , aki egyébként fazonra sem hétköznapi figura ( szép hosszú harcsabajusz ,és annál rövidebb haj )itt megáll némi lábújj leragsztás céljából. Én tovább ballagok , közben , még az országúton haladva , lebonyolítok néhány telefont . Nagyon jó volt a lelkemnek hallani a lányom hangját , õ a leglelkesebb szúrkolóm , most is hangos " hajrá Apa !" kiálltásokkal buzdított . ( Egyébként , nagy-nagy örömömre imád túrázni , idén már megcsinálltunk 2 teljesítménytúrát és már készülünk a jövõ heti Mátrai csillagokra , az elsõ éjszakaijára )
Lassan beérek az erdõbe , itt beér a kinizsis társam is engem .
Pusztamaróton betöltöm a második litert a camelbackos övtáskámba , ami egyébként szuper , de csak ha félig van folyadékkal . Egyébként nekem túl nehéz . Ha meghúzom a pántokat , hogy ne lötyögjön , akkor elszorítom a gyomrom ( lásd: Mátrabérc !!!), ha meg lazábbra engedem , akkor kissé szétveri a derekam . Tudom ; nekem semmi se jó!
Elég sok idõt eltöltök itt , túl jó a Terep 100 frissítõje . Itt eszek elösszõr öszibarack beföttet kólával . Erre aztán teljesen rászokom .
A medvehagymás rész a kedvencem . Igaz , már vége a virágzásnak , ami még két hete fehérré varázsolta a gerecse szikláit , viszont " cserébe " még erõsebb az átható hagymaszag . Tényleg , ehetõ ez a növény ? Mert ha igen , egyszer elkéne jönni ide egy kis kolbász/kenyér társaságában , és falatozva , üldögélve , végre nem csak úgy végig rohanva az utat .
Itt ,ezen a szép , sziklás részen volt még egy nagyon kellemes , szívet melengetõ élményem ( sõt: élményeim ). Egy gyerek-csapat jött szembe , kb.10-12 évesek ( mint az én csemetém )és szinte mindannyian nagyon kedvesen bíztattak ( gondolom minden szembejövõ futót ). Nagyon-nagyon jót tett a lelkemnek . Ezen a részen különben is van az embernek egy kicsit emelkedett hangulata . A mindig félhomályban , az évszázados fák alatt , a nagy sziklák között , gyönyörû madárcsicsergés közepette az embernek szinte olyan érzése van , mintha egy szentélyben járna . Nem is bánom , hogy egyedûl vagyok itt. Ezen a részen kezdem érezni , hogy ez az én napom . Még nem akarom elkiabállni magamnak , de a 60 km-es részidõm még mindig 5-6 percel jobb , mint a legjobb tervezett és 12:30-as idõt sejtet . De megpróbálok nem törõdni az idõvel .Sokkal fontosabbak az érzéseim és érzeteim . Szeretném jó érzésekkel befejezni a túrát ( persze , itt nem a testem jó érzéseire gondolok , mert azt már valahól elszúrtam útközben !), éppen ezért az órámat átállítom a normál idõ / össz kilóméter állásba . Nem akarom óra nézegetésre és számolgatásra fecsérelni az idõmet-energiámat .
Mint utóbb kiderûlt , ez tök jól bevállt . Innentõl kezdeve teljesen egyenletes 10 km-ereket mentem , kb.1:17 eket. Közben , 90 km-nél még kaptam egy utolsó nagy-nagy családi biztatást telefonon ( különben útálom a mobilt , szinte alig használom , de ilyenkor , túrákon nagyon jó , hogy velem tudnak tartani azok , akiket igazán szeretek ! ). Mostmár szárnyal a lelkem . Túdom , hogy szinte már alig vár rám emelkedõ , jönnek a már alig várt békás tavak a nagy kurutyolással , a birkás-kutyás rétekkel ( igaz most csak elõbbieket láttam/halottam , a kutyusok biztos hûsöltek az árnyékban , ugyanis idõ közben elvonúltak a felhõk , és már egész jó meleg lett ).
Megjött az autópálya felüljáró , vele együtt a nemszeretem zajokkal és országúttal . De már ez sem érdekel . Már szinte hallom Szárliget hangjait , érzem a falut .
Még egy kicsi mászás az erdõben , mostmár ezt is futom végig . Itt érem megint ( és utoljára )utól a kinizsis barátunkat , aki a sok-sok TT-ós ember között elsõként ér be !! Utólag is hatalmas gratuláció neki . Ráadásúl õ minden külsõ és belsõ segítség nélkül csinállta végig . Nem volt depóskocsija ( saját maga , még csütörtökön bringával elrejtett kaját/italt több helyen , sõt Szárliget elõtt , az utólsó erdei szakaszon még tiszta ruhát és cipõt is elõvarázsolt az egyik bokor tövébõl ! ), kisérõje .
Együtt futunk be az iskolához , és megbeszéltük , mivel õ is pesti (illetve Budai ), hogy haza viszem autóval , mert én meg azt rejtettem el itt , a suli elõtt , még tegnap reggel .
Tökéletesen boldog voltam ( vagyok )12:21 lett a vége . Még a legmerészebb terveim között is csak a 12:35 szerepelt . Még egy kicsi lelkiismert fúrdalásom is van , mert nem érzem annyira elfáradva magam , mint amennyire illenék . ( persze , ez az érzés csak az ebédlõbõl való elindulásig tart , itt már mindenféle lábmerevség és hidegrázás fogad )
Köszönöm az összes kinizsis , de fõleg TEREP 100 pontörnek/frissítõ állomás személyzetnek a sok segítséget , és a valódi , szívbõl jövõ mosolyt , bíztatást . A fínom falatok mellett ez legalább ugyanennyit segített . Profi szervezés , tökéletes ellátás , szuper verseny . ( persze , ha ott szenvedtem volna az erdõben , lehet , hogy most más jelzõket használnék )
Jövöre , veletek , ugyanitt !!!!!
|
