Túrabeszámolók


Iszinik 100/ Iszi 50 / Nik 50/40 / Iszinik 40 / Csillaghegyi Csillagok 15

SattelTúra éve: 20172017.12.01 11:46:56

Iszinik 100      "Őszi heavy metal"


 


Talán mással is előfordult már, hogy egy régen dédelgetett terve, felkészülés, és alapos tervezés mellett sem realizálódik. Az Iszinik nekem pont ilyen.. Több éve ott vagyok a szárligeti rajtban (most éppen a Közösségi Háznál), kellő motivációval, ellátmánnyal, otthoni bíztatással, munkahelyi értetlen pillantásokkal......


Minek, kinek mész? Ja, hát mert szeretek menni. Ezerszer végigjártad már az útvonalat, az a Kinizsi izé is már megvan jópárszor! De nem ezen a túrán, meg ez nem a Kinizsi... Igen, eddig négy sikertelen Iszinik. Engedd el, ami nem megy, az nem megy. Ez nem így van. Tavaly elegem lett az esőből, bevallom, már Pusztamaróton elegem lett az egészből, Mogyoróson megváltás volt a féltáv, ami akkor a végét is jelentette.. Előtte levő években 2 súlyos, egy, szerencsére könnyebb sérülés gátolt meg a teljesítésben. Tiszta sor, jó időben, tavasszal kell menni, és nincsenek ilyen gondok. Igazad lehet, csak az a baj, hogy engem nem ilyen fából faragtak. Lehet nagy, vagy kisbetűvel is írni, természetjárónak, és teljesítménytúrázónak tartom magam.


Lassan kezd hozzászokni a szemem a szombat hajnali buszjáraton honoló sötétséghez. A környékbeli bulikból hazafelé tartó tizenéves korosztály tesz arról, hogy ne merüljek vissza a pár órával azelőtt félbehagyott álomba. Dorogon egy jó barát/túratárs ül mellém, kezd végigfutni rajtam a jóleső érzés, hozzám hasonló emberekkel fogok menni egész nap, megszűnik minden más zavaró tényező. Nem lesz napi közéleti szenny, nem lesz semmi más, csak a természet, néha egy kis civilizáció, és a célom.


Bicskén leszállás, be a kisboltba. Kedves asszony érdeklődik, majd sápad el válaszunkra az öltözékünket firtató kérdésére, majd mi is, a pogácsa árát illetően. A vonatra felszállva ismerősök tömege, szó szerint sínen vagyok. Előnevezett lévén hamar megvan az itiner Szárligeten, kis piszmogás, majd Asciimo hangosbeszéli el a tudnivalókat. Némi tereléssel indulunk, mint az a vadászat, ami miatt aszfaltozunk. Nem is baj, így sok régenlátott kollegával jut időm eszmét cserélni. Lassan letérünk, a túrabakancsom cuppogva köszönti a sáros anyaföldet. Somlyóvár előtt pár kilóval, kellemes női hang köszön rám. Évek óta nem látott  túratárs az, egy régi Szántó 50-en mentünk együtt. Nos, azóta a tempója jelentősen megnőtt, vagy én lassultam, mindegy is, röpke félóra után elválunk, de leginkább elsprintel. Nem sokára beérek az ep.-ig, nem is hosszú a sor. Régi hülyeségemet mellőzöm, most enni-inni kell, de persze csak 10 perc erejéig. Nem is tervezek ezek után pihenőt a Kakukkig. Vértestolnánál hot-dog az ígéret, teával. Pecsét után pár másodperc alatt eldöntöm, látván a sort, most ez nem kell. Lendület van, amúgy meg csak 27-nél vagyok. Bányahegyi pillanatok, jófej pontőrökkel. Szeretem, ha bíztatnak ilyen formában, nem mint anno egy másik túrán, ahol a menni fog ez, de ne szemeteljek, de amúgy meg álljak félre, mert xy-al fotót akarnak készíteni.. Vidámság, gyönyörű az erdő, bár néha akaszt a sár. Hazai pálya, Pusztamarót minden szépségével, aranyló Napsütéssel. Ezek a pillanatok azok, többek között, amiért érdemes itt lenni. De nincs megállás, mert nem lehet megszakítani a varázst, nem mellékesen minden itt töltött másodperctől, métertől jobban érzem magam. A talajviszonyok nagyon jók, a bajóti műúton csak megállok egy teára, ami várakozáson felüli volt. Kisebb dombocska ront az átlagon, majd Péliföldszentkereszt köszönt, a maga kapitalista valóságával. Kék kereszten, némi sárral irány Mogyorós, ahová munkatársammal érek be, ő 50-en már célba ér, bár mindkettőnk megelégedettségére még lámpa nélkül. Max. 15 perc, mondom, de nem mellékesen gratulálok neki. Jövőre a K 100 a cél számára, most bőven 10 óra alatt beértünk, nagy baj nem lehet Józsi.


Irány a Kőszikla, amit hamar letudva a Pincék könnyű szakasza vált hamarosan. Pici aszfalt, mellette az ismert buszmegállóval, ahol szerencsére senki nem áll.. Jelzés, emelkedünk a Hegyeskő felé. Nagy félreértés nem is lehet, csak, és kizárólag felfelé. A platóra felérve feltárulnak a környékbeli települések, és Esztergom fényei, nem beszélve az esti Felvidék látványáról. Könnyű szakasz Tokodig, ahol egy nagyon kedves barátom vár a párjával, és a beígért meleg teával. Kinizsin ugyanúgy ők, hideg sörrel szoktak fogadni a Pincéknél, egy egyszerű élet megmentése a cél, és mindig sikerrel:-) Köszönöm utólag is.


Nagy-Gete felé.. Amolyan sietősen, a tó átfolyásig, majd kocogjunk induljunk neki.


Ti ezen a köves szaron mentek fel??


Merthogy? A kék, és a túra útvonala erre van. Azt gondoltad, hogy egy teljesítménytúra kizárólag látvány, és szépség?


Jól követhető, nehéz útvonalon, pár megállással (visszanézésnek álcázva) teljesítve a szakasz. A vége előtt benyögöm jó hangosan, hogy már csak 2 méter 11 cm van hátra az emelkedőből, megkönnyebbült sóhajok mögöttem:-). Fújtatás, és pecsét után gyors ereszkedés a Molnár sörözőig. A tervvel ellentétben közel 40 perces megálló, némi sörözéssel, beszélgetéssel. De nem bánom, a motiváció megvan, belefért. Kesztölcig magányos menet, szeretem az ilyet. Kisebb domb, majd meglátom a mécsesösvényt az ep. előtt. Innen kemény lesz, a Kétágú még frissen sem könnyű... Előzgetjük, elengedjük egymást a társakkal, kisimul a táj (azért nem annyira). Pilis-nyereg ep. Azt hiszem rosszul látok. A pontőr mellett egy bicikli.... Na, ez a kemény...


Szokásos szívás a zöldön felfelé, akad sár is bőven. Majd a hullámvasút, nagy nehezen a Pilis-tető alá érünk, és szerpentin. Már kezd fájni minden kő.. Mert, hogy van bőven.. Gondolok egyet, legyünk rajta túl, de gyorsan. Kocogás, egészen jól megy, sőt látótérbe került a Szántói-nyereg. Pecsét, és a szintidő számolgatása. Nincs itt gond. Könnyű Hosszú-hegy, és egyre inkább a Kevély jár a fejemben........


Társaság érkezik, egy idén már 30 valahány 100-ast, vagy még annál hosszabb, brutál szintes túrát abszolváló, (főleg cseh,szlovák sztovkát teljesítő) kollega személyében. Azért ez már na..... Persze ellép Kevély-nyereg előtt. Ep. Sem enni, sem inni nincs kedvem, indulok. Ez azért már nagyon fáj, de nem állok meg. Tudom, hogy lefelé nagyon rossz lesz, menni kell. Szép a város innen fentről, legszívesebben maradnék. Idő van még bőven, lassan indulok. Kezd sok lenni a kő, a környéken nem látok lámpafényt. Már nehéz, de kezdem érezni, hogy megvan, meglesz. Lassan befordulok a murvás útra, az ébredő város egyre inkább hallható. Helyijáratos buszról néznek rám furcsán, de nincs kedvem biccenteni, belehúzok. Piros kereszten lefelé, már nincs sok, látom a lakótelepet.


Amúgy milyen érzés, ha már csak egy-két kilométer van hátra?


Néha olyan, mint egy örökkévalóság.. Most olyan, hogy elégedett vagyok. Kényelmes séta, egy két kanyar, és a Gimnázium.


Beérkezem. Gratulációk, oklevél, miegymás.


Utána üresség... Nem bírok enni sem. Idő kell. Vadászban kérek egy sört, lassan megy, de egyre jobban érzem magam. Most valami sikerült. Vissza a Gimnáziumba, érkeznek a sikeres teljesítők, jó érzés közéjük tartozni.


 


Köszönet a rendezésért, köszönöm a túratársaknak az egyes szakaszokon a beszélgetést, bíztatást, gratulálok minden indulónak.


Külön köszönet a főrendezőnek, hogy elhívott szalagozni egy szakaszon a Gerecsébe a túra előtt, kicsit beleláttam a "másik oldalba" is.


 


Sattel