Kinizsi 53
Kicsit fura nap volt a szombat, nincs értelme nagy beszámolóhoz, csak címszavakban:
Négy hónapos felkészülés, 350 km túra, futás, lazítás; elõnevezés; elõzõ este korai lefekvés, nem alvás, reggel kótyagos ébredés; 6.45-ös indulás; Kevélyre föl megzuhanás, töprengés a visszaforduláson, mégis tovább; Hosszú-hegy után felébredés, megy ez jobban is, kocogás, gyaloglás, kocogás; egy új sportital kipróbálása, rémes íze van, a gyomromnak sem tetszik, nincs más, muszáj ezt inni; Pilis-nyeregben vacogás, miért van itt ilyen hideg, a vacak sportital rossz hatásának megduplázása fél liter almalével, a barack már elfogyott; Kesztölc fele a probléma megjelenése, furcsa hangok hallása a hasam környékérõl; a sörözõben sorban állás a mosdó elõtt, talán egy nagy generál rendbe hoz, óriási tévedés, a java még csak most jön; napsütés és halálkatlan, meg sem kottyan; a Gete megállás nélküli meghódítása, guggolás a bokorban, ennek már a fele sem tréfa; zúzás le a hegyrõl, a gyomrom kivételével minden frankó, se a Hegyes-kõ se a Kõszikla nem állíthat meg; fél ötkor érkezés Mogyira, pecsételés, na nem a lapra, hanem majdnem a nadrágba, toporgás a wc elõtt, valaki a budin ülve tanulmányozza a Gerecse térképet, végre bejutás, de nincs megkönnyebbülés, alighogy végzek, ismét menni kellene; húsz perc ücsörgés Szilárdi Tomi depójában, majd döntés: feladás, hasmars nélkül simán meg lett volna a húsz órás teljesítés, egy óra szitkozódás, újra wc, majd a mentõcsapat felhívása: vigyetek haza; közben telefon qvic-tól (T100-as modell, a legújabb fejlesztés): néhány órácskával megdöntötte saját rekordját, legalább neki sikerült, miért nem kínáltam meg a csodaitalból :); este nyolc után mentõcsapat érkezése, viszlát Gerecse, viszlát Kinizsi Százas.
A lényeg: piedcat 1:1, jövõre visszavágó, és teljesítés!
|
