Vidám, de csöppet drukkos beszélgetésekkel, bemutatkozásokkal várjuk a rajtot szombat reggel a HÉV megállóban Átgondolom a felszerelést, kémlelem a felhõket. Néhány guggolással próbálom a futómûvet hangolni. Vajon mire leszek jó? Milyen váratlan dolog jön közbe? Egy év alatt 2300 lefutott km, számos hegyi futás idõeredményének megjavítása, 3 kg mínusz, sérülésmentesség, talán szárazabb terep, jobb frissítés (hátizsákkulacs, kontra övtáska), tavalyhoz képest rövidíthetõ depózások a javítás esélye mellett szólnak. Lényegében egy gyengébb idei maraton, és a tavaly talán megismételhetetlenül jól sikerült erõbeosztás teszik kétségessé a javítást a számtalan kiszámíthatatlan tényezõ mellett. „Vajon mit enged a hegy?” "Induljunk már!" "Essünk neki!" napok óta ezek a gondolatok járnak a fejemben. A hagyományos glockner-Future tésztapartin sikerült minden tekintetben úgy feltöltõdnöm, hogy inkább bizakodó vagyok... Rajt elõtti morfondírozásom közben már -balazs- kezdi az eligazítást, aztán rövidesen tapirka kürtöl és elindulunk. Kicsit óvatoskodva, néha belesétálva, a gyorslábú pókhálószaggatók nyomában, Tõlük hamarosan leszakadva, igyekszünk felfelé. Mindenki megpróbálja felvenni az utazósebességét, megtalálni a maga "bolyát". Elkerülök néhány ismerõst: -balazs- tölt a kéknyomósnál, kazuár óvatosan kocog lefelé a Róka hegyrõl. Mellettem Csermanek, Szeszabi. Kb. 19 percnél lépjük át az Ürömi mûutat, ami fürge, de most jónak tûnik. Felfelé komótos darálásra állok be, a srácok kissé leszakadnak, ketten maradunk egy régi ismerõssel. Szépen haladunk felfelé, a leghúzósabb kaptatókon belesétálva emelkedünk, így egész frissen érünk a chino-aakrisz-kivi-Kevély ponthoz. Az idõ kb. 46:50, átlag freki idáig 159, tervszerû. Innen a szokásos jutalomereszkedés következik. Lefelé elérem Nosza Gábor barátomat Ecsédrõl, s lassan felzárkózik ránk Csermanek is. A Csobánkai mûút 1:04, pontosan az elõírt. Ez jókedvre derít, bár a depózás még nem sikerül teljesen flottul, így kissé le is szakadok a többiektõl. Hosszúhegy elõtt azért összeáll a csapat: Csermanek, Szeszabi. Az emelkedõre érve kissé lemaradnak, többet már nem látom Õket. Közben leelõz Future + 1(?), Mécs Laci. A hegyre óvatosan sétálok fel, aztán "zúzás". A Pilisszentkereszti mûút elõtt bevágtatok a zöldön - kíváncsi vagyok ezzel mennyit vesztek a murván kispistázók-hoz képest. Hát úgy 5-6 másodpercet nyernek... :-) A mûútnál szurkol larzen is, gyorsan megy a depózás, 1:49-cel indulok tovább. 4 perc elõny a 11:30-ra belõtt itinerhez képest... hmmm. Nem is tudom, örüljek vagy megijedjek, de inkább elõbbi mellett voksolok, "van mibõl gazdálkodni" felkiáltással. A Pilis szerpentint Nosza Gáborral és Gáti Gáborral kezdjük meg. Szépen kocogunk felfelé, mire felérünk, még hárman zárkóznak fel ránk. Kissé zavar a boly kényszerítõ ritmusa, így egy másik kényszerítõ erõ hatására meg is állok technikai szünetre, valahol a Simon-halála leágazás magasságában, s egyedül maradok. Újraindulás után felveszem a ritmust, kocogok. Kesztölc elõtt újra összeáll a boly, gyors depózás, aztán nyomás tovább. Jól vagyok, de hát muszály is jól lennem, hiszen most jön a Gete! A Dorogi-medencében próbálom "kipihenni" a Pilist, hogy a darálónak (Gete) teljesen egyensúlyban tudjak nekivágni. Az Oxygen Wellness pontnál Gáti Gábor leáll depózni - innen már Õt sem látom többet, így ecsédi barátommal ketten indulunk felfelé. 3:45-nél szalad a stopper ekkor. 15 perc elõny az itinertõl - uhh. Komótosan kocogunk. A leghúzósabb emelkedõket sétáljuk csak meg. Fejemben jár ispi K200 beszámolója, amiben tiszteletre int a Getével szemben. Gábor elõször indul Kinizsin, így vázolom neki a várható "eseményeket". A felfelé talán a Múzsla becsapósságára, a lefelé, Ágasvár zuhanására emlékeztethet. Mátrai lévén ezeket ismeri jól cimborám. Felfelé begyûjtünk egy-két futót, köztük Spártai Hõs Horváth Jenõt. A csúcsot persze most is (6. teljesítés) elnézem vagy 300 méterrel, de hát ez már csak így szép. kb. 4:12-vel indulunk tovább fentrõl. Elõre állok, gurulok lefelé, kapkodom a fejem, meg a lábaim, s közben miki figyelmeztetése jár a fejemben. Jaj csak ne durrantsam le a combjaimat. Próbálok nem rohanni, de nem is fékezni. Gábor eléggé lemarad, a bizonytalanabb pontokon hátranézegetek, kiáltozom, hogy merre jöjjön. A Horgásztó elõtti köves vízmosásos úton látom meg Mécs Lacit. Állítása szerint pont jókor érkezem, mert elbizonytalanodott, hogy merre kell felmászni. Elõre is küldöm, hadd szólózza fel magát a futóskálán kb. VIII.+- os homokfalon - nem okoz csalódást :-) Közben hátrafelé kiáltozok Gábornak, hogy merre az arra. Jön is rendesen. Hegyeskõnél persze belegyalogolok, pedig, ha tudtam volna, hogy ezért bónuszpont jár larzentõl... :-) A Tokodi pincék elõtti lejtõkön Laci cipõt igazít, így elõre állok és gurulok a depóhoz. Édesapám vár, mellette olipapa meglepetésként ér. Némi elismerést vélek kiolvasni a szemébõl. Õ tizediknek számol, ami nagyon meglep, azt hittem többen vannak elõttem, de azért "bigfészesen" csak annyit kérdezek válaszként: "Még csak?" :-) Mondom is, hogy jól vagyok, csak aggaszt, hogy az itiner elõtt vagyok 18 perccel (elszámoltam, csak 15 volt). Kínál ezzel-azzal és erõbeosztást javasol. Mogyi felé kezdem érezni elõször, hogy kemény lesz. Melegszik az idõ, dõl rólam a veríték, felfelé eszegetek, iszom, sétálok, és fújtatok. Ispi beszámolója rémlik fel ismét: itt nem szabad futni! Ehhez tartom magam, de még így is nehéz feljutni, kissé lüktet a fejem, mintha szédülnék, a pulzusom bõ 160. Próbálom fegyelmezni magam, nem engedni, hogy a kishitûség eluralkodjon felettem. Nyugi, mondom, ha kezd küzdõs lenni, kicsit visszaveszel és kész – adom ki az utasítást. A lejtõn helyrebillenek, és Mogyira ismét jó ritmusban kocogva érek. Szembe fut Juhász Laci, Õ már pecséttel a zsebében. Az Ep. után hûsítek elõször, aztán ismét kocogóra fogom. A faluban szembe jön Mécs Laci. Egy - egy hajrát suttogunk, és nyomjuk tovább. Õt sem látom már ezután. 5:23-nál vagyok ekkor. 17 perc elõny a 11:30-as itinerhez. Sejtem, hogy gyengébb lesz a második fele, de ha nem lesz nagy megborulás, szuper idõt mehetek. Szinte meghatódok a gondolaton, hogy súrolhatom a 11:00-ás álomhatárt, de inkább elhessegetem az ördögöt, és csak a pillanatra koncentrálok. Próbálom belõni a Gyertyános nyergéhez illõ tempót - sikerül - végig megfutom az emelkedõt, sõt a futás megy Péliig. Az aszfaltról az erdõbe érve csípem meg Lacit. Beszélgetve kocogunk tovább. Szinte végig futunk a Bajóti mûútig. Itt én picit nyújtottabbat depózok, szépen el is hagy. A mûútról felfelé, sétálok, eszem, próbálom rendezni a légzést-pulzust. A nyiladékban a nehezebb részeket még gyalogolva teszem meg, de onnan kiérve, ismét erõltetem a kocogást. Kissé küzdõs a figura, kezdenek fájni a combjaim, meg a levegõvétel, de igyekszem nem átengedni magam a szenvedésnek. A tarvágásos "sikán" elõtt érem megint utol Juhász Lacit, és komótosan kocogva bevállalom az emelkedõt. Egy fél perc múlva hátranézek, látom, hogy nem jön, leszakadt. Türelmesen õrlöm a hegyet tovább, várom már, hogy visszaérjek az árnyas erdõbe - ez is megtörténik. Maróton ismét ismerõs pontõrök várnak, kínálnak. Melegem van. Tomator megszán egy kis arcmosóvízzel, ez nagyon sokat dob. Kösz. Nem sokat vacakolok, indulok tovább. Tudom, hogy egy jól futható szakasz jön, mely az egyik kedvencem, de a lábam másképp emlékszik. Nem hagyom annyiban, erõltetem. A medvehagymás Gerecse retúr szakaszon eleinte még kocogok, de kezd bejelezni a jobb vádlim, így gyorsan átgyúrom magam ben gay-jel. Fura, de ez szinte minden teljesítéskor ugyanitt megismétlõdik. A Bányahegyig vezetõ hullámvasúton kisebb kiránduló csapatok szurkolnak, közben telefonál Édesapám, mert lehet, hogy nem ér fel depózni. Kocogok tovább magányosan, miközben észreveszem, hogy leállt a pulzusmérõm (a stopper szerencsére nem) Mérgelõdök hangosan, pont mikor Peyer Zoltán utolér. Elengedem, nagyon frissen mozog. Hajrá! Bányahegy elõtt technikai szünetet tartok, így pont egyszerre érünk fel Édesapámmal a pontra. Ismét hûsítek, zsákcsere és indulás tovább. 7:32 körül járok ekkor. Vértestolna felé jól haladok, bár a combjaim sajognak, a gyomrom kezd telítõdni. Azért továbbra is erõltetetem a csokikat, sósat, és szipókázom a hátizsákkulacsból. Fájok, de próbálok nem törõdni vele, hiszen alapvetõn jól vagyok, és idõvel még mindig nagyon jól állok. Többször meghatódok, talán én is beléptem „Endorfinországba” ahogy Future írja a 2004-es beszámolójában? Még mindig tudom tartani a 156-164 közötti pulzusokat - de meddig? A létrák kissé nehezemre esnek, épp csak átkászálódok rajtuk. Kémlelek hátrafelé, hogy jön-e valaki, de csak az erdõt látom. Az utolsó létrán átmászva azért úgy érzem nincs nagyobb gond, a lejtõben újra magamra találok. Messzirõl látom Kivit, aki bíztat, hogy nem kell a kékre bemenni. Nehezen állok kötélnek, de annyira erõsködik, hogy végül (úgy 3.–ra) meg is gyõz :-) A „becsületes aszfaltkanyarból” is futok felfelé a ponthoz, meglepõen jól megy. Felérve hûsítek, eszem egy kis sós tésztás levest, zsákot cserélek, aztán indulok. aakrisz bíztat, hogy 40 perccel vagyok a tavalyi idõm elõtt. Elõször azt gondolom elszámolta, aztán kezdem elhinni. Koldusszállás felé futok tovább az eddigi tempóban. Haladok. Ismét szurkolnak kirándulók, de megint kezd fogyni a szufla, égnek a combjaim. Félve várom a lejtõket és a pont elõtti „muszálymegfutni” sík részeket. Azért igyekszem tovább, s a pont elõtt kb. 1 kilivel érek utol egy fiatal srácot, aki Futurrel futott az elején. Úgy tûnik, tán szédül is, hiszen szinte csak kóvályog az úton. Próbálom bíztatni, de erõt nem igen tudok önteni belé, nekem is elkelne egy kicsi. A ponthoz azért összeszedetten gurulok be, urs bíztat is, hogy jól mozgok, az elõttem lévõk picivel haloványabbak voltak. Az asztalról felkapok egy kis õszibarackot, aztán kocogok tovább. 8:43 nál tartok. Mindegy milyen a tempó, csak ne álljak - alow, és miki jár a fejemben, akik röptében tudnak depózni. Koldusszállás után megfutom végig a dombot, és kocogok tovább a mûút elõtti emelkedõig is. Itt muszály megállnom, gyúrok ben gay-jel, felsétálok az aszfalthoz. Futni kéne! Próbálok is, de nagyon macskásak a lábaim, nehezen indulok el. Aztán lassanként kezd kocogásra hasonlítani a mozdulatsor. Tornyó elõtt vár újra Édesapám. Hûsítek, és bedobom a csodafegyvert: jéghideg õszibarackbefõtt az õ levével. Nyamm. Na, de ez nem kulináris túra, úgyhogy indulok is tovább. Látom a szememmel, hogy lejtõn vagyok, de valahogy nem sikerül gurulni. Keresem a túlélõs "ultrasebességfokozatot" - amit pár perc alatt találok csak meg, aztán ebben haladok konokul elõre. Szinte végig futok a sorompóig, ahol akibacsi, Vica, és moes bíztatnak. Válaszként egy újabb szelet õszibarackkal a kezemben kocogok is tovább. Végig döcögök a szénégetõkig, ahol felsétálok. Sóhiányt érzek, próbálok letuszkolni egy kis sós mogyit, de csak a töredékét tudom lenyelni. Miközben a falattal bajlódok, felérek, úgyhogy nincs mit tenni, újra futni kell. Legurulok Somlyóvárhoz. Pecsét, és futás. Kissé szédülök, kezd megzuhanni a pulzusom, nagyon nehéz 150 felett tartani, de küzdök vele, visszatornázom. Az irtásos meredek lejtõre érve hálás vagyok egy kavicsnak, hogy bement a cipõmbe. Leülök, azaz lerogyok a földre és kibányászom. Ez alatt, kissé összekapom magam, és makacsul kocogok tovább. A völgyben a patakoz érve, hûsítek megint, aztán futás. Az utolsó pont elõtt pár perccel elõzöm vissza a sétáló Peyer Zolit. A ponton megint mosakszom egy kicsit – mit mosakszom, öntöm magamra a vizet - tocsog a pólóm, szinte fázni kezdek, de most ez nagyon jól esik. Aztán gyerünk. Egyre könnyebb a szívem, kezdek teljesen felszabadulni. Az M1 aluljáró elõtti dombot szinte végig megfutom, s kb. 10:42-vel érek az autópályához. Úgy érzem nincs esélyem 11 órán belül kerülni, úgyhogy megint mosakszom, ledobom a hátizsákot, és pár métert sétálva, 10:43 után kezdek futni. Könnyûnek érzem magam, siklok elõre az aszfalton. Óriási érzés. 11:05-03 között saccolom magam, de azért igyekszem. Az erdõben már nem futok fel végig, de a lejtõre érve, újra szedem a tappancsaimat, engedem a testem, hogy gördüljön a cél felé, mintha nem is fájna semmim. 10:56 körül érem el a falut. Már bosszant, hogy nem pörög az óra, legyen már 11:00, nem akarok sprintelni. Közeledek a célhoz, befordulok a sínekkel párhuzamosan, még mindig 11:00-en belül. Na jó akkor most már nyomjuk, legalább legyen szép kerek szám. Behajrázok, 11:00:28 lett a chipes mérés, 44 percet hoztam tavaly óta. (Átlag freki 156-157 - bõ negyed óra kimaradt a mérésbõl - max: 176.) Levegõt alig kapok, sajognak a lábaim, meg kell támaszkodjak larzen asztalánál. Aztán alow tanácsára az iskola elõtt elfekszem. Szédülök, hányingerem van, de nagyon boldog vagyok. Telefonálok Feleségemnek, Édesanyámnak. Kezet szorítok a beérkezettekkel. 8. lettem. Az eredményhirdetésre már a Tuperman pólóban virítva csoszogok. Jó volt. Köszönöm még egyszer mindenkinek: család, barátok, ismerõsök, topicosok, és mindenkinek, aki segített, szurkolt, szervezett. Gratula a teljesítõknek.
Képek: http://kep.tar.hu/hegyestu/50478574 |
