12 ÉV UTÁN ISMÉT NEKIVÁGTAM
a Szent Iván éji Sóút Extra 50-nek. A monotóniatűrés netovábbja ez a túra.2022.06.18-án, szombaton, 21:00-kor indulunk Szolnok vasútállomásról Bódai Mária és Présel Boglárka társaságában. Többedmagunkkal Dienes Áron nyomába szegődünk, hogy ne kelljen rögtön az itiner leírását silabizálnunk. A város elhagyása után bekapcsoljuk lámpáinkat, és a kültelkek után megérkezünk első ellenőrzőpontunkra. Innen már a történelmi sóúton folytatjuk, hol zúzalékköves, hol poros földúton. Egy felüljárót megmászva már meg is van a túra össz szintemelkedésének 90 százaléka. A Pléh-Krisztust, ahol a személyzet nélküli ellenőrzőpont volt, nem is vettem észre a sötétben. A következő EP után csak a fejlámpánk fénykörére meredünk a végtelen aszfaltúton. Színesítésnek a kilométerenként felállított "szarvasveszély" KRESZ táblákat számoljuk. Megjegyzem a többieknek, hogy innen nincs semmilyen menekülési út a pusztában. Félelmetes. Egyszer megállunk, hogy Mária monokulárjával megnézzük a bolygóegyüttállást, de csak a nagy, sötétsárga Holdat tudjuk szemügyre venni. A következő pont, a Pokoltanya, az egyike a kevés megmaradt emlékeimnek a 12 évvel ezelőtti túráról. Gyakorlatilag egy nagy fedett pihenő ahol pár percre megállunk frissíteni. A közvetlen szomszédságában levő útvillánál majdnem sikerül eltévedni, de ránk szólnak, hogy balra menjünk, ne jobbra. Szokatlan, hogy a hosszú, monoton flaszter után kanyarog a földút. A távolban egy megvilágított gazdasági épület előtt a gabonánál magasabb növénycsoport kontúrját is ki lehet venni. Évszázadokig tart, míg az épület mellé érünk. Jobb-hátra nézve rá lehet fogni, hogy már pirkad. Tápiószelén már hellyel közzel támaszkodhatunk a közvilágításra. A 33-as táv céljában, a Faház bisztróban megkapjuk az odáig szóló emléklapot, kitűzőt és a hátralevő táv pecsételőlapját valamint térképvázlatát. Elvileg csak 04:00-kor lehet továbbindulni, ezért van egy kis időnk, hogy az itt kapott bónt frissítőre váltsuk. Én egy otthonról hozott szendviccsel is pótolom a kalóriát, bár idáig majdnem minden ellenőrzőponton kaptunk édességet. Közben Kovács Barbi egy app segítségével megmutatja, hogy hol van az égen a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Már majdnem mindenki elhúzott, szerencsére Varjas András megvárta míg végzünk a frissítéssel. A továbbiakban az ő tapasztalatára hagyatkoztunk térképolvasás, útvonalkövetés tekintetében. Totál felüdülés, hogy már nem a sötétben kell caplatni. Nem zavarják felhők a napsütést, már a korai órákban is érezhető a Nap ereje. Itt már vannak fák is. A rendezett sorokba ültetett nyárfák törzseiről verődik vissza a közéjük betűző napfény. Nyaraló jellegű épületek is kezdenek feltünedezni. A Szelei úton figyeljük, a csökkenő házszámozást. A hosszú, egyenes út végére egy mozgó alakot vizionálok, de mire nagy sokára odaérünk csak egy tereptárgy az, és nem is mozog. A táv csökkenésével fordítottan arányos a jó hangulat. Az útkanyar után tábla jelzi az irányt Tápiószentmárton strandfürdője felé. Ez még nem a "mi" strandfürdőnk, de abban az irányban van az utolsó ellenőrzőpontunk, ahol megint csak frissíthetünk. Az aszfaltról nemsokára betérünk a fák közé. Itt mély homokra számítottam, de teljesen elviselhető a haladás. Kutyaugatás hallatszik, lakott terület van a közelben. A homokos utca egyik kanyarja után egy kuvasz jellegű, keverék kutya ugat. A gond az, hogy nem a kerítésen belül, hanem szembe velünk a homokos úton. Elrettentésnek a sor elejére megyek a botjaimmal. Nincs szükség bothasználatra, mert ahogy közeledünk, a kutya egyre jobban hátrál, majd végül egy kerítés mögül ugat mérgesen, amíg el nem haladunk a területe mellett. András nézi a térképet, már csak néhány cikk, és néhány cakk van amit még be kell járnunk, hogy Nagykátára, ott is a strand elé érjünk.
A bejáratnál Lipák István főrendező fogad, és adja át az emléklapokat. Én kapok egy "100 km a Sóúton" jelvényt is, mivel másodszor teljesítettem a Sóút Extra 50 kilométerét.
Következik a túra fénypontja, a strandolás. Le lehet dobni az átizzadt holmit, és fürdőruhát lehet húzni. Csodálatos érzés. A zuhanyzóban csak nehézségek árán tudom lecsutakolni a fekete retket a lábaimról. Tisztálkodás után irány a jódos gyógyvíz. Remekül lelazítja az izmokat, kezeli az egyoldalúan igénybe vett ízületeket. A brüggölés, anekdotázgatás, a társadalmi élet után a tisztesség kedvéért átmegyek a feszített víztükrű úszómedencébe és leúszok egy jelképes 200 métert, ha már ilyen messzire eljöttem egy strandolás kedvéért. Amikor kezd komolyan szaporodni a strand közönsége, lassan szedelőzködünk. Számunkra vége ennek a tökéletes afterpartynak.
Itt jegyzem meg, hogy a rendezés, az ellátás osztályon felüli volt, a rendezőség, pontőrség pedig szívélyesen fogadta a résztvevőket.
Ottorino
|
