NEM KÉSETT A VONAT!!!
A Déliből egy vonallal el lehetett érni a Veszprém vasútállomástól 2023.10.21-én, szombaton induló "Csúcs ez a hely! 25" teljesítménytúra rajtját. Eme logisztika egyszerűsége megfelelően csábító volt.
A rajtban meg lehetett tekinteni az állomás LÉGO pince-múzeumát, de én eltekintettem a megtekintéstől, mert tavaly az "50 Éve nincs Veszprém-Alsóörs vasútvonal 22" túra alkalmával ez már megtörtént. Mielőtt elindultunk volna, túratársaim leszagoltak egy pár perc erejéig, hogy ismerkedjenek a múlt technikai eszközeivel.
Az első ellenőrzőpont a Jutas vitéz kilátó lábánál várt ránk. Érdekes volt odatalálni, mert több zöld sáv jelzés közül kellett kiválasztani az igazit. Zoli telefonja volt ebben a segítségünkre. A kilátó dombjáról is hasonlóképpen találtunk le. Az Aranyosvölgy villák szegélyezte útján mentünk el, és kanyarodtunk a vár alá, hogy a vele szemben levő Szent Benedek-hegyi következő ellenőrzőponton pecsételjük le itinerjeinket.
A panoráma megtekintése után lelépcsőztünk, hogy megkeressük a piros sáv jelzést a Séd-patak mellett. Nem maradtunk sokáig alapon, felmásztunk az állatkert kerítése mellé. Egy hosszú nyakú Brontosaurus figyelt minket mereven a Dínópark kerítése mögül. Az állatkert kanyargós kerítése után kitértünk a piros háromszögre, hogy felkeressük a Gizella királyné kilátót, ahol egy sporttárs hölgy szignálta az itinerjeinket. Visszatérve a piros sávra egy kifogástalan műútra értünk le, amelyről a Nyugati útgyűrű keresztezésével váltottunk a piros kereszt jelzésre a Tekeres-völgy felé véve az irányt. A völgyben egy nagy kanyart írtunk le a jelzést követve. Egy esőháznál pecsételtünk, aminek a szomszédságában impozáns sziklaalakzatok magasodnak. A 200 éves tölgyek rétje után még hosszan követtük a piros kereszt jelzést. Amikor belefutottunk a piros sávba, először felkerestük az Ödögrágta-kőt az ellenőrző bélyegzésért, és csak utána fordultunk a Csatár-hegy felé. Lentről csak egy alacsony dombnak látszott, de megizzadtunk amire felértünk a lebontott kilátó melletti ellenőrzőpontra. Lejőve a hegyről egy kis eltévelyedés után visszataláltunk a piros sávra, amely hosszan követte a Séd-patakot. A végjáték előtt következett a túra legnagyobb rugaszkodása. Meg kellett mászni a Miklós Pál-hegyet. Szakadatlan erős és kevésbé erős emelkedők vezetnek a csúcsára, a Dr. Majer Antal kilátóhoz, az utolsó ellenőrzőpontra. Nem bírt fenn maradni az eső, az utolsó 200 méteren lassan eleredt. A kilátó le volt zárva, de nem is akartunk felmenni, mert amire odaértünk olyan fergeteg kerekedett, hogy a pontőr alig bírta lepecsételni az itinerjeinket. „Na, tűnjünk el innen, de gyorsan!” Mialatt lefelé kanyarogtunk, csitult a szél ereje, és mire a meredek falépcsősor aljára értünk, már az eső is cseperészéssé szelídült. Csodálkozásunkra kisebb csoportok a zivatarfenyegetés ellenére is felfelé törekedtek. Leérve már úgy sétáltunk be a piros kereszten a bándi Essegvár melletti turisztikai központba, mintha misem történt volna.
A célban a díjazás átvétele után betyárlevesből, egy darabka tortából, egy almából és egy pohár gyógyteából álló jutalomfalatot fogyaszthattunk el.
|
