Dél-Börzsönyi kilátások 40 km - 1710 m szinttel - 5 óra 31 perc alatt
Varga Ágival beszéltük meg ismét, hogy futunk egyet. Idén az első túra volt, ahol rövid nadrág és póló kombinációban indulhattam neki, ugyanis mesés tavaszi időt ígértek, bár reggel azért még eléggé hűvös volt így.
Reggel kereken 8:00-kor indulhattunk neki a túrának. Nézve az itinert, a Julianus-kilátóig igen combos a túra első része, alig 12 km-re 850 m szint. Ági nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, tudom hogy nekem is fel kell kötnöm a gatyát ma. Az Ernő-forrás után jött az igazi keménykedés a S+-en. Hosszú emelkedőn caplatunk felfele, de útközben mesés a kilátás a Dunára, és a túloldalon a Pilis hegyeire. A Dobozi-oromnál meg is állunk, és fotózgatás van. Az egyik legszebb kilátásunk ma innen van. Tovább emelkedünk immár a K-barlang jelzésen, majd elérve a Szent-Mihály hegy nyergét immár a sokszor járt K- jelzésen érünk föl a Hegyes-tetőre. Még így is 6-os átlag fölött toltuk 10 perccel. Szusszanásképpen felmegyünk a kilátóba, és elrévedünk ameddig a szem ellát. Lefele végre nyugis terep jön. Áginak megmutatom a világ második számú legértelmetlenebb kitérőjét, amit becsülettel meg is teszünk :) Köves-mezőre leérvén frissítőpont, nem is akármilyen. Rétessel várnak minket a pontőrök, egy túróst el is veszek, és ott helyben el is fogyasztom. Iszonyú finom volt. Innen sokáig a Z3-szög a követendő út, ami le-föl himbálózik egészen Kismaros széléig. Az átlagunk is egyre feljebb kúszik a jól futható terepnek köszönhetően. Kódunkat meglelve a Z-négyzet jelzésen kezdődik egy hosszabb emelkedő a Só-hegyen keresztül. Kiérvén a Törökmezei műútra, ezen csapatjuk egészen a Z-ig, amiről szalagozáson letérve a Rózsakunyhónál frissíthetünk újra. A menü zsíroskenyér hagymával, csalamádéval, és szörp. Innen egy darabig szalagozás visz minket tovább, ami szuperül van jelezve, az eltévedés kizárva. A Kelemen-hegyre küzdjük fel magunkat, ahol egy vadászlesnél matricával igazoljuk ittjártunkat. Beleérünk a Z-be, majd a Gál-hegy megmászása után kicsit lehet csapatni lefele egészen a Morgó kisvasút megállójáig, ahol a pontőr Snickers csokival vár minket, és vízvételi lehetőséggel. Innen a S- jelzésen emelkedünk igen hosszan, de nagyrészt kikocogjuk végig, az emelkedő dőlésszöge nem oly vészes. A Szárazfék rétjénél a Z+-re térünk, majd hamarosan visszajönnek a 30-as távosok, és őket kerülgetjük immár. A Bibervár megmászása után jutalmunk ismét egy matrica, amit az itiner megfelelő részébe kell ragasztani. Leóvatoskodunk a rézsútos P- jelzésen, majd a szalagozás átköt minket a Békás-réten a K-be, amin erősebb tempóban toljuk egészen a Törökmezei halastóhoz. Itt nem a K-en kell felmászni a házikóhoz, hanem a Z-ön. Fent ismerős pontőrök, jutalmunk alma. Sokszor járt úton haladunk tovább a K-en, majd átkötés a Z+-re, ezen tempózik Ági igen intenzíven előttem. A végén még azért kapunk egy kis kegyelemdöfést, balra a szalagok még megmászatnak velünk egy kisebb puklit. Persze rajtunk ez nem foghat ki, és a végén lejtős úton érkezünk be ismét a zebegényi Erdei Sátortáborhoz 13:31-re. A célban szuper babgulyást szolgálnak föl, ismerősök is feltűnnek, és az ebéd mellett egy kis társalgás is még belefért.
Nagyon szuper volt ez a DBK túra, bár régebben párszor voltam rajta, de emlékeim nem csaltak. Már akkor is toprendezvényként emlékeztem vissza rá. |
