Budaörsi Kopárok 20 + 10 km - 5 óra 11 perc alatt
Durva lesz a mai nap, közel 30 fokot jósoltak vasárnapra. A túra nevében reális a "kopárok" szó, ugyanis sok árnyék nem lesz a mai napon. Gál Viktorral futok össze Kelenföldön, együtt érkezünk Budaörsre, a rajthelyszínre. Itt viszont Kovács Andrissal találkozok, akivel végül együtt indulunk. Közlöm vele hogy én ma minimális megerőltetéssel szeretném abszolválni a túrát, ráadásul 2 éve amikor voltunk Orsival tudtam hogy ez bizony egy igen intenzív 30-as lesz. Nem is cicózik sokat a túra, egyből toronyirántos lépcsőn keresztül, majd jobbra fordulva tovább emelkedve saját izzadságunk cseppjeiben érkezünk meg az Odvas-hegy aljához az első ponthoz. Mindenhol fiatal pontőrök szolgálnak ki minket, valószínű az iskolai diákjai lehetnek. Ez után a Kő-hegyet vehetjük birtokba. Kicsit kacifántos az útvonal, többen, több felől jönnek-mennek, de mi megtaláltuk a valódi jelölt utat. Felérvén gyönyörű panoráma, és egy müzliszelet fogad minket. Végre lefele is haladunk egy lépcsősoron, de nem sokáig, ugyanis immár a P-on jön a túra igazi durvulása egészen fel a Piktortégla üregekig. Ráadásul ez majd ugyanúgy benne lesz a 10 km-esben is. Nem voltam túl happy. Végre felérkezünk, igazolnak a pontőrök, és a S-körsétán haladunk immár Csillebérc fele. Jelzésfestőkbe botlunk, köztük ismerős is, több csapatban újítják fel a környékbeli jeleket, öröm ezt látni! Csillebércen almát kapunk a személyzettől, majd a S+ után egészen a volt Csíki Csárdáig a S- jelzés a követendő. Megfontoltan mászom meg a Sorrentot, de a kilátás innen is varázslatos. Egy ideje egy hölgy jön utánunk, aztán végül velünk is marad, bár neki elég erős a tempó, pedig egy métert sem futunk :) Hosszasan "sárgulunk" a jelzésen, majd opcionálisan kitérünk a Huszonnégyökrös-hegy csúcsára, ki nem hagynám ezt a néhány száz métert. Hamarosan vége az erdei etapnak, és Budaörs utcáin sasszézunk lefele egészen a főútig. Innen következik a Törökugrató kimászása. András előre fut, hadd eddzen kicsit :) Mi a hölggyel megfontolt gyalogtempóban érkezünk fel a 249 m-es csúcsra, ahol már tényleg szó szerint majdnem meg lehet főni. Lefele ismét hármasban haladunk, különböző utcákon, és egy játszótéren át érkezünk vissza a rajt-célba 20 km után.
Nekünk viszont ez még csak egy átlagos ellenőrzőpont, ugyanis még vár a 10 km-es táv. Hagymás-zsíros kenyereket majszolunk, és finom szörpökből válogathatunk korlátlanul. Andris elköszön, neki még lesz programja délután, kicsit intenzívebbre veszi a 10-est.
Én maradok a hölggyel, kicsit istápolom, de olyan sok kedvem nekem sincs ám a 10-eshez. Ismét megmásszuk az igen meredek lépcsősort, majd Kő-hegy, és megint az a fránya P- fölfele a Piktortégla üregekig. Tudtam én hogy nem könnyű ez a túra. A hölgy derekasan küzd, igen kitartó. Ez után a P+-en haladunk a Farkas-hegyi vitorlázórepülő emlékmű mellett immár, na de ácsi, hova lett a repülő szárnya?? Az egyik még meg volt mikor utoljára itt jártam. Szomorú dolgok ezek :(
Utolsó pecsétünket megkapva már végig lejtős úton érkezünk vissza a tényleges célt szolgáló iskolába. Nem is mentünk rossz időt, de amúgy is lényegtelen, csak a szintidő legyen meg. Ahogy az oklevelek számát néztem, nem sokan teljesítettük ezt a 20+10-et. |
