Túrabeszámolók

Hétvégi teljesítések:

Vasárnap: Kőről-Kőre a Bakonyban 40 (43 km - 1489 m szinttel) 7 óra 35 perc alatt.

Hétfő: Szomor 56 - 1412 m szinttel: 8 óra 56 perc alatt.

 

Kőről-Kőre a Bakonyban 40

 

Reggeli találkozó után névrokonommal Danival, és Orsival, borongós időben indultunk neki kocsival Bakonybél fele. Útközben hatalmas zuhé zúdul a sztrádára, bőszen figyelem a telefonomat, nyugi, Bakonybél fele már mire odaérünk nem lesz semmi.. Hamarosan a hátunk mögött kezd kikandikálni a nap, de fura módon mire Bakonybélbe érünk igen morcos felhők keringenek az égen, és az eső is még szemerkél.

Még megnézek két(!) időjárásos oldalt is, semmilyen esőt nem jelzett a környéken sehol.. 8:12-kor elindulunk Orsival, Dani a rövidebb távon vitézkedik.

Nem telik bele 5 perc elkezd szakadni az eső.. Na ez hogy? Csak egy pulóver van rajtam.. Pillanatok alatt szétázunk. Az itiner szerint a P-négyzet a követendő a Fehér-kő árokba. Na ez a rész szó szerint katasztrófa volt. Kidőlt fák tömkelege, csalánmező, szinte követhetetlen út. Jól kezdődik.. Rémálmomban már azon vizionáltam hogy nem hoztam fejlámpát, és a végén még az is kelleni fog. Kúszunk-mászunk az esőben, mérgeskedünk. Az első kód a Szökrényes-kőnél van. Elérünk egy nagy sziklához, gyanút fogok, látok is egy katonaruhás srácot felfelé mászni. A két hölgy akiket megelőztünk, utolérnek, ők olvassák hogy a kód a szikla tetején van. Na ez még nagyon hiányzott. Toronyiránt mászunk fel a szikla tetejére Orsival, a hölgyek nem tartanak velünk, mennek tovább hamarosan a P-négyzeten. Felérvén nagy örömmel nyugtázzuk hogy sikeres a csúcstámadás, megvan a kód. Irány vissza a völgybe. Nagyon lassan óvatoskodunk vissza, de cserébe "zsebünkbe" a kód, még ha senki sem fogja ellenőrizni a célban, akkor is. Imrének programja adódott, így a rajtban megkaptuk a túra oklevelét és a jelvényt, de természetesen becsülettel akartuk megcsinálni ezek után is a túrát.

Továbbra is szakad az eső, mi meg "szerencsétlenkedünk" a P-négyzeten. Megleljük az éles balkanyart, ami végre kivisz egy széles útra, ahol nyugtatás gyanánt mindketten technikai szünettel pihenünk rá a megtett szakaszra.

Az Augusztintanya következik. A P- jelzést elérve kicsit térképészkedek, mert nem tudom melyik ágon kell haladni, de végülis sikeresen megleltük a házikót, ahol KDP pecséttel kellett igazolni itt jártunkat. Innen sokáig a P- jelzés a követendő. Egy darabig a S-val együtt haladunk, majd az elmegy balra a Középső-Hajag csúcsát megmászva. Kidőlt fákon át ügyeskedünk, majd végre lejtő, ahol időnket behozva kocogásba kezdünk. Megelőzzük a katona ruhás srácot, de a többieket nem érjük utol. Fura gondolatok járnak a fejemben, de inkább elhessegetem őket.. Elérünk egy nagy rétre, ahol tocsogunk a nagy fűben, de már teljesen mindegy, a cipőink így is szanaszét áztak belül is. Egyszer csak elérünk egy olyan pocsolyához (tóhoz?) amit szinte lehetetlen megkerülni, nekem valahogy nagy nehezen sikerült, Orsi úgy volt vele nem érdekli, átgázol az oldalán. Fene gondolta volna hogy ilyen kihívás lesz ez a mai nap..

A Tiszta-víz forrás előtt valahogy rákeveredünk a régi P-ra, ami nem volt leszürkítve, aztán a semmiből el is tűnt. Megint navigálnom kell, valahogy visszatalálunk az új P-ra. Innentől végre vége a neccesebb kalandoknak, és széles szekérúton tudunk haladni a Pápavár-alja elágazáshoz, ahol a P-K- elágazásnál kell igazolni szintén KDP bélyegzővel. Ez után kimásszuk a Pénz-lik barlangot, majd a kódot lefotózván visszaérkezünk a P-ra, amin hosszan haladunk csalánok és kidőlt fák között a régi kisvasút nyomvonalán. Csodák-csodájára elállt az eső, és pillanatok alatt eltűntek a felhők, majd a nap is kibontotta sugarait. 3 órát kellett erre várni a rajttól..

Nagyon hosszan kanyargunk, egészen a megszűnt Király-kút elágazásához, ahol ismét kódot fotózunk. Innen már P+ a követendő, végre jól járható széles szekérúton. Mellőzünk egy felhagyott bauxitbányát, majd Bakonybél széléhez érkezünk. Nem megyünk még be a faluba, hanem a K+-en fogunk hosszasan haladni a Gerence-völgyben, egészen az Odvaskő-panzióhoz, ahol megint KDP bélyegzővel igazolunk. Ez után hivatalosan a P-on felmászunk a barlang tetejéhez, majd a barlang jelzésen ereszkedünk vissza az Odvaskői-barlanghoz, ahol ismét megleljük a kódot. Szusszanunk egyet, majd a lépcsősoron leóvatoskodva mászunk tovább a Z+-en a Szarvad-árokban egészen a Z3-ög elágazásig. A Tönkölös-hegy 515 m-es csúcsánál jobbra fordulunk a K3-ön, majd meredekebb lefelével érünk el túránk utolsó kódjához a Vár-hegy romjáig. Meglelvén ugyanitt vissza kell mászni, majd erősebb lefele következik végig, egészen Bakonybél széléig. A K-négyzet jelzés már a főúton halad végig, mi is így teszünk, és a S-ra váltva hamarosan visszaérkezünk túránk céljához, ahol Dani vár minket, és mesél ő is kalandjairól a rövidebb távról. Kalandos utunk során hazafele vesszük az irányt, és beszéljük hogy a hosszú távot lehet csak mi ketten teljesítettük Orsival, esetleg még a katonaruhás srác ha beért akkor ő csatlakozhatott még csekély teljesítői létszámunkhoz.

 szia emberek,a bakonybéli…

Kőről kőre a Bakonyban,hol is máshol?reggeli busz ,a buszmegállóban dohányzó hölgyet utasítok rendre,szót fogad,helyére másik pár nyomul,rágyújtanak és tojnak rám..rohadjatok meg,kívánom nekik,és várom,hogy valaki érvényt szerezzen a rendeletnek,miszerint nem szabad,tilos cigarettázni,hiába írja ki többször a rendszer,meg a plakát sem sokat segít,de egy járőr jutalékos rendszerben sok pénzt hozhatna a vármegyéknek,ahol sír a polgármester és a polgármesterné,mert Brüsszel nem ad pénzt.Jön a busz,rászállunk és már mindegy,utazunk..jól ismert arcok,botok, hátizsákok,hja,persze,esik az eső,hova lehetne máshová..?Aztán két és félóra,lesuhanunk,irány a szent kút,ahol ismerós arc könyököl autóban,ő az,szakasztott Winetou,mert hosszú a haja,és osztja az itinert és az észt  ,szedi a pénzt,szakasztott a miniszterelnök úr,aki egyébként is rokon… beállunk, elázunk, indulunk a sárban,botokkal,erdőbe,mint valamikor őseink,akik ezt rá is festették a barlangokra,meg is szoborták az ügyesebbek,filmet is rendezett a kékről a zemtévé a zátkosban,ma hazajárunk Európába,az ázsiai rész eztán következik..igen,a közös magyar-japán határ nem vicc,inkább tréfa,de dolgozunk rajta,mint Huxley a szép új világon,ami végül is nyakunkba szakadt.A túra kezdetét veszi,előzünk és előznek,kialakul a sorrend,kéktúrás esővédős előttem,oldalazó bordám mögöttem,humort próbálok,nem veszik,ezért kussolok és hasítok,lassan csak előre kerülök,innen könnyű eltévedni,itiner valahol jó helyen,szemüveg párás,szóval van gond.A főrendező továbbra sem szalagozott,így azt nem kell a söprűnek leszedni,a gereblyézés nyomai sem látszanak talajilag,jelek a fákon,ilyen-olyan színűek,ilyen-olyan formájúak,persze,ezért a pénzért..meg sportszelet is?Forrás és nagyvész,de eláll az eső,ezért a zöld sáv a jel.Katsztrófahelyzetet jelentek be,Izrael,Ukrajna után Bakonybél is halálos csapda,szerencsére van kiút.Megyünk rajta,okostelefonilag,az itiner itt feledhető,marad a Nasa a műholdjaival.Na persze török testvéreink az igazinak a felét festették vászonra,ezért csak százötven év jutott nekik az ezeréves magyar történelemkönyvekben.Igen nehezen fejtem a kódokat,új a telefonszolgáltatóm – vagyis én vagyok régi-új ügyfele,miután kicsapongtam másiknál,de ott kiégett a biztosíték,végleg..Oldalborda telója segít ki, meg a geoláda,amihez rendes térképet tol a szerver.Aztán vissza,el,bele,a nyolcas forma túravonal másik köre,ez a hosszabb,nehezebb,itt sem járt ember rajtunk kívül,csak gépek,amik taroltak,romboltak,valószínűleg egy bevásárlóközpont parkolója körvonalazódik ütődött ember fejében.Kő van,kőről szól a történet,itt búzamezőt csak sokára fog a szél ringatni,a kidőlt fák szótlanul fexenek keresztben,nem értik..én sem,hát Brüsszel nem adott pénzt?Aztán vége a szurdoktúrának,szántó és szent kút,ahol öltözünk át,többen nézik az idomainkat,mert a sár nem jöhet velünk,Natura kétezres sár,nem vihetjük fel a buszra.Még azért a toalett mellé forró csoki és unicum,Krisztinél,és kétegész öt tized óra zötyi haza..

Remek túra,remek társaság,és persze Winetou,a főszervező..persze,hogy máskor is,szívesen.