Túrabeszámolók


Bika Maraton és Félmaraton

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2008 2008 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
späterTúra éve: 20142014.05.09 13:32:40
megnéz später összes beszámolója

Bika Szuper Maraton

A Bika Maraton is arra a hétvégére esett, amikor szombatra 16 teljesítménytúra 60 résztávja volt meghirdetve, vasárnap pedig 7 teljesítménytúra 17 résztávval várta a túrázókat.

A szombati Galga túrákon nem vettem részt, pedig ez tûnt a legpraktikusabbnak: a galgahévízi rajtot 10 perc kerékpározással kényelmesen elérhettem volna. Mindegy, akkor majd megyek vasárnap – gondoltam. Így is lett, a galgahévízi Bika-Tó Büféhez bõ 15 perc biciklizés után érkeztem. Így elég volt 5-kor kelni, hogy 6 óra elõtt pár perccel már én is ott toporogjak az indulók között.


A túrát már elõre kinéztük magunknak moiwa sporttárssal, aki nem volt olyan szerencsés, mint én, mivel elég korán kellett kelnie ahhoz, hogy õ is ott lehessen rajtnyitásra Galgahévízen. A büfénél még páran ácsingóztak a nevezésre várva, de a nyitás pontos, 6 óra elõtt senki sem indulhat. A fõrendezõ, Zöldfülû és a Galga Természetbarát Egyesület pillanatok alatt lebonyolította az adminisztrációt, pittyen az óra, start!


Az útvonal egyszerû, bár nem végig a tóparton kell menni. Az irány az óramutató járásával megegyezõ, a büfénél balra az aszfaltos úton, a sorompó kikerülése, tovább, egészen a diplomata üdülõ mellett lévõ kisebb tisztásig (K+ jelzés). Ott egy – a helyi adottságokat megszégyenítõ – emelkedõ veszi kezdetét, jobbra ível az út, majd szintben haladunk. Jobbra magasles, kicsi szlalomozás a belógó ágak miatt, majd hirtelen jobbra le egy meredek lejtõn – és már ott is van a rajton kívüli egyetlen ellenõrzõpont. Délig egy tizenéves kissrác álldogált egyedül a ponton, és pecsételt rendületlenül. Kora délután érkezett mellé 2 barátja, így már új arcoktól is kérhettük a pecsétet. A sokadik körünk után már kérdezgették, hogy hányszor jövünk még. :)


A ponttól már a tóparton haladunk, picit fel, picit le, közben csodás kilátás nyílik az Ökofalura. Elérve a tó legdélebbi pontját, fordulunk is, itt egy sûrûbb erdõs-bozótos rész következik, majd át a hídon, ki a rét szélére, és innen hosszasan egy földúton haladunk (K4 jelzés, bár ez térképen nem szerepel). Az elmúlt napok esõzései miatt ez a szakasz is érdekes, mivel kerülgetni kell a pocsolyákat. Valamivel az Ökofalu bejárata elõtt lefordulunk jobbra, vissza a tópartra, és innentõl a büféig a horgászok között haladunk. Néha megpillantjuk a túlparton haladó túratársakat, majd a lépést gyorsítva elérjük a nagy árkot. Itt lendületbõl le, majd egybõl fel, rátérünk a gátra, és 1-2 percen belül elérjük a büfét. Térképvázlatot is kaptunk, de nem vesszük igénybe, hazai terep. :) Ennyi az útvonal, ezt ismételgeti ki-ki 4-szer, 8-szor, 15-ször vagy éppen 22-szer.

Mi moiwával az utóbbit tûztük ki célként, bár elõre leszögeztük mindketten, hogy csak úgy megyünk, ahogy jólesik. Semmi durvulás, ez egy regenerálódós, pihenõs túra. Egy kör 2,7 km (GPS szerint 2,67), az elsõ kört nem valami fényes idõvel abszolváljuk (28 perc). Jó, hûvös van, ez volt a bemelegítõs kör, majd a következõ. 27 perc, nem sikerült ráállni a tempóra. Ha a következõ sem megy 25 perc alá, akkor hazamegyek. :) Megy, mármint a 25 perc alatti kör, ráállunk a stabil 22-23 perces körökre. Közben kis élelemfelvétel a büfénél, korlátlan nápolyi, csoki, zsíros és lekváros kenyér, zöldhagyma, szõlõcukor. Ennyi épp elég. Víz és szörp folyamatosan, a 3 dl-es üvegemet viszonylag sûrûn kellett utántöltenem.


10 órát terveztünk magunknak, de ha nem jön össze sem dõl össze a világ, nincs miért sietni. Közben megelõz vagy megelõzünk egy-egy túratársat, bibor és Vagdalthús, Klári és Laci, Tünde és Miklós, Zsolti, ismeretlen futó, satöbbi. Egyre melegebb van, bár riogattak az esõvel. Süt a nap, mindenki vidám, ez tényleg egy örömtúra. :)


Pörögnek a körök, moiwa mindig mondja az aktuális köridõt, nagyon monoton a tempónk, 23 percre állunk rá. Végül az 59,4 km-t 8:38 alatt tesszük meg, ez 6,88 km/h-s átlag, jó. Csak Tünde ért be hamarabb a hosszúról, egy környi idõt vert ránk.


A célban beszélgetés, evés-ivás, majd moiwa szerez fuvart a vasútállomásra, én pedig felnyergelek, és negyed óra múlva már otthon is vagyok.


A szervezés egyszerû, de teljesen rendben van minden, talán a szintemelkedés lett kissé alulmérve. A hangulat azonban feledtet mindent, a körözõs túrák ezért jók, mivel akár többször is találkozhatunk ugyanazzal az emberrel, aki nem mellettünk megy. :)


 
 
 Túra éve: 2010
biborTúra éve: 20102010.03.30 20:43:38
megnéz bibor összes beszámolója

Bika szupermaraton




6:05kor B. Istvánnal indulunk a suliból. A Bika- tóhoz ugyanaz az útvonal mint amin tegnap jöttünk az 50es végén úgyhogy eltévedni nem fogunk:) Még mielõtt elhagynánk a falut be is vágok egy tábla mentolos csokit, egyszerûen imádom..Kell az erõ, vagy legalábbis van mire fogni a jó étvágyat reggelrõl:) Egy órával kevesebb jutott az óraátállítás miatt az éjszaka, tehát még valójában 5 óra lenne.. világos van, a nap kicsit korábban kelt mint mi. Petami társul hozzánk, látunk távolabb  néhány õzet amit elõször nyúlnak nézek:) A Szent- András dombon  a pontõrök még nincsenek kint, a büféhez érve épp meglátjuk õket és megkapjuk ott a pecsétet. Olyan 40 perc alatt értünk oda, elsõ kört hármasban tesszük meg, a magaslesnél a túlsó végén sincsenek még ott. A büféhez visszaérve már kint ülnek a lányok és nyomják nekünk. Nah, még 17 kör.. még egy kör beszélgetõsen aztán pár szaladgálósan, fogyjon a táv..2,83 km egy kör a mérés szerint: Büfé, aszfalt keresztezése, széles füves út, kis buckáról át a másikra mindig lendületbõl, fûzfa, nád, fák, horgászok, ki a széles útra,rálátás az ökofalu házaira, pecsét , fûzfa, balra át a lesnél a hídon, erdõs rész, néhol jó kilátással az egész másik partra, csodálkozó horgászok, kicsit fel, kicsit le szûk ösvényen, egy ponton meredekebb rész 3 földbe vájt mélyedéses fokkal, rövid lejtõ, bokros, tisztás szélén újabb e.p.; aszfalt, sorompó, lépcsõ, büfé, pecsét. S elõrõl..:)) A 8-9 -?- környékén társul Mészi és kicsit csodálkozok milyen jól bírja 14 évesen:szombaton is megcsinálta az 50est, a hosszún is indult.. ügyes srác:) A 10. körnél egy sör-kör. A horgászok megszokták a jelenlétünket, már nem csodálkoznak. Azért érdekes van amelyik a szélvédett helyen félmeztelen napozik, 100 méterrel arrébb pedig kabátban, sapkában vannak mások a szélben..mielõtt még beleunnék már csak 2 kör.. 1.. megyek egy bónusz sörözõs- kört is=) Bent P.Barna vár és együtt sétálunk vissza a Szent- András dombra, majd Galgahévízre  14.34kor.A pluszt nem számolva  57 km/ 8 ó 29 p/kb. 6,7. Körbesétálunk pár óra, gyere, gyere le a tóra..=))

 
 
 Túra éve: 2008
Rush2006Túra éve: 20082008.06.05 09:18:03
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Elnézést hogy közbeszólok, de Galgahévízrõl NEM a 2 km-es aszfaltúton kellett lejutni a tóhoz, hanem különbözõ dûlõutakon, puszták mellett, szalagozáson.. Direkt ezért vezette erre a szervezõ a túrát, hogy az aszfaltot kihagyja, bár ez minimális aszfalt, így annyira nem értem miért kellett kimenni még a pusztába a szalagokon.

Látnivaló ezen a szakaszon nem sok volt, viszont a tó gyönyörû volt, rengeteg horgász (kicsit furán néztek eleinte, aztán már megszokták). A félmaratont moiwa topiktárssal kocogtuk végig, 2:40 lett a vége. Õ indult a vonathoz, én meg még beneveztem egy maratonra is, (mint márciusban)és az is meg lett 7-es átlaggal, így este 7-kor már itthon voltam.
 
 
bintamasTúra éve: 20082008.06.01 22:00:07
megnéz bintamas összes beszámolója
A túráról Rejtõ halhatatlan hõse, a nagy Levin jutott az eszembe. Azt mondta: "Ha rossz ételeket fõznek, azt ki lehet bírni. De ha jó ételeket rosszul fõznek ..." és inkább elment a büntetõtáborba. Jelen túrával ugyanez a helyzet: adott egy csodálatos környezetben elhelyezkedõ tó, melyet az isten, sõt, még az erózió is körülfutásra teremtett, majd a szervezõk teljes inkompetenciája miatt mégis rossz szájízzel távozik az ember. A helyzet az, hogy Galgahévízrõl a Bika-tóhoz az út kb. 2 és fél kilométer, beton. Rendben, menjünk túraösvényen, vagy dûlõúton, mindegyikbõl akad errefelé. De miért kell begyalogolnom a derékig (!!!) érõ gazba? Ki találta ki, hogy a szép ösvények helyett átvergõdjünk a susnyáson? Egyetlen ember járt erre az elmúlt mintegy 1000 évben, aki a szalagokat kihelyezte. Már ahová. Fõként zavaró, hogy irányba tudtam, hol a tó (múlt heti hévizgyörki túra óta), a csapás pedig gyakran vezet ellentétes irányba, az ösvény meg jófelé. Így nem nehéz eltévedni, sikerült is néhányszor. visszafelé meg is spóroltam magamnak a kellemetlenséget, és betonúton jutottam a célig - nem voltam ezzel egyedül. Maga a tókerülés gyönyörû volt, az ifjú pontõrök aranyosak, ezért is sajnálom a kellemetlenségeket.