Túrabeszámolók

Bujáki Kikelet 25 km.(idei túra szezon kezdete)

Idén,mint az utóbbi pár évben az április hónap volt számunkra a túra szezon kezdete. Utóbbi években megküzdöttünk a Hanák Kolossal,de idén úgy gondoltuk kipróbálnánk valami mást is. Így esett a választás a Bujáki Kikeletre. Mellette szólt,hogy a környéken még nem jártunk,és az is,hogy kíváncsiak lettünk a mások által már többször leírt híres fánkos vendéglátásra.

A fél nyolcas rajtnak köszönhetõen nem kellett túl korán kelnünk,és így frissebben indulhattunk el az ismeretlenbe. Az indulási pontot könnyen megtaláltuk,hiszen elég sokan érkeztek kocsikkal és így ezen a napon az iskola volt a legfelkapottabb hely a városban. Nevezés után az utunk a boltba vezetett,amit nevezhetnénk elsõ ellenõrzõ pontnak is,hiszen sok túrázó itt állt meg elsõnek a készleteiket feltölteni.

Az út sok helyen keresztezte a mûutat,de ez nem vont le a túra értékébõl semmit. A jó idõnek köszönhetõen nem sok helyen volt dagonya,de ahol volt ott is könnyen ki lehetett kerülni azokat a széles útnak köszönhetõen. A részletes és gondosan leírt tájékoztatónak köszönhetõen gyakorlatilag nem lehetett eltévedni,annak ellenére,hogy nem sok emberrel találkoztunk a várhoz vezetõ kaptatóig. Itt az emberek egymásnak adták a "kilincset" az ellenõrzõ pontnál,ahol csoki volt a jutalom azoknak akik felmásztak a hegyoldalban. A várból sajnos elég kevés maradt meg,és remélem egyszer még valaki lát benne fantáziát,és egy kicsit rendbe teszi a környékét.

A vártól leérve jött számomra a legkellemetlenebb rész. Maga az út nem volt vészes,csak akkor amikor a Sas bérci kilátóhoz mentünk felfelé a tûzõ napon az alacsony növényzetben. Ekkor mit nem adtam volna egy kis esõért,ami felfrissített volna. Esõ nem volt,csak a második pecsét és egy jó állapotban lévõ kilátó,amit szépen rendbe hoztak az utókornak.

A kilátótól Bokor felé már az motivált,hogy nemsoká megkóstolhatom a sokak által emlegetett fánkot,így gyorsabban és senki által nem zavartatva haladtunk a falu felé. Megkerülve a falut,könnyen megtaláltuk a harmadik pontot,ahol meg is kóstolhattuk a bokri ellenõrzésnél a valóban kellemes ízû,és omlós finomságot.

A falut teli hassal,és bõven szintidõn belül hagytuk el,így nem kellett sietnünk a célig.

Összességében csak pozitív dolgokat tudok mondani a túráról. Szépen kidolgozott tájékoztató füzet,változatos táj és az a tény,hogy gyakorlatilag nem lehet eltéveszteni az utat annak ellenére,hogy a Cserhát térképemen nem is volt jelölve a szervezõk által kitûzött útvonal. Örültem neki,hogy nem olyan úton kellett haladni,amin már elõttem jártak,hanem sok helyen az állatokkal egy úton járhattuk.(szinte végig,bakancs helyett állat nyomok voltak az úton.) Néhol bujkálni,néhol pedig derékig érõ fûben kellett sétálni. Ezek miatt mondom én,hogy jövõre visszatérünk,reméljük már egy kisebb társasággal.