Túrabeszámolók


túra éve: 2007
MargitaTúra éve: 20072007.02.10 14:30:49
Margita 20
Táv: 20km, Szint:408m, szintidõ:6óra.
(teljesítve: 2 óra 38 perc alatt)

Elég nehezen keltünk ma reggel ezt közösen megállapítottuk, amikor találkoztunk az Örsvezér-téren 7 órakor! Elmondtam egy kicsit féltem a futástól, mivel ez az életem elsõ túra futása. Reggel elég nehezen akartam elindulni az izgalomtól kétszer indultam el mivel otthon hagytam szinte mindent. Elindultam futócipõ, fényképezõgép nélkül futni.

A kicsiny csapatunk három kivétellel megint a szokásos (mivel nem akar senki csatlakozni)
Tandi
Durocelnyuszi
Bocsi
Panferik

Timmon és Nicol betegség miatt voltak távol sajnos. De mindkettõjüknek gyors gyógyulást, mert nagyon hiányoztak a túráról. Szóval reggel még nagyon kevesen voltak a nevezésnél mint utólag kiderült késõbb sem voltak sokan. Közel 500 induló jelentkezett a túra teljesítésére, ebbõl 99 fõ az UMSZ által meghirdetett TÉLI MARGITA MARATON résztvevõjeként teljesítették a terep ultra kupa 2. versenyét.

Gyaloggalopp volt a bemelegítõ trénerünk tehát a bemelegítés megtörtént. 7:55 perckor elindultunk. Bocsival egy kicsit még rámelegítettünk egy Audi mellett, de a kocsit sajnos nem sikerült eltolni, de a szervezõk értékelték a munkánkat így az elsõ Ellenõrzõ pontnál a reklámból jól ismert csokoládét, kaptuk a bemelegítésünkért cserébe.
Elindulásunk elõtt már gyülekeztek a terep ultra kupa résztvevõi. Elbúcsúztunk tõlük, majd megkezdtük a menetelésünket ill. futásunkat a cél felé. Az elsõ kilométereket a Szabadság úton tettük meg egészen a Máriabesenyõi templomig, majd egy hosszabb emelkedõ után elérkeztünk az Elsõ EP-hez ahol a már elõbb említett csokit kaptuk. Ez volt a Pap Miska kúti EP. Innen rövid ereszkedés után megint mûúton futottunk az Istállós- kastély mellett elhaladva a Babati templomromig 2. EP. Itt kettévált a mezõny, de mi a 20 km távon mentünk ill. futottunk tovább. 8km-hez kb. 70 perc kellett. De nagyon kellemes tempóban beszélgetve haladtunk tovább. A második Ep-t elhagyva Tandi a kidõlt fát felülrõl próbálta meg kikerülni ebben pedig Bocsi segített neki. Rövid kis futás után kerítéshez érkeztünk ahol a Nyuszi nem akart kerítést mászni pedig nagyon kértük rá. Így a nyitott kapun átkocogva folytattuk utunkat a 3.EP felé, ami Domonyvölgyben volt. Itt az EP.-nél szalonnasütés közben leptük meg az állomás személyzetét, de csak nápolyit és finom teát kaptunk. Bocsi megemlítette, hogy jó lenne, ha a Lázár testvérek 4-es fogata megjelenne, mert nagyon szép lovaik vannak. Éppen, hogy elindultunk az úton tovább, amikor jött a Híres Lázár 4-es fogat.
Gyors fotózás után mentünk tovább a 4.Ep felé, ami a cél volt. Az utolsó szakaszon egy picit Tandit kellett vigasztalni, mert kicsit bánkódott azért, hogy így visszafog bennünket(pedig nem is), de megvigasztaltuk, hogy nincs semmi baj közösen indultunk el közösen is futunk be a célba. Nem az idõ a lényeg hanem, hogy jól érezzük magunkat. A célt 2 óra 38 perc alatt sikerült elérni, ami szerintem, szerintünk egy nagyon jó idõ. Mindenesetre nagyon büszkék voltunk Bocsival a lányok teljesítményére. Valamint Bocsi idén futót elõször 20km-t. Mert eddig a lábsérülése nem engedte.
A célban találkoztunk Balázzsal, aki a Terep Ultra kupásokkal rajtolt majd áttért a 20km távra neki az ideje 1:48 volt.

Képeket itt lehet megnézni: www.hunrun.com
 
 
Téli teljesítménytúraTúra éve: 20072007.01.21 12:10:00
Közel 400 induló választotta a Téli Teljesítménytúrát, amely Budakalászról indult. Sajnos a Téli jelzõt kicserélhettük volna Tavaszira, mert mint köztudott az idõjárás egy kicsit megbolondult. A Tél jelenlétét csak a kitûzõrõl érezhettük.De sikerült a Túrán így is kétszer elázni és megszáradni.

Csapatunk ismét a sétát választotta a futás helyett (ez mindig így van). Mert így van idõ megbeszélni egymás egészségi állapotát, edzések, futások mennyiségét és az elkövetkezendõ versenyeket, amiken indulni szeretne. Valamint egymás biztatása, hogy még jobb teljesítményt érjen el. Tanácsok kérése és adása stb. Szóval így kialakítható egy jó baráti társaság. Mintha összebeszéltünk volna egyszerre érkezetünk meg a Békásmegyeri Hév állomásra. Innen rövid várakozás után két megállót utaztunk a Lenfonógyár megállóig majd a kitöltöttük a jelentkezési lapot és elindultunk.

A Csapatunk:
Kókusz
Tandi
Durocelnyuszi
Nicol
Timmon
Gabi
Panferik

A túra elején Zöld „c” jelzést követve Kókusz által egy kicsit elkavarodtunk. Mivel „c”jelzés még nincs a Túrajelzések között. Egy enyhén meredek emelkedõt követve egy Cross pályára jutottunk ahol semmilyen jelzés nem volt,de mivel Kókusz otthona volt ez a terep így bátran kezébe adtuk magunkat. Amit késõbb sem bántunk meg. Szóval a Cross pályával csak egy baj volt nem találtunk másik kijáratot. Így egy túrázó mit tesz, megy tovább elõre. Egy 50cm-es kerítés nem akadály címmel mentünk tovább. Kókusz volt az elsõ Tandi, Gabi majd Durocelnyuszi következett. Neki már nem volt ilyen egyszerû az átlépés egy kicsit fennakadt a dróton. Mivel alacsony termete nem igazán erre volt kitalálva, de mi is hibásak voltunk, mert nem figyelmeztettük Õt a veszélyre. Rövid segítségnyújtás után kiderült a Technikai nadrágja tökéletes anyagú mivel a kerítés nem talált rajta gyenge pontot és így nem szakadt ki. Folytattuk utunkat a sûrû erdõben, mivel nem a kijelölt úton mentünk. Egy gyönyörû Holdbéli tájon találtuk magunkat. Egy kicsit magálltam gyönyörködni a többiek meg jól elhagytak. De a hangok után tájékozódva hamar utolértem õket. Rövid ereszkedés után megtaláltuk a Zöld jelzést immár hivatalosan is mehettünk tovább a kijelölt úton.
Kevély nyeregnél volt az „elsõ ellenõrzõ Pont”, azért tettem idézõjelbe, mert nincs ellenõrzõ pont ezen a túrán csak rajt, és cél van megadva. Valamint, az úton milyen jelzéseken és szalagozáson kell haladni! Itt már találkoztunk „Régi ismerõsökkel is a Buék 20 Túráról is. Az utunk elég jól volt idáig járható kisebb sár jellemezte az utunkat, de alapjában véve komolyabb fennakadást nem tapasztaltunk.

Innen a Macskabarlangig mentünk tovább a Kiskevély alatt, Csobánkai-nyergen át.
Itt lepihentünk egy kicsit falatozni szusszantunk egyet. Ekkor történ egy apró jelenség, amit Nicolnak köszönhetünk. Elkezdte dicsérni az idõjárást és két percen belül eleredt az esõ. Mondani sem kell mindenki megköszönte a kedvességet é s nyomban tovább indultunk.
Itt nem is minket zavart az esõ, ami hamar el is állt, hanem a már meglazított talajt tovább lazította így a túra lassan Téli túra helyett Dagonya túrává alakult. A Ziribári-nyereg és a Pilisszántó széle között Tandi kutyákkal ismerkedett valamint az elõttünk lévõ hegyet elkezdte a felhõ belepni, ami mindenkinek nagyon tetszett. Elérkeztünk a Pilisszántói templom elé itt már csak öt és fél km volt hátra. 5óra 48 perc alatt teljesítette csapatunk a túrát. A Végére mindenki elfáradt egy kicsit, de a végén már mindenki a jövõ heti Téli Mátráról beszélt.

Tehát a jövõ héten Folyt. Köv……

Képeket itt tudod megnézni:http://www.hunrun.com/index.php?oldaltipus=kepgaleria&kepgaleriapozicio=2007_Teljesitmenytura/2007_01_20_Teli_Telejesitmenytura
 
 
túra éve: 2006
Téli MátraTúra éve: 20062006.01.29 21:48:47
Megérkezésünk után megkerestük az Erdészeti Szakközépiskolát ahol a szállásunk volt.
Megtörtént a szállásfoglalás, majd a nevezés is. Itt már lehetett sejteni, hogy PROFI szervezéssel van dolgunk és a segítõk kedvesek és türelmesek voltak (ami a BUÉK 20 után igen jól esett, az utolsó állomáson a pecsételõ ember inkább az ismerõsével tárgyalt ahelyett, hogy a túrázókra figyelt volna).
Rövid eszmecsere után elfoglaltuk a szálást, majd a Benevár étterem megkeresésére indultunk, mert kedvesem (Timmon) utána nézett, hogy milyen éttermek vannak és ez volt a legmegfelelõbb az ízlésünknek. A választás jónak bizonyult: egy kulturált, közepes árfekvésû, az adagok elég tartalmasak, egyszóval ajánlom mindenkinek.
Vacsora után hazatértünk ekkor immon és Chrispooh nekiállt a térkép tanulmányozásának ill. az útvonal berajzolásának.

Reggel 06:30 volt amikor kellett volna kelni, de a hideg miatt senki sem akart felkelni. A hétórás indulás helyett fél nyolckor indultunk el. Menetközben egy vonat is hátráltatott bennünket, de kb. 8 óra körül már rendben elindultunk a Z+ jelzést követve. Elsõ állomás felé kb. félúton a Haluskás rétnél két vágtázó alak egy Toronyember és egy lábait kapkodó Nyúl (Atom és Whiterabbit) haladt el mellettünk. Nagyon megörültem a futóknak, akik két szó váltása után robogtak tovább. Sajnos más ismerõs emberrel nem találkoztunk. Tovább haladva elértünk a befagyott Nagypatakhoz (lásd galéria). Elérkeztünk Lajosházára itt volt az elsõ ellenõrzõ pont. A 26 km táv itt levált, mi mentünk tovább a 36- ill. 42 km teljesítése felé. Itt összevetettük a tervezett és a valós idõket arra az álláspontra jutottunk, hogy ilyen tempóval nem tudjuk befejezni a túrát, tehát gyorsítani kell.

Nagyon szép helyen vitt az utunk a régi vasút romos hídjain keltünk át itt már emelkedni kezdett az út kedvesem ezt meg is érezte, és erõs rosszullét fogta el.
Ekkor a csapatszellem ismét segített (jó egy ilyen csapat Hunrun és Futanet-Fórum tagja lenni) Chriss anélkül, hogy kértük volna ott segített ahol tudott. Egy kis banán evés és iso ital fogyasztása után lassabban, de folytattuk a Vadvirág Turistaházhoz a hátralévõ mintegy egy kilométernyi utunkat. A Turistaházban egy rövid értekezés után a két 42 km-es távot választó társunk elhagyott bennünket, hogy a távot tudják teljesíteni (Drfitz, Chrispooh). Az ellenõrzõ lapot a fiúk vitték tovább mondván nem biztos, hogy a Timmon állapota miatt végigmegyünk. Én meg maradtam kísérõnek a két lány mellett (Timmon és Durocelnyuszi). Itt még mi hárman elidõztünk egy kicsit. Mindenki evett és ivott egykicsit, majd megtöltöttük a kulacsunkat teával és indultunk tovább.

Darázs-hegy, piszkés-tetõi csillagvizsgáló érintésével elértünk a Galyatetõre. A Gertrúd presszóban volt az ellenõrzõ állomás. Innen elindulva egy borzalmas, de szerencsére sérülésmentes esetnek voltunk szemtanúi. Egy felelõtlen apuka a kb. 5-6 éves gyermekét egy ufón, szánkóztatta, majd elengedve nevetett az anyukával együtt, de amikor a gyermek a lábát lerakta a szánkó irányt változtatott ekkor már komolyra fordult a dolog. A gyermek egyenesen egy nagy fa felé vette az útját. Itt már mind a két szülõ rohant, de sajnos nem érték utol az egyre sebesebben száguldó gyermeket. Ekkor a gyermek valami sugallatra ismét lerakta a lábát így a vállával érte el a fát és semmi sérülés nem érte. Hát nem tudom megbeszéltük egymással ilyen fás helyen ilyen kis gyermeket, egyedül nem lehet elengedni. Nemsokkal eztuán Durocelnyuszi átment angyalkává.Egy régi nagy álmát váltotta valóra.
Innen tovább menve elértük a Csór-hegyet ahol is a söprögetõk utolértek. Felhívták a figyelmünket, ha nem sietünk, akkor nem kapunk a Vörösmarty Fogadónál pecsétet. Timmon állapotát látván egy kis kerülõ utat javasoltak, ami sík terület volt így egy kicsit jobban tudtunk haladni. Ekkor már mindkettõnknek át volt ázva a cipõnk ill. bakancsunk a nadrágszárunkon pedig kb. negyedkilós jégképzõdõt. A Fogadónál nagyon finom erõleves visszaadta az erõnket majd a söprögetõk megvigasztaltak csak egy ki emelkedõ, van már csak hátra. Ez plusz erõt adott, ami jól is jött ugyanis az utolsó 10 km a legnehezebb távnak bizonyult, mint utólag kiderült.

A Nagy-Hidas patakon átkelni, kötélen lógva csúszós jeges oldalfalú mélység felett átkapaszkodni valamint a kötélen leereszkedés elég nagy megpróbáltatás eléállított bennünket. A Gyökeres-forrásnál megtaláltuk a cél elõtti utolsó ellenõrzõ állomást. Az utolsó állomás után már egész jól lehetett haladni csak vigyáznunk kellett, mert a hó alatt végig jég volt. Itt már a fáradtságtól is többször megcsúsztam több esetben csak a fák mentettek meg a patakba eséstõl. Egy helyen nagyon feltorlódott a túrázó társaság a cél elõtt kb. másfél km-nél egy tükörjeges vízátfolyáson kellett áthaladni. Itt mutatkozott meg a túrázók összefogása egymás segítésével gyõztük le az átfolyást. Felemelõ pillanat volt minden személy áthaladása. Köszönjük a sok ismeretlen személy segítségét, aki itt és az út folyamán a segítségünkre volt. Ezen a ponton utolért a két 42 km-t teljesítõ társunk innen már együtt folytattuk az út hátralévõ részét.

Beérkezésünk után a rendezõk nevünkön szólítva átadták az oklevelet és a teljesítményt, igazoló érmet, ekkor szóltam, hogy mi hárman nem a 42 hanem „csak” a 32 távot teljesítettük és mi ezt kérjük, mert ez jár. Rövid várakozás után megkaptuk az új oklevelet és a kitûzõt majd a tartózkodás meghosszabbítása után vacsorázni mentünk.
Megünnepeltük a táv teljesítését a fent említett étteremben, ahol élõ zene mellett elfogyasztottuk a vacsoránkat. Ahol elmeséltük egymásnak a Túrán történteket.
Képeket a www.hunrun.com/galeria alatt lehet megnézni
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár