Túrabeszámolók


túra éve: 2007
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20072007.03.28 15:41:44
Lepke 25, Keszthelyi-hegység, 2007.03.17.
Másodmagammal vágtam neki ennek a túrának. Kocka sajnos végül nem tudott velünk tartani ahogy csapatunk 3. tagja sem viszont Barnával még elõzõ este beszéltük hogy a túra végén a célban majd összefutunk. Budapestrõl 7kor indultunk és mázlink volt mert sikerült megoldani az autóval való leszállításunkat. Így 9re már a vonyarcvashegyi állomáson voltunk. Az odautazás is már élmény volt! Miután letértünk az autópályáról a Balaton északi oldalán vezetõ kisebb úton kanyarogtunk egészen a rajtig. Itt a felvidéki vonulatoktól kezdve a Badacsony jellegzetes csodaszép bazalthegyéig és a Balaton napsütésben pompázó vizéig fokozatosan tárultak a szemünk elé a természet alkotásai. Nagyon élveztük az utat! Az állomáson szerencsére nem voltak sokan így hamar megszereztük az itinert ami hát nem volt épp a legtutibb de mivel velem volt a digitális iránytûm meg elõzõleg végignéztem otthon az útvonalat nem aggódtam. És a jelzés is végig tökéletesen követhetõ volt sztm így eltévedés szóba se jöhetett.:) Írtam Barnának hogy most rajtoltunk õ a nagytávon nyomult már jóval korábban elrajtolt így kb együtt végeztünk. Sajnos utunk eleje aszfalton vitt kifelé a településrõl, már alig vártam hogy beérjünk az erdõbe. 1. állomásunk a Berzsenyi kilátónál volt. Pecsételtünk és feltöltõdésképp elmajszoltunk egy szendót majd felmentünk a kilátóba megcsodálni a tájat. Nagyon klassz volt! Egy ezzel kapcsolatos írásban olvastam hogy állítólag tiszta idõben el lehet látni a Mecsek csúcsaiig is, háát én nem láttam el odáig pedig azért elég tiszta volt idõ, a nap legalábbis ragyogott. Az élmények és egy itt lévõ kincsesláda begyûjtése után tovább indultunk. A táj most igazából nem attól volt szép hogy magas hegyek kilátók mély völgyek voltak hanem attól volt olyan magávalragadó hogy tanuja lehettünk az erdõ tavaszi ébredésének. Melegen sütött a nap egy két madárka már visszatért hozzánk a nagy vándorlásából és mikor megálltunk hogy belehalgassunk az erdõ hangjába folyamatos zörgés és motoszkálás jelezte hogy megindult az élet a téli csend után. Utunk során ibolyák kankalinok és tavaszi héricsek sokaságával is találkoztunk. Nagyon szuper volt! A 2. ep után következett a 8as felsõ kisebbik köre (mert hogy az útvonal a térkepen egy nyolcast formált egy felsõ kiskörrel és alsó nagykörrel innen a régi név is) ami eléggé száraz és kietlen volt. Erdõ helyett szántások mezõk vadászlesek és ember által munkált terültek mellett gyalogoltunk. A nap olyan erõsen sütött mintha nyár lett volna. Mondtam is nyáron 40 fokban milyen gyilkos lehet itt mászkálni.:) Kiérve a kiskörbõl újra az erdõben jártunk a 4. ep a Szent Miklós forrás közelgett. Ez nagyon szép volt. A forrás egy völgyben folydolgált és hideg iható frissítõ vizet adott! Sokan összegyûltek itt kicsit sziesztáztak pihentek az emberek, egyfajta piknik hangulat volt. Mi is merítetteünk egyet a vízbõl útravalónak is vittünk de nem idõztünk sokat folytattuk utunkat inkább hogy meglegyen a szintidõ. Nemsokára visszaértünk a Büdöskúti pihenõhöz (a 8as közepe) ahol teát és zsíroskenyeret kaptunk. Itt találkoztam 2 kedves ismerõssel Zalánnal és Joe-val. Nem hittem hogy látok itt még Pestrõl ismerõsöket dehát az ember sokmindent megtesz egy szép tájért vagy egy jó ttúráért.:) Õk a 40esen voltak nem akartam feltartani õket így elváltak útjaink. A köv ep-nél a Padkõnél viszont ismét találkoztunk így mostmár nem úszhatták meg a fotózást.:) Itt újabb ládával is gazdagodtunk, bár kicsit szorongtam azon hogy mindenki szeme láttára kellett elõbányászni a kincset dehát nem volt mit tenni sajnáltam hogy a tulaj ilyen közel rejtette el a ládát a kövekhez. Volt itt egy kilátó is bár ez nem nyújtott akkora katarzist mint vártam. Ezután már visszafelé ballagtunk a vasutállomás felé és élveztük a napsütést a kellemes meleget a szárnyait bontogató tavaszt. Az utsó ep. már Vonyarvashegyen volt kicsivel az állomás és a cél elõtt a Szent Mihály dombi kápolnánál. A kápolna nagyon szép volt bár az épülésének története kicsit szomorú. Itt találkoztunk Barnával jó volt újra látni és váltani pár szót, már rég nem találkoztunk. Együtt visszaballagtunk az állomáshoz és begyûjtöttük a kitûzõt és az oklevelet. Nagyon szép kitûzõ kaptunk rövidke pályafutásom talán egyik legszebb darabja lett.
Nagyon élvezetes túra volt nem túl nagy szinttel kellemes tempóval olyan igazi tavaszi idõben egy olyan hegységben ahová nem jár olyan sûrûn az ember. Nagyon jól éreztük magunkat!

Képek itt: http://kep.tar.hu/sunflower84/50446421#2
 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20072007.03.16 18:29:35
Zöld 20, Budai-hegység, 2007.02.24.
Kb 8:30-ra értünk Normafára ismét csak ketten mert a 3. tagunk mostanában mindig kivonja magát a túrák alól, lassan már morci leszek. Szépen kivártuk a sorunkat az indulásnál és 8:40-kor elrajtoltunk. Az egész útra a le és fel váltakozása volt a jellemzõ, eléggé változatos út volt. Lefelé menettel indítottunk féltettem is kicsit a térdem mert mostanában nem kultiválja a lejtõket de volt rajtam most egy spéci térdszorító így megúsztam hogy elkezdjen fájni. A Tündér-szikla után volt az 1.ep ahol kisebb sor torlódott össze eléggé sokan voltunk. Mikor leértünk Ferenc-halomhoz levadásztunk egy ládát ami miatt módszeresen kihagytunk egy ep-t véletlenül ami csak az Árpád kilátónál derült ki de szerencsére nem volt baj elfogadták így is a végén a teljesítést. Az Apáthy-szikla mellett is elvitt az utunk a sziklát már a Ferenc-halmi pontnál lehetett látni, jó magasan volt, nyomott ránk egy kis bélyeget. :) Kb 20 perc múlva masszív emelkedõk után már ott is voltunk meg is lepõdtem hogy ilyen hamar. Nagyon szuper volt onnan a kilátás! Még a szívem csücske is lehetne a hely ha nem lenne olyan szemetes és zavart.. Ezután újabb ládát jelzett a mûszerem ami egy csöppet kifogott rajtunk mert sok idõ múlva találtuk csak meg de meglett szerencsére. Azt nyertük a sok szüttyögéssel hogy a rengetek ttúrázó lehagyott minket így kicsit nyugalmasabb volt az út hátralevõ része. Nem élt bennünk a versenyszellem így nem is zavart minket hogy sokan lehagytak mert csak a saját szintidõnkre gyúrtunk. Az Árpád kilátónál azért sokakat beértünk mert sokan ott tartották az ebédszünetet, pecsételés csoki és némi bámészkodás után mi egybõl indultunk tovább úgy döntöttünk majd inkább a Virágos-nyeregnél lakomázunk. Itt az Árpád kilátónál ismét gyarapodtunk egy ládával aztán folytattuk utunkat a Virágos-nyereg felé. Mikor odaértünk sok sziesztázó emberkét pillantottunk meg, pecsételés után mi is csatlakoztunk és elfogyasztottuk jól megérdemelt szendvicsünket. Virágos-nyereg után következett a Csúcs-hegy ahol ismét ládászkodtunk egyet és felérve nyugtáztuk hogy elég megtévesztõ ez a név mert kilátás nuku meghát amúgyse csúcs a hegy. Ezután intenzív lefelemenet után beértünk Solymárra a célban azaz a Lejtõ kocsmába és átvettük oklevelünket és kitûzõnket aztán egy nagyot boroztunk a túra örömére. :)
Klassz kis túra volt!

Képek itt: http://kep.tar.hu/sunflower84/50445446#2
 
 
MargitaTúra éve: 20072007.02.20 17:37:48
Margita 20, Gödöllõi dombság, 2007.02.10.
Vizsgaidõszak és egyéb teendõk miatt már ezer éve nem jutottunk el teljesítménytúrázni már nagyon vártam hogy végre mehessünk. A margita tökéletes bemelegítésnek ígérkezett a kényszerpihenõ után az éves nagy ttúra tervezetemhez!:) Csöppnyi csapatunk egyik tagja szülinapozott így csak 2en indultunk útnak. Gödöllõ nagyon közel van nekünk úgyhogy nagy volt a havaii. Belépve a suliba rengeteg emberrel találkoztunk legtöbbjük futó volt merthogy a szervezõk egy futóversenyt is hirdettek a túrák mellé. Sok sok jóképû izmos fiatalember szaladgált erre arra vékonyka szûk futónaciba nemcsoda hogy idõ kellett hogy megtaláljuk a regisztrációs asztalaunkat!:) 8:50kor sikerült elrajtolni. Sajnos a túra nagyrésze betonúton ment. Úgy kezdtük hogy átsétáltunk Gödöllõ teljes hosszán betonon a fõút mellett. Már alig vártam hogy bérjünk az erdõbe. Máriabesnyõnél ez be is következett. Sebtiben letértünk az útvonalról hogy begyûjtsünk egy geoládát, szerencsére nem volt nagy kitérõ és a láda is hamar meglett és közben megnézhettünk gróf Telki Pál sírját és bemelegíthettünk a ládához vezetõ kisebb emelkedõn. Aztán visszafutottunk a ttúra útvonalához és már haladtunk is tovább. Az 1. ep-t (Pap Miska-kút) hamar el is értük ahol a pecsét mellett egy csokit is magunkévá tehettünk. Aztán újra aszfalt ami lakott területre vitt minket hatalmas falusi házikók karámok lovak és lovardák fogadtak bennünket. Innen kiérve következett a 2. ep (Babatpuszta) ami után erdõn át kis ösvényeken vezetett utunk. Útközben találkoztunk egy kisebb nyugdíjjas korú emberekbõl álló csoporttal. Nagyon klassz volt õket látni hogy itt vannak eljöttek egyet kirándulni egy teljesítménytúra keretein belül és helyt állnak maximálisan és látványosan élvezik is! Én is szeretnék ilyen lenni öreg koromra! Egy hosszabb homokos útszakasz végében már integett nekünk a 3. ep (Domonyvölgy) de a "digitális irénytûm" újabb ládát jelzett aminek nem lehetett ellenállni. Le is tértünk az útról ám hamarosan egy baromi nagy horgásztó állta utunkat. A láda a túlparton volt, mindenképp meg kellett kerülni. Egy kedves horgász beengedett minket így már útban is voltunk a túlpart felé. Miután átértünk emelkedõ következett aminek nyeregpontja elõtt volt a láda. Kb negyed órát keresgéltünk, a szintidõnk egyre jobban veszélybe került. Kénytelen voltam felhívni a tulajt mert nem akartuk feladni se a ládát se a ttúrát. Tök rendi volt a srác rávezett a rejtekre és kiderült hogy õ is itt van a margitán a 40es távon. Kicsi a világ.:) A megtalálás után lerongyoltunk a 3. ep-hoz feltankoltunk sütibõl meg teából és tempóztunk tovább. Ismét lovardák és karámok között mentünk még egy lovasbemutatót is megcsodálhattunk és egy két szürkemarha is az utunkat állta. A dombtetõre felérve minimális katarzist kiváltó kilátás fogadott minket viszont lefelé a dombodalon olyan eufória öntött el hogy alig bírtam magammal. 2en bandukoltunk ragyogó meleg napfényben fölöttünk szikrázó kék ég és a nyugalmat és a csendet csak a csicsergõ madarak törték meg. Kedvem lett volna elnyúlni a domboldalon és élvezni a tavasz egy apró sugarát a még tartó szürke télben. A nagy élvezkedés közben sikerült eggyel korábban elkanyarodnunk mint kellett volna és a csordaszellemhez híven a 2 srác is akik idõközben beértek minket arra jöttek mint mi így az út végén vissza kellett másznunk a kijelölt útra. A cél már nem volt messze sajnos ismét következett az aszfalt egész a suliig. 2 óra tájt érkeztünk vissza, kaptunk szép oklevelet és kitûzõt megittam 3l teát aztán lassan hazaindultunk. Gyönyörû tavaszi idõnk volt mindenképp jól döntöttünk a túrával annak ellenére hogy az út maga nem volt olyan izgalmas.

Képek: http://kep.tar.hu/sunflower84/50431118#2
 
 
túra éve: 2006
7 Mérföldes Tekergés - télTúra éve: 20062006.12.04 23:01:09
2*7 mérföldes tekergés, Vértes, 2006.12.03.
2 fõs állandó csapatunkhoz most egy 3. is csatlakozott, így kocsival indultunk Mórra. Meglepõen gyorsan leértünk, csak a gond az volt hogy épp akkor értünk a suliba ahol a rajt volt mikor egy távolsági busz is meghozta az embereit így a tervezett rajtunk elcsúszott fél órával a sorbanállás miatt. Az itiner láttán azonban minden morcunk elszállt, ugyanis nagyon jó kis térkép, leírás és szintábra volt benne. A rajt körüli tömegben ismerõs arcra leltem, az Eltés csapatból Zalán is nekivágott a tekergésnek. Viszont sajnos õt nem tudtuk megvárni hogy együtt mehessünk mert még voltak elõtte egy páran és a papírunkra már ráfirkantották az indulási idõt és mi pedig elhatároztuk hogy 5 óra alatt beérünk (szintidõ nem volt megadva 17.00ig kellett beérni). Már bandukoltunk is nagyon kellemes túrához tökéletes idõben Mór házikóinak falai közt, utunk elsõ fele ugyanis Móron át vezetett, de hamarosan már bent is voltunk az erdõbe ahol jó kis emelkedõ várt ránk jó hosszan egészen az 1. ep-ig, Török sáncig. Sanyi mester tanácsának köszönhetõen egész jól bírtuk a dolgot viszont baromi sokan voltak (köztük egy hadseregnyi gyerkõc) így elég lassan tudtunk csak haladni, kezdett veszélybe kerülni az 5 óránk. Az 1. ep-n a pecsét mellett 2 szaloncukor is várt ránk azt gyorsan be is flamoltuk és örömmel konstatáltuk hogy a tömeg a rövidebb táv felé vette az irányt. A 2. ep-ig nem nagyon volt szint ereszkedni kellett így jól kiléptünk hogy behozzuk a lemaradást. Bele-bele futottunk a távba amit idáig még sosem tettünk és rájöttünk hogy nem is olyan vész így ezt a taktikát a késõbbiek során is alkalmaztuk. Utunk az országos kék vonalán ment egy darabig. A vár völgy vmi csodaszép volt! A nagykönyvben megírt õszi erdõ, szép színek, mély avar, friss levegõ csak úgy dõzsöltünk! Lassan közeledett a Csókakõi vár amit otthon már elõre kinéztem hogy mindenképp meg kell kukkolni! A völgy menti hegyoldalt egyszercsak lépcsõk tömege törte meg jelezve a várat. A bakonyi odvaskõi barlang esetében már volt tapasztalatom a lépcsõzés örömeit illetõen, de annyira vonzott a vár és a kilátás hogy már tapostam is a lépcsõfokokat. Felérvén egy tábla fogadott: "Felújítási munkálatok miatt zárva!" Egy aprócsaka szolid ejjhajjt követõen rájöttem hogy max a várba magába nem tudok bemenni de a kilátást attól még megszemlélhetem így átvergõdtem a vár túloldalára és megnéztem a települést ami a vár elõtt hevert. Nem volt katarzis.. Viszont visszaérve a lépcsõkhöz a Vár-völgy csodája hevert a lábam alatt, na ekkor már volt! :) Úgyhogy megérte! A völgy végében volt a 2. ep, szabályosan a vár alatt, pecsételtünk, elcsomagoltunk egy mûzlit, magunkévá tettünk egy szendót és indultunk tovább. Vagyis csak indultunk volna, mert az utunk nem tovább hanem visszafelé vezetett. Miután ráfordultunk a Buhin völgyre kellemes emelkedõje és az erdõ szépsége hamar újra derüt hozott az arcunkra. A 3. ep-ig a Vén-cserig elég jó tempóban mentünk volt hogy futottunk úgy tûnt benne leszünk az általunk választott szintidõben. A futáson kívül azis újdonság volt hogy lehagytunk egy csomó túrázót. Nemtom hogy ez csak azért van e mert sokan voltak vagy azért mert javult a gyalogló tempónk.. Útközben találkoztunk az ország legjobban jelzett fájával ami azért kapta ezt a kitüntetõ nevet mert vagy 50db jelzés volt ráfestve. A 4. ep egy kis ereszkedés után a Gyermektábor egyik helységében volt. Betérve egy szolid kis lebuj fogadott minket sok sok falatozó pirospozsgás turistával, zsíroskenyérrel, forraltborral, teával gyömölccsel és egy ajándék csokimikulással és persze a pecséttel! Teljesen el voltunk ájulva! Eleinte az édeni körülményektõl aztán a bortól. :) Az 5. ep-hez a Rudolf-réthez ösztönbõl jutottunk el nagy vidámkodások közepette, köszönet a szervezõknek hogy nem tették olyan messzire! :) Ezután végig mókáztuk az egész hátralevõ utat, kicsit megint veszélybe került a szintidõnk, így megtoltuk a tempót ahogycsak lehetett. Az utsó ep-n a Vajali-domboknál Barna várt minket nagy örömömre és utitársunk volt a célig. Végülis 7 perc híjján beértünk 5 óra alatt. Ami nagy szó ha a túra közepén lehet borozni! :) Egy gyönyörû oklevél és egy még annál szebb kitûzõ volt a jutalmunk!
Nagyon szuperul megszervezett és kivitelezett túrán vehettünk részt, részünkrõl nagy nagy köszönet a Kalandozók Klubjnak!! Jól követhetõ jelzés, szalagozás, egyértelmû útelágazások, hibátlan itiner, meglepik, minden ami kell! A további túráikon ha tudunk ott leszünk!

Képek itt: http://kep.tar.hu/sunflower84

 
 
TatabányaTúra éve: 20062006.10.23 12:08:29
Tatabánya 20, Vértes, 2006.10.15
Ördögkerékes tapasztalataim miatt letettem az embertömeg összeszervezésérõl (magára vessen aki lusta mert szuper élményekkel lesz kevesebb) így ketten indultunk el Tatabányára. Vasárnap nem nagyon volt kedvünk olyan korán kelni (amúgy se nagyon szokott:)) így a 8órás vonattal mentünk aztán helyi busszal. Tökjól le lehetett menni, 5 perc volt rá ugyan hogy elérjük a busz csatlakozást de simán ment minden. A rajtot pedig ha akartuk volna se tudtuk volna eltéveszteni annyira szembetûnõ volt a buszvégállomásról! Felsõgallán a rajtnál megkaptuk a kis füzetkét, mindenféle infókkal volt tele aztán már gyalogoltunk is. F10kor indultunk, elég hûvös volt az idõ a nap épp csak elõbújt a felhõk mögül és lassan oszlatni kezdte a reggeli ködöt. Nagyon sejtelmes volt az erdõ, a fákon keresztül szûrõdött át a gyér napsugár és enyhe köd borította a fákat is. Sajnos ennek a reggeli idillnek hamar vége lett de a hûvös idõ megmaradt. (Emiatt sajnáltam hogy nem hajnalban indultunk annál tovább élvezhettük volna a reggeli ébredõ erdõt!) Az elsõ ep Csákányospusztán volt kedves bácsik osztogatták a pecsétet sajnos útravalót itt nem kaptunk de ami késik nem múlik. Idáig kicsit erdõben kicsit mezõn mentünk nem volt különösebb emelkedõ az út hol ösvény volt hol ilyen leszórt kavicsos út. Az ep után jött a nagy izgalommal várt Mária szakadék, ami azért nem volt szakadék de nagyon szép volt, az út kis vékony kanyargós ösvény volt a domboldalba, nem lehetett rajta unatkozni. A távolban közben egy sárgapólós fiatalember intenzíven közeledett, dejavu érzés kerített hatalmába, mikor már látható térbe került felismertem Barnabást akivel az Ördögkeréken hasonló helyzetben találkoztam és aki igencsak meggyötört állapotban szaladt a cél felé a kupáért ami a leggyorsabb teljesítõnek járt. (Grat neki mert megnyerte!) 2 szót sikerült váltani dehát jobbnak láttam nem feltartani mert már ott loholt mögötte kupájának leendõ elrablója így tovább haladtunk ismét ellentétes irányba. Még a túra elõtt igencsak igérgette, hogy bizony õ velünk tart majd a 20as távon is (a 30as után) dehát nagyon úgy festett hogy ebbõl ugyan nem lesz semmi. Ezt a tényt nyugtázva folytattunk utunkat. Igencsak hamar jött körtvélyes ahol egy erdei temetõ kísérte utunkat majd új osztás felé vettük az irányt. Utunk egy fenyveserdõ mellett vitt, azt hiszem ha benne vitt volna az izgalom a tetõfokára hágott volna, ugyanis éjszakai sötétség csend és szállongó köd honolt benne olyan zárt volt a növényzet. Vissza kellett fognom magam hogy ne tegyek arra egy kis kitérõt. Miután elértünk az új-osztási ep-re rájöttünk hogy igencsak túlparáztuk a határ hegy magasságát mert nem voltunk elfáradva. Kb ez volt a félút idõben teljesen jók voltunk de nem álltunk meg pihenni mint ahogy javasolták hanem tovább mentünk mert a térképen jelöltek egy szimpatikus pihenõhelyet padokkal meg minden és ott gondoltuk megállunk egy szendó erejéig hamár úgyis idõmilliomosok vagyunk. Új osztásnál vált el amúgy a 20as és 30as táv útvonala addig együtt haladtunk. A pihenõig sajnos aszfaltúton vitt az utunk. Útközben vérnyomokat találtunk az úton, kiütközött rajtunk a kíváncsiság, muszáj volt megnéznünk mi történt, nem is kellett sokat keresgélni találtunk is 2 kutyatetemet behajítva az erdõbe. Számomra persze szívszorító látvány volt.. A többi túrázó szerint lelõtték õket nekem elég elütésgyanúsak voltak. Valahogy a kezünkbe került közben az itiner, jellemzõ hogy a túra közepén vagy végén olvassuk csak el mit is írnak benne, és kiderült hogy 5ig el kell hagynunk az erdõt mert vadászat kezdõdik. Nem akartam belegondolni mirõl is szólhat ez a "vadászat".. Közben elértünk a pihenõhelyünkre ahol újabb ismerõs arcokkal találkoztunk, a nagydumás Tamással és barátjával akiknek szintén feltûnt az 5kor kezdõdõ vadászat és épp azon heherésztek hogy vajon a többi turista látta e a kiírást vagy 3 vadkan mellett 2 túrázó is felkerül a kilõttek listájára. Az 5 perces lakoma után miután vagy 20an ep-nek néztek minket folytattuk utunkat. Sebtiben el is értük Szarvas kút ep-hez ahol jól feltankoltunk csokiból. Ezután intenzív folyamatos vastüdõs emelkedõ következett mélyutakkal (Sanyi örült volna :)) egészen a vitányi várig. A túra vonala közvetlenül nem érintette a várromot, de egyszerûen nem lehetett kihagyni idõnk úgyis volt így megnéztük. Hát nagyhiba lett volna ha nem tesszük!! Labirintusszerû rom volt, minden kis zegzugos ösvény a romok között különbözõ szögekbõl mutatta meg a körülöttünk heverõ gyönyörû õszülõ tájat! Bárcsak lett volna még idõnk ott heverészni.. Sajnos menni kellett tovább. Az emelkedõs szakaszok folytatódtak de már közelgett Csákányospuszta. Az erdõbõl kijövet az elsõ ami feltûnt egy hatalmas farakás rajta egy emberrel. Látványosan élvezkedett a napsütésben. Sárga póló helyett már kék volt rajta õ volt Barna. Ez már a sokadig meglepetés volt részérõl ugyanis marhabiztos voltam benne hogy többet nem fogom látni. Dehát ott volt, és utunk hátralévõ részén velünk tartott így gyorsabban telt az idõ és a már egyszer látott tájon át vezetõ utunk is érdekesebb volt. A célban isteni tea zsíros ill. lekváros kenyér fogadott minket továbbá az oklevél és a kitûzõ. Elsõ nekifutásra a rengetegféle kitûzõbõl ki is választottam egy baromiszépet és örültem neki vagy 5 percig még egy kedves néni a kedvemet szegte hogy álljak csak meg az 30as kitûzõ és én csak a 20on mentem. Nagy bánattal kicseréltem 20asra, miközben a néni intenzíven biztatott hogy jövõre menjünk majd a 30on. Számíthat ránk! :)
Amúgy nagy kézfogás a szervezõknek nagyon szuperul megszervezett ttúra volt, volt minden földi jó eltévedni nem lehetett minden méteren jól követhetõ jelzés volt, ahol elágazás volt nyilakkal ellátott papír vezényelt minket a jó irányba, valószínûleg ezért is értünk be 1 órával korábban mint a szintidõ. Mondtam is a társamnak hogy mégcsak eltévedni sem hagytak minket, így már nem is ttúra a ttúra! :)Egy dolgot sajnáltam hogy rengetegen voltak túrázók bicajosok crossosok és nem lehetett élvezni az erdõ és a várrom csendjét nyugalmát és magányát, de ugyanakkor a másik oldalról végülis jó is volt mert sokmindenkit meg lehetett ismerni.
Jövõre jövünk a 30ra! A kitûzõért! :)


Fotók itt: kep.tar.hu/sunflower84
 
 
ÖrdögkerékTúra éve: 20062006.09.30 23:23:11
Ördögkerék, Budai hegység 2006.09.30.
A túra elõtt megpróbáltam némi embertömeget összehozni, csakhogy minnél többen vágjunk neki ennek a jónak ígérkezõ gyaloglásnak dehát egy ember volt talpon a vidéken, így a 2 fõs fix csapatból lett szerény 3 fõs csapat. 9.40kor sikerült is elrajtolni Nagykovácsi templomától miután magunkévá tettük az útvonaltervet és eldöntöttük hogy a 4 körtúrából 2-t fogunk megcsinálni: a meszes hegyi és a nagy-szémási szakaszt. Már ratja is voltunk a s-z jelzésen majd a s-n haladtunk tovább. Enyhe emelkedõs út volt, közben azon nevetgéltünk hogy a túrához mellékelt kis tájékoztatónak kb a fele a csoki átvételérõl mennyiségérõl és a megszerzésének szabályairól szólt. :) Sebtiben el is jutottunk az 1. ep-hoz (kutya-hegy oldala) ahol plussz pont járt azért ha megtaláltad a pontõröket. Itt összegyûltünk egy tájfutó idõsebb pasival akit nem gyõztünk csodálni kondiciója és felkészültsége miatt. Az ep után egy rövid szakaszon még a s jelzésen vitt az utunk majd le kellett térni egy hivatalosan jelzetlen szakaszra ahol szalagok kísérték utunkat. A meszes hegyi ep-ig ezzel nem is volt gond minden méteren szalag lógott a nyakunba nade utána.. Az említett ep-ig erdõs avaros szép kilátásos kellemes terepen mentünk, muszáj volt sokszor fotózással húzni az idõt mert a látvány néhol szívetmelengetõ volt. Ahogy haladtunk felfelé a táj igencsak sejtette velünk hogy hamarosan gyönyörû kilátásban lesz majd részünk és mi mint aki szomjazik a látványra minden szó nélkül gyorsítottuk lépteinket és gyönyörködtünk a fokozatosan elénk táruló látványban. Csúcspontként a meszes hegy tetején szó szerint a lábaink alatt hevert a világ. Vannak képek róla, de hát az sajnos nem adja vissza igazán a dolgot. Megtörtén a pecsét begyûjtése másfél óránál tartottunk, a pontõr megpróbálta belénktölteni a további útvonalat aztán tovább indultunk és nagy örömmel konstatáltam hogy valószínûleg most következik a leírásban hosszan megfogalmazott "fokozott óvatosággal járandó kalandosabb szakasz". Hát, elég meredek volt de azt hiszem túllelkesedtem a dolgot. Innen leérve kb még 500m-en át élveztük a szalagok társaságát onnantól kezdve semmi. Legalábbis mi nem láttunk többet. Hozzátartozik a képlethez hogy ezen szakasz a tisztelt Budai hegység turista térképén már nem szerepel. Úgyhogy ott álltunk szalag térkép jelzés helyismeret és tapasztalt, ezt a területet már bejáró turistatárs nélül. Úgyhogy elindultunk az orrunk után sacc per kb irányba, szeretjük a kihívásokat alapon! :) Pár plussz km után Isteni szerencsével betaláltunk a z négyzet jelzés, egy az eredeti utunktól jóval távolabb esõ szakaszára ami bevitt minket a z jelzésre, amit elérve kb a kánaánban éreztük magunkat. Lassan jött is a 3. ep (széltörés-erdõ) ahol kaptunk CSOKIT málnaszörpit(az fúúúdejólesett) és némi hátbaveregetést hogy ne aggódjunk rajtunk kívül elég sokan eltévedtek még a meszes hegy után. Az "üresjáraton" velünk tartott egy idõsebb pár is de õk más utat választottak mint mi így nem tudom hogy kerültek a célba. Ott találkozva velük azt mondták Telkibõl kavartak vissza Nagykovácsiba. A ep után lassan megérkeztünk a célba. Érkezési idõ 14.45. Szégyen és gyalázat. De hát mit lehet tenni. A kedvünk viszont megmaradt de szerény kis csapatunkból az 1. ttúráját végrehajtó barátnõm (grat neki, hõsiesen tûrte a viszontagságokat) kidõlt így inkább befejeztük a túrát. A célban nagyon kevdesek voltak, eltévedésünk dacára oklevéllel és kitûrõvel távozhattunk.
Összefoglalva sztm klassz túra volt nagyon szép helyeken mentünk, jövõre majd nagy-szénással kezdünk! :)

Képek itt: http://kep.tar.hu/sunflower84
 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20062006.08.20 16:30:06
Vértes, 2006. 08.19. 15km
2. teljesítménytúrámon 3-an vágtunk neki a vértesi túra 15km-es távjának. Gondolkoztunk a nagyobb távon de úgy döntöttünk kezdésnek ez is bõven jó lesz.
A rajt Gánton volt. Az odautazás kissé nehézkesen indult mert Pestrõl vonattal ill volánnal körülményes lett volna, fõkén a hajnali 4-es keléssel így az autó mellett döntöttünk. A rajt gyorsan ment kaptunk cerbonát ásványvizet szuper térképet szintemelkedést mutató ábrát és miután felocsúdtunk a luxusi körülményekbõl pályára állítottuk magunkat és elindultunk. Az 1. ellenõrzési pontig enyhén lankás néhol földutas néhol erdõs terpen haladtunk a zöld jelzésen igen csak nagy sebességgel. Egy két helyen kellemes kilátás tárult elénk ami egyben az erdõírtások nyomait is látatta ami kissé rossz kedvvel töltött el. Utunk egy mûút keresztezése után a földtani tanösvény mellett vezetett aminek elején integethettünk a bauxitbányászati múzeumnak amit azért sajnáltam hogy nem nézhettem meg. Miután rácsatlakoztunk a sárga jelzésre már el is értük az erdészházat ahol ücsörgött pár kedves hölgy pecséttel a kezében. Miután megszereztük a dokumentációt magunkhoz vettünk némi elemózsiát és indultunk tovább a sárga jelzésen. A 2. ep kb a 13. km-nél lehetett, szinte a távunk végén. Odáig az út szinte végig erdõben vagy erdõszélen vezetett. Egyenes szakasz alig volt végig "hegyre fel- hegyrõl le". Az eslõ emelkedõ után egy fával sûrûn benõtt területre érkeztünk ahol bármerre néztünk vékony fatörzsek voltak jó sûrûn az ösvényünk is nagyon vékony volt volt kis gyér aljnövényzet és szórtan beszûrõdõ fény. Olyan békés volt! Csak pár madár hangját lehetett hallani meg egy-két lehulló levél zaját. Itt vhogy olyan jó érzés fogott el.. Aztán innen kiérve egy hosszú széles ösvényen haladtunk tovább ahol utolért minket egy kedves fiatalember aki rendkívüli beszélõkével volt megáldva így kb fél órát amíg velünk tartott aktív mosolygással és túrabeszámolóval töltöttünk. Elhaladtunk a Mária-kép mellett majd a Bagoly-hegyet is megszemlélhettük aztán beértünk a Szélesföldi erdõbe. Itt lassítottunk a tempón mert másfél óra elteltével félúton jártunk így több idõ jutott bámészkodásra és fotózásra. Tovább haladva a sárga jelzésen kiértünk a Réti-földek kiéget száraz legelõjére ahol az erdõ hûse után igencsak mellbe vágott mindet a nagy meleg és a forró napsütés. Útközben sok túrázóval is találkozunk, a legnagyobb meglepetésemre egy családdal is ahol apuka a hátán cipelte a még járni nehezen tudó picit anyuka pedig kézen fogva sétált a már járni tudó nagyobbacska kisfiúval. Olyan jó érzéssel töltött el hogy ilyen emberek is vannak a világon! A legelõ után egy nagyobb emelkedõ következett ahonnan ismét megcsodálhattuk a vértes tájait. A Gánti barlangot sajnos messzirõl elkerülte az utunk amit azért sajnáltam, mert oda szívesen benéztem volna szinidõ ide vagy oda. Lassan elérkeztünk a 2. ep-hoz a Kenderáztatóhoz ahol egy csapat pihenõ falatozó kiránduló fogadott minket körbevéve a pecséletõ néniket. Mivel innen már csak 2 km volt hátra nem idõztünk sokat. Az út egy földúton vezetett a kék jelzésen, át a Réti földek legelõin vissza Gántra. Már messzirõl láttuk a templomot ahova vissza kellett érni. 3óra 10 perc gyaloglás után rögzítette a néni célbaérésünk idejét. Jutalmunk egy szép oklevél és egy kitûzõ volt és persze a vértesi táj egy apró pici darabjának a megismerése, élménye és emléke.
Mindent összefoglalva szuper szerevezésnek és túrának lehettünk tanui, (már amennyire szerény tapasztalatom engedi hogy megítéljem) az út végig jelzésen haladt ahol nem volt ott szalagok voltak a térkép is jó volt sztm csak az tévedett el aki akart. És mindenki nagyon kedves volt, az állomások is jók voltak szóval jövõre is jövünk! :)

Képek: http://kep.tar.hu/sunflower84
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár