Túrabeszámolók


Bazilika / Burda

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
MarkerTúra éve: 20152015.04.27 15:56:40
megnéz Marker összes beszámolója

 Bazilika 55


"Úgy alakult áprilisi programunk, hogy a hónap derekán (18-19. viszonylatában) egy túrára adódott lehetõségünk, amely során tulajdonképpen két komoly aspiráns közül kellett választanunk. A hétvége fõ eseményének a hosszú évek óta töretlen népszerûségnek örvendõ "Gerecse 50" számított, de az én szívem sokkalta inkább a "Bazilika 55" felé hajlott, melynek fantasztikusan szép útvonala szerintem klasszisokkal veri a Tatabánya körül keringõ kollégájáét. Ez utóbbinak köszönhetõen, illetve annak, hogy minden egyes porcikánk tiltakozott a szombati, mérhetetlen tömegnyomor ellen, tulajdonképpen nem is volt akkora nagy dilemma a választást illetõen. Így rendhagyó módon vasárnapra tolva szokásos hétvégi túránkat az É-i határvidékre látogattunk, hogy egy remek hangulatú teljesítménytúra keretein belül számtalan szemszögbõl megcsodálhassuk a hömpölygõ Duna fölé magasodó Esztergomi Bazilika fenséges látványát....." 


A túráról készült részletes beszámoló, képekkel gazdagon illusztrálva az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/04/bazilika-55.html

 
 
 Túra éve: 2014
kekdroidTúra éve: 20142014.05.02 13:37:23
megnéz kekdroid összes beszámolója

Bazilika 40


 


Pótlóbuszról szállunk pótlóbuszra az Árpád hídról elnevezett buszpályaudvaron Kerek repkénnyel: metrópótlóról vonatpótlóra váltunk. Elõbbi kényelmetlen, lassú, és zsúfolt volt, szerencsére ezen tulajdonságok a többi mai közlekedési eszközre már nem lesznek jellemzõek. Utóbbiból, a vonatot pótló jármûbõl két járat is található, közülük az S, mint Solymár jelût választjuk. Eziránt velünk együtt körülbelül tucatnyi utas érdeklõdik, többségük a mai nap egy részét túrázással kívánja tölteni, és a javasolt vasúti átszállási pontig, Piliscsabáig utazik. A tájból csak az úthoz közeli dolgokat látjuk, szemerkél az esõ, szürke reggel virrad ránk. Piliscsabán felszállunk az Esztergomig közlekedõ vonatra, az utat Esztergom-Kertvárosig a rég látott Fazekas Gézával társalogjuk végig. A túrázónak kinézõ néhány utastárs itt átszáll Nyergesújfalu felé, kivéve Gézát, aki ezt a mûveletet a végállomáson hajtja végre. Repkénnyel ketten maradunk túrázók a környéken. Végigballagunk a fél városon, betérve kicsit a belváros felé, majd átsétálunk a hídon az eurózónába. Akárhogy is legyen, az esztergomi bazilika tényleg a túlpartról, egész pontosan a hídról, pont szembõl néz ki a legjobban. A hídon egy kocogó lány szólít meg, kérdezi, hová megyünk túrázni, a válasz hallatán közli, hogy õ is ment volna, de az esõ miatt inkább most nem. Pedig alig csepeg. A határõrizeti létesítmények egy részét lebontották, az egyik épületnek új funkciót találtak – adóhivatal lett belõle. Sajnos a hídfõrõl a töltésre nem vezet le a nagyközönség számára hozzáférhetõ lépcsõ, megtesszük a rövid kerülõt a város felé. Impozáns kilátással rendelkezõ parkolóban találjuk a rajtot, a kávézó fedett teraszán várják a rendezõk a reménybeli teljesítõket. A nevezést követõen leülünk még egy-egy csapolt kofolára, közben legalább átnézhetjük az itinert: útleírás, térképmásolat (szlovák turistatérképbõl, 1:45000-es léptékû), mindenféle távadatok találhatóak benne. Az is látszik, hogy a korábbi változat Esztergomból indult, és oda érkezett, a leírás vonatkozó bekezdéseit felülragasztással fedvényezték.


Ennyi felvezetés után túrázzunk végre: úgy kezdõdik, hogy felmegyünk a gátra, és azon elindulunk. Ismerõs motívum. Különös, csak a négykerekûek forgalmát akadályozó sorompó állja az illetéktelenek útját itt, és a többi gátkeresztezõ útnál is. Elsétálunk Párkány széle mellett, üres úszómedence árválkodik egy szolid panelépület plázsaként, majd jobb-rosszabb állapotú családi és per vagy hétvégi házak váltják egymást, végül egy, még mindig épülõ szennyvíztisztítónál intünk búcsút a városnak. Odébb lezuhant, amerikai gyártmányú szovjet repülõgép emlékhelyét találjuk, szlovák, magyar és orosz felirattal. Nemsokára megérkezünk a Garam torkolatához, ezt közelebbrõl is megvizsgáljuk. Homokpadok, kisebb szigetek jelentik a közelebbi látnivalót, messzebb a Duna túlpartja alig látszik ki a párából. Visszaszédelgünk a gátra, felballagunk a vasúti hídig, közben a fák takarásában hosszú tehervonat halad Érsekújvár felé, a kocsik oldala néhol kivillan a fák lombja mögül. Az elsõ ellenõrzõpontot a híd alatt találjuk, többé-kevésbé esõ- és szélvédett helyen õrzik a pontot. Még egy ideig a Garam füves gátján sétálunk, majd az országutat a pontõri ajánlásnak megfelelõen elõször a híd alatt keresztezzük, majd áttúrázunk a folyó bal partjára. Itt érnek utol a nálunk jó másfélszer gyorsabban haladó vaddinóék. Megérkezünk Garamkövesdre, kocsma teraszán kapjuk meg a második bélyegzést, majd némi további aszfalttaposást követõen, tanösvény nyitótáblája mellett térünk rá a jelzett turistaútra. Természetet járunk.


Kellemesen meredek kaptató visz ki a faluból, az út menti utolsó házak jellemzõ építõanyaga a bontott gázbeton. Merész. Mögöttünk tágas vidékre nyílik panoráma, amely még ebben a párás-esõs idõben is nagyszerû. Felérünk a dombok fõ gerincére, a magas fûben futó ösvényrõl számos kilátópontra tehetünk kitérõt. Némelyik ilyennél a tanösvény táblája is tájékoztat a látottakról, szlovák, magyar és német nyelven. Körülbelül mindegyik ilyen kitérési lehetõséget meglátogatjuk, lassan így is eljutunk a tanösvény ötödik táblájához, a „Sziklák” feliratú helyszínhez rendelt ellenõrzõpontra. A pontõr hölgyek impozáns kilátású helyszínen, mérsékelten vízálló ponyva alatt fagyoskodnak. Ezzel el is búcsúzunk a Duna feletti panorámaúttól, a túra a dombvidék belseje felé, északkeleti irányba tér ezután. Az iránytáblától immár a kék sáv jelzésen haladunk tovább, feltûnik, hogy a kiírt helyszínek között még a ?SAD, a csehszlovák Volán megállóhelye szerepel végpontként. Régen frissítettek, ami többek között azt is jelenti, hogy nem rongálták meg, nem lopták el stb. a turisztikai infrastruktúra ezen sérülékeny elemét. Igaz, azt is, hogy nem újították fel.


Egy következõ tábla útmutatásának (cez lúku) megfelelõen keresztezünk egy vadászlesekkel bõségesen ellátott rétet, sétálunk az erdõben. Néha kicsit jobban elkezd csöpögni az esõ, majd egy körforgalomszerûen kialakított helyen kiérünk egy mûútra, melyet a továbbiakban hosszan követünk. Utolér egy háromfõs csapat, és mi is felzárkózunk egy idõsebb, magányos túratárshoz. Nagyjából egyszerre érjük el az Ipoly turistaházat, ide rövid kitérõ vezet. Az épület teraszára települt kétfõs pontõrség bõséges ellátmánnyal készült: sült szalonna, többféle sütemény, gyógynövényszörp, víz és kilenc különbözõ pálinka alkotják a választékot. Legalább fél órára megállunk, beszélgetünk az igencsak lelkes pontõrökkel. Szinte sajnálom, hogy tovább kell menni. Visszatérünk a kék sáv fõ irányára, friss irtáson csörtetünk keresztül, majd egynyomos ösvényen ereszkedünk le egy kis vízhozamú patak völgyébe. Köves úton haladunk tovább, majd kiérünk az erdõborította völgybõl, megérkezünk Helembára. Szemben, a Duna túlpartján a Sas-hegy magasodik, az alatta lévõ tetõn a ködben éppen kivehetõ a Hideglelõs-kereszt. Végigsétálunk a falun, közben megtekintjük az egyik tömegközlekedési multicég itteni helyközi autóbuszos szolgáltatásra használt, felújított Karošáját. Az ellenõrzõpont az iskola udvarán helyezkedne el, ha nem fújna erõs szél, így egy parkoló autóból ugrik ki a pontõr hölgy. Itt már nem állunk meg sokáig, pedig bõven beleférne: vagy nagyon sietni kellene, és elérnénk egy korábbi kompot, vagy rengeteg idõnk van egy késõbbi kompig. Az utóbbit választjuk, így kényelmesen, lazán kirándulunk az Ipoly füves gátján ki Helembáról. Mellettünk, egy kisebb repcetáblán túl, a régi Budapest-Pozsony-Bécs fõvonalon a magyar vasút egyik emblematikus villanymozdonya döcög Párkány felé. Késõbb, amikor már a fák közé érkezünk, nemzetközi személyszállító halad át, ezúttal Párkány felõl, a távolból pedig a jó akusztikai viszonyoknak köszönhetõen a Márianosztrára felzakatoló kisvonatot halljuk. Vonathallgatós környék ez.


Nemsokára megérkezünk az Ipoly vasúti hídjához, a gyalogjárdán sétálunk át Szobra. Szembõl is érkezik egy határátlépõs vonat. A vörös fényt felülíró szabad jelzést a váltóállító toronyból elõballagó vasutas adja meg, egy fehér alapon zöld négyszöges tábla felmutatásával. Ûrtechnika. Mellesleg dnvzoliéknak tavaly sokkal nagyobb szerencséjük volt a rakodónál ácsorgó Leóval és a MTON-nal (Mosolygós Turcsiorrú NoHAB, mielõtt valaki). Besétálunk a vasútállomás restijébe, kedves pontõrök fogadnak, kicsit beszélgetünk létszámadatokról, kompindulásról, további útvonalról. A felüljárón keresztül hagyjuk el az állomás területét, az imént elhagyott dombok a párában távolinak, sejtelmesnek tûnnek. Szépen berendezett teret érintve ballagunk le a révhez. A Dunán a német zászló alatt hajózó EGER tolóhajó visz megrakott uszályt felfelé. A komp, a BOGI nevû géppel üresen várakozik, és mi is csatlakozunk a várakozásához a következõ fél órára. Öten gyûlünk össze utasok, mindnyájan a túra résztvevõiként. A turistaháznál már idõsebb túratársként hivatkozott Farkas Elek doktorral innentõl egészen a Savó-kúti-tisztásig együtt túrázunk. A basaharci kikötés elõtt még elkap egy utolsó kis zápor mára, jólesik a hûsítõ csapadék, mert egyébként kifejezetten meleg van. A partra érve ártéri erdõben indulunk el, majd a hegyek felé kanyarodunk, átkelünk a fõúton. Elhagyjuk a nyugdíjasotthont, néhány hétvégi ház között sétálunk fölfelé a Basaharci-völgyben, lassan magunk mögött hagyva a többé-kevésbé lakott területet.


Beszélgetve érkezünk fel a Savó-kúti-tisztáshoz, majd a zöld sáv elágazásánál elbúcsúzunk útitársunktól, aki a 20-as táv díjazása birtokában úgy döntött, hogy az útvonalat idáig még követi, és itt hazafelé kanyarodik, megspórolva egy csomó kényelmetlenséget. Kettesben folytatjuk a túrát, egynyomos ösvényen óvatoskodunk le a Majális-forráshoz, ahol Repkény javaslatára tartunk egy negyedórás szünetet. Az idõt a forrás hideg vizének kortyolásával csapjuk el, majd továbbállunk, lesétálunk a völgybe. Itt a Kerektó névre keresztelt nyaralónegyedben sétálhatunk, autósok döcögnek el mellettünk a döngölt úton. Köztük egy mentõ is. Elágazásban hagyjuk el a tágas völgyben futó utat, a túra harmadik, egyben utolsó emelkedõje alatt járunk. A nehezen gyûlõ lendületet rögtön megakasztja a Fári-kút, itt is megállunk egy pohár vízre, közben utolér egy hosszútávos résztvevõ, sebessége arra enged következtetni, hogy nagyjából a mezõny elejét képviseli. Lassan felkanyargunk a Vaskapura, eleinte egy ember széles ösvényen, késõbb mindenféle földutakon. Néhol szép kilátás nyílik a Maróti-hegyekre és Búbánatvölgyre, majd felérünk a tetõ erdõs, laposabb tetejére. Távvezetéket, majd keskeny aszfaltutat keresztezünk, keskeny, láthatóan ritkán járt csapáson lépkedünk fel a turistaházhoz. A kilátás fantasztikus, alattunk terül el egész Esztergom és Párkány, távolabb nézve egészen a Gerecse tömbjéig terjed a láthatár. A pont õrei a ház mellett, egy jurtánál várnak, bélyegzéssel, vízzel, és ami a legnagyobb meglepetés: gulyással. Kint ülünk le, egymáshoz közel gördített farönkökön. Beülhetnénk a jurtába is, de végre kint is jó idõ van, hát kint maradunk. Bentrõl közben elõrobog a lépéshibamoiwaDJ_Rushboycsorgo2108 kvartett, beszélünk néhány szót, mielõtt a cél felé lépnének. Még ott tartózkodunk, amikor hirtelen a bozótból felbukkan az a pár, akikkel még a kompon együtt keltünk át a Dunán, és akik még a Savó-kúti-tisztás elõtt léptek el. A bõséges gulyásozás után még haverkodunk kicsit az ott lebzselõ, önállósult kecskékkel, majd elhagyjuk a létesítményt. Letrappolunk Esztergom felé, szebbnél szebb kilátással rendelkezõ helyeket érintve. Közben a szintidõ lejártáig hátralévõ idõt számolgatom. Nem kell órás nagyságrendig felmennem.


Meredek, keskeny utcákon érkezünk meg a városba, egyenesen a kórház mellé, majd a belváros kikerülésével, egyenesen a Mária Valériáról elnevezett hídra sietünk. Átmegyünk Párkányba, kerülünk egyet, és megérkezünk a célba. Oklevet kapunk és kétféle kitûzõbõl választhatunk, sõt, az idén száz éves Brilli Gyula Menedékházról (ez a Vaskapu) külön kitûzõvel is megajándékoznak. Ezúton is köszönöm a túrát a lelkes rendezõségnek, remélem, még sok rendezésen vehetek majd részt – és köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, valamint azon a rövid szakaszon Farkas Eleknek. Megint fogyasztunk némi csapolt Kofolát – én egy kávéra is beruházom – a kávézóban, majd visszasétálunk az esztergomi vasútállomásra, útközben megejtve a hétvégére esedékes bevásárlást. A vonatra Piliscsabáig összesen körülbelül harminc utas kíváncsi, a solymári irányú pótlóbuszon a sofõrnek ismét nincs szüksége az ajtó sûrû nyitogatására. A Flórián téren másik kötöttpályás jármûvet pótló buszra szállunk át, majd ezt végül vaskerekû eszközre cserélve jutunk haza.


-Kékdroid-


Képek a túráról

 
 
ToteszTúra éve: 20142014.04.30 11:33:22
megnéz Totesz összes beszámolója

 Túrabeszámoló a 40 km-s távról Tarnai Máté fotóival. 

 
 
MirPTúra éve: 20142014.04.27 21:40:29
megnéz MirP összes beszámolója

Bazilika 55 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2013
dnvzoliTúra éve: 20132013.04.25 19:04:59
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Bazilika 55.

2013.04.20.

 

Már majdnem G50 lett a dologból de aztán Zsuzska mondja itt ez a Bazilika 55,szép táj,nem tömegtúra,nézzünk már el inkább ide.Nem kell sok rábeszélés,szombat reggel Párkánynak vesszük az irányt,Komáromban becsatlakozik T.Peti is,hárman gurulunk át Szlovákiába a Mária Valéria-hídon.Rajthely hamar megvan,nincs még 7 óra,körülnézünk,fényképezgetünk kicsit aztán harangszóra el is rajtolunk.

Hûvös a reggel de úgy döntök cipeli a fene késõbb a hosszúgatyát,rövidben indulok egy vékonyabb pulóvert azért még eláll az ember.Duna töltésén indul a menet,a folyó medrébõl épp csak egy kicsit kilépve hömpölyög a jobbunkon,balra uszoda,furábbnál furább hétvégi lakok(mindenki abból építkezett amit haza tudott menteni,egy helyen kibelezett kamionfülke a telek dísze!:)),vagy épp épülõ szennyvíztisztító esetleg lezuhant repülõgép okán emlékmû.

Balra térünk a töltésen,ez már a Garam jobbparti gátja,Tinca kocog el mellettünk,nemsokára itt is az elsõ ellenõrzõpont a híd elõtt.Megkapjuk a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület Vasúti-híd feliratú pecsétlenyomatát.

Híd alatt át majd újra a gáton,gátõrház mellett el,haladunk a kivirágzott töltésen,éhes vagyok,elmajszolok egy kakaós csigát.

Közúti hídhoz érünk,átkelünk a Garam felett,befut Garamkövesd falu,a háttérben már feltûnnek a szintemelkedést hozó magaslatok.Eddig,mármint szintemelkedésbõl nem volt sok.Átszeljük a falucskát,közben a presszó teraszán újabb lenyomat kerül az Igazoló füzet hátoldalára.Hát akkor kezdjünk emelkedni!

Szegényes lakok közt hagyjuk el a falut,az emelkedõ durva de még az elején vagyunk,jó tempóban haladunk.Ráállunk a piros sávra és csak felfelé,csak felfelé…bele a ködbe.Szusszanásnyi idõre megállunk körülnézni,rövid idõ alatt sokat emelkedtünk,jó magasan vagyunk a falu felett amibõl ma sajnos nem sok látszik innen.Aztán tovább,az út csak emelkedik,sunyin,de emelkedik.Jobbunkon infós táblák hirdetik az itt általában látható fenséges panorámát,hát ma errõl mi lemaradunk,sebaj,nagyon hangulatos a ködös erdõ is.Közben lassan ráérünk a Börzsöny turistatérképre is.:)

Még mindig felfelé,aztán itt is van a Sziklák nevû hely,két pontõrkisasszony õrzi a sziklapárkányt,innen az igazi a kilátás,mondják-no már amikor van!:))

Tovább állunk,Dilen és két társa ér utol,innentõl egy darabon együtt haladunk.

A Burda,vagy ha úgy tetszik a Helembai-hegység kék sávját gyúrjuk,közel 400 méteres magasságban a köd az úr,de ahogy ereszkedünk egyre lejjebb elõbukkan a Nap.Az aszfaltútra már napsütésben érkezünk,vissza kellene menni a sziklákhoz,hátha már van panoráma-persze nem megyünk.:)

Úgy másfél,két kilométer aszfaltozás után betérünk az Ipoly kulcsosházhoz,a pecsét mellé müzliszelet és fél literes ásványvíz jár házi szörppel,valamint egy meglepetés ami a pontõr szerint a házikó mögött vár ránk.

Hát azt semmi pénzért ki nem hagynánk,meg is kerüljük a házikót.Tûz ropog a padok mellett,az asztalnak támasztva elõre elkészített nyársak,az asztalon kenyér,héjában sült krumpli,szalonna,házi süti,bor,pálinka és még ki tudja mi nem,fenséges kínálat!Be is falok két szelet kenyeret azzal a valami istenien finom szalonnával,leöblítem házi szörppel,desszertnek küldök a hasamba egy szelet sütit.Azt hiszem ez jólesett!:))

Indulni kellene viszont,hát megköszönjük a szíveslátást és talpalunk tovább.Visszakpaszkodunk a kék sávra,aztán egy erdõirtásos területen vagy 100 métert ereszkedünk,meredeken,le a Dona-patak árkába.A térképen Vel’ká dolina néven szereplõ völgyben gyalogolva érjük el Helemba falut.

A faluba zeneszóra érkezünk,kellemes zongora-muzsika árad a hanszórókból,tiszta idõutazás ez így,s bár tudom,hogy az Csehország volt inkább(akkor még Csehszlovákia)komolyan mondom azt várom,mikor fordul be a sarkon Pavek úr és Otik a kék Prágával!:)(Lsd.:Az én kis falum,csehszlovák film Jirí Menzeltõl,Bán Jánossal-kortörténeti dokumentum,kihagyhatatlan!!)

Hát Otikék nem jönnek,Prága teherautót sem látni már minden nap,a zene azért megállíthatatlanul és kellemes hangerõvel szól,mi meg lépdelünk.Elérjük a Kultúrházat,pecsételünk és mivel kiderül,hogy a következõ komp Szobnál egy óra múlva indul,addig meg még van úgy 4 kilométerünk megindulunk.(A zene egyébként nem szól minden ebédidõben-bár ez számomra nem volt teljesen elképzelhetetlen-csak karbantartás miatt volt most hallható.)

Újra töltésen gyûrjük a kilométereket,most épp az Ipolyén,balunkon a messzeségben a Börzsöny vonulatai,jobbunkon a Visegrádi-hegység magaslatai.Elérjük a vasúti hidat,átkelünk Magyarországra.A szobi vasútállomáson régi mozdonyokat fényképezek,a restiben pecsétet gyûjtünk majd elgyalogolunk a komphoz.

Jó negyed óránk van az indulásig,heverészéssel,fényképezéssel töltjük,aztán jön a révész,lehull a lánc,túrázók lepik el a fedélzetet.Pár perc alatt átérünk a Dunán,közvetlen a folyó mellett halad a piros kereszt majd Basaharcnál keresztezzük a 11-es utat,újabb szintgyûjtés veszi kezdetét.Jó 200 métert emelkedünk a Savó-kúti-tisztásig,nem az az igazi kaptató de azért húzós.A 40-esek itt a piros kereszten folytatják a Dobogó-csúcs felé,az 55-ösök átváltanak a piros sávra Pilismarót irányába.Irány tehát a Kopaszok,irány Pilismarót!

Lefelé megyünk,jól haladunk,3 kilométer és itt az aszfaltút,dobunk egy jobbost,begyalogolunk a faluba.Marha jólesne egy baracklé fröccs,jó meleg lett ugyanis,egy kocsmát látunk csak,az nem túl bizalomgerjesztõ,úgyhogy mellõzzük.Aztán az épp hogy észrevehetõ szalagok felfelé terelnek minket(nem mindenki vette õket észre,akinek tudtunk kiabáltunk)egészen a református templomig lépcsõzünk,kocsma errefelé már nincs,a fröccsömet buktam,kapunk helyette ásványvizet.:)Pihegünk kicsit majd szalagozás mentén visszaereszkedünk a piros sávra-ezen hagyjuk el a falut.

Itinert olvasgatunk,majd elõkerül a turistatérkép is,a kapott fekete-fehét szürkeárnyalatos térképkivonaton ugyanis az látszik,hogy két sáv jelzés hagyja el a falut de mivel nem színes nem látjuk,hogy az a piros egy-egy ága,vagy esetleg más színû az egyik.Kiderül,hogy jó úton járunk,a másik sáv zöld.

A Miklós deák-völgy aszfaltját koptatjuk,itt ránk tör egy kisebb holtpont,aszfalt is van,meleg is van,szenvedünk kicsit.Az itiner által említett Kádár-kút nekünk kimarad(a térkép szerint az nem a piros sávon,hanem a piros forrás-jelen taláható),az Aranka-forrás már megvan,de merítõs és a medencéje nem túl tiszta így kihagyjuk.Aranka után ránk tör az eddig várt emelkedés,azt a szintadatokból láttuk,hogy a pilismaróti templom után következõ közel 5 kilométerre jut vagy 350 méter szintemelkedés,csak azt nem tudtuk,hogy ebbõl 250 az utolsó másfélre esik!:))Hát ide esett.Felkapaszkodunk tehát az Alsó-Ecset-hegyre a Hirsch-oromhoz.

Nem mondom ez aztán kaptató volt a javából,pihengetünk is pár percet a tetõn,aztán áthullámvasutazunk a Börzsöny turistatérképérõl a Pilis-Visegrádi-hegységére,nevezetesen a Felsõ-Ecset-hegyre.Itt ellenõrzõpont vár ránk,félliteres ásványvízzel.

Piros sávot zöldre cseréljük,egy nem túl izgalmas etap jön a következõ ellenõrzõpontig,6 kilométer gyaloglás erdészeti utakon,a fakitermelés,bár nyilván az erdõgazdálkodás része sem teszi izgalmasabbá a szakaszt.A Képesfánál(legközelebb felderítjük,mi a fene ez a képesfa:),újabb pecsét,majd lezúdulunk egy szûk vízmosásba.

Legalább 20 szintvonalat keresztezve jutunk le a Csenke-patak völgyébe,kerítést mászunk ingatag létrán majd jelzést és utat keresünk egy bodzásban.Kicsit mászkálunk fel s alá,kijutunk egy útra,a búbánat-völgyire,szembe az itiner szerint a Fári-kúthoz vezetõ utat kellene látnunk,hát ez nem jött be,szembe szántó van,út sehol.:)Akkor most balra vagy jobbra,ki erre,ki arra menne,a jobbos a jó,hamarosan rálelünk a keresett piros sávra,a Fári-kút is itt van mindjárt.

Ez a forrás szerencsére foglalt és nem merítõs,a vize finom és hideg,feltöltekezünk a hátra levõ szakaszra,szokásomhoz híven a gyerekeknek is töltök egy palackkal.Legalább így most másfél kilóval nehezebb a zsákom az utolsó emelkedésre!:)

A Vaskapu nevû helyen emelkedünk a zöld sávon a Vaskapu csúcs(403m) irányába a Vaskapu turistaházhoz,ez az emelkedõ sem szelíd,de sokkal könnyebben vesszük az akadályt,mint a Hirsch-oromhoz mászva.Babakocsit toló anyukát és családját elõzzük,ebbõl vaslogikával arra következtetünk,hogy emberlakta helyhez de legalábbis autóval megközelíthetõhöz érünk hamarosan,és így legyen ötösünk a lottón,keresztezünk egy aszfaltutat és máris itt a Vaskapu turistaház.

Elhaladunk a térképen Brilli Gyula menedékházként szereplõ objektum elõtt,a mi ellenõrzõpontunk ott mögötte található,meg is van,pecsételnek nekünk és étellel kínálnak.Gulyásleves vagy a gulyásleves húsosabb része tésztakörettel a két választható opció,ki ezt ki azt eszik,elköltjük az uzsonnát az ellenõrzõpont melletti egyik jurtában.

Közben viszont mindenki az eget kémleli,mi is felfelé irányítjuk tekintetünket,hát amit látunk az nem túl bíztató,sötétkékké vált az égbolt keleti irányban,olyan zivatarfelhõnek néz ki,és lehet,hogy az is!:)Gyors léptekkel megindulunk lefelé….:)

Szûk 5 kilométer van hátra,mindez lefelé,elkezd cseperegni,talán megússzuk.Zsuzskáék elõremennek,én fényképezgetek és amint egyre jobban rázendít az esõ felveszem az esõkabátot.Hol jobban,hol kevésbé esik,sebaj,most már marad a kabát.Beérünk Esztergomba,a helyi Rózsadombon,piszok meredek utcákon jutunk le a városba,a belvárosban aztán lecsap ránk az esõ,itt már nincs kegyelem zuhog rendesen,Zsuzska és Peti bõrig áznak,amúgy jó a kedvünk.Nekem kimondottan,az esõ esküszöm még jól is esik,hideg nem jött a záporral,a hátam nem ázik,minden oké.Kikérjük a közönség segítségét a híd megtalálásának okán,épp jókor,már kezdtünk nagyon rossz irányba menni,elfordulunk hát a helyi piac utcájába,átkelünk egy gyalogátkelõn és már ott is szemben a Mária Valária-híd!

Átkelünk Párkányba,pár perc és itt a cél,mire lerendezzük a célprocedúrát az esõ is szépen alábbhagy.:)Száraz ruhát öltünk és túlélve a katasztrófálisan kátyús utakat hazaautózunk Gyõrbe.

 

Jó kis túra volt kedves rendezõkkel,néhol már-már extra ellátással(az Ipoly kulcsosháznál az ásványvízen és a müzlin felüli terülj-terülj asztalkámból lehet,hogy nem mindenkinek jutott,ez tényleg a ráadás volt a szerencsésebbeknek(gyorsabbaknak),a kenyér és a süti pl. pont nálunk fogyott el,pedig mi a rajtidõ elején indultunk),jó itinerrel viszont sajnos használhatatlan térképkivonattal(ezen lehetne javítani majd a jövõben).A kilátásokról ma lemaradtunk de sebaj,max megnézzük a plecs.hu-n Sanyi fotóit tavalyról,vagy visszajövünk jövõre is bízva a tisztább idõben.Mindent összevetve jól tettük,hogy eljöttünk,találkozunk még szerintem.

 

Köszönöm a lehetõséget!

 

dnvzoli

 

A túrán készült képeim itt láthatóak:

 

 


 

 
 
 
MirPTúra éve: 20132013.04.24 12:45:26
megnéz MirP összes beszámolója

Bazilika 55 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
olsenTúra éve: 20132013.04.21 19:50:25
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a Bazilikát toltuk..


Kérem szépen,az egész úgy történt,hogy átgurultunk a Mária Valérián,el a milícia elõtt és a parton már Bubu méri a vízszintet,több arc várakozik a jelre, elindítom a pecsétnyomót és innen pörög a rajt,hétkor beleállunk a hosszúba,titokban negyvenedmagunkkal. Settenkedõ lépéseink a Duna töltés horgászait sem ébresztik föl,a reggel korai fázisa tart,nap nyomokban sem,pára a víz fölött,és nagy a víz. Hamar a Garam torkolatánál vagyunk és innen hátat adunk a nagyobbik víznek és szép hazánknak. Elsõ pont,magányos hölgy a vasúti híd mellett,pecsétel és kedves .Nem maradunk mellette,remélhetõleg megúszta szárazon,mert a Garam erre is vízbõl van,jelentõsen,a szántók melletti árokból békakoncert köszönt bennünket,majd át a folyó fölött,Kövesdre,újabb pont két férfiarccal,kedvesek és pecsételõsök. Még egy kicsit a faluban,aztán föl a tanösvény pirosán,tart a reggel és a pára,a megénekelt kilátás nem élvezhetõ. Olvasgatjuk az itinert és a sárga-kék virágokat,a fák még kivárnak,a cseresznye kivétel,de ez már félig civilizálódott amúgy is. Szaladó emberek kerülgetnek bennünket,elsõ a teljesítmény,a lelket majd a televízió elõtt ülve is lehet tölteni,kezdõdik a snooker vb ugyanis. A harmadik pont,két hölgy,térdszorítóval és pecsétekkel,gyönyörû helyen,a kilátás még mindig pára alatt. Sebaj,a piros jelen tovább egész keveset,és kékre váltunk,erre a szem is könnyebben rááll,ezt a jelet gyakorta kerestük magyarországi erdõkben,olykor hasztalan,itt remekül van elosztva,jól követhetõ,és a negyedik pont. Etetõ,pompás szalonna,hagyma,krumpli,Jánosnak köszönjük a szíveslátást,isten tartsa meg kedvességét és magyaros vendégszeretetét,valamikor  ez gyakoribb gesztus volt. Innen lefelébe váltunk,patak,és szintben Helemba faluba érünk,kerített boci mellett,mûködik a lármafa,Chopin etûdök futnak,szép. Ötödik pont, községháza, szíveslátás, stempli,innen az Ipoly felé vesszük az irányt,a Für Elise szól a zseniális süket szerzõtõl,rackák jõnek szembe,falusi idill,tele békességgel és nyugalommal. Az Ipoly melletti töltésen süt a nap ezerrel,támad a tavasz,mi pedig bevesszük Szobot a vasúti hídon átkelés után. A vasútállomáson pecsét és irány a komp,éppen alig tizenöt percünk van,a nap már erõsen tûz,leveszem a pólóm és ejtõzöm,ital és nõ van,pihenek.Itt és most mi vagyunk a kétharmad,csak a Duna,az a fránya víz.. Kiesik a révész a kocsmából,megszálljuk a jármûvét és miután körbetáncolja kishajóval,át is érünk a túlpartra. És fölfelé a Basaharcon,a Vidra patak mellett,Lutra már éhenpusztulna mellette,de a név még õrzi a régit. Pusztuló házak mellett fölfelé,ez rostál, a túratársnõm liheg,felvesszük az utolsó helyet hamar. Odafönn három széplány,pecsét és kutyusok,a jel piros,Pilismarót felé. Lefelé már nyakig ér a szépség,Dunakanyar,Helemba,hétvégi házak..a tizenegyesnél elkavarok,bár a falu remekül látszik,de nem akarom elhinni az aszfaltot. Ismeretlenek segítenek,ezúton is köszönjük. Lépcsõn föl a templomhoz,vízzel kitûnõen ellátott pont,vegyes páros pecsétel.  Ezúttal a nyolcadik pont,remekül vezetnek a szalagok,vissza a piros jelre,aszfalttúra hosszasan,milleniumi emlékmû,majd erdõ és források a Miklós deákról elhíresült völgyben, a Kádár forrás bõvízû,tankolunk,mert meleg van,és kezdõdik a Hirsch-orom lejtõje visszafelé. Azért följutunk,és lihegünk és izzadunk,majd átsétálunk a festõszerszámról elnevezett helyre,itt két úriember õriz egy pontot,számszerint a kilencest. Színt váltunk jelzésileg,zöldbe fordulunk,hosszasabban,mint az itiner jelezné,de eljõ a tízes pont,csak kissé lassabban,azért nehány kilométer már a bokában van. Lefelébe hajlik az út és a nap is,megint igyekvõ emberek elõznek,és sirdogáló kislány a Csenke- patakátkelõnél,apukát keres öt gyerekkel,hozzásegítjük,bár itt a jelzés kissé ködös,de a Fári kút pont jó helyen van és vizet és erõt ad. Erõpróba a vége felé a Vaskapu meghódítása,de odafönn etetõpont,pihenõ,és lassan az esõ is megjõ. Betoljuk arcunkba a levest,amihez étvágyat az ötvenes elõzetes adott,élcelõdni próbálok a szakácsokkal,nem adnak esélyt..ikonokat hiányolok,de csak én,a többiek jól vannak,köszönik. Pazar a kilátás, ide és oda is..Zsíroshegy után szabadon..végigáztat a víz a célig,pont jó,igazi nyárias zápor,a Dunába vele..bár nem sok hely van benne szabadon..szép volt,köszönjük a Kárpátnak..azért az itiner hellyel -közzel pontosításra szorul véleményem szerint és a Dakota szerint is..

 
 
 Túra éve: 2012
MirPTúra éve: 20122012.05.08 16:03:57
megnéz MirP összes beszámolója

Bazilika 55


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/05/bazilika-55.html

 
 
 Túra éve: 2010
PlecsTúra éve: 20102010.05.21 08:25:52
megnéz Plecs összes beszámolója
Bazilika 40

Ezen a hétvégén minden arról szólt, hogy mikor és mennyire fog szarrá ázni az ember, úgyhogy ennek megfelelõen az idén a szlovák oldalról induló Bazilika rajtjára is ennek megfelelõen készülõdtem: dzseki, a komolyabb esõre esõkabát, a hátizsákra vízálló borítás és a kocsiban gyakorlatilag teljes váltás ruha…

A rajt után viszonylag sûrû köd fogadott a gát szlovák oldalán, szerencsére ez szép lassan felszállt, s a Garam gátjára érve már napsütésben küzdöttünk a gáttal – amely gát ugyan, de hát azért sehol nincs a Kõrös 50 és fõleg a Híd Túl messze Van gátjaihoz képest. Ez olyan kis kocagát a maga pár kilométerével, ez az a mennyiség, amit még akár élvezni is lehet, hiszen mire megunnád, máris a faluba érsz. Garamkövesd után egy jó kis csalós emelkedõ veszi kezdetét, de viszonylag hamar a végére lehet érni, s az elsõ „zásztávkánál” máris kétnyelvû felirat figyelmeztet arra, hogy ha hajlandó vagyok 50 métert letérni az útról, szép panorámában gyönyörködhetek. Hát ez tényleg az! Sajnos a köd még egy kicsit takarja a Duna túlfelén a tájat méltóságteljesen uraló Bazilikát, de a látvány így is impozáns, perceket lehet eltölteni a nézelõdéssel!  Szerencsére a látvány nem egyedi, ahogy haladok, a tanösvény szinte minden megállójánál ez van, s ahogy napsütés egyre erõsebb, a kilátás egyre szebb!

Ahogy észak felé fordulunk, a kilátás megszûnik, változatos erdei tájakon érünk az Ipoly kulcsosházhoz (Chata Ipel), ahol muszáj megemlítenem a pontõrök kedvességét, mert mindenkit úgy fogadnak, mintha ezer éves cimborák lennének és valami hihetetlen kedvességgel kínálnak enni- és innivalóval. Ezúton is köszönjük!

Helemba után a gát mellett haladva érjük el a szobi vasúti hidat, s a szlovák-magyar határt, aztán komppal átkelünk a Duna túlfelére és jobban ismert tájakon –Basaharc, Vaskapu- folytatjuk az útunkat Esztergom felé. Sajnos itt már néha rákezd az esõ, de mindig csak szemerkél, s valahogy szép lassan mindig abbahagyja… Persze csak egy ideig, a Vaskapu kulcsosháznál már csak elõ kell venni az esõkabátot is, s innen bizony már esik. Nem zuhog, de esik.  Persze ha azt veszem, hogy milyen idõt jósoltak erre a napra, meg azt, hogy miket olvasok itt más túrákról, hát tulajdonképpen nagyon is elégedett lehetek, hiszen alig bõ másfél órát tettem meg esõben, s az alatt sem igazán volt vészes, esett ugyan, de nem zuhogott, mintha dézsából öntötték volna! A hídon átkelve még készítettem pár fotót a Bazilikáról meg a várról, aztán átficcentem a hídon, s máris a párkányi oldalon voltam, a célban, ahol minden célba érkezõnek nagyon megörültek a lelkes rendezõk! Az oklevél és a kitûzõ mellé még egy pár fõtt virsli is dukált, utána pedig természetesen az átöltözés – azért a száraz ruha nem jött rosszul… Ahogy hazafele tartva kocsival jöttem át a Mária Valéria hídon, szemben velem jónéhány túratárs küzdött még az utolsó kilométerekkel, remélem, hogy azért õk sem áztak teljesen szarrá…

 Ha van kedvetek, nézzetek pár gátas képet, no meg a zásztávkáktól a kilátást, a képeket Itt megtaláljátok:  www.plecs.hu

 
 
 
 Túra éve: 2009
gaboradamTúra éve: 20092009.05.19 16:26:06
megnéz gaboradam összes beszámolója
Nem is kellett túl korán kelnem, Dunabogdányból alig egy óra alatt értem Esztergomba. A nevezésnél régi ismerõs, az egyik kedves rendezõ, Fehér Kata egykori közös-képviselõtársam adta át az itinert. Kellemes séta át a hídon és a gáton a Duna majd a Garam mentén, majd át a közúti hídon Garamkövesd felé. Felvillantak a Zöldgömb-féle Dunamenti Szupermaraton emlékképei, az útvonal itt egy rövid szakaszon egybeesett, majd a faluvégi tanösvénynél az erdõbe vezetett. A kilátópontoknál káprázatos kilátás nyílt a Duna-Garam torkolatvidékére, amelyet méltóságteljesen a Bazilika uralt. A Skaly (Sziklák) és az Ipol (Ipoly turistaház) EP*t elhagyva - ahol kiváló volt a frissítés - észbekaptam, gyorsítanom kell, hogy elérjem a 11.40-es kompot Szobnál. Szerencsére jól futható szakasz következett, aszfaltozott erdészeti út, szolíd lejtõ Helemba felé, majd keresztül a falun, aztán az Ipoly gátja mentén, végül át a vasúti hídon, egészen a szobi vasútállomásig. Onnan már nem volt messze a komp, még arra is maradt idõ, hogy megcsodáljam a szépen felújított városközpontot (mégiscsak jó valamire az EU-támogatás). A Duna túsó partján, Pilismaróttól már csak 15km maradt, benne két komolyabb emelkedõvel fel egészen a Vaskapuig. Itt ismét frissítés várt és káprázatos panoráma Esztergom és a Duna-völgy minden szépségével. Innen már lefelé vezetett az út, végig a zöldön, be a város meredek utcácskáiba, majd át a 11-es fõúton le egészen a párkányi hídig, a célba.
Kiváló volt a szervezés, kedvesek a rendezõk, érezni lehetett, hogy a Kárpát egyesület nagyobb feladatok vállalására született. A szervezõk asztalán ott feküldt a 2500 kilométer a Kárpátok mentén c. kiadvány, korábbi túráik összegfoglalója és mi mást kívánhatnék, mint hogy egyszer én is végigjárhassam ezt az útvonalat.
 
 
keepTúra éve: 20092009.05.17 10:29:44
megnéz keep összes beszámolója
Emberléptékû túra, kellemes idõjárás, jó szervezés, köszönöm.
Bõvebben és fotók erre: http://tura.hostcity.hu/keep/20090517-burda-20-teljesitmenytura.html
 
 
 Túra éve: 2008
janneszTúra éve: 20082008.06.12 09:24:18
megnéz jannesz összes beszámolója
Burda 20 (2008.05.31.)

Fényképes beszámoló

Már év elején feltûnt a teljesítménytúra tervek között a számomra ismeretlenül hangzó Burda-hegység, az Esztergom és a Börzsöny között elterülõ hegyvonulat, a Duna szlovákiai oldalán. Ez korábban, amikor még szigorúbb feltételei voltak a határátlépésnek, valahogy teljesen kiesett a látókörömbõl. Ha valaki megkérdezte volna tõlem, hogy mi van az Ipolytól nyugatra és Esztergomtól északkeletre, a határ másik oldalán, nem tudtam volna válaszolni rá.

Tehát eldöntöttem, hogy ezen a túrán részt kell vennem, úgyhogy reggel MacGyverrel felültünk a 7:20-as esztergomi buszra, hogy eljussunk a rajtba. Eredetileg úgy volt, hogy a MÁV-ot választjuk, és utazunk Desiro-val, de látva a menetrendben a kétórás menetidõket, meg a kétszeri átszállásokat (Pilisvörösvár és Piliscsaba között vonatpótló buszok jártak), hamar átpártoltunk a buszra. Szép, új Volvo csuklós busszal mentünk, de nagyon kényelmetlen volt végigülni rajta az 1h20p-es menetidõt. Esztergomba érve a buszállomásról könnyen megtaláltuk a rajthelyként szolgáló Nyírfa büfét a híd lábánál.

Nevezés után 9:15 perckor indultunk el. Felsétáltunk a hídra, majd átmentünk Párkányba a szlovák oldalra. A hídról végig gyönyörködhettünk az esztergomi panorámában, illetve a megmászásra váró hegy fenyegetõ méreteiben. A híd szlovák oldalán a még álló határõr bódék hirdették az elmúlt idõk emlékét, a DVD árusok reklámtáblái pedig a jelent.

Érintettük a város központi részét, majd jobbra fordulva kimentünk a Duna gátjára. Itt egy darabig élvezhettük a gátra frissen fektetett aszfaltréteget szagát, majd ennek megszûnte után a kissé gazos utat. Sajnos ott már éreztem, hogy reggel hiba volt otthonhagyni a sapkákat, vakítóan tûzött a nap, alig volt árnyék hosszú kilométereken keresztül.

A Garam torkolata elõtt balra fordultunk, és megérkeztünk az 1. ellenõrzõ ponthoz. Itt felhívták a figyelmünket, hogy merre kell továbbmennünk, és azt is közölték, hogy a következõ hídnál ismét lesz valaki, aki nem ellenõrzõ pont, de majd útbaigazít minket. El is értük a következõ hidat, és valóban úgy történt, ahogy ígérték, megkaptuk az eligazítást a következõ ellenõrzõ pontig. Itt felmentünk a hídra, hogy átjussunk a Garam másik oldalára, majd besétáltunk Garamkövesdre. A faluban mentünk néhány száz métert, majd balra betértünk a második ellenõrzõ pontként szolgáló kocsma teraszára. Innen kelet felé indultunk, hogy megmásszuk az elõttünk magasodó hegyet. A faluból kiérve egybõl meredeken emelkedni kezdett az út, gyorsan elkezdett fogyni a magunkkal hozott vízkészletünk, ráadásul reményeimmel ellentétben kevés volt az erdei szakasz, többnyire a tûzõ napon mentünk. A túrára megadott 430m szintemelkedés ugyan nem olyan sok 20km-re, de itt ennek nagy részét egyszerre kell megtennünk Garamkövesd után. Ennek megfelelve szenvedtünk is rendesen, bár pihenésképp idõnként megálltunk gyönyörködni a Duna felé nézõ kilátóknál. Mire a Sziklák ellenõrzõ ponthoz értünk, már minden vizünk elfogyott…

Innen szerencsére már nem sok emelkedõ következett, az út is többnyire árnyékban vezetett, ennek ellenére már nagyon hiányzott a vízutánpótlás. Az úton több helyen zümmögõ méh-telepek mellett kellett elmennünk, ami nem volt valami megnyugtató. Nézegettük a kapott térképet, de nem volt nagy a választék forrásokból, így már csak abban reménykedhettünk, hogy a következõ ellenõrzõ pontnál, az Ipoly turistaháznál kapunk inni, vagy esetleg vehetünk. Itt már többnyire aszfalton vezetett az út, majd egy rövid kitérõvel közelíthettük meg a turistaházat. Ez tulajdonképpen nem turistaház, hanem kulcsosház jellegû volt, ráadásul zárva. Szerencsére azonban a ponton osztottak italt (almalé, szénsavmentes és enyhén szénsavas ital közül lehetett választani, az italok hûtve voltak!), valamint édességet (Sport szelet és Balaton szelet volt a választék). Ezt itt „életmentõnek” éreztük. Utunkat immár felfrissülten folytatva meredek lejtõs szakasz következett, ami egy völgybe csatlakozott, ez a völgy vitt le minket Helemba településre. A település fõutcájára érve balra fordultunk, végigmentünk a falun, majd a községháza nem túl szép épületébe betérve értük el az ötödik ellenõrzõ pontot. Itt az utolsó mûanyag poharat kihasználva tudtam vizet inni (ez nem tudom mennyire volt a szolgáltatás része), ami elégnek bizonyult már a túra hátralévõ részére. A faluból kiérve az Ipoly gátja mellett vezetõ fõúton (ismét tûzõ napsütésben) értük el az Érsekújvár-Budapest vasútvonalat, majd ennek Ipolyon átívelõ hídján érkeztünk meg a szobi vasútállomásra, a célba.

Mivel már csak 10 percünk volt a budapesti vonat indulásáig, sietõsre fogtuk a dolgot: amíg az okleveleinket töltötték, addig én bementem jegyet venni. Végül 4 perccel az indulás elõtt sikerült felszállnunk a szinte teljesen üres vonatra.

A túrát a furcsán hangzó Pestkörnyéki Kárpát Egyesület rendezte, szerintem profi színvonalon, a pontõrök kedvesek voltak, szalagozás ugyan csak a jelzetlen szakaszokon volt, de ott jól követhetõen. A kitûzõ szép, az ital hûtött volt, a csoki finom, az útvonal pedig nagyon szép helyeken vezetett végig. Összességében nagyon tetszett, csak a meleg ne lett volna...

 
 
szpalTúra éve: 20082008.06.02 16:34:53
megnéz szpal összes beszámolója
Burda 20 (a Bazilika 40-en indultam, de feladtam)

+ : sok ellenõrzõpont, szervezõk együttmûködése a helyiekkel (garamkövesdi sörözõ ep., helembai kultúrház ep.), jó útleírás.

- : a túrafüzetben nem volt infó a kompmenetrendrõl.

víz: 15 km-nél levõ ep-nál fél liter ásványvíz, Helembán korlátlan ásványvíz.

Tetszett az ötlet, hogy csak úgy átfutunk a határon. Persze, a híd íve miatt csak a túlsó oldal lejtett, meg gyalogosok is voltak, igazából csak késõbb tudtunk rendesen futni, a gáton. Meleg volt, de hajtott a kiváncsiság, hogy milyen is lesz ez a túra, korábban még nem voltam a Burdában. Egy kicsit elgondolkodtatott, amikor a Garam hídján mentünk át, hogy bizony én ezt a folyót még korábban nem nagyon láttam. A faluban az ep-t jobb helyre nem is tehették volna, mi ugyan nem söröztünk, de volt, aki igen; mentünk tovább, mert szerettük volna a sima és lejtõs részeket futva megtenni. A templom elõtt kicsit lassítottunk, mert éppen emberek igyekeztek bemenni, a falu végén pedig megugatott egy nagyon kicsi kutya, öcsém szólt is a gazdájának, hogy inkább vigye be az udvarra, mert még sokan jönnek ma erre. Az útvonal miatt nem lett volna muszáj, de mégiscsak kimentünk az árvalányhajas részre, szép volt a látvány, csak egy kicsit túl sok ember volt ott egyszerre. Utána már fájt a bal térdem, az erdészeti betonút az akácfákkal nem volt túl szívderítõ, viszont a kulcsosháznál levõ ep. hagulatos volt, kicsit aggódtunk a víz miatt, mert fenn az útnál csak egy motort láttunk, és igazából tényleg tudtunk volna fél liter ásványvíznél többet is inni. De aztán a helembai kultúrháznál kárpótolva lettünk, nem csak ásványvíz, hanem cseresznye is volt. Helemba után az Ipoly gátja mentén már nem futottunk, de így is egy jó félóra alatt átértünk Szobra. Öcsém komppal ment tovább a 40-esre, nekem is kellett várni még a vonatra, volt idõ egyet pizzázni a Herfli Sörözõ-Pizzázóban. Örvendtünk, hogy ilyen sokan neveztek, jövünk jövõre is!
 
 
militarybekaTúra éve: 20082008.06.02 12:06:45
megnéz militarybeka összes beszámolója
Bazilika 40

Jó kis túrának igérkezett, nem túl sok szintemelkedéssel.
A túra nagyon jó is volt, bár az idõ azért nem kedvezett nekünk. Nagyon meleg volt, sok helyen nem voltak fák, hogy árnyékot adjanak. Mindig felüdülés volt beérni egy jó kis erdõbe.
A szint igaz nem volt sok, de elég jó kis emelkedõk voltak mégis.
A Burda tanösvényen több állomásán is nagyon szép a kilátás. És a szlovák oldalról a Bazilika is nagyon szép látványt nyújt.
A garamkövesdi kocsmában csodás kiszolgálás volt ... viszont megtanultam, hogy nem iszok sört túra alatt. Lelassít! :)
Összességében szerintem ez egy jó kis túra volt, jó szervezés, és igazán szép kitûzõ. A buszt éppen lekéstük, ezért még egy nagyon jót vacsoráztunk Esztergomban! :)