Túrabeszámolók


Magyar Hősök Túrasorozat - Bulcsú vezér/Hunyadi/II. Rákóczi Ferenc/Zrínyi/Széchenyi István/Prohászka Ottokár/Sebő Ödön/Attila k

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017
 Túra éve: 2017
DJ_RushBoyTúra éve: 20172017.02.05 22:10:38
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Könyves Kálmán emléktúra 75


Már korábban kinéztem magamnak ezt a túrát, mivel tavaly a Gödöllői-dombságban egyáltalán nem voltam. Úgy gondoltam nem csak mindig a szinteket kell falni, néha a síkot is el kell viselni. Ráadásul a táv sem rövid.

A túra előtt pár nappal az egyik főszervező, Tamás, megkeresett hogy tudnék-e segíteni a szervezésben? A feladat az volt, hogy seperni (mezőny végén menni, szalagokat, táblákat begyűjteni) kellett a 75 km-es távot. Örömmel mondtam igent, mert visszaemlékeztem hogy az Attila Király 115-ön is milyen jól esett kicsit segíteni.

Szombat reggel 10:00-kor indultam neki, túratársammal, Herbély Szabinával. Utólag belegondolva jó is hogy ketten sepertünk, mert egyedül ez nagyon megterhelő lett volna ezen a terepen. Össz-vissz velünk együtt 9 hosszútávos indult, ami sajnos kevés, de a terepviszonyok ismeretében inkább a 9 harcos jobb szó erre. Sejtettük hogy velük már nem találkozunk, mert 6-tól 7-ig rajtolhattak, csak mi még a rövidebb távok rajtidejéhez is igazodtunk.

Pécelről kiérve hamar megleljük a P+ jelzést, és ezen haladunk a település végéig. Utolérünk egy 8 km-es távon induló családot, ők ráérnek.. A Z- jelzésre érve a helyi viszonylatban legmagasabban fekvő Pap-hegyet (250 m) "másszuk" meg, ami a túra egyik legnehezebb ( :) ) emelkedője volt. A Kishársas lovardánál (5,5 km) találjuk az első ellenőrzőpontunkat, ahol müzliszeletet kapunk. Eligazítjuk az utolért pár 15 km-es résztávost, majd haladunk tovább jó hosszan a S- jelzésen. Szabina egy vízátfolyásnál nagyot esik, szerencsére nincs nagy baj, de tiszta sár lett. Latyakos, csatakos, sáros rész következik. Kezdjük sejteni hogy nem lesz ez a túra olyan könnyű mint aminek gondoltuk. A S- jelzés szuperül fel van festve. Ritka az ilyen jó jelzés ebben a régióban. Jó 5 km után egyszer csak egy katonaruhás úr jön velünk szembe. A 15 km-es távon volt, de nagyon csúnyán eltévedt, és már akkor meg volt neki a 15 km mire szembe jött velünk :) Szidta a térképet meg a leírást, pedig kerek-perec benne volt hogy a Z-n kell menni nem a S-n. Nem irigyeltük mire a célba ér..

Nekünk viszont egy Kis-Balaton következett. Akkora pocsolyák voltak, hogy lehetetlen volt megkerülni, így a cipőm is totál átázott már az elején. Bukdácsoltunk jobbra-balra, de valahogy akkor is átverekedtük magunkat. Ráadásul a jég is képviseltette magát ezen a napon, nem kicsit megnehezítve a haladásunkat. Kellemes beszélgetéssel teltek a monoton kilométerek, majd csakhamar egy kódunk következik, amit feljegyzünk, és le is szedjük a molinót, a szalagokkal együtt.

Innen az itiner szerint Z+ jelzésen haladunk. Kilométereken át egy darab sincs belőle, de még szalag sem. A jó irány garantált viszont. Később beérünk Sülysáp szélére, és onnantól mintha észrevennék az oszlopokon néhány Z+ foszlányt (nagyító nélkül :) Ledöbbenünk hogy ez lenne a követendő jelzés.. Ez a "csoda" egészen levisz a Wass Albert művelődési központig (22,5 km), ahol finom rántott húsos szendvicset, és meleg teát kapunk ellátmányként. Utolérünk pár 40 km-es sporit. Szerencsére ők másik irányban mennek tovább, így innentől csak a 75 km-es táv szalagjait kell szednünk, ők pedig órákkal előttünk vannak. Tudunk saját tempóban menni, persze ahogy a terep engedi. Innentől 16 km-en a K- kerékpárút jelzést követjük, ami hol létezik, hol nem, de szerencsére a szalagok jó helyen vannak (ahol épp vannak.. ) :) A Z+-et nem kellett volna beleírni az itinerbe Sülysáp után, mert semmi értelme. Érdekes utakon visz ez a kerékpárút. A tápiószecsői tanösvényt megpróbálom bemagolni, mert valószínű sosem járok erre többet :) Elhagyunk egy szép tavat, madarak vonulnak a távolban. Sajnos a terep borzasztó :( Két opció volt, vagy óriási sáron kellett átverekednünk magunkat, vagy a méteres pocsolyákat kellett kerülgetni.

Tápiószecsőre érve megcsodáljuk a vasútállomást, ahol épp bent áll a Szolnokra induló személy, hamarosan pedig a Keletibe induló is megérkezik. Kicsit sóvárgunk utána, de hamar kizökkent minket két kutyus, akik gyakorlatilag sziámi ikerként funkcionáltak, és a hátsó részük teljesen össze volt ragadva, úgy közlekedtek :D Nem győztünk nevetni, elindult az egyik eb, és háttal jött utána a másik összeragadva :) Újabb kódunk jön, felírjuk, és haladunk a monoton sártengeren át. Megy le a napocska, hűl a levegő, de mi kihúzzuk fejlámpa nélkül épphogy a következő ellenőrzőpontig, Tápióságig (39 km). Itt Anita, és az egyik főszervező, Tamás pontőrködik. Finom meleg bableves érkezik, citromos teával. A legjobbkor, mert már nagyon éhes voltam. A második adag (mert az is volt ám) már nehezebben csúszik. Billiárdasztal is van, és játszunk egy nagy partyt csak így túra közben :) Szoros meccsen, de mi győztünk Anitával ;) Szabina kezd fáradni, tetézte azzal hogy a második adag leves nem kicsit elálmosította. 1 óra pihenés után el kéne indulni, de kint már sötét van, hideg, és hatalmas köd is lett... Nem túl nagy elánnal vetjük bele magunkat a következő etapba, főleg hogy 21,5 km-en át nincs semmi ellenőrzőpontunk. Tápióság végén jobbra fordulunk a Z- jelzésen, és borzasztó hosszú egyenes úton haladunk tovább. Hosszú kilométereken át szép tempót jövünk, mert szerencsére bejegesedett időközben a sár, de volt olyan pocsolya, ahol még a fejlámpával sem láttuk hogy milyen széles. Egy darabig minden szép és jó, az itiner azt írja hogy 18 km-en át Z-. Egyszer csak látjuk hogy a vadiúj jelzés elmegy balra, viszont a fényvisszaverő (!) szalagjaink jobbra mutatnak. Szerencsére Szabina kütyüje jó irányba visz minket tovább, de erről a terelésről szó sem volt az itinerben. Mondjuk így is elég sok szalag hiányzott a túrán, féltem, nehogy átkösse valaki rossz irányba. Szabina megnyugtatott hogy jó irányban vagyunk. Később vissza jött a Z-, de alig ocsúdtam fel, kiérünk egy műúthoz, és egy csárdához. Z- jelzés jobbra, Szabina trackje balra.. Szalag semerre. Na most mi van ilyenkor? Végül a tracken indulunk el, az előbb-utóbb a célba visz alapon. Jó 1 km-en át meg lett az első szalag az aszfalton. (azért ezek hibák az itinerben..) Ez a szalag volt a legviccesebb, mert olyan magasra volt kötve, hogy még én sem értem el. Ugráltam mint a félbolond, Szabina meg jókat kacagott :) Végül vagy huszadik alkalomra megkaparintottam a galád szalagot, és jól leszedtem! Megváltás egy darabig aszfalton haladni a totál beázott cipőnkkel. Gomba-Felsőfarkasd előtt megáll egy kocsi mellettünk. Kérdezték merre megyünk, elvinnének. Köszöntük szépen, mi kirándulunk. Amúgy sem voltak túl bizalomgerjesztőek. Nagydarab ugatós kutyák csaholnak a faluban, szerencsére a kerítés túloldaláról. Jó későn van már. A falu végén egy meglepően szuper tábla mutatja, hogy a Z- jelzésen Mende még 8 km. Hát, arról a Z- jelzésről inkább ne beszéljünk, mert az minden volt csak nem szabványos, ha épp előbukkant. Jött egy végeláthatatlan erdőség, ahol a túra alatt a legnagyobb tükörjég volt. Szegény Szabina két nagy esést követett el, de én is akrobatikáztam néhol a talpon maradásért. Az átlagunk eléggé leredukálódott, de a biztonság mindenek felett. Szabina telefonált a szervezőknek, ha esetleg van rá mód, a csúszásgátlóját próbálják meg kihozni Mendére. Egyre jobban vártuk a falut, de az soha nem akart eljönni. Mire azt hittem hogy végleg ledózerolták, beesünk Mendére. (60,5 km) Bizony itt állt a szervezőúr, és elhozta a kért cuccot. Igazán kedves volt tőle!

A vasútállomásnál a Kis Lizi sörözőbe volt (lett volna) az ellenőrzőpont. Sajnos a pontőrök már elmentek, de a szervezőúr aki kijött elénk, vett nekem sört, Szabinának meg baracklét. Köszönöm utólag is! A zenék kifejezetten jók voltak, de most próbáltam a túrára koncentrálni, és kizárni a külvilágot :) Nem töltünk sok időt Mendén. Sajnos mire újra nekiveselkedünk, elered az eső, és ez már a túra végéig el sem állt :( Még egy kis nehezítés.. Hosszú km-eken át haladunk a Z- jelzésen, már ahol épp van. Elérünk egy lovastanyát, szó szerint akkora belvíz van, hogy esély nincs kerülőre. Toronyiránt át, beázik újra meg újra a cipő, és a zokni. Szerencsére féltávnál cseréltem egyet, de hiába, ez is tiszta víz lett már hamar. Tocsogunk a néhol emberméretű pocsolyákban. Tartjuk egymásban a lelket, nem könnyű ez a túra... Egy hármas elágazásnál csak a nyomok, és a kütyü alapján találjuk meg az utat. Jelzés, meg szalag sehol. Sok-sok km után már egész közel vagyunk a célhoz, de még vár ránk egy olyan utolsó 5 km, amire talán egyikünk sem gondolt. Elérünk egy P- jelzést, ami még jól is volt festve. A gond nem itt volt, hanem hogy valami irdatlan nagy sártengeren keresztül vitt, vagy 1,5 km-en át. Ez föltette a mai nap az i-re a pontot. Szenvedés felsőfokon. Tényleg maga volt a csoda, hogy minden lépésnél ki tudtunk kecmeregni ebből az orbitális nagy ganéjból. Végül az utolsó pont kódos lett volna, de Tamás kijött elénk kocsival. Gondolta ezt a 3 km-t már nem kell megtennünk az aszfalton, szenvedtünk eleget, és bevinne minket kocsival a célba. Szó sem lehet róla :) Nem engedelmeskedtünk, és kocogó léptekkel elindultunk Pécel fele. Vagy 10 utcán keresztül haladtunk, végül 01:45 perckor, 15 óra 45 perc alatt az immár jól megerősödő esőben beértünk a célba. Küzdős menet volt, leszedtünk vagy 100 szalagot közben. Rendesen elfáradtam én is a végén, ezért is köszönöm Tamásnak, hogy végül elhozott a Camponáig, ahonnan az éjszakai busz hamar hazarepített. Köszönöm a lehetőséget még egyszer, örömmel segítek ennek az egyesületnek, mert nagyon kitartóak, és jó túráik vannak. Persze azért még kicsit fejlődni kell, de akaratból nincs hiány!! Szabinának meg gratulálok hogy ezen a terepen is méltón helytállt!


 
 
 Túra éve: 2016
stabatTúra éve: 20162016.12.28 14:53:52
megnéz stabat összes beszámolója

Attila király 45


Örvendve vettem észre, hogy milyen jó csatlakozásom van otthonról Pilisvörösvárra, nem is volt kérdés ezek után, hogy elmegyek túrázni, bár csak rövidebb távon. Viszont a jó csatlakozásnak azon nyomban lőttek, mikor Újpesten a vonat ajtói előttem zárultak be és nekilódult a szerelvény. Kicsit késett a busz, kicsit izgultam is, de sajnos nem eléggé. A legnagyobb hiba az volt, hogy nem jegyeztem meg pontosan a vonat indulási idejét, elég hülyén nézhettem ki (akkor különösen). A következő vonat 35 perc múlva megy, ez nem is olyan rossz, melegedtem egy kicsit az aluljáróban, aztán feljöttem a vonathoz. Lehelgettem a korláton a zúzmarát, ugrándoztam. Gyanús, sehol senki, a vonat sem jön. Hogy jönne, hétvégén nincs ez a járat. Akkor már csak 25 percet kell várni a következő vonatig. Nagyon jó. A reggeli teák nyomán már éppen ki kellett volna térnem, a vonaton terveztem, persze, hogy ott nem üzemelt a mellékhelyiség, aztán az aljából víz csurgott keresztül a kocsin. És felébredéskor még a torkom is fájt. Nagyon jók az előjelek.


Kilenc után két perccel sikerül elrajtolni. Azt hittem erről is lemaradok. Nem volt olyan szerencsém. Mivel csak hét órám maradt, rávetem magam a távra. Lámpát se hoztam, fényvisszaverőt végül igen, felül két rétegbe öltöztem, amit az egy órás várakozásban nem is bántam meg, ahogy a sapkára és kesztyűre is szükség volt, kiegészítésnek bögre, telefon, kulcscsomó volt a zsebeimben. Egy cerbonával indítottak, amit szintén zsebre vágtam rosszabb időkre. A városban egy sarkon (ahol talán a beérkezők jele is fel volt festve) rögtön rossz utat választottam, idővel ráeszméltem (a főút mellett megyek, balra van a kálvária, ott kéne lennem) és visszamentem az elágazáshoz. Mire kiértem a városból, megjött az ihlet a nagyobb félrevonuláshoz. Az első emelkedő rendesen bemelegített, kezdődött a szenvedés, hogy kell-e sapka, vagy kesztyű, vagy dzseki. A zipzárt húzogattam fel-le, nehezen sikerült harmóniára lelni. Már az első kód előtt kezdtem utolérni a sporttársakat, végre felkerültem a térképre. A napsütésben gyönyörűen szikrázik a zúzmara, egy kiránduló fotóz, így veszem észre, mert csak magammal, meg a sebességgel vagyok elfoglalva. Egyszer csak rám tör az éhség, örülök, hogy van egy csokim. Nemsokára Klastrompusztán iszom a teát, eszem a zsíros kenyeret. A Pálosról ismerős szakasz következik, le kell venni a dzsekit, de kézben kicsit zavaró vinni. Pedig elterveztem, hogy majd a derekamra kötöm, de ez csak később jut eszembe. A Pilis-nyeregben egy monumentális lánctalpas traktor megy el előttem, integetek neki és ráfordulok a zöldre. Egy idő után visszaveszem a dzsekit, hogy a turistaházhoz vezető emelkedőn megint megszabaduljak tőle, mindeközben átfordulunk a délutánba. Futás közben alig hallható puffanással hullik ki zsebemből a telefonom. Máskor a kulcsaim kívánkoznak ki, valamit biztos el fogok hagyni. A Fekete-hegyi turistaházban jól be van fűtve, letelepedem és pusztítom a finom pogácsákat, van mandarin is és persze a létfontosságú tea. Lekínlódom magam a hegyoldalban. Amikor rájövök, hol vagyok, felveszem a kesztyűm. Viszonylag gyorsan haladok, megáll a leelőzendő túratárs: Válassz, jobbról vagy balról előzöl? Megoldom. Neked nem csúszik? Nem. Némileg elhamarkodott a válaszom, mert egy keresztben heverő fatörzs után kijegesedett rész következik, ahol majdnem dobok egy hátast, na, itt csúszik, figyelmeztetem. Egy perc múlva már messziről hallom a sikkantást, vagy odaért, vagy talált egy másikat. Az oldalazástól megfájduló térdeim ujjongva szabadulnak fel a kevésbé meredek szakaszon. Hol az itinerem? Nem lenne jó visszamenni. Aztán újra le. A zsebemben van. A dzsekit felkötöm a derekamra, a zsebek himbálóznak, átfordítom, így sem a legjobb, újra és újra meg kell igazítani. A Hegymegen elnézem az utat, pedig előre készültem, mert valahol itt majdnem eltévedtem korábban. Most jobbra kanyarodtam és balra kellett volna (valószínűleg), eltűnt a sárga jel, de a Vaskaput látom magam előtt, első adandó alkalommal balra kanyarodva keresztülvágok a pusztán. Pont a sárga és sárga háromszög találkozásánál lyukadok ki. Letörölöm a nem létező izzadságcseppeket a homlokomról, hogy aztán rögtön azon zsörtölődjem, miért visznek be a szalagok a dzsindzsásba. Valakik a hegyoldalban jobbra indulnak, majd megállnak. Talán engem figyelnek, intek, hogy a jel balra van, aztán hátat is fordítok. A párás idő ellenére jó a kilátás a városra, a bazilikára. Bevágom a levest és indulok is. Marótról 16.07-kor indul a busz, amit el kell érnem, nehogy újra másfél órát kelljen várnom a csatlakozásra Vácon. Egy apró szépséghibája van a történetnek, ezt a buszt úgy terveztem elérni, hogy 8-kor indulok Vörösvárról. Most 87 percem van a hátralévő 11,5 km-re. Valamiért elegendőnek tűnik, pedig 8-as átlag felett kéne teljesíteni. Amikor 20 perc múlva megkezdem a következő, egyben utolsó emelkedőt, feladom a reményt: 20 perc volt lefelé, hát mennyi lesz felfelé, ráadásul több az emelkedő, mint a lejt volt. Azért nekifeszülök a hegynek (jó, csak domb). A piros keresztnél kód van, felírom, maradt 48 percem a busz indulásáig és 7 km. Nincs mire tartalékolni, veszélyes üzemmódba kapcsolok, de sikerül talpon maradva leérni. Vöröslik az ég alja, mire kiérek az útra. Nem fáj a lábam, de a levegőt nehezen szedem, végül 44 perc is elég volt leérni, ez kerül rá az itinerre (a teljes menetidő: 7 óra 1 perc). Sajnos enni nem marad idő, de a buszt legalább elérem. Innen már csak három átszállás hazáig, mindegyik közben majd’ megfagyok, főleg a kompon.


A szervezésre panaszom nem lehet, minden ponton meleg tea fogadott, és ez hideg időben nagyon jó, főleg, hogy szokásomhoz híven enni, inni nem vittem magammal. Az itiner is jó, számomra legérthetőbb módon volt leírva a jelzésváltás (pl. balra a zöldön). A térképpel ugyan voltak gondjaim, de alap, hogy a túrázó visz magával térképet (én nem szoktam). Szóval az útvonal követhető volt a térképen, de ha kérdéses volt a továbbhaladás, akkor nem segített (leszámítva a kinagyított várostérképet Vörösváron). Némileg többe került a túra, mint amihez szokva vagyok, de előnevezve ezen viszonylag sokat lehetett csökkenteni, ráadásul lelkes és nagyszámú csapat dolgozott a túrán. A keretmese sem volt rossz. Bár a honlapon nem tudtam elolvasni, hogy miért pont Attila. Menet közben jöttem rá, hogy tulajdonképpen megkerüljük a Pilist (én ugyan csak félig). És Ő a hegy.

 
 
olsenTúra éve: 20162016.12.19 04:59:37
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a magyar hősök..


Az úgy volt,hogy reggel vonaton ülök és két arccal osztom a pilisvörösvári rajtig tartó időt..aztán fellép Bubu is,aki a macilacik családjához tartozik ,bár az ebben járatlanok Gáborként is emlegetik, tele emléklappal és kitűzővel,régebbi teljesítéseket akar jutalmazni napközben.Pilisvörösváron frissítő az ájer,sőt a vonat sem volt agyonfűtve,vannak,akik ezt az állapotot ..”qrva hideg ..”jelzős szerkezettel illetik,ha a te levesesedő orrod nem jelezné is.Megvan a vendéglátó intézmény,ahol két arc hirdet,kinyilatkoztat,pénzt gyűjt és itinert osztogat,a pénzt a női egyed kezeli..hamar túlesünk egymáson,és itinerrel a kézben kérleljük a csaplárosnét fagyálló folyadék kimérésére,apró poharakba,persze..szakállas ikon érkezik,persze,hogy fogyaszt egyet,fizetek és megyünk is elfelé,bár kistávosak vagyunk,azért sötét és hideg van,nem barátságos a falu..megyünk is kifelé,négyesben egyelőre,három pasas – ebből kettő nagyon teljesítményes –,csekélységem és egy valódi angyal,aki Angyal is.Persze hogy nő.A papír hun királyt idéz,aki láthatólag magyar is volt,a catalaumi csatát róla nevezték el,mi már csak az uniósokat oktatjuk,mint elkorcsosult utódok.Fölfelé van a pirkadat,fotózok vadul és kétségbeesve,alig van még néhányszáz napfelkelte a számítógépen,ami sikeresen meg lett örökítve..ugyan senkit sem érdekel,de örökölhető..Húznak a futók,száll fel a köd és a szmog,fenyők és akác,olykor tölgy,csertölgy is keveredett közé,a Kálváriát és a kápolnát elhagyva már otthonosan téblábolunk,a szakállas arc elhagy bennünket,mert hatvanas,Bubu pedig osztja a jövő évi programokat – szóban –és lemarad,mert százas.Tempózunk a hajnali reggelben,a vadállományt a korai indulók már szétkergették,csak egy-egy holló röpdös,csendben teszik ezt is.Kódot rögzítünk egy kanyarulatnál,és Klastrompusztán érzékelünk tömeget,az etetőpont kitérős,oda-vissza forgalommal,spenótszínű jön szembe, persze, Zsolti,vargaféle,már jóllakott,és halad tova..remek az ellátás,de sietünk,még van fölfelé és oda is..Másik arc szembe,kedves női túratárs a múltból,köszön,de láthatólag zavarba hoztam,pedig egyedül van,és mégis..ezért és másért is elválunk újfent,de a szemetet gyakran összefújja a szél..Irány a Pilis nyereg,hó van,nem méteres,de hó..és kódot rögzít a lap,Sasfészek felé több jelzés mutatja a rövidebb utat,ezért mi kerülünk,mert az itiner és a mai nap így akarja,idős temészetjáró kacarász rajtunk.. hát,nemcsak az eszünkért lehet szeretni bennünket.Szóval a nehezebb szakaszon is felkecmergünk,az út mellett böhönc,kidőlt,eldőlt,szép kort ért a méreteiből ítélve.A turistaház,ahonnan egy könnyű tea után a még nehezebben leszállunk alá..autóroncs és barlang közepette.Hó van,mint Shakespeare mondta,írta,sok hűhó..a hűből több mégis,jeges patakátkelések,forgalmas közúti tipródás,autók és autósok tesztelése,igen,meg tudnak lassulni..át a sárga sávra újra,és föl,erdősávnál jelzésvesztés,kis tipródás,aztán toronyiránt a Vaskapunak..a túrán egyébként végig nemzetiszínű szalag segíti az elmét,itt egy ponton nem sikerült felfedeznünk és GPS sem segített..fejből kellett tájékozódni,ami teljesítménytúrán azért nem jellemző..sebaj,mert a sárga sáv háromszögre vált,ami ugyebár a Vaskapu étteremhez visz,ami Brilli Gyula,amit eddig nem tudtam..és még sok mást sem.Remek sütőtökkrémleves vár,és persze a jelvény,a mai napra ennyi volt kitűzve..még a háromórás vonatot megfogjuk.Hősöknek kijár a tisztelet,de a vonatjegyet meg kell vásárolni,a Nyugatiban forralt bor is van..nem túl jó,de folyik..kellemesen zsongít a meleg,és örexünk tovább..


 


Jó volt..a szervezők új arcok a teljesítménykényszeresek palettáján,ügyesek és profik,nem véletlenül kedvelem a mákos dolgokat tányérban is..gyere le,ha még gondolkoztál is előzőleg,tetszeni fog..részemről lesem a következőt.

 
 
MirPTúra éve: 20162016.11.23 22:15:40
megnéz MirP összes beszámolója

Jó ideje nem szoktam már túrabeszámolókat írogatni, de most úgy döntöttem írok pár sort Attila unokáiról, a Virágh Gedeon emléktúráról, valamint a Sebő Ödön emléktúráról.


Már régebb óta nézegettem Attila unokáinak égisze alatt keletkező vadonatúj túrákat. Eleinte csak a Facebookon követtem az eseményeket, majd egy október elsejei napon úgy döntöttem részt veszek a Virágh Gedeon emléktúra 30 km-es távján. Bevallom, nagyon tartottam ettől a túrától, de egyben a kíváncsiság is fűtött, hogy milyen is lehet, hogyan teljesít ez új szervezőgárda, kikről eddig semmit sem hallottam. Ha egy szóval kellene jellemezni: kitűnően! Nagyon pozitívan csalodtam a túrában, az itiner, útvonalleírás tökéletes volt, ahol szükség volt rá, ott egyértelmű szalagozás. Néhány ponton kód volt kihelyezve, de volt, ahol élő személyzet várt. A szervezők még azt is elintézték, hogy a túra után ebédelni lehessen a rajt/cél helyszínén, ami szerintem egy nagyon nagy pozitívum, én sokszor vadászok túrák után éttermeket. Novemberben már magabiztosabban a Sebő Ödön emléktúrán vettem részt, ami teljes mértékben hozta ugyanezt a színvonalat és olyan helyet is megmutatott Szentendrén, ahol eddig még nem is jártam egy túra alkalmával sem. A túrán az ellátás teljesen rendben volt, zsíros kenyér, lekváros kenyér, pogácsa, cukorka, víz, gyümölcs, stb., szóval erre sem lehetett abszolút semmi panasz, egy tökéletesen megszervezett túra volt ez is, a célban szintén kedvezményes éttermi étkezési lehetőséggel.


Mindkét túrán a távhoz tartozó kitűző és oklevél is járt a túra teljesítéséért, valamint egy laminált kép és leírás a túra névadójáról. Szerintem ez nagyon jó dolog, hogy aki nem tudja kiről van szó, az is tájékozott legyen.


A szervezők túra előtti és utáni kommunikációja a túrázók felé az interneten nagyon szuper, mindig mosolyogva olvasom a baráti hangvételű e-maileket. Annyi biztos, hogy ez a csapat régi túraszervezőket szinte megszégyenítő módú profizmussal szervezték meg azt a két túrát, amin én részt vettem. A friss, fiatalos, figyelmes lendület remélem a jövőben sem hagy alább. Negatívumként azt említeném meg, hogy az árakat azért egy csöppet soknak tartom, főleg a következő, Attila kirány emléktúra nevezési díjaival már nagyon el vannak szállva, ezért valószínűleg az a túra ki is fog maradni, de amennyiben a jövőben kedvező árakkal lesznek megrendezve Attila unokáinak teljesítménytúrái, (kb. olyan nevezési díjakkal, mint átlagosan az ilyen teljesítménytúrák) akkor mindenképp visszatérő vendég leszek a meghirdetett rendezvényeken. :)

 
 
Forrai U96Túra éve: 20162016.11.20 23:24:37
megnéz Forrai U96 összes beszámolója


------SEBŐ ÖDÖN 55------


   ------13. TTÚRA ( 20161119 )------ 


    ------------ 


   Rajt: 6:45 Szentendre, DUNA KORZÓ CÉL: 19:08 Szentendre, DUNA KORZÓ


       Rajtszám: 36


 Csapat: 


      Találkozások: Jómagammal először is...


        ------ Jó időjárás, és SÁR ------  


  Rendkívül szép az Emléklap és a Történet Sebő Ödönről. A Kitűző is.


 KÉP: 


     www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set ------SEBŐ ÖDÖN 55------


    V1.SÖ55.20161119.