Túrabeszámolók


Magyar Hősök Túrasorozat - Bulcsú vezér/Hunyadi/II. Rákóczi Ferenc/Zrínyi/Széchenyi István/Prohászka Ottokár/Sebő Ödön/Attila k

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017
 Túra éve: 2016
stabatTúra éve: 20162016.12.28 14:53:52
megnéz stabat összes beszámolója

Attila király 45


Örvendve vettem észre, hogy milyen jó csatlakozásom van otthonról Pilisvörösvárra, nem is volt kérdés ezek után, hogy elmegyek túrázni, bár csak rövidebb távon. Viszont a jó csatlakozásnak azon nyomban lőttek, mikor Újpesten a vonat ajtói előttem zárultak be és nekilódult a szerelvény. Kicsit késett a busz, kicsit izgultam is, de sajnos nem eléggé. A legnagyobb hiba az volt, hogy nem jegyeztem meg pontosan a vonat indulási idejét, elég hülyén nézhettem ki (akkor különösen). A következő vonat 35 perc múlva megy, ez nem is olyan rossz, melegedtem egy kicsit az aluljáróban, aztán feljöttem a vonathoz. Lehelgettem a korláton a zúzmarát, ugrándoztam. Gyanús, sehol senki, a vonat sem jön. Hogy jönne, hétvégén nincs ez a járat. Akkor már csak 25 percet kell várni a következő vonatig. Nagyon jó. A reggeli teák nyomán már éppen ki kellett volna térnem, a vonaton terveztem, persze, hogy ott nem üzemelt a mellékhelyiség, aztán az aljából víz csurgott keresztül a kocsin. És felébredéskor még a torkom is fájt. Nagyon jók az előjelek.


Kilenc után két perccel sikerül elrajtolni. Azt hittem erről is lemaradok. Nem volt olyan szerencsém. Mivel csak hét órám maradt, rávetem magam a távra. Lámpát se hoztam, fényvisszaverőt végül igen, felül két rétegbe öltöztem, amit az egy órás várakozásban nem is bántam meg, ahogy a sapkára és kesztyűre is szükség volt, kiegészítésnek bögre, telefon, kulcscsomó volt a zsebeimben. Egy cerbonával indítottak, amit szintén zsebre vágtam rosszabb időkre. A városban egy sarkon (ahol talán a beérkezők jele is fel volt festve) rögtön rossz utat választottam, idővel ráeszméltem (a főút mellett megyek, balra van a kálvária, ott kéne lennem) és visszamentem az elágazáshoz. Mire kiértem a városból, megjött az ihlet a nagyobb félrevonuláshoz. Az első emelkedő rendesen bemelegített, kezdődött a szenvedés, hogy kell-e sapka, vagy kesztyű, vagy dzseki. A zipzárt húzogattam fel-le, nehezen sikerült harmóniára lelni. Már az első kód előtt kezdtem utolérni a sporttársakat, végre felkerültem a térképre. A napsütésben gyönyörűen szikrázik a zúzmara, egy kiránduló fotóz, így veszem észre, mert csak magammal, meg a sebességgel vagyok elfoglalva. Egyszer csak rám tör az éhség, örülök, hogy van egy csokim. Nemsokára Klastrompusztán iszom a teát, eszem a zsíros kenyeret. A Pálosról ismerős szakasz következik, le kell venni a dzsekit, de kézben kicsit zavaró vinni. Pedig elterveztem, hogy majd a derekamra kötöm, de ez csak később jut eszembe. A Pilis-nyeregben egy monumentális lánctalpas traktor megy el előttem, integetek neki és ráfordulok a zöldre. Egy idő után visszaveszem a dzsekit, hogy a turistaházhoz vezető emelkedőn megint megszabaduljak tőle, mindeközben átfordulunk a délutánba. Futás közben alig hallható puffanással hullik ki zsebemből a telefonom. Máskor a kulcsaim kívánkoznak ki, valamit biztos el fogok hagyni. A Fekete-hegyi turistaházban jól be van fűtve, letelepedem és pusztítom a finom pogácsákat, van mandarin is és persze a létfontosságú tea. Lekínlódom magam a hegyoldalban. Amikor rájövök, hol vagyok, felveszem a kesztyűm. Viszonylag gyorsan haladok, megáll a leelőzendő túratárs: Válassz, jobbról vagy balról előzöl? Megoldom. Neked nem csúszik? Nem. Némileg elhamarkodott a válaszom, mert egy keresztben heverő fatörzs után kijegesedett rész következik, ahol majdnem dobok egy hátast, na, itt csúszik, figyelmeztetem. Egy perc múlva már messziről hallom a sikkantást, vagy odaért, vagy talált egy másikat. Az oldalazástól megfájduló térdeim ujjongva szabadulnak fel a kevésbé meredek szakaszon. Hol az itinerem? Nem lenne jó visszamenni. Aztán újra le. A zsebemben van. A dzsekit felkötöm a derekamra, a zsebek himbálóznak, átfordítom, így sem a legjobb, újra és újra meg kell igazítani. A Hegymegen elnézem az utat, pedig előre készültem, mert valahol itt majdnem eltévedtem korábban. Most jobbra kanyarodtam és balra kellett volna (valószínűleg), eltűnt a sárga jel, de a Vaskaput látom magam előtt, első adandó alkalommal balra kanyarodva keresztülvágok a pusztán. Pont a sárga és sárga háromszög találkozásánál lyukadok ki. Letörölöm a nem létező izzadságcseppeket a homlokomról, hogy aztán rögtön azon zsörtölődjem, miért visznek be a szalagok a dzsindzsásba. Valakik a hegyoldalban jobbra indulnak, majd megállnak. Talán engem figyelnek, intek, hogy a jel balra van, aztán hátat is fordítok. A párás idő ellenére jó a kilátás a városra, a bazilikára. Bevágom a levest és indulok is. Marótról 16.07-kor indul a busz, amit el kell érnem, nehogy újra másfél órát kelljen várnom a csatlakozásra Vácon. Egy apró szépséghibája van a történetnek, ezt a buszt úgy terveztem elérni, hogy 8-kor indulok Vörösvárról. Most 87 percem van a hátralévő 11,5 km-re. Valamiért elegendőnek tűnik, pedig 8-as átlag felett kéne teljesíteni. Amikor 20 perc múlva megkezdem a következő, egyben utolsó emelkedőt, feladom a reményt: 20 perc volt lefelé, hát mennyi lesz felfelé, ráadásul több az emelkedő, mint a lejt volt. Azért nekifeszülök a hegynek (jó, csak domb). A piros keresztnél kód van, felírom, maradt 48 percem a busz indulásáig és 7 km. Nincs mire tartalékolni, veszélyes üzemmódba kapcsolok, de sikerül talpon maradva leérni. Vöröslik az ég alja, mire kiérek az útra. Nem fáj a lábam, de a levegőt nehezen szedem, végül 44 perc is elég volt leérni, ez kerül rá az itinerre (a teljes menetidő: 7 óra 1 perc). Sajnos enni nem marad idő, de a buszt legalább elérem. Innen már csak három átszállás hazáig, mindegyik közben majd’ megfagyok, főleg a kompon.


A szervezésre panaszom nem lehet, minden ponton meleg tea fogadott, és ez hideg időben nagyon jó, főleg, hogy szokásomhoz híven enni, inni nem vittem magammal. Az itiner is jó, számomra legérthetőbb módon volt leírva a jelzésváltás (pl. balra a zöldön). A térképpel ugyan voltak gondjaim, de alap, hogy a túrázó visz magával térképet (én nem szoktam). Szóval az útvonal követhető volt a térképen, de ha kérdéses volt a továbbhaladás, akkor nem segített (leszámítva a kinagyított várostérképet Vörösváron). Némileg többe került a túra, mint amihez szokva vagyok, de előnevezve ezen viszonylag sokat lehetett csökkenteni, ráadásul lelkes és nagyszámú csapat dolgozott a túrán. A keretmese sem volt rossz. Bár a honlapon nem tudtam elolvasni, hogy miért pont Attila. Menet közben jöttem rá, hogy tulajdonképpen megkerüljük a Pilist (én ugyan csak félig). És Ő a hegy.

 
 
olsenTúra éve: 20162016.12.19 04:59:37
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a magyar hősök..


Az úgy volt,hogy reggel vonaton ülök és két arccal osztom a pilisvörösvári rajtig tartó időt..aztán fellép Bubu is,aki a macilacik családjához tartozik ,bár az ebben járatlanok Gáborként is emlegetik, tele emléklappal és kitűzővel,régebbi teljesítéseket akar jutalmazni napközben.Pilisvörösváron frissítő az ájer,sőt a vonat sem volt agyonfűtve,vannak,akik ezt az állapotot ..”qrva hideg ..”jelzős szerkezettel illetik,ha a te levesesedő orrod nem jelezné is.Megvan a vendéglátó intézmény,ahol két arc hirdet,kinyilatkoztat,pénzt gyűjt és itinert osztogat,a pénzt a női egyed kezeli..hamar túlesünk egymáson,és itinerrel a kézben kérleljük a csaplárosnét fagyálló folyadék kimérésére,apró poharakba,persze..szakállas ikon érkezik,persze,hogy fogyaszt egyet,fizetek és megyünk is elfelé,bár kistávosak vagyunk,azért sötét és hideg van,nem barátságos a falu..megyünk is kifelé,négyesben egyelőre,három pasas – ebből kettő nagyon teljesítményes –,csekélységem és egy valódi angyal,aki Angyal is.Persze hogy nő.A papír hun királyt idéz,aki láthatólag magyar is volt,a catalaumi csatát róla nevezték el,mi már csak az uniósokat oktatjuk,mint elkorcsosult utódok.Fölfelé van a pirkadat,fotózok vadul és kétségbeesve,alig van még néhányszáz napfelkelte a számítógépen,ami sikeresen meg lett örökítve..ugyan senkit sem érdekel,de örökölhető..Húznak a futók,száll fel a köd és a szmog,fenyők és akác,olykor tölgy,csertölgy is keveredett közé,a Kálváriát és a kápolnát elhagyva már otthonosan téblábolunk,a szakállas arc elhagy bennünket,mert hatvanas,Bubu pedig osztja a jövő évi programokat – szóban –és lemarad,mert százas.Tempózunk a hajnali reggelben,a vadállományt a korai indulók már szétkergették,csak egy-egy holló röpdös,csendben teszik ezt is.Kódot rögzítünk egy kanyarulatnál,és Klastrompusztán érzékelünk tömeget,az etetőpont kitérős,oda-vissza forgalommal,spenótszínű jön szembe, persze, Zsolti,vargaféle,már jóllakott,és halad tova..remek az ellátás,de sietünk,még van fölfelé és oda is..Másik arc szembe,kedves női túratárs a múltból,köszön,de láthatólag zavarba hoztam,pedig egyedül van,és mégis..ezért és másért is elválunk újfent,de a szemetet gyakran összefújja a szél..Irány a Pilis nyereg,hó van,nem méteres,de hó..és kódot rögzít a lap,Sasfészek felé több jelzés mutatja a rövidebb utat,ezért mi kerülünk,mert az itiner és a mai nap így akarja,idős temészetjáró kacarász rajtunk.. hát,nemcsak az eszünkért lehet szeretni bennünket.Szóval a nehezebb szakaszon is felkecmergünk,az út mellett böhönc,kidőlt,eldőlt,szép kort ért a méreteiből ítélve.A turistaház,ahonnan egy könnyű tea után a még nehezebben leszállunk alá..autóroncs és barlang közepette.Hó van,mint Shakespeare mondta,írta,sok hűhó..a hűből több mégis,jeges patakátkelések,forgalmas közúti tipródás,autók és autósok tesztelése,igen,meg tudnak lassulni..át a sárga sávra újra,és föl,erdősávnál jelzésvesztés,kis tipródás,aztán toronyiránt a Vaskapunak..a túrán egyébként végig nemzetiszínű szalag segíti az elmét,itt egy ponton nem sikerült felfedeznünk és GPS sem segített..fejből kellett tájékozódni,ami teljesítménytúrán azért nem jellemző..sebaj,mert a sárga sáv háromszögre vált,ami ugyebár a Vaskapu étteremhez visz,ami Brilli Gyula,amit eddig nem tudtam..és még sok mást sem.Remek sütőtökkrémleves vár,és persze a jelvény,a mai napra ennyi volt kitűzve..még a háromórás vonatot megfogjuk.Hősöknek kijár a tisztelet,de a vonatjegyet meg kell vásárolni,a Nyugatiban forralt bor is van..nem túl jó,de folyik..kellemesen zsongít a meleg,és örexünk tovább..


 


Jó volt..a szervezők új arcok a teljesítménykényszeresek palettáján,ügyesek és profik,nem véletlenül kedvelem a mákos dolgokat tányérban is..gyere le,ha még gondolkoztál is előzőleg,tetszeni fog..részemről lesem a következőt.

 
 
MirPTúra éve: 20162016.11.23 22:15:40
megnéz MirP összes beszámolója

Jó ideje nem szoktam már túrabeszámolókat írogatni, de most úgy döntöttem írok pár sort Attila unokáiról, a Virágh Gedeon emléktúráról, valamint a Sebő Ödön emléktúráról.


Már régebb óta nézegettem Attila unokáinak égisze alatt keletkező vadonatúj túrákat. Eleinte csak a Facebookon követtem az eseményeket, majd egy október elsejei napon úgy döntöttem részt veszek a Virágh Gedeon emléktúra 30 km-es távján. Bevallom, nagyon tartottam ettől a túrától, de egyben a kíváncsiság is fűtött, hogy milyen is lehet, hogyan teljesít ez új szervezőgárda, kikről eddig semmit sem hallottam. Ha egy szóval kellene jellemezni: kitűnően! Nagyon pozitívan csalodtam a túrában, az itiner, útvonalleírás tökéletes volt, ahol szükség volt rá, ott egyértelmű szalagozás. Néhány ponton kód volt kihelyezve, de volt, ahol élő személyzet várt. A szervezők még azt is elintézték, hogy a túra után ebédelni lehessen a rajt/cél helyszínén, ami szerintem egy nagyon nagy pozitívum, én sokszor vadászok túrák után éttermeket. Novemberben már magabiztosabban a Sebő Ödön emléktúrán vettem részt, ami teljes mértékben hozta ugyanezt a színvonalat és olyan helyet is megmutatott Szentendrén, ahol eddig még nem is jártam egy túra alkalmával sem. A túrán az ellátás teljesen rendben volt, zsíros kenyér, lekváros kenyér, pogácsa, cukorka, víz, gyümölcs, stb., szóval erre sem lehetett abszolút semmi panasz, egy tökéletesen megszervezett túra volt ez is, a célban szintén kedvezményes éttermi étkezési lehetőséggel.


Mindkét túrán a távhoz tartozó kitűző és oklevél is járt a túra teljesítéséért, valamint egy laminált kép és leírás a túra névadójáról. Szerintem ez nagyon jó dolog, hogy aki nem tudja kiről van szó, az is tájékozott legyen.


A szervezők túra előtti és utáni kommunikációja a túrázók felé az interneten nagyon szuper, mindig mosolyogva olvasom a baráti hangvételű e-maileket. Annyi biztos, hogy ez a csapat régi túraszervezőket szinte megszégyenítő módú profizmussal szervezték meg azt a két túrát, amin én részt vettem. A friss, fiatalos, figyelmes lendület remélem a jövőben sem hagy alább. Negatívumként azt említeném meg, hogy az árakat azért egy csöppet soknak tartom, főleg a következő, Attila kirány emléktúra nevezési díjaival már nagyon el vannak szállva, ezért valószínűleg az a túra ki is fog maradni, de amennyiben a jövőben kedvező árakkal lesznek megrendezve Attila unokáinak teljesítménytúrái, (kb. olyan nevezési díjakkal, mint átlagosan az ilyen teljesítménytúrák) akkor mindenképp visszatérő vendég leszek a meghirdetett rendezvényeken. :)

 
 
Forrai U96Túra éve: 20162016.11.20 23:24:37
megnéz Forrai U96 összes beszámolója


------SEBŐ ÖDÖN 55------


   ------13. TTÚRA ( 20161119 )------ 


    ------------ 


   Rajt: 6:45 Szentendre, DUNA KORZÓ CÉL: 19:08 Szentendre, DUNA KORZÓ


       Rajtszám: 36


 Csapat: 


      Találkozások: Jómagammal először is...


        ------ Jó időjárás, és SÁR ------  


  Rendkívül szép az Emléklap és a Történet Sebő Ödönről. A Kitűző is.


 KÉP: 


     www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set ------SEBŐ ÖDÖN 55------


    V1.SÖ55.20161119.