Túrabeszámolók


Vértes IVV túranap

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
nafeTúra éve: 20152015.08.25 20:31:07
megnéz nafe összes beszámolója
Csákberény IVV 20, két kitérõvel, a kilátás kedvéért.

GPS-el mért távolság 27,8 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 700 m. Ennyit mentünk, mivel volt két kitérõnk, amibõl az egyik jókora.

Rossz passzban értem Csákberénybe. Közvetlenül elõttem jött egy busz Fehérvár felõl, így a nevezésre ráment több mint 20 percem. Az idõ szép, napos, de elég csípõs szél fújt. Tipikusan ez is maradt az idõjárás végig. A szélcsendes, napos részeken kellemes meleg, ahol ért a szél, ott elég hûvös.

A megszokott tempómban vágtam neki a távnak. Megelõztem pár embert, amikor egy kislány, aki egyébként is jócskán a szülei elõtt haladt, elfutott mellettem, s csak vagy másfél kilométert követõen értem utol, amikor lelassult, két túrázóval beszélgetni. Mivel gyorsabb voltam náluk, ezért hozzám csatlakozott, s jót beszélgettünk. Megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontra, ahol Pintér Józsi és Laci pontõrködött. Szép helyre telepítették a pontot. Mivel Évi szülei lemaradtak, kértünk egy bögre vizet. Mire elfogyott, megérkeztek a szülõk, s engedélyezték, hogy velem jöjjön. Ez egészen a frissítõ pontig így ment. Minden ponton bevártuk õket.

Alig mentünk tovább, meglepetésként érett somot láttam. Kissé korai még. Inkább szeptember elején érik. Megkóstoltuk. Érezhetõ rajta az elmúlt idõszak nagy melege és szárazsága. A savat kiégette belõle a nap. Alig fanyar, s leve sincs sok. Azért több helyen is csipegettünk belõle. Virág, viszont nagyon kevés volt. Beszélgetés közben, gyorsan telt az idõ. Egymás után tudtuk le az ellenõrzõ pontokat. A 9 éves Évi, nem kicsit nyitott a világra. Nagyon érdeklik az állatok és növények. Igaz, csak harmadikos, de többen is ötödikesnek nézték, s nem a magassága miatt. Nagyon értelmes és fegyelmezett kislány. A Vár-völgyben ismét bevártuk a szüleit, hogy megnézhessük a várat. Utolsó itt jártam óta felépült a kápolna, s végig elkészült a lépcsõ a toronyba. Sajnos most is téglát használtak az építkezéshez.

Nézelõdtünk egy darabig, majd mentünk tovább. A vár parkoló szélén már kéklett a kökény. Ez viszont kutya savanyú. A frissítõ pont elõtt, csipegettünk egy kis szilvát. Finom, bár nagyon kevés a leve. Az idén, alighanem vizet kell adni a szilvához lekvár fõzéskor, másként nem fõzhetõ meg. A frissítõ ponton ettem egy szelet zsíros kenyeret. Évin, nem látszott, hogy fáradna, s mikor hallotta, hogy én egy hosszabb, és nehezebb, de sokkal látványosabb úton megyek, mint a kiírás szerinti elég unalmasan, jelezte, hogy õ is jönne. Nagy nehezen megkapta az engedélyt. Eddig 335 m szintet szedtünk össze. A még hátralévõ szakaszon, ehhez jött még 365 m, nem akármilyen szint. Az elsõ kaptató derekától, viszont már szép a terep. Már a kék háromszögjelzés kilátópontjánál láttunk frissen elõbújt kövirózsákat. Sajnos még nem virágzik. Késõbb is csak egyetlen olyan példányt láttunk, amely már virágszárat növeszt. Kellemetlen meglepetésként, valamilyen rovarok megtámadták Évit, akit ez nagyon idegesített. Késõbb láttam, a madár kullancslegyek jelentek meg szokatlanul korán. Általában szeptember közepétõl lepik meg az embert. Ha sok van belõlük, én is sikítófrászt kapok tõlük. Tegnap (hétfõn) biciklizés közben akkor éreztem, hogy megcsípett, amikor lepöcköltem. Mára, sokkal nagyobbra dagadt, mint egy szúnyogcsípés. Inkább a bögölycsípésre hasonlít, de szerencsére nem fáj és viszket annyira. A Z+ jelzésrõl letérve, két nagyon szép kilátópontot kerestünk fel. A mozgás nem könnyû a sziklás terepen, a meredek hegyoldalakon le-föl. Még, ha tagadta is, azért látszott a kislányon a fáradtság. Ez a három meredek emelkedõ sokat kivett belõle. (A legtöbb felnõttnél ugyanez lenne a helyzet.) A kilátás és a meredek, sziklás hegyoldalak érdekessége viszont rengeteg új élményt jelentett a számára. Sok érdekes növényt és rovart láttunk.

Az utolsó lejtõn viszont jól haladtunk. Elértük a Piroska emléket. Nem láttuk, mit kellene fölírni. Mentünk tovább. Szembe jött egy túrázó pár. Meg is jegyeztem, ezek szerint nem mi leszünk az utolsó célba érõk. Az aszfaltra leérve utolértük Pintér Józsit, aki söprûként tevékenykedett. A célba már jót beszélgetve, vele együtt, utolsóként gyalogoltunk be a célba, amiért elnézést kérek. Rosszul számoltam ki az idõszükségletet. A kitérõnkben egy kicsit lelassultunk, a fáradtság és a sok látnivaló miatt.

Az eredeti útvonal, könnyû, kellemes túra, két kilátóponttal. Az általunk bejárt változat jócskán nehezebb, de sokkal látványosabb is egyben. Esõs, havas, jeges idõben nem csinálnám ezt a változatot. Persze, nyáron ebbõl csak az esõ fordulhat elõ.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500 Ft-ért színes térképes igazoló lap, oklevél és kitûzõ járt. Saját térkép szükségtelen. Pintér Józsiék pontján és a Pátrácosnál ásványvíz, a Csókakõi vár parkolóban müzli szelet, Csókakõn az egyik pincében zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, csípõs paprika krém, vörös hagyma, szörp volt az ellátmány Ezen a ponton lehetett bort is kóstolni, illetve vásárolni.
 
 
 Túra éve: 2014
nafeTúra éve: 20142014.08.26 20:46:50
megnéz nafe összes beszámolója


Csákberény IVV 20


GPS-el mért távolság: 25,1 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 535 m. Ennyit mentem, de két helyen is letértem az útvonalról, a kilátás kedvéért. Amikor Csókakõ után, a kék háromszögjelzésen elindultam fölfelé, 360 m szintnél tartottam, s mivel utána nincs már emelkedõ így ennyi lehetett a kiírás szerinti túra szintje.


Már a rajtidõ elõtt megérkeztem Csákberénybe. Üdvözöltem az ismerõsöket, beneveztem, jeleztem a szervezõknek, hogy Csókakõ után el fogok térni az útvonaltól, s már neki is vágtam a távnak. Azért változtatták meg a hosszú táv útvonalát, mert többen is reklamálták, hogy az elõzõ túl nehéz IVV túrának (25 km-en 730 m szint, ráadásul benne volt a piros romjelzés is, ami minden, csak nem könnyen járható. Utolsó alkalommal, amikor indultam, én is hallottam reklamációt azon a szakaszon.). A zöld jelzésen, megkezdtem a Vértesben szokásos bemelegítõ kaptatót. Szerencsére az eleje lazább. Az elsõ kilátó pont lehetõségnél letértem az útvonalról, s kimentem a Széna-hegy peremére. A kilátás szép, bár elég párás. Alig tértem vissza a jelzésre, amikor meglepetésemre, a szalagozás vezetett le róla a hegy peremére, ahol Pintér Józsi és Laci pontõrködött. A három kilátó pont közül a legjobbat választották ki ellenõrzõ pontnak. Beszélgettünk egy kicsit és mentem tovább. Végre kezdtem bemelegedni. Az elõzõ egyhetes bojlizás után, elég gyér az erõnlétem.


Egész hamar elértem a Géza-pihenõt. Egy kis szintút, majd a kéken ereszkedés az erdészeti aszfaltút felé. A Géza-pihenõnél egy elég hangos csapatot elõztem meg, ezért igyekeztem halló távolon kívülre kerülni. Idõnként azért megálltam virágokat fényképezni. A Pátrácosnál újabb pecsét. Az ásványvizet kihagytam, mert volt elég vizem, s az idõ is kellemesen hûvös. A továbbiakban, a kék jelzésen ballagtam a Vár-völgy felé. Ez a fennsíkon vezetõ út kellemes, bár nem túl látványos. A Vár-völgy viszont annál inkább. A várat kivételesen kihagytam. A parkolóban megkaptam a következõ ellenõrzõ pecsétet, s mentem tovább a szalagozáson. Hamarosan elértem a frissítõ pontot. Ettem egy szelet zsíros kenyeret, ittam kétszer egy korty bort, megkóstolandó, milyen, s mentem tovább. A fehérbor jó, a vörös nem igazán tetszett. A levegõ egyre párásabb, szinte sötét szürke. Jön a hidegfront, ezért az útvonalról letérés elõtt megnéztem a telefonomon a radar képet a meteorológus OMSZ honlapján, belefér-e. Látszott, hogy a Balaton-felvidéken és a Bakonyban már esik, de azért úgy néz ki, megúszhatom esõ nélkül.


A kék háromszögjelzésen meg is kezdtem az újabb kaptatót a Kató-hegy fennsíkjára. Szuszogtam rendesen. Mindezért viszont kárpótolt a hegység peremérõl a kilátás. Sajnos azt is jól láttam, hogy már a Keleti-Bakonyban is esik az esõ. Nézelõdés után gyerünk tovább. A Z+ jelzésen kinyílott õszi kikericset fotózhattam (a Széna-hegyen láttam az elsõ bimbókat), a közelgõ õsz második jeleként. Az elsõ jel, az inkább hiány, az-az a gólyák eltûnése, akik augusztus 20-án plussz/mínusz 2 nap, indulnak el Afrikába, a túra pedig 23-án volt. 20-án bojlizás közben a közelünkben szállt le egy, s olyan 8-10 m-re engedett közel bennünket. Készítettem is pár képet.


A Z+ jelzésen elkezdett szemerkélni az esõ. Újra megnéztem a radar képet. Meglepetés! Csákberényben és közelében 3G érhetõ el a T-Mobilnál, szemben Csókakõvel, ahol csak Edge van. Nagyon jön az esõ, így az újabb kitérõt a hegység peremére kihagytam, s szaporáztam a lépteimet lefelé. Sajnos az út mentén kivágták a fenyvest, így messze nem olyan szép az út, mint elõtte. A Piroska emléknél felírtam az igazolószámot, s begyalogoltam a célba. Sikerült megúszni elázás nélkül. Mire megittam egy kapucsínót, a célt is beköltöztették a teraszról, mert elkezdett szemerkélni. Gyors átöltözés és irány haza. Bodajk után, a Keleti-Bakonyban leszakadt az ég. Végig szakadt az esõ.


Kellemes, könnyû, helyenként látványos, jól szervezett túrán vehettem részt.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500 Ft-ért színes térképes igazolólapot, emléklapot és kitûzõt kaptunk. Jók a turistajelzések, ennek ellenére végig ki is szalagozták az útvonalat, tehát nem kellett a tájékozódással foglalkozni. A Pátrácosnál szénsavas és szénsavmentes ásványvíz, Csókakõnél a Horváth pincében zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, ásványvíz és kétféle bor, vásárlási lehetõséggel volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2010
mazsaTúra éve: 20102010.07.11 15:52:46
megnéz mazsa összes beszámolója

Nemzetközi IVV-Túranap, Csákberény - 20 km


Mindig a falukban a legnehezebb tájékozódni, de ezzel szerencsére most semmi probléma nem volt, hiszen mindenhol szalagok mutatták az irányt. Az erdõbe beérve a Z+ mentén vezetett útunk egészen az elsõ EP-ig. Nem sokára letértünk a K+-ra majd a K-ra, és elértünk a 2. EP-ig. Utána kipihenhettük az eddigi emelkedõket amíg a Z-n lereereszkedtünk Mórig. Mikor láttam a Z elején, hogy "vigyázz méhek"  nem gondoltam, hogy tényleg ennyi méh van... Márpedigde!! :D Utána vissza Csókáig a PL-en... Na itt a legelején felkészültem lelkiekben a legrosszabbra, hiszen két hete mikor utoljára jártunk a Harmatos-völgyben el volt zárva fákkal a turistaút. És lám így is maradt, de mostmár rutinosan nem átmásztunk rajtuk, hanem kikerültük õket ! Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy minden cuccom lehull a szakadékba... Hopp, szétjöt a táskám cipzárja... Így víz nélkül haladtunk a vár alatti tisztásig, ahol egy kedves szervezõtõl kaptam egy üveget amit ezúton is nagyon köszönök ! :))) Aranyhegyi-szõlõk után egy 1 km-es, tökéletes emelkedõ a Kháromszögön. Az emelkedõ végén, nagyon szép tisztás, és kilátás Csókára. Rátértünk a Z-re aztán az útelágazásnál várt minket az utolsó EP. Innentõl az eléggé rosszul jelzett, de jól kijárt Z+ jelzésen visszaereszkedtünk Berénybe. A Piroska emlékoszlop után hamar beértünk a faluba, ahol megkaptuk a névre szóló oklevelet és csákberényes kitüzõt.


- Nagyon jól volt szalagozva az út, ha akartam se tudtam volna eltévedni.


- Z+ igencsak felújítandó :)


 


Köszönkük a szervezõknek ezt a remek túrát :)


Fénykép ügyileg most sem erõltettem meg magam, de lõttem párat: http://gallery.site.hu/u/mazsa93/tura/IVV1/

 
 
 Túra éve: 2009
nafeTúra éve: 20092009.07.16 09:27:17
megnéz nafe összes beszámolója
Vértes IVV túra 20-as táv
GPS-el mért távolság: 24,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 710 m, ebbõl 30 m a Csókakõi-vár.

Az elõzõ napi Gázló túra után, úgy véltem, jó lesz egy kis rádolgozásnak az izomlázra, ez az IVV túra, mivel azok általában könnyebbek, mint a teljesítménytúrák. A 20 km is bõven sok. A kiírás alapján kevesebb szintre számítottam. Csak két nagyobb emelkedõvel kalkuláltam, három lett belõle. A nevezés gyorsan megtörtént, s meglepetésként, a kitûzõt is megkaptam. Andrásékkal futottam össze az indulásnál. Elmentek megnézni, honnan indult annak idején a Hófejérke. Van némi helyismeretem, így hamar meglett a Z+ jelzés. Egyébként is elmondták a rajtban, merre kell menni. Újra összefutottam Andrásékkal, s együtt „ballagtunk” kifelé a faluból. Jeleztem feléjük, ma nem vagyok valami fürge, tehát valószínûleg le fogok maradni.

Hamar kint voltunk Csákberénybõl, s kellemes ösvényen értük el az Ugró-völgyet. Gyorsan haladtunk. Csak akkor kaptam észbe, hogy már a Szappanos-völgy egyik sziklájánál járunk, amikor Andrásék letértek geoládázni. Én mentem tovább, úgyis hamarosan utolérnek. Kellemes a völgy, bár ilyenkor nem olyan látványos, mint télen. Egy helyen megálltam, s azonmód rájöttem, nem fogok sokat fotózni. Ahogy megálltam, azonnal megleptek a szúnyogok, én meg nem hoztam semmilyen kegyszert ellenük. Itt egy kicsit hiányos a jelzés, de hát a völgyben nehéz eltévedni. Jött a jó kis Kis-Nyíres-völgyi kaptató. Fújtattam rendesen. Felértem a Kató-hegyre, ahol hamar megláttam az EP-t. Messzirõl láttam, hogy a fénypászmákban nagyon rajzik valami a pontõrök meg hevesen „integetnek”. Mondom magamban, integetés nélkül is odatalálok. Odaérve kiderült, szúnyogok rajzanak, ráadásul csípnek is rendesen, tehát az „integetés” a szúnyogoknak szólt, nem a túrázóknak. Addig is mászkáltam, amíg megkaptam az igazolást. Meg agyoncsaptam néhány szúnyogot. Szerencsére hosszú ujjú pólót viseltem.

Rövid beszélgetés után pánikszerûen továbbmentem. Az elmúlt hetek esõinek köszönhetõen nagyon megnõtt a fû az úton. Az elsõ kanyar után, nem volt fû, viszont a vaddisznók alaposan, és jó hosszan feltúrták az utat. Ehhez járult még a sár is, amivel csak itt a Kató-hegy platóján találkoztam. Tempósan haladtam, majd az OKT-n egy nyíltabb szakaszon alaposan lelassultam, ugyanis málnára bukkantam. Kikeveredve belõle, az aszfaltút kanyarjában elértem a következõ EP-t, ahol az igazoláson kívül ásványvizet kaptam. Rövid aszfaltos gyaloglást követõen, a zöld jelzés lekanyarodott. Meglepetés! Újrafestették a nehezen követhetõ jelzést, és a nyomvonal is megváltozott tavaly december óta. A kanyargós erdei ösvény helyett, normál földúton vezet a Török-sáncig. Utána, fekszik néhány fa keresztben az úton, a mellette lévõ tarvágásnak köszönhetõen. A Török-sáncnál értek utol Andrásék s azonmód el is hagytak. Hamarabbra számítottam. Lejtõs úton mentem lefelé. A Z és PL elágazásban volt a következõ ellenõrzõ pont. Itt a csõsz felkészült a szúnyogok ellen.

Igazolást követõen, meredek lejtõn leereszkedtem a Lófar-völgybe, majd megkezdtem a Csóka-hegyre vezetõ kaptatót. A hegy tetején jött egy kis szintút, majd a keskeny, kanyargós, hullámvasutazós, helyenként nehezen járható ösvény következet, ami persze még mindig könnyebben járható, mint a Burok-völgy. Itt jól jött a pénteki esõ. Nem volt sáros, és nem is csúszott a portól. Hiába, itt a hegy peremén, nem vezet széles út. Az ösvény viszont elvezetett néhány szép kilátópontra. Szívesebben megyek egy ilyen kacskaringós, kilátópontokkal tarkított ösvényen, mint szélesebb, kényelmesebb úton, minden kilátás nélkül. Augusztus 8-án, egyesületi túrát is fogok vezetni rajta. A napos részeken már meg-megálltam fotózni. A napon nem támadtak a vérszívók. Az ösvény végül elkanyarodott a hegység peremétõl, s irány a Vár-völgy. A völgytõl nem messze négyen jöttek szembe. Megkérdezték, ez a jelzés visz-e a Csókakõi-várhoz. Hát nem. Visszairányítottam õket a helyes irányba. Az OKT-t járják. A vár alatti lépcsõig beszélgettünk. A lépcsõn fölkaptattam a várba, ha már egyszer erre járok. Mindössze 30 m (jó meredek) plusz szintet jelent. Nézelõdés után, tempósan leballagtam az EP-ig.

Igazolás, pogácsázás, beszélgetés. Kis hezitálás után rövid ujjúra cseréltem a pólót. Ittam egy kis ásványvizet, és a szalagozást követve mentem tovább. A szalagozást IVV feliratú táblák egészítették ki minden elágazásban. Egy út menti körtefáról szakítottam egy félérett körtét, amit megettem desszertnek. Egész jó már. A szalagozás az erdõ szélén, a kék háromszögjelzésig vezetett, mivel a szõlõk közt ez is és a kék négyszögjelzés is csak a térképeken létezik. No erre a kaptatóra nem számítottam eredetileg! Folyt rólam a víz rendesen. Hopp! Majdnem elnéztem. Egyszer csak lekanyarodott az útról a jelzés, s megint ösvényen mentem. Jó kis kilátópontra vezetett, ahonnan visszavitt arra az útra amelyen eredetileg kaptattam. A térképen is egyenesen megy, nincs rajta a kitérõ. A következõ elágazásban jobbra fordultam, s a 10-es 20-as táv közös szakaszán tempóztam tovább. A következõ EP-n megint csak majd megették a szúnyogok a pontõröket. Én is ugráltam, mászkáltam az igazolás alatt.

Szaporáztam a lépteimet lefelé a Z+-on. Eleinte kellemes volt a lejtés, majd egy nyílt rész után meredekebb lett, de kevésbé mosta szét a víz, mint a többi levezetõ utat. Gyorsan elértem az utolsó ellenõrzõpontot. Itt is támadtak a szúnyogok. Mondta is a pontõr, hogy veszélyességi pótlékot fog kérni.
Már csak egy rövid, eseménytelen gyaloglás következett a célig.
Ott is beszélgettünk egy kicsit, s hazafelé vettem az irányt.

A töméntelen mennyiségû szúnyogot leszámítva kellemes volt a túra. A jelzések jól követhetõk. Csákberényt leszámítva könnyû volt tájékozódni. A túrán bõven elég volt a kapott szürkeárnyalatos fénymásolt térképlap, azon korrektül szerepelt az útvonal, és minden környezõ turistajelzés is. A Vértes térképet elõ sem vettem. Persze, kellõ figyelmetlenséggel, bárhol el lehet tévedni, mint ahogy nekem is sikerült már néhány túrán. Lásd például a Hatos tölgyrõl írott beszámolómat, pedig ott mindhárman olyanok voltunk, akik tudunk térkép alapján tájékozódni!

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 400 Ft-ért fénymásolt szürkeárnyalatos térképes igazolólap, itiner nélkül, kitûzõ, a második EP-n ásványvíz, Csókakõn pogácsa, ásványvíz, szörp, vagy bor, ahol kellett korrekt szalagozás.
Olyan kevés képet készítettem, hogy nem is teszek föl képeket az egyesületi honlapra.
 
 
squirelTúra éve: 20092009.07.13 23:16:40
megnéz squirel összes beszámolója
IVV-20 Csákberény (A seprû szemével...)

Néhány nap múlva lesz egy éve, hogy elkezdtem teljesítménytúrázni. Azóta kb. 15 tt-n vettem részt, melyek között volt 20-30, de 50-100 km hosszú is.

A túranaptárban már régóta felfigyeltem erre a kiírásra, így mindenképpen szerettem volna részt venni rajta, melynek több oka is volt:

- a túra útvonalának egyes szakaszai a Vértes olyan pontjain haladt, melyek számomra még ismeretlenek voltak
- Csákberény elérhetõ közelségben van lakóhelyemhez
- egy kb. 20 km-es túra vasárnap mindig jól esik
- a Vértes nem túl magas dombjaival, zárt erdõivel és árnyas völgyeivel kellemes, vadregényes túrát ígér mindig
- az út egy szakaszát ismerve tudtam, gyönyörû kilátásban lesz részem

A túra megrendezése elõtt kaptam egy felkérést, hogy segítsek annak lebonyolításában. Mivel mindenképpen szerettem volna végigmenni a túrán, így a seprû szerepét vállaltam.

Reggel kb. 6:30-kor érkeztünk kocsival a mûvelõdési ház elé. Mások elmondása szerint a mûvelõdési ház melletti parkos részen ilyenkor falu nap szokott lenni. Állítólag anyagilag nem érte meg a helyi önkormányzatnak megrendezni, de õszintén, csak ezért (vagy fõképp ezért) egy teljesítménytúrára elmenni nem vall sok sportszeretetre.
Kiderült, hogy a kiírásban szereplõ 7 óra helyett, csak 8 órakor rajtolhatnak el a túrázók, mert vadászat miatt nem adták meg a korábbi idõpontra az engedélyt. Láthatóan ez nem okozott nagy bajt, mert még nagyon kevesen voltak ekkor a rajtban. 8 után probléma nélkül rajtolhattak a résztvevõk, ahogy láttam senkinek nem kellett sokat bibelõdnie a nevezéssel, mely annak is köszönhetõ, hogy a résztvevõk egymás után érkeztek és sohasem alakult ki nagy tumultus.
Magam is meglepõdtem, hogy már a rajtban odaadják a teljesítésért járó kitûzõt, de én magam (és talán még jó páran) megelõlegezett bizalomként fogták fel és sokak megnyilvánulása, mint pl. hogy: - ezek után gyerekek ezt mindenképpen teljesíteni kell nincs mese, pozitívan hatott.
Amíg a rajt nem zárt, addig a bizonytalankodó túratársaknak segítettem az indulási irányt belõni, ill. amire éppen szükség volt. Örömmel láttam, hogy minden korosztály képviselte magát a túrán.
A rajt zárása elõtt nem sokkal jött egy ismerõs, akivel aztán az útvonal nagy részét közösen tettük meg.

Pontban 11 órakor zártuk a rajtot (ahogy az a kiírásban szerepelt) és elindultam az itinerrel a kezemben. A térképrõl jól kivehetõ volt, hogy merre kell menni a faluban, ebben a templomok sokat segítettek. Éppen egy megemlékezés volt a parkos terület utáni utcában. Igyekeztem diszkréten, kevés feltûnéssel kikerülni a rendezvényt. Ezután a zöld + jelzést követtem a festések és a térkép alapján. A fontosabb helyeken, mint az elágazások vagy kanyarok, a jelzések jól tájékoztattak. A faluból egy keskeny ösvény vezetett ki a házak között, melyet el lehetett téveszteni, ha az ember nem figyelt oda eléggé. Így járt ismerõsöm és barátnõje is, akik elmondásuk alapján elbeszélgették az utat, így utolértem õket ezen a helyen és innen együtt mentünk tovább. Az út az Úgró-völgyben vezetett, mely számomra ismeretlen része volt a Vértesnek. A völgyben néha kisebb tisztások szakították meg az árnyas és jól járható utat. A látványt tovább fokozta a szebbnél szebb sziklaalakzatok sokasága és a fák lombjai között beszûrõdõ fénysugarak játéka. Az itiner alapján egyértelmû volt, hogy sokáig kisebb kanyarokkal ebben a völgyben megy az út, a jelzések egy darabig jól követhetõek voltak, majd ott ahol a térkép szerint venni kellett egy nagy kanyart, fehér szalag segítette a tájékozódást, mert sajnos a fára festett jelek fölött már eljárt az idõ. A völgybõl a kanyar utáni kaptató vitt fel minket a Vértes "lapos fennsíkjára", ahol nemsokára következett az 1. ep, a vadetetõ, mely az út mellett, a fák takarásában megbúvó vadetetõrõl lett elnevezve. A pontellenõrök (egyikük a hugom volt) számára megváltás volt a pont bezárása. Elmondásuk szerint (mi is tapasztaltuk) egyre nehezebben viselték az agresszív szúnyoghadak támadásait.

Bezártuk a pontot és együtt tovább indultunk a 2. ep felé. A zöld + jelzést a kék + váltotta fel, mely az OKT
útvonalára csatlakozott. Útközben találkoztunk egy több fõs társasággal, akik éppen a fûben árnyékos helyen pihentek. Tájékoztattam õket, hogy én vagyok a seprû és utánam zárnak a pontok, így jó lenne legalább velem tartani a tempót.
Jogos volt a megjegyzés, miszerint hivatalosan nem volt szintidõ, de azért azt senki nem várhatja el, hogy a pontokon tartozkodó ellenõrök éjszakába nyúlóan teljesítsenek szolgálatot egy kb. 20 km-es távolságú tt-n. Aki már 8-kor elrajtolt, volt több mint 9 órája, hogy teljesítse a távot. Egy kb. 20 km-es távot 5-6 óra alatt illik ütemesen haladva legyalogolni. Mindemellett a Vértesben este felé megindul a vadászat is.
Hamar elértük a 2. ep-t, a Kocsmáros-dombot, ahol frissítõként vizet adtak, aki gondolta a saját üvegét is
megtölthette. Itt egy kicsit elidõztünk az ismerõssel, addig a több fõs társaság elindult és eltûnt az erdõben.

Késõbb búcsút intettünk a vadetetõ óta velünk tartó pontellenõröknek és a 2. ep-on lévõ társaknak és bezárva az ep-t az ismerõssel tovább indultunk a zöld jelzésen, mely egy erdõgazdálkodási mûúton vezetett az elsõ kanyarig. Ott hirtelen bevágott az út az erdõbe, a frissen felfestett zöld jelzésen haladtunk el a Török sánc mellett, majd onnan az út ereszkedõbe váltott és így értük el a 3. ep-ot, a Mélyútat. Itt átvettem az ellenõrzõpont papírjait, a bólyát, stb. és egy darabig beszélgettem a pontellenõrrel, aki egyébként az innen közeli Móron lakik. Egyébként itt volt a táv kb. fele, tehát még ugyanennyi hátra volt, így idultam is tovább.

A Török sánc óta nagyon sokat vesztettünk a szintbõl, amit a Csóka-hegyre felfelé vissza kellett mászni. A piros L jelzésen haladt tovább az út. A völgyben értem utól ismerõsöméket. Az erõs kaptatón néha meg kellett állnunk fújni egyet-egyet, de hamar felértünk. Régen a piros L jelzés a Csóka-hegy tetején, bent az erdõben ment egészen az antenna állomásig, majd onnan ereszkedett le a Vár-völgybe. A friss jelek is jól jelzik, hogy néhány éve vezethették ki a hegy "peremére" az utat, mely kitûnõ kilátást nyújt az errejáró túristáknak. Vannak szakaszai melyek nehezen járhatóak, néha szükség van mind a két kézre, de a jól kijárt ösvényen még jelzések nélkül is végig lehetne menni annyira egyértelmû az út menete (ellentétben egy korábbi hozzászólással). A csóka-hegyi szakaszt közel egy óra alatt jártuk meg, majd a hegy "peremérõl" egy hirtelen kanyarral lejutottunk a Vár-völgybe, melyen leereszkedve a vár tövében található parkban volt a 4. ep. Az itineren 3 jel is oda volt téve (parkoló, esõbeálló, pihenõhely), így az ep. jelét csak melléjük lehetett odabiggyeszteni (gondolom), ezért nem értem az egyik hozzászóló idevonatkozó kritikáját. A 4. ep-on frissítõnek két féle pogácsát, bort, ásványvizet, üdítõt kaptunk. ill. volt nyomóskút is. Az 1 dl fehér bor jól esett és rögtön beleszerettem az ízébe, így nem volt kérdéses, hogy szereznem kell majd valahonnét. Türelmesen megvártam, amíg mindenki elhagyja a 4. ep-ot, elbúcsúztam az ismerõsöktõl akik siettek, és ekkor bezártuk, majd én is tovább indultam.

Az ep-tól szallagozás mutatta az utat, mely a szõlõskertek között ment. Ahogy távolodtam egyre szebben látszott a Csóka-hegy és a Csókakõi vár, ill. végig elkísért a panoráma látványa. Seprûként leszedtem a szalagokat, az útbaigazító táblákat. Útközben az egyik háznál gyümölcs volt kitéve azzal az üzenettel, hogy: vándor vigyél magaddal néhány darabot szomjoltónak (legalábbis valami hasonló volt), így elraktam 2 db-ot a táskámba. A szalagozás egészen a kék háromszögig mutatta az utat, mely jól festett jelzés volt. A túra utolsó erõs kaptatóján kellett felmászni, mely egy széles úton haladt, majd hirtelen kanyarral kivitt a domb szélére és ott kanyargott végig. Innen még utoljára lehetett gyönyörködni a tájban, mely magában foglalta a Bakonyt, a Móri-árkot, az Orondi-szõlõhegyet. A kanyargós út aztán gyorsan visszatért a széles útra, mely egészen a zöld és zöld + jelzésekig vitt. Ez egy cseles szakasz volt, mert ha megnézzük az itinert, akkor a két út találkozása elõtt nem sokkal van egy nyiladék. Ebben a nyiladékban már észre lehetett venni a kék háromszögrõl a zöld, zöld + jelzéseket és ott át lehetett vágni, valójában még jócskán tovább kellett volna menni, ahol aztán egy hajtûkanyart véve rá lehetett térni erre az útra. Kellemes erdei út vezetett a zöld és zöld + elágazásáig, ahol az 5. ep. volt. Szegény pontellenõrök szintén küzdöttek az agresszív szúnyogok ellen, mikor odértem akkor is fel-alá mászkáltak, így számukra is megváltás volt a pont bezárása. Leszedtük
a bólyát, téjékoztató táblát, szemetes zacskót, elraktuk a papírokat, majd együtt megindultunk a zöld + jelzésen lefelé Csákberénynek.

Az 5. ep. után tisztások és erdõfoltok váltogatták egymást, a szint enyhén csökkent. Pontosan annyira volt ellátva jelzésekkel ez a szakasz amennyire kellett. Miután nem volt leágazás, így egyértelmû volt merre kell menni, ahol kanyarodni kellett vagy kétértelmû volt az irány, a jelzés mindig tájékoztatott. A tisztások után beértünk az erdõbe, ahonnan a szint is erõsebben csökkent, így lendületesen érkeztünk meg az utolsó 6. ep-hoz, a Piroska emlékoszlophoz.

Az utolsó ep-ot is bezárva folytattuk utunkat immár aszfaltozott úton a falu felé, a templom tornya irányjelzõként mutatta, hol van a mûvelõdési ház, a cél.

A távolság valóban több lehetett, mint 20 km, de néhány kilóméter ide vagy oda már nem számít, ha 20 km-t megy az ember.

Kritikaként fogalmazható meg, hogy az itiner nem tartalmaz pontos távolság és szint adatokat. Bár ezt enyhíti, hogy az útvonal egy részén táblák tájékoztattak a távolságokról.
Az útvonalhoz tartozó leírás hiánya nem nagy hiba, hiszen több tt-n nincsen, de jó ha van.
Az itiner alapján és némi odafigyeléssel nem lehetett eltévedni, fõleg hogy szalagozás is volt egyes helyeken.

Véleményem szerint az ár/érték arány rendben volt, a hangulat jó volt. Az útvonal vezetése a kellemes erdei utak, a csodás panoráma és a kevés aszfalt miatt nagyon jó volt. A pontellenõrök is nagyon kedvesek voltak és minden elismerésem az övéké a szúnyogok miatt.

Jövõre is eljövök, (akár újra segítõként) és másnak is csak ajánlani tudom ezt a túrát, aki egy kellemes 10 vagy 20 km-t akar gyalogolni hétvégén a Vértes egyik legszebb felén.



 
 
bintamasTúra éve: 20092009.07.13 04:06:11
megnéz bintamas összes beszámolója
Non minus ultra, avagy csákberényi borzalmak

A cím (nemzetközi túranap) nagyszabású eseményt ígért, nem beszélve a túra beharangozójában külön feltüntetett falunapi rendezvényt. Külföldi indulók tömege buszokkal, mazsorettbemutató, ökörsütés, ahogyan az egy, az ország térképére egy napra felkerülõ kis faluban lenni szokott. Hát nézzük meg! - fogamzódott meg agyamban a gondolat. Bár ne tette volna ...

Már a kezdet sem ígért sok jót, ugyanis a Fejér megyei túraszövetség honlapján megadott szervezõi telefon napokon át elérhetetlen volt. Ezzel kútba esett a buszjáratok megtudakolásának terve - tapasztalataim szerint az interneten elérhetõ menetrendekre veszélyes alapozni -, maradt az autózás.

Megérkezve kellemetlen meglepetések özöne zúdult a nyakamba. Buszok és mazsorettbemutató helyett síri csend és ... 4-5 túratárs azért lézengett a környéken. Ez még belefér, na de ki látott már olyat, hogy elõre osztják ki a sikeres teljesítõknek járó jelvényt? Itt pedig, kérem, ez történt! A fekete leves azonban még hátravolt: közölték, hogy túraleírás, mint olyan, nincs, egyetlen kezdetleges térkép alapján kell menni. Ami persze nem lehetetlen, de kissé rizikós lesz.

Kisebb csoporthoz verõdve indultam el, de jellemzõ módon már a faluból sem találtunk ki. (Aki volt már valaha túrán, az tudja, hogy eltévedni legkönnyebben a faluban lehet, amikor az onnan induló ösvény megtalálása a feladat. A másik kritikus hely az ellenõrzõ pontok megtalálása, errõl még lesz szó.) A bennszülöttek, szerencsére, segítettek, így hamarosan rátaláltam a jelzett útra, és kényelmesen kocogtam enyhe emelkedõn felfelé. Az ellenõrzõ pont azonban csak nem akart közeledni, majd a következõ sem a 20 km-eseken megszokott ütemben jött, így féltávhoz érve elkezdtem sejteni, hogy nemcsak itiner nincs, de távolság- és szintadat sem, így ez a túra jóval hosszabb lesz, mint vártam.

Féltávtól visszafelé rémálommá vált a gyaloglás. Valaki a szuvorovi elvbõl kiindulva (ahol a szarvas elmegy, elmegy az ember is) egy vadcsapást nevezett ki ösvénynek, és szép becsületesen be is jelölt. Szükség is volt rá, hogy az összes fa oldala pirosoljék, mert tetszõleges irányban ugyanolyan eséllyel indultam volna el, mert ösvény, mint olyan, nem létezik arrafelé. Ha felfelé néztem, kövekben vagy iszalagban botoltam el, ha a lábam elé, az arcomba csapódtak az ágak. Ami rendben is volna, egy igen szerényen megjelölt kis túrácskán, na de a nagy nemzetközi túranapon? Még jó, hogy nem tévedt erre valami külföldi ...

Az már meg sem lepett, hogy a csókakõi ellenõrzõpont nem a térképen jelölt helyen volt. Más kérdés, lehetséges-e egyáltalán félcenti átmérõjû körökkel pontosan megjelölni egy helyet egy A/4-es kivitelû térképen. Ismét túratársakhoz csapódva próbálkoztam, így ismét együtt tévedtünk el leírás híján. Mint késõbb kiderült, a problémát az okozta, hogy a mérsékelten hozzáértõ szervezõk a kínálkozó széles ösvény helyett egy kanyargós vadcsapáson képzelték el az ellenõrzõpont megközelítését, amit egyikünk sem tartott - rajtuk kívül - logikusnak, ezért inkább a széles, de jelzetlen ösvényen vergõdtünk el a pontig. (Egy korrekten megtervezett túraútvonalnál alap, hogy az ellenõrzõ pontok közötti geodetikus úton menjen.) A célba érve jóízûen elfogyasztottuk a vendéglátók szíves kínálatát, a nagy semmit, mivel valamelyik közbensõ ponton lehetett enni-inni valamit ...

Saját becslésem szerint az eleve gyanúsan kerek 20 kilométerre (tényleg, egyetlen szervezõ sem mérte meg soha, hogy legalább sejtse, mennyi?) megadott hosszúságú túra mintegy 25-26 kilométeres volt, cserébe a 600 méterre megjelölt szintemelkedést jómagam is - az elõzõleg hozzászóló túratárshoz hasonlóan, aki abban az évben kissé más útvonalat teljesített - 440 méterre teszem. Lehet, hogy ez így is éppen 42 pont? :)

Teljesen jogos az a szervezõi észrevétel, hogy a kritikám nem volt konstruktív. Valóban nem az. Konstruktív kritikának ott van helye, ahol az ember reális esélyt lát az elõrelépésre. Jelen esetben nem ez a helyzet, ezt az eseményt sokkal inkább törölni kellene a túranaptárból - vagy nagyon kis betûkkel írni be oda -, mint nagy nemzetközi túranap néven külön reklámozni. A magam részérõl a továbbiakban nagy ívben kerülöm el Csákberényt, és ezt javaslom túratársaimnak is.
 
 
 Túra éve: 2007
kpeterTúra éve: 20072007.07.14 21:50:54
megnéz kpeter összes beszámolója
Vértes IVV 20

Sajna az a kevés infó ami a naptárban szerepel, az sem pontos. Emiatt kis fenntartásaim voltak, bár a túra saját honlapja kissé megnyugtatott.

Kis kiegészítés a saját mérések alapján: táv: 21,9 km szint: 440 m

A fogadtatás nagyon barátságos volt, itiner korrekt, eltévedni se sikerült :) Egy szép kört tettünk meg Csákberénytõl Mórig és vissza. A vissza úton a pincesoron borkóstoló volt, bár azt nem értettem, hogy más folyadékot nem osztogattak, a bort meg mércével adták jegyre 1 decinként...

Szervezõk (mindenféle túrákon) figyelem: ilyen melegben nem lehetne inkább hûvös görögdinnyét osztani zsíroskenyér helyett?

Sajnos valaki rosszul lett, viszont azt jó volt látni, hogy ez hogy megmozgatta az összes rendezõt, ez azért megnyugtató volt, a srácnak meg jobbulást!

A túra nagyon szép, néhány zûrösebb, de festett turista út is van benne, kifejezetten ajánlom a Csóka-hegy oldalában a kilátást Mórra és a vidékre illetve a felújítás alatt levõ móri várat.