Túrabeszámolók


A Város Peremén

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
GeldarTúra éve: 20142014.04.13 18:06:53
megnéz Geldar összes beszámolója

A város peremén 25


A dobokat megverték, a fanfárok felharsantak, ötvenedik teljesítménytúrám napja virradt fel. Ebbõl az alkalomból igyekeztem összeszedni egy népes csoportot, ami végül sikerült is. Elsõ túrázóink között köszönthettük Esztert, Kata egykori szobatársát, Marcit, jó cimborámat valamint Orsit és Mikit, akik frissen tértek vissza a Mediterráneum legmagasabb vulkánjáról - kíváncsi voltam, mit mondanak egy Budai-hegységbeli túrára azok után. Rajtuk kívül Kata és Zsófi erõsítették a csapatot - heten voltunk tehát velem együtt.

A rajtba elég lelkesen érkeztünk, ami Hûvösvölgyben volt. A nap elsõ meglepetését Livi szolgáltatta, aki egy jógakurzusra igyekezett és hogy visszafogottan fogalmazzak, az évek során elég komoly (értsd: csinos) hölgy lett belõle. Megbeszéltük, hogy nem utoljára futottunk össze véletlenül, aztán tényleg a nevezés következett. Elõzetesen kifejezetten boldog voltam, hisz a város peremén azokon a részeken kezdi a menetelést (ellenkezõ irányban), ahol elsõ teljesítménytúrám, a Budai 50 vonul a mai napig - ami a kedvenceim között van most is. Egyben azt is tudtam, a hegyek oldalában nem lesz kifejezetten könnyû a gyaloglás, a többiek elõl azonban ezt igyekeztem titkolni.

A nevezés után Solymár határáig utaztunk jó néhány társunkkal, majd õket követve betörtünk a Paprikás-patak hídján át a völgybe és lám: az elsõ emlékfoszlány föllebeg 2003-ból: apámékra várunk egy órát egy zöldre festett kerítés mellett (ez ugyan odébb van, de a környék ismerõs volt). A patak mentén a Rózsika-forráshoz mentünk, ahol diót osztogattak. Eszter dióját pillangóval próbáltam meg kifeszegetni, aztán kõ oldotta meg a kérdést. Egy indiainak kinézõ csóka és szõke barátnõje haladtak el mellettünk kevéssel ezután, velük még késõbb találkozunk.

Mivel oly rég jártam erre, idõnként nehezen ment a tájékozódás - fõleg, hogy a jelzések nem voltak kifejezetten sûrûn fölfestve. Sikerült is eljönni a sárgáról, s egész a zöld jelzésig mentünk a rossz irányba. Itt a csoportunkat hátrahagyva visszafele indultunk Marcival, hogy a sárgát és elveszettnek hitt pecsétes papírom megleljük. A többiek lefele mentek ezalatt.

Nemsokára utolértük a szõke lányt és az indiai csávót, akik hozzánk hasonlóan elvétették a jelzést, s egy ideig elõttük haladtunk - aztán egyszer csak balra fordultak, mert meglett a sárga (és a pecsétes papír, a zsebemben)! Minekünk meg egy üveg narancslevet adtak oda, ami nem fért bele a táskájukba - ilyet azért ritkán tapasztalni, de hálával fogadtuk. A sárgán meneteltünk a hegyoldalban, bükkök mindenfele. A Nagy-Kevély kevélyen (hogy máshogy...) nézett ránk északi irányból - már amikor megszûntek a lombok és kiértünk a hegyszélre. A csoportunk másik része ezalatt abban a hitben tört a zöldön elõre, hogy nemsoká megérkeznek a keresztezõdéshez, ahol ott leszünk mink is (ugyan azt mondtam nekik, inkább gyalogoljanak vissza, mert a zöld vesz egy derékszögû kanyart és majd szembõl rohanja meg azt a hegyet, ahol mi oldalaztunk lassan fölfele, végül jól tették hogy nem hallgattak rám - az a szakasz állítólag kevésbé veszedelmes, mint ahogy a térképen látszik). A Budai 50-rõl ismert csupasz hegyoldali részek nagyon tetszettek Marcinak, én meg vigyorogva gondoltam vissza azon a részen, ahol Botond botom ama túrán megszökött tõlem és legurult a bánatba. Ma odahaza volt, legközelebbi bevetése a Gerecse 50-en lesz.

Hamarosan jött a telefon, vaj' merre lehetünk - tíz perc körülre mondtam, hogy érkezünk, de már hallották a hangunk, egyszóval ismét hoztam a formám idõbecslés terén... Nagy boldogság, s jó kedv, indulunk a Virágos-nyereg felé. Pecsétünk is megjön hamarosan, azután pedig szemtanúi leszünk a "Hogyan ne szálljunk föl siklóernyõvel?" címû monodráma forgatásának. Szerencsére az ipsének nem lett komoly baja. Hûvösvölgy felé gyalogolva (és trappolva) Katát és Zsófit kapacitáltam a Budai 50 megtételére, egyelõre egy-egy halvány talánon nem jutottunk túl - de ez is több, mint a semmi! Orsiék közben elõrehaladtak, és a nyomukban érkeztünk meg Hûvösvölgybe. Itt lefelejtették a pecsétem, valamint egy útbaigazítást kérõ hölgyet elirányítottam a rossz irányba - mindez azonban nem szegte kedvem, csak bosszankodtam egy sort.

A Szépjuhásznéhoz vezetõ úton mindenkit figyelmeztettem, hogy nem lesz kifejezetten sétagalopp a hárs-hegyi út, és tényleg jól emlékeztem... A felfele vezetõ út fényét kollégisták emelték, akik Pendulumot bõgettek egy közepes állapotú gettó blaszterbõl, zengett az erdõ a d'n'b-tõl. Nem vagyok én a buli ellensége, de nagyon nem a tavaszi erdõhöz való a dekkelés. A Kaán Károly-kilátó alatt az elõörsök álltak beállva és éppen az ég felé kiáltották (inkább üvöltötték) egyetemes fájdalmukat. Az égen kívül valószínûleg még fél Pest és egész Buda is hallgatta, nem biztos, hogy kíváncsian. A kilátóban Kata és Zsófi fogadtak mosolyogva, nagyon tetszett nekik a tavaszi lomb meg minden. A tomboló káoszból lefele indultunk, s a Szépjuhászné elõtt Marci elhatározta, hogy kiszáll - na nem mert nem bírta, hanem munka volt esedékes. Ennek örömére megbeszéltük, hogy jön legközelebb is (erre pedig megittunk egy sört), aztán a pecsétek begyûjtése után, s továbbra is a sárgán haladva elõretörtünk. Nem volt mese, a sárga keresése és a lányok Virágos-nyergen végrehajtott mosdókeresõ hadmozdulata elvitt némi idõt, amit be akartam hozni - magasabb fokozatra kapcsoltunk. Az erdõben számos madár énekelt, rájuk figyelve ismét eltévedtem, s a Sorrentón és számos másik túrán megszokott kanyart ismét átvágtam - ez azonban a pirosra visz. A sárgára perceken belül vissza is találtunk, s a Normafa 20 tájain haladtunk (remélem, jól  rémlik). Miki régi mesékrõl mesélt, a lányok pedig a Disneyrõl, én pedig arról, miért van az útvonal mellett életveszélyt jelzõ tábla (alatta meg egy frankó tûzrakó-sátorozó-hely!).

Eszterrel angliai kalandjainkat beszéltük meg eztán, majd megjegyeztem magamban, hogy a Sorrento sziklái változatlanul gyönyörûek. Kata pedig változatlanul remekül mászik fára (Zsófi pedig nagyszerû képeket készít, többek közt a fel s alá járõrözõ helikopterekrõl is). Budaörs határában jött az eleddig ismeretlen szakasz, be a sárgán a Csíki-csárdához. Azt hiszem, ekkor érezte úgy mindenki, hogy megérte eljönni - az ismert hegyekre táruló kilátás eszméletlen volt (valamint az egyik tisztább részrõl pont szemben látszott a Törökugrató vonatról nem látható oldala - azt késõbb meg kell másznom egyszer)! A célban ruhára varrható, jó értelemben régimódi dísz és csoki várta a brigádot, akik a 88-as busz fele rohanva már a következõ túrára gondoltak. Én meg szépen begyalogoltam a törökbálinti vasútállomáshoz, és azt mondtam magamban: az ötvenedik teljesítménytúrámra a lehetõ legjobb túrát választottuk.

 
 
 Túra éve: 2013
MirPTúra éve: 20132013.04.16 16:24:25
megnéz MirP összes beszámolója

József Attila teljesítménytúra - A Város Peremén túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
nemethlaci63Túra éve: 20132013.04.14 17:16:20
megnéz nemethlaci63 összes beszámolója

2013. április 13.


Kicsit késve ébredtem, ezért kutyasétáltatás után rohantam Hûvösvölgybe, hogy nevezhessek.


A nevezés gyors volt, az ár is megfelelõ. A kapott itiner gyönyörû, bár azt megjegyezném, hogy többen félreértelmezték a túra alatt. Sajnos fekete-fehér, én szívesebben nyomtatom ki magamnak itthon színesben, ezt lehetõvé kellene tenni, ha javasolhatom.


Ami nem tetszett: többször jeleztem már szervezõk felé, hogy a túra elõtt pár nappal vegyék fel a kapcsolatot az illetékes közúti jármûszolgáltatóval. Pl. BKV, Volán.


Ha jelezzük feléjük,hogy az adott járaton, adott napon jelentõsen megnövekedett forgalom várható, akkor rajtuk múlik, hogy alkalmazkodnak-e.


Az  zsúfoltság, ami a 64-es buszon volt, érthetõen váltott ki ingerültséget a helyi lakosok között, pedig egy kis odafigyeléssel megadhattuk volna az esélyt a BKK-nak, hogy felkészülhessen.


A kiindulóponthoz az út gyönyörû, az egész túráról elmondható, hogy ebben a tavaszias idõben kifejezetten szép a látvány végig.


Az elsõ meglepetés Virágos-nyeregben ért, a megszokott büfé zárva volt, helyette Füli nyitott lakókocsi büfét. Ittam egy kólát és a megtervezett szendvicset kényszerbõl kihagytam. Itt a sárga jelzés egyáltalán nem volt megtalálható, elsõ rossz pont a szervezõknek, hogy nem szalagoztak.


A második meglepetés az Újlaki-hegy aljánál ért, ahol jelezte a pontõr, hogy ne menjünk fel, mert az Erdészet jelezte, hogy veszélyes az út és nem javasolja.


Ilyennel még nem találkoztam ugyan, de szót fogadtam és mentem a mutatott úton.


Hûvösvölgyig ismerõs terep, tovább a Kaán kilátóhoz, és a Hárs-hegyen ért a következõ meglepetés. Kellemetlen meglepetés, de ez véletlenül sem a rendezõk számlájára írandó...:)


Nem tudom milyen rendezvény volt, de legalább tizenegy, fiatalokból álló csoporttal találkoztam, amíg elértem Szépjuhászné állomásra.


A tizenegybõl kettõ volt, amelyik kúltúráltan viselkedve normálisan ment, a többi ordított, mint a fába szorult féreg, többen ittas állapotban már ebben az idõpontban is. Marmonkannákban hordták fel a hegyre a bort, rekeszekben a sört, nem volt ritka a kézben tartott unicomos, vagy egyéb röviditalos üveg.


A kirakott tûzrakó tilalmat hirdetõ táblák ellenére a csikkeket messsze hajították, kettõt én tapostam el.


Ez a magyar ifjúság krémje? Iszonyat...............................


Ettem egyet a büfében Szépjuhásznénál, tovább a sárgán itiner szerint. Csacsi-rétnél elõ kellett vennem a térképet, mert nem volt jelzés, csak jóval késõbb. Láttam a tavalyi túrabeszámolóknál is jelezték, hogy helyenként a jelzéseket szándékosan megrongálták, szerintem a szervezõk nem járták be az útvonalat, úgy gondolták, kijelölt útvonal, csak nem lehet eltévedni.


Jelzem: lehet.


A másik problémám a távolság. Az egyik túratárs a kis ketyeréjével mérte a távot, szerinte 28 km volt.


Régóta gondolkozom azon, hogy  miért nem születik egységes távolsági és magassági nyilvántartás a túrákról. Ha megnézem a zöld20 túrát, meg a tojás 20 túrát, ugyanaz az útvonal, mégis eltér a hossz meg a magasság...


Ha beadom mondjuk a bronzfokozatú természetjáróra az adatokat, akkor meg az MTSZ-ben valaki egyesével ellenõrzi és kiderül, mennyit fogad el belõle....:) Születik egy harmadik eredmény...:)


Javaslom, minden teljesítménytúrát hitelesítsen be az MTSZ, és az ott elfogadott adatok legyenek a mérvadók.


A célba kevésbé fitten érkeztem, sajnos, féltávtól jelentkezett a vádlimban a görcs, persze, magnézium a nagy rohanás miatt otthon, az asztalon...:)


Jutalomfalatok, nagyon kedves fogadtatás, oklevél, kitûzõ, bélyegzés a Budapest Kupába. Egy szendvics le, rá az üdítõ, aztán a busz.


Összességében ár-érték arányban a nehézségek ellenére is elégedett voltam, köszönet érte a szervezõknek, akik szerintem létszámgondokkal küszködnek...:)


Sok kitartást kívánok nekik!!!!


nemethlaci

 
 
 Túra éve: 2012
MirPTúra éve: 20122012.04.15 11:36:19
megnéz MirP összes beszámolója

József Attila teljesítménytúra - A Város Peremén


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/04/jozsef-attila-teljesitmenytura-varos.html

 
 
olsenTúra éve: 20122012.04.15 10:05:58
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,volt egy József Attila a város peremén..


reggel a Moszkva Kálmán téren két nagytúráson esek keresztül,akik nem mátráztak,mert beszólt fenyegetõleg a meteorológus,és nõ sem volt velük,megosztjuk az enyémet,a kicsi lányt,és így négyesben startolunk..Hûvösvölgy,fradi zászló,és 64-es busz,Shell kút,sárga jelzés és Alsó-Jegenye Rozálja,az idõ kiváló,a pontõr barátságos,a dió töretlen,a túrakedv is,toljuk a távot,lehet még úgy huszonsok belõle,társaság kevés,elaudt hosszútúrások szembõl,vegyes páros,Torinó megáll beszélgetni,Zsolti is csapódik,nekünk, amatõröknek kell ennyi elõny.. a párhuzamos túra erõsebbnek tûnik,ott lenne a létszám..?..még két hölgyet összeszedek,régebb ideje fiatalok,de kemények,és a Virágos nyereg elkövetkezik hirtelen,a büfés szabadnapos,mint néhány éve mindig,Újlaki hegy,az idevezetõ út már fölfelébõl van kirakva,régebb ideje fiatal túratársnõink izzadnak és próbálkoznak,hiába,a két hosszútúrás után keményen kell kapaszkodni..a kicsi lány jól teljesít,pecsét és lefelé,nagyon lefelé,esõ és sár esélytelen,a flanellinges Peti végzett a másik túrán, mellettünk fut fölfelé,ezek szerint nem kapott jegyet a mátrai gyorsra,Hûvösvölgy újra,meleg a fogadtatás és a lángos,irány a Hárshegy,abból a nagyobbik,még mindig sárga a jel,mert ez a divatos ezen a túrán..a másikok futnak le és be,nekik a gyermekvasutas jelvény dukál,mi félúton vagyunk cirka..Bátori barlang,Kaán Károly..ezeket nem lenne idõszerû átkeresztelni..?csak szóltam,ha nem,hát nem..és ’..elkezdett az esõ cseperészni,de mintha mindegy lenne,el is állt..”,Szépjuhászné,kettõs pont, kettõs pontõrzés,aranyosak,de nem marasztalnak,megyünk még mindig négyesben,két profi és két amatõr..Virág völgy és Csacsi rét,fehér-kék-sárga virágok,keltikék és ibolyák,boglárkafélék,akár tavaszodhatik is minden..levelesek a fák,egyre könnyebb megtalálni a nõi mosdót..más túra is zajlik, oskolások izzadnak az esõháznál kérdezõsködõ ember vallatási módszere miatt..Sorrentónál utánpótlást nevel anyuka,kirándulás jelleget álcázva,na megyünk tovább,még tart a sárga jel,erre már magaslik az orom,Csíki hegyek,szekrényesbõl,lóból és huszonnégy ökörbõl,újabb hosszútúrás,Elemér kerül el,biztosan tíz után indult, ki van a Mátrában..?a kérdés tovább élesedik,mer’ a borostás tanár is megjelenik oldalbordájával és barátjával..de máris cél van,ennyi volt..itt is a korosztályom a pontõr,hol vannak az ifjak..?oklevél,lógó és irány a busz,kiváló idõben kiváló társaságban szintidõbeni teljesítés..és várjuk a sárga hetvenet,a részbeni bejárás megtörtént..köszönet a francstadtiaknak az idõjárásér’és a tavaszér’,és egyáltalán..jövõre ugyanitt..

 
 
 Túra éve: 2011
engelsfeldTúra éve: 20112011.04.09 18:07:27
megnéz engelsfeld összes beszámolója

A Város Peremén


Szerencsére a mai napon a szelek csak a túrázók felett perlekedtek a budai hegyekben, a táv leküzdését érdemben nem akadályozták. A rendezõk, dicséretükre legyen mondva, a szenior részleget - kíváncsi lennék a junior ferencvárosiakra is - vetették harcba és nem csalódtam bennük, ennyi aranyos, jóindulatú és barátságos, a dolgukat tevõ és értõ, fiatalos lendületû pontõrrel egy rendezvényen eddig még nem találkoztam.


A túra zökkenõmentes teljesítését több helyütt akadályozta, hogy - nem tudni miért - a különösen frekventált helyeken a sárga sáv jelzést vagy lemeszelve vagy durván lefaragva/legyalulva találtam. 


A nagyon szép, hajtogatott útvonaltérkép, hátlapján a szöveges itinerrel és a József Attila-versekkel és hozzá az igazán kellemes túra valódi praktikus emlékeztetõ elõkészület volt a költészet napi ünnepre, a költõ születésnapjára. 


A ferencvárosi rendezõknek dicséret, a jóravaló és segítõkész túratársaknak pedig köszönet. 




 

 
 
 Túra éve: 2010
SipiTúra éve: 20102010.04.13 14:51:48
megnéz Sipi összes beszámolója

- A Város Peremén  -     ( Solymár - Budaörs)     2010.04.10.


táv: 26 km ( itiner szerint )         szint : 1300 méter   .


menetidõ:  4,45 óra


Úgy döntöttünk Ritával ,hogy nem hiszünk a meterológusoknak ,és megnézzük ezt a kevésbé ismert teljesítménytúrát ! Nem csalódtunk ,szép részeken ment a vonalvezetés : pl. Sorrentó - Ló-hegy - Csíki-hegyek ......,ahol eddig nem jártunk !


Nagyon szimpatikus ,idõsebb ferencvárosi természetbarátok rendezték a túrát ( 400 ft.-os nevezés ,színes térképvázlat ),aránylag egyszerû jelölés ,a sárgán végig ! Egy helyen volt kérdéses ,ott nem volt semmi jel (már Budaörs határában ,egy keresztezõdésnél ) ,de "szerencsére" a rossz irányból már jöttek vissza sporttársak ,így mi nem kevertünk el...:))  Két helyen "összevonták" az ellenõrzõpontokat ,elõtte illetve utána megtudtuk ,nem volt vészes !


Szépjuhászné környékén  rengeteg ismerõssel találkoztunk ,pl.Újj Zolival (Õ is most rendezett túrát a közelben ,a "Gyermekvasút mentén", meg futóversenyt is ,csak szembõl....) A  Csacsi réten tartottunk egy rövid pihenõt ,szendvics és némi folyadék utánpótlással kiegészítve.


A végén a Turista pihenõ fogadóban sör és finom rántott hús ( a 80-as évek árszínvonalán ) ,nagyon szép kitûzõ,oklevél.Szuper volt az egész rendezvény ,nem bántuk meg hogy elmentünk! A Budapest kupás füzetet persze otthon hagytam ,de megbeszéltem a rendezõkkel a  késõbbi pótlást a szövetségben.


A táv és a szint  kiírás szerint 25-26 km és 1300 méter ( különben érdekes egyedi indítás volt busszal )  ,nos egyik sem stimmelt: a táv olyan 30 km  körül volt (kiegyezünk 28-ban) , a szint meg olyan 900 méter "csak".......:)) Nem jártunk még soha Budaörs ezen részén ,szép környék ,a BKV-s visszautazást  leszámítva tetszett !


Útvonal: Solymár - Alsó-Jegenye-völgy - Rózsika forrás (10 óra 11 perc: rajt- idõ felírás) - Virágos-nyereg - Újlaki-hegy - Nyéki-hegy - Hûvösvölgy - Nagy-Hárs-hegy - Szépjuhászné - Csillebérc - Szekrényes - Sorrentó - Ló-hegy - Csíki-hegyek - Budaörs  (Csíki csárda - Turista Fogadó)


Sipi


 


 


  

 
 
ZETúra éve: 20102010.04.11 23:19:13
megnéz ZE összes beszámolója

A Gyermekvasút 10, mint bemelegítés jó volt, még a kisboltba is volt idõnk elmenni a nevezés elõtt. A nevezésnél a picit kaotikusan alakultak a dolgok, de a végén mindenki megkapta, amit kellett, a szokásos masszív fóliatasakban az A3-as, színes itinert/térképet, illetve a rendezõk a nevezési díjat, ami idén is 400Ft-ra rúgott :)

Felszállunk a buszra, kellemesen megtelik - ebbõl az állapotából a majdnem teljesen üres-be megy át, miután a túrázós csapat leszáll róla  a benzinkútnál :) Adrival és Petamival megyünk itt is, illetve van velünk egy lengyel srác is. 10:34-et kapunk indulási idõnek a Rózsika-forrásnál, nem rohanunk, nem origamizik Batu Kán... Szokásos útvonal, Dorothy nyomában járunk, bár nem Óz földjére, csak Budaörsre fogunk eljutni, ha minden igaz :-)  Az Újlaki-hegyen valaki két "E"-betût kér (nem akarom elképzelni, hogy azért, mert a Nagy-Hárs-hegyet ki akarja hagyni...), megkapja. Csak tippelem, hogy az idõs úr tudta... tudta, hogy ezzel nem megy semmire a túratárs :)

A Hûvösvölgyben igénybe vesszük a kicsit korábban teljesített Gyermekvasút 10 túrához járó szolgáltatást, finom zsíroskenyér, hagyma, szörp a menü, majd némi lazítás után indulunk tovább.

A Nagy-hárs-hegyen dupla pont: azaz az "M" betût is itt lehet megkapni - azaz aki ki akarta hagyni ezt a pontot, az kulloghatott vissza...

A ma már látott S-/Z+ elágazásnál pontõrnek nyoma sincs, csinálok egy fotót az irányjelzõ oszlopról, aztán továbbmegyünk, és feltételezzük, hogy itt is pontösszevonásról lesz szó.

Nyert: a S-/S+ elágazásnál is két bélyegzõlenyomat jár... Viszont a Huszonnégyökrös-hegy még mindig üres - mi természetesen arra megyünk, kényelmes tempóban gyalogolva, a táj gyönyörû, az idõ kellemes - a lefelé vezetõ aszfalt már kevésbé...

A célban viszont annál kellemesebb meglepetés ér: A korábban sikertelenül megcélzott fém függõ a díjazás. A lengyel srác elköszön, mi még betérünk a cukrászdába, a duplázás jól megérdemelt jutalmáért.


 


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.04.17 09:42:31
megnéz bükkjáró összes beszámolója
A Város Peremén
2009.04.04.
Táv: 26 km
Menetidõ: kb 4,5 óra
Az idõ végig teljesen derült volt, kb. 26 C maximum hõmérséklettel.

Tavaly is kinéztem ezt a túrát, de végül elõször idén jutottam el rá. A túra elõtt még gondolkodtam, hogy kimenjek-e reggel az érem miatt, de telefonos érdeklõdésemre elmondták, hogy kb 30 futó is jelentkezett már, úgyhogy nem siettem ki a rajtba. Tudva, hogy minimál szolgáltatású a túra igyekeztem optimálisan választani a súly és a cipelendõ dolgok között. Végül 1 liter sós, citromlés víz és 2 szendvics mellett döntöttem + a szokásos eü és sérülés kezelõ felszerelések. A víz mint késõbb kiderült kissé kevés volt.

10 óra elõtt értem a Hûvösvölgybe, ahol a nevezés gyorsan megtörtént (annak ellenére, hogy el fogyott a nevlap), majd fel szálltam az éppen bent álló buszra, ami kivitt az Alsó-Jegenye völgyve. Nem lehetett eltéveszteni, hogy melyik busszal kell menni - ez volt a legtömöttebb. A benzinkúttól egy laza bemelegítõ 1 km után a Rózsi forrásnál megkaptam a valódi rajt idõt/bélyegzést. Innen nem sokkal késõbb egy jó kis emelkedõ után nagyjából szintben mentem a Virágos nyeregig. Örültem amikor elértem. A S ezen szakasza a sok ferde ösvényû rész miatt sohasem volt a kedvencem. A Virágos nyeregtõl gyorsan az Újlaki hegynél voltam. Már itt lehetett érezni, hogy meleg lesz, és lehet, hogy nem lesz elég a vizem. Izzadtam rendesen.

Pecsételés után az Úlaki hegy - Hûvösvölgy szakaszt szinte végig futottam. 12 körül ott is voltam. A pecsét és a rendes igazoló lap megkapása után indultam tovább. A Hárs hegyi bélyegzés következett. A Szépjuhásznénál lévõ pontnak én sem tartottam sok értelmét, de pecsételtem.

A S jelzés kövewtkezõ szakasza kicsit mumus nekem egészen Virágvölgyig. úgyanis itt tört el tavaly õsszel a jobb bokám. Egy km-el az ominózus helyszín elõtt megint sikerül ugyanazt a bokámat megbicsaklatni. :((( Innentõl igencsak visszább kellett vennem a tempót. Elõszõr azon is gondolkodtam, hogy kiszálok, de 30 perc múlva türhetõre csökkent a fájdalom, és hát Bp Kupás túra volt. Mentem tovább összeszorított foggal. Nyilván ez az eset is befolyásolta további érzéseimet a túrával kapcsolatban, de a túra további részében egyre inkább foglalkozatott - mikor érek már oda!

Makkosmária közelében pecsét. Ezen a szakaszon kocogást terveztem, de errõl szó sem lehetett.

KFKI-nál lévõ elágazás - pecsét. Ekkora a vizem már eléggé kevés volt. Én meg egyre jobban keztem érezni a vízhiányt. A kiírás szerint az út két harmadánál voltunk itt és már csak 6 km van hátra. Ez nekem valahogy nem akart stimmelni. A 26/3=8,7 km, ráadásul idõben is többnek tûnt (a hátráltató bokám mellett is) a papír szerinti 17 km. Ráadásul az elágazásban 6,5 km szerepelt a Csiki csárdáig. A tény hogy ezt az utolsó szakaszt megszenvedtem. A vizem el fogyott 3 kilivel a cél elõtt, a nap ezerrel sütött, és jött néhány ferde ösvényû szakasz, ami a fájó bokámmal kínszenvedés volt. Úgyanakkor élveztem az ismeretlen útat - még sosem jártam a S ezen szakaszán. Tudom - néha ellentmondásos vagyok. :)

Hatalmas örrömmel érkeztem a célba. Szemeim elõtt egy szék, egy hatalmas adag víz lebegett. Mindkettõt sikerült abszolválnom a Túrista büfében. Az emléklap mellé kapott 3 db mûanyag "izé" engem sem nyûgözött le. Az is igaz, hogy a 300 Ft-ért nem is vártam túl sokat. Az itinerrel kapcsolatban nekem nem volt gondom, fõleg hogy az útvonal 80 %-át ismertem. A sárga általában jól követhetõ végig. Az utolsó szakaszon a Csiki hegyeknél tapasztaltam csak 2 helyen, hogy nincs megfelelõen kijelezve. Ez a kettõ viszont kritikus volt. Szerencsére többed magammal megtaláltuk a helyes irányt. Talán nem ártott volna 1-2 szalag az ilyen helyekre. Ilyenkor értem meg azokat akik újonan kezdik a túrázást - nekik lehet, hogy az általam nagyon ismert szakaszokon is vannak problémás elágazások. De végül is ha legközelebb erre járok, már nekem sem kell keresgélnem. :)

A túra után külön "élmény" volt a haza jutás melyet - mivel Óbudai vagyok - az ismerd meg Bp és Budaõrs tömegközlekedését keretében majdnem 2 óra alatt abszolváltam. Otthon hatlamas mennyiségû behûtott folyadék és a jól megéredemelt "túra" süti várt.
 
 
RrBmIrGaMiDTúra éve: 20092009.04.05 22:22:44
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója
A Város Peremén


Kiírás szerint:
Táv (terepen): 26 km Szint (térképen): 1200 m


Kép:
Kötõk padja
Újlaki-hegy (É)
Újlaki-hegy (D)
Sorrentó-sziklák

3D kép (red-cyan szemüveg kell hozzá)


Összességében egy kellemes túra volt.

A 300 Ft-os nevezési díj nem egy magas összeg: ebbõl következõen óriási ellátmányra nem is számítottunk. Ezt persze nem negatív felhanggal mondom.

Az alacsony költségvetés az emberek számában is megmutatkozott. Kis számú "emberanyaggal" megoldották a pontõrködést: ügyesen megoldott logisztikának köszönhetõen néhányukkal több helyen találkozhattunk.

Az itiener, egy ezer éves õskövület. Nem tudom, hogy hányadik másolatnak a másolatát kaptuk meg, de borzalmas volt. A térkép nagyjából használhatatlan, az adatokra pedig ráférne némi frissítés. De az itiner hajtogatására gondosan ügyelt az úr, aki a rajtnál indította az embereket: meg is dorgálta azokat, akik más módon próbálták összehajtani, mint ahogyan az meg vagyon írva. Mókás jelenet volt ám. :-)

A rajtidõ legvégén érkeztünk, de nem mi voltunk az egyetlenek. Még épp, hogy tudtunk nevezni.

Meg kell, hogy említsem, hogy ezen a túra (hacsak nem az ember már jól ismeri az útvonalat), akkor térkép nélkül nem érdemes elindulni. A kritikus helyeken semmilyen jelzés nem segítette az útkeresést. Nálunk mindig van térkép: itt többször elõ is került. Több embernek is segítettünk, mert sokszor nagy volt a tanácstalanság: pl. néhány esetben érdekes irányokból érkeztek a túrázók. A "tévúton járok" persze a szervezõk rokonairól beszéltek, nem épp kedélyes formában.
Ezt mindig mondom: térkép nélkül sehová!!!

A Felsõszállás utcai elágazásról már többen is írtak: igen, én is írok. Könyörgöm, csak egy szalag, vagy egy irányjelzõ kellett volna.
Elsõ körben balra indultunk el, de a házak elõtt kint álló - meglehetõsen agresszív - kutyák arra késztettek, hogy gondoljuk át még egyszer a dolgot. Így hát ismét elõkerült a térkép, amibõl szerencsére az derült ki, hogy nem kell kutyákkal harcolnunk a továbbhaladásért.

Az idõ viszonylag meleg volt (sõt), rendesen elfáradtunk a túra végére.
Az útvonal igen változatos volt: nekem nagyon tetszett. Sok szép dologgal találkozhattunk, ami miatt érdemes volt eljönni a túrára.

A szervezés ugyan nem volt csúcs, de legalább volt. A remélt József Attilás kitûzõ helyett kaptunk 3 remek mûanyag valamit. Azért kidobni természetesen nem fogjuk, de a kitûzõnek jobban örültünk volna. Levélben érdeklõdtem is, hogy nem lehet-é hozzájutni valahogy legalább egy ilyen kitûzõhöz, de sajnos nem lehet. Azt ígérték, hogy majd jövõre lesz, ha ismét megyünk. (Remek stratégia a túrázók megtartásához. :-D)


Szintmetszet*:

GPSies - A Város Peremén
tovább


* A képre kattintva részletes térkép és adatok
 
 
hkataTúra éve: 20092009.04.05 21:12:28
megnéz hkata összes beszámolója
Túra a Város peremén - Szerintünk a budai (25-ös) túrák közül ez a legkeményebb. Aki rendesen végigjárja a sárgán, igazán elfárad, s ebben nincs semmi szégyellnivaló. Embert és kitartást követelõ túra. Bár a táv inkább 30 km, a szint pedig bõ 1300 - de ettõl csodálatos az egész.
Sikeres nevezés után a Rózsika-forrásnál sikerült az elsõ bélyegzõ begyûjtése. Csak azért mondjuk, mert volt, aki azt állította, hogy a pontõr nem volt a helyén még 8.15-kor. 8.10-kor már javában dolgozott (aki nem járt arra, annak nem adhatott bélyegzõt).
Erõs menet következett a Virágos-nyeregig. A természet már kezdi uralni a tájat, szépen zöldül minden és a virágok is csodálatosak. Lankásabb rész után újabb hegymenet. Gyönyörû odvas keltike mezõk, elbájoló illatot árasztanak. Az Újlaki-hegyen mosolygós õsz szakállú úriember adta a következõ pecsétet. Elbeszélgettünk, milyen jó volna egy pofa sör. Csúcsfotó, majd továbbindulunk Hûvösvölgy felé. A kút a büfé elõtt életmentõ volt. Április elejéhez képest fullasztó meleg volt. A pontõrök jószívvel szemlélték a frissülést. A békés turisták érdeklõdve nézték, honnan jöhettünk. Pecsét, csoki, egy kis dió, majd újabb hegymenet a Hárs-hegyi kilátóhoz. Párc perc szusszanás, csúcsital, bélyegzés és ízületet nem kímélõ lemenet Szépjuhásznéhoz. Újbóli vasutazás le-fel, a Csacsi-rét nem adja könnyen magát. Öröm volt látni a szalonnát sütögetõ embereket, bár õk furcsán nézték a zsákos harcosokat. Következett egy kis pihentetõ rész Makkosmáriáig, a templom látványa mindig csodálatos. Irány tovább, a Sorrentó kápráztató látványa a naptengerrel. Majd a végén a bónusz: a Csíki-hegy hullámvasút-járata. Lilás kökörcsinek és sárga kõtörõk. Egy-egy hérics.
A Csíki csárdához vezetõ aszfalt iszonyú meleg volt, de a szép táj, kedvesem csókja és a hideg sör kárpótolt az egész napi fáradságért. Van már két szép emlékérmünk. Most (mivel nem voltunk benne az elsõ 25-ben) bõven elég lett volna az emléklap, esetleg örültünk volna a legkisebb méretû apró kis kitûzõnek József Attila arcképével.
A csárdában elfogyasztott rántott hús és a kiszolgálás kitûnõ volt.

Köszönet a szervezõknek, jó túra volt. Szép, fárasztó, de nagyszerû túra. Gratuláció minden túratársnak, aki végigjött rajta!

Üdv: Kata és Dezsõ
 
 
freestateTúra éve: 20092009.04.05 11:16:33
megnéz freestate összes beszámolója
Üdv!

Elõször vettem részt a túrán, ráadásul mivel többiek lemondták, egyedül. Ehhez képest nagyon örültem, hogy végül eltévedés nélkül sikerült teljesítenem a túrát.

Sajnos az a busznyi induló, akikkel utaztam, nem jó helyen szállt le a 64-esrõl (gondolom mindenki a Téglagyár megállót várta). Azért azt meg lehetne szerintem oldani kis egyeztetéssel, hogy a sofõr is bemondaná, hogy túrázók leszállás. Így egy pár száz méterrel megnöveltük a túra hosszát:)

Én is furcsálltam a kilátó után hamar felbukkanó ellenörzõpontot, ezek elosztása kicsit aránytalan volt. Valóban jó ötlet lenne a Felsõszállás utcánál elhelyezni egyet, az eltekergések megelõzése érdekében. Én is majdnem mentem mások után balra, de aztán pár akkor érkezõ emberrel a "jobb" irány mellett döntöttünk, helyesen. Igaz, a térképet nézve már egyértelmû volt, de az itinerben sem ártana kiemelve említeni.

Összességében jól éreztem magam, jó volt a gyaloglás közben ismeretlen túratársakkal is szót váltani, és a végén a kocsmában legurítani 1-2 söritalt.
 
 
ZETúra éve: 20092009.04.04 15:55:46
megnéz ZE összes beszámolója
Ismét én :) "A Város Peremén" túraverseny és teljesítménytúráról néhány gondolat...

Kiírás szerint az elsõ 25 beérkezõ díjazása függõ érem (v.ö.: a teljesítménytúra nem verseny...), ezért reggel 8 elõtt már Hûvösvölgyben vagyok, nevezek 300 Ft-ot kérnek, kapok egy elsõ generációs itinert (tök mindegy, tudom, hogy a buszmegálló nem az, és hogy nem elõre, hanem visszafelé kell egy picit jönni...); nevezési lap 55-ös, rajtszám 101-es (hogy ezt hogy a pékbe csinálták... no mindegy...).
Az adminisztrációt egy fiatal srác csinálta igen tempósan -- ekkor még reménykedtem...

8:15 körül állt meg a busz az Alsó Jegenye-völgy bejáratánál, mivel sokan voltunk, meg bemelegítésképp a Rózsika-forrásig (legalábbis az én tudomásom szerint, a szervezõk ugyanis "Rózsi forrás"-ozzák...) -- ott még bõven ott értem az elõzõ busszal érkezett túratársakat, mélyen alámerülve az adminisztráció bugyraiban :-(

Innen az Újlaki-hegy érintésével Hûvösvölgyig erõs gyaloglós-belekocogós tempó, a parkolóban hagyott autónál gyors öltözés: pulóver és kabát be a csomagtartóba.
Ezzel együtt sikerült a Nagy-Hárs-hegyre nyitás elõtt fél órával (10:30) felérni --lehettünk vagy tízen-tizenketten... Némi várakozás, fotózás után elindultunk lefelé a sárgán, és igen, jött is szembe a két pontõr hölgy -- bélyegzés, pontkarton, aláírás, idõ... adminisztrálás ezerrel. A következõ pont Szépjuhászné (mi a fenének két pont ennyire közel egymáshoz???), két perc múlva...

Eseménytelen út után 11:39-kor csináltam egy fotót a S- Z+ elágazásában található tábláról (tudom, 12:00-kor nyitna elvileg a pont...) Ismét tanácstalanság, aztán jutt felfelé Makkosmária felõl két hölgy, akik váltig állították, hogy õket a P- jelzéshez küldték, és egy órája már ott voltak... Na persze... a bélyegzõpárna meg azalatt száradt ki :-) Üzenem nekik, hogy nem kellett volna szabadkozniuk, hiszen tény és való, bõven a pont nyitása elõtt értünk oda (az más kérdés, hogy a pontnyitások nagyon nincsenek normálisan kiszámolva...)
Az adminisztráció itt is sarkosan, pontosan, némi zökkenõkkel zajlott.
Az utolsó pont a S- S+ elágazása volt, innen "csak" a Huszonnégy ökrös hegyet kellett megcélozni -- már akinek sikerült a Felsõszállás utcánál (N47 28.109 E18 55.582) a helyes irányt (jobbra) eltalálni, mert jelzés az most sincs...

A célba annak nyitása után kb. 10 perccel beérve kiderült, hogy a 25 darab fémbõl készült érem elfogyott -- sajnos 600Ft-ba kerül darabja, és nem verseny, hanem az elsõ 25 beérkezõ kap. (Most akkor verseny, vagy sem?)
Maradt ugyanez mûanyagból (piros, fehér és zöld szinben, már bocsánat, de falusi búcsúban a céllövöldés szégyellné egy pálcásnak kirakni...), meg persze az oklevél.

Akkor most jöjjenek a jobbító szándékú javaslataim...:

Át kéne számolni a pontok nyitását, mert így 5-ös tempóval nem érdemes az elején indulni.

Ha már a pontok, a szépjuhásznéi totálisan fölösleges pontot ki lehetne rakni a Huszonnégyökrös hegyre, elkerülendõ ennek a szép szakasznak a véletlen kihagyását.

Át kéne gondolni a díjazást/a túra nevezési díjait. Lehetne a máshol bevált x.-edik teljesítésnél jelvény/érem, a többinél kitûzõ megoldásra áttérni -- lenne motiváció x alkalommal eljönni, és teljesíteni a túrát, avagy lehetne egyszerüen üzleti alapra helyezni, mint az külföldön már bevett szokás: díjazással 5 Euro, díjazás nélkül másfél -- jelen túrára alkalmazva éremmel x+600, érem nélkül x Ft.

A lényeg, hogy egy újabb túrát sikerült behúzni a Budapest-Kupából -- a három mûanyag "izével" majd eljátszogatnak a lányaim, legalább nekik is van valami hasznuk a túrából.

 
 
 Túra éve: 2008
ZETúra éve: 20082008.04.14 13:31:23
megnéz ZE összes beszámolója
Kellemes idõben, utolsók között neveztem a túrára (ha jól tudom, 95-ös volt az utolsó rajtszám), majd pedig néhány túratárssal együtt buszra szálltunk, és az Alsó jegenye-völgyig kibuszozva kezdtük a gyaloglást. Pár méter után megállított minket egy idõs úr, hogy meglepje a kis csapatot egy bélyegzéssel, meg egyséegsen 10:30-as indulási idõvel. Egyik társunk majdnem elkavart, ugyanis az évekkel ezelõtti szöveg (a buszmegálló után 100m-t megyünk elõre, majd...) alapján indult el, de sikeresen rátalált a helyes útra. (Idõközben beszúrtak/áthelyeztek buszmegállókat, jó lenne helyesbíteni az itinert...).
A csapattól geoládázás okán lemaradtam egy picit, de bõven volt idõm behozni a lemaradást az Újlaki hegyen lévõ EP-ig. Itt biztatásként elhangzott, hogy idén is a tavalyival azonos lesz a díjazás. A vadaskertnél egy õz keresztezte utunkat, remélem, nem zavartuk meg nagyon.
Hûvösvölgynél EP (ellátmány: dió, egészben), plusz a kihagyhatatlan lángos (forralt bor a kellemes idõre való tekintettel kihagyva). Ismerõs útvonalon, kisvárosi forgalomban fel a Nagy Hárs-hegyre, csak azért, hogy a túloldalon leereszkedve a vasúti átjárónál újabb bélyegzésért megálhassunk.
Dorothy nyomában (Gy.k.: (The wizard of Oz) a sárga úton hullámvasutaztunk tovább, itt-ott EP-k, a kapott bélyegzések nyomán kezdett kirajzolódni az A3-as lap szélén a "peremén" felirat... Budaõrs határában sajnos skierült az egyetlen "benézhetõ" keresztezõdést benézni, és a Felsõszállás úton balra fordulva "Nagypistázni". A helyiektõl útbaigazítást kérve kiderült, hogy nem csak mi jártunk így, ami azért picit vigasztalt. A célban oklevél és kitûzõ, meg néhány kocka csoki várt minket.

Az itinert jó lenne frissíteni, meg némi bejárás sem ártana (sokan, nagyon sokan benézték az ominózus elágazást...), és kár a túra vonzerejét növelõ függõ éremért is...
 
 
 Túra éve: 2007
kpeterTúra éve: 20072007.04.14 20:42:31
megnéz kpeter összes beszámolója
Nagyon kellemes, nyárias idõben vágtam neki a túrának. Kicsit furcsa megoldással kezdtünk: a Hûvösvölgyben kellett nevezni, de a starthoz még ki kellett utazni Solymárra. Viszont ennek kellemes ellenpontjaként az itiner A3(!) méretû, és nemcsak részletesen megrajzolt, hanem a tájékozódást 55 útvonalpont GPS koordinátáival is segíti. (Errõl sikerült menetközben nem tudomástvennem :))) Emellett apró figyelmesség az itinerhez adott mûanyag tok is (máskor mindig szétizzadom az ellenõrzõlapot, ha a zsebemben van).

A túra maga végig a sárga sávon ment, így az eltévedés csak néhány trükkös kanyarnál fenyegetett és történt is meg. A túra során, fõleg a vége felé több látványos kilátópont is található. A túra elején viszont olyan patakparti, kiépített pihenõk és sétányok vannak, amirõl nem is gondoltam, hogy Budapest környékén ilyesmi van.

Viszonylag kevésnek találtam a résztvevõk számát, de így legalább nem jelentkezett az elõttem is tömeg, utánam is tömeg effektus és a folyamatos elõzgetés-visszaelõzés. A megismert túratársakat, Ritát, Norbertet és Zoltánt ezúton is üdvözlöm.

A pontõrök nagyon kedvesek voltak és a ferencvárosi érintettségük okán az e.pontok nem fehér-narancs bólyával, hanem zöld-fehérrel voltak megjelölve, ahogyan az emléklap is e két színbõl áll. A túra végén kapott érem szintén tetszetõs volt.

A túrát mindenkinek csak ajánlani tudom.
 
 
 Túra éve: 2005
MalnaTúra éve: 20052005.04.10 19:54:33
megnéz Malna összes beszámolója
Az elso meglepetes a rajtban ert. Eddig meg nem latott reszletes GPS navigaciohoz kivallo reszletes utvonaleirat kaptunk. Kolcson GPS-el vagtam neki a turanak mert az volt a feltett szandekom hogy a 25 km-re kiszabott 8 ora szintidoben minnel tob geoladat megtalaljak. Kulonosen a mas turak altal ritkan erintett reszekrol. Az utvonal remek a sarga jelzes vegig kitunoen kovetheto. Bar egyesek belekavartak Budaors kornyken ahol a Toki Tokolo hosszu tavja kimeny a 24 okros hegyre. En is elmentem odaig mert latni akartam az eso ellenere is a kilatast es mert ott is van egy lada elrejtve. Utkozben par tekergot utbaigazitottam a sarga jelzesre. Osszesegeben egy sikeres tura volt.