Túrabeszámolók


túra éve: 2016
Pilis-vörös-vár terepfutó/gyalogosTúra éve: 20162016.03.14 09:57:21

PVV 40


Régi adósságot törlesztettem ezzel a túrával.


Pár éve még elő is neveztem, de az emlékezetes márciusi hó megakadályozta az odajutást, a következő években pedig munkámból kifolyólag lett reménytelenné a részvétel.


Idén azonban nem volt akadály. Korai érkezés Vörösvárra, majd Judit, és több túrázó is befut, irány a Sportpálya. Szép számmal jöttünk össze, az időjárási/terepviszonyok is ideálisnak ígérkeztek. Kicsit lassan ment a nevezés (rengetegen voltunk), így tíz perccel a meghirdetett időpont után indult a túra, tömegrajttal. A rajt előtti pillanatokat a mellettem álló srác vizslája nehezen bírta. Látszott, hogy már rengeteg túra van mögötte a gazdájával, a természet az életeleme.


Kimmel Peti visszaszámol, és rajt.


Nagy tempóban irány a Kálvária.  Szinte egybefüggő sorban érkeztünk a pecsétért, és a telefonos leolvasásért. Ezután a Sárga 35/70 útvonala visszafelé, jó darabon. A szép hosszú emelkedő szétzilált társaságokat, de újabbakat hozott létre. Vörös-hegy után Jeremcsuk Istiék trappoltak el mellettünk igen jó tempóban, később még több ismerősbe botlottam. A meredek lejtő után könnyű, gyönyörű erdei útvonal. Túratárs fekete túrakutyája, előre-hátra rohangálva követte gazdáját. Többek becslése szerint, a túra végére legalább 80 km-t fog megtenni. Lassacskán beérkezés Pilisszántóra, és a végeláthatatlan emelkedő…. Aszfaltozás, de keményen, erős szélben. Persze csitul az emelkedő, irány a zöld. Az átjárónál meglepetésre Papucsek Marcsi, és Zoli fogadja az érkezőket, és mindjárt fénykép is készül.  Zoliék a másnapi 50-esre készülnek, jó volt veletek összefutni.


Itt amúgy parádés etető pont lévén, sokan megállnak, mi még nem tervezzük be. Irány a tető. Terepfutók rohannak lefelé, fájdalmas kiáltás, egyikük bokája fordult ki. Lábra tudott állni, remélem nem volt súlyos.


 Az idei első napsütéses szerpentinezésem. Végre elfogadható látási viszonyokkal, hóvirág, vadvirág, és ibolya rengetegben. A tető alatt még ott virít utolsó mohikánként, egy kisebb hófolt.


Végre felérünk. A telefon nem tudja leolvasni a leolvasandót, de a hagyományos pecsét nem mond csődöt. Utóbbit jobban kedvelem, bevallom. Visszafelé nagyobb a tempó, de közben rádöbbenek, hogy bizony elszámoltam magam folyadékilag. Az etető pont szerencsére megvárt, így utántöltés, és kellő mennyiségű alma betömése után tovább, Hosszú-hegy felé. Jó hosszan.. Remek a talaj, előttünk egy túratárs, oda-vissza előzgetjük egymást, jó a tempó. Végre felérünk, majd a hegyről lejövetel előtt, Orbán Imrébe botlunk. Rövid üdvözlés után tovább. Kemény, bokaforgató, köves szakaszok. Lassan Csobánka felé, ismét egy jókor, jó helyen lévő etető pont. Gyümölcs, víz, minden mennyiségben, minőségben. Példaértékű eddig a rendezés. Tovább, keringünk , bolyongunk a Kevély alatt. Motorosékat is kicsalja a jó idő, de ők legalább köszönnek, félreállnak. Biciklisék kevésbé, a visszaköszönés luxusát sem engedték meg maguknak..


Lassan letérünk a vár felé, megfutjuk a lejtőt. Ep. Időveszteség nélkül tovább. Ez a rész nekem ismeretlen, jó kis hullámvasút, de élvezhető szakasz. Sajnos vége szakad, már ott a híd. Dombra fel, és a végeláthatatlan, szántóföldek közötti út. Ez monoton, ezért nagyobb tempóra váltunk. Lassacskán az Ipartelep, és a város külterülete. Több helyen is üzemelnek a füstölők, nehéz illatok terjengenek. Idén sem fog éhen halni a gazda, az utánpótlás pedig röfögve, és mit sem sejtve, békésen vakargatja az oldalát, az ól falán.


Aszfaltra fújt jelek segítenek, de már látható a cél. Beérkezés. Végre, az utolsó pár kilométer már nehezebb volt. Leolvasás, papírozás, gratulálás, köszönés.  Szokásos, nagyvonalú ellátás a végén. Mivel a presszó üzemel, így most az ásványvíz nem játszik, viszont két zöld dobozos, nem alkoholmentes, igen.


Egyértelműen szalagozott, jelzett útvonal. Az itinert szinte nem is vettük elő, csupán az Ep.-k alkalmával. Példaértékű ellátás, nagyszerű, kedves hozzáállás a rendezők részéről.


A túra útvonalának egy része nekem ismeretlen volt, de tökéletes választás a rendezők részéről.


Köszönet a túráért az MVTE-nek  , és a társaságért túratársamnak, Juditnak.


 



 



 




Sattel

 
 
Budai TrappTúra éve: 20162016.02.14 08:33:28

Budai Trapp


 


A teljesítménytúrázás nem időjárásfüggő tevékenység. Ha vannak kitűzött célok, szintes, hosszútávú túrák tavaszra, nyárra, őszre tervbe véve, akkor egy februári szombat hajnalon nem lehet megerőltető elindulni a vasútállomás felé szemerkélő esőben, egy 32 km-es tt.-re. Na persze ez még nem is lenne nagy dolog , ha nem esett volna előtte annyi csapadék, amennyi már sanszossá tette, hogy a tt. nagyobb kihívás lesz, mint hetekkel előtte gondoltam volna.


 


Mivel az idei Trapp már a 24. rendezése volt az Egyesületnek, nem is sokat gondolkodtam a részvételen, nyilván egy jól bejáratott, népszerű túráról lehet szó. Negyed nyolc táján gördült be a piliscsabai vasútállomásra a vonat. A vonalba beleölt tízmilliárdok nyomát a felületes szemlélő elsősorban a külalak formájában fedezheti fel, a lényeget (sebesség, utasbiztonság) természetesen még nagyítóval sem. Judit már a peronon várt, aztán irány a rajt helyszíne. Kissé viharos szélben dokumentáció, majd indulás. Kellemes meglepetésre a szél alábbhagy, az eső sem vészes. Jól járható útvonal, bár sejtjük, hogy ezt most nagyon meg kell becsülni, mert lesz még ez-az..A  Nagy-Szénás előtti emelkedő egészen jól járható, sajnos a kilátás a szokásos ködre korlátozódik. Innen kocogás,csúszkálás Nagykovácsiba, ahol keményen rázendített az eső, ami végig is kísért a maradék távon. Némi aszfaltozás, és néhány helybéli csodálkozó pillantása után végre erdő, és köves csúszkálás. A kövek lassan eltűnnek, marad a „tengelyig” érő marasztaló sár. Igazából teljesen mindegy volt, hogy hol ment az ember. Az út melletti füvön látszott, hogy páran megpróbálták, a csúszásnyomok alapján a siker valószínűsége a nulla felé konvergált…. Nem is igen sajnáltuk, mikor feltűnt a Fekete-fej. Erről az oldalról jól járható, hamar abszolváltuk is, bár lefelé nem a szokásos küldjük meg tempóban, de azért lekocogtunk. Az eső erősödött, a tetejébe terepfutó 20-as is zajlott éppen.. A még talajnak nevezhető valami, pillanatok alatt folyós sárrá alakult a terepcipők alatt. Kecmergés, de ami a legfontosabb, esés nélkül irány a Határ-nyereg, majd a várva várt Újlaki-hegy. Utóbbi kissé nehezen ment, és a kilátás sem kárpótolt a küszködésért. Ellenben jutalmul várt ránk az eddigieknél is nagyobb, ragaszkodóbb sár a hegy után. Az útvonal a Sárga 70-ről ismerős volt, bár ellenkező irányban. Egy helyen valaki ágakat húzott a sárga letérésnél, tovább is mentünk, szerencsére pár 100 méterrel megúsztuk a kitérőt. Virágos-nyeregig eseménytelen menet, majd már lassan a célegyenes. A Menedékház utca előtti Ep.-n szusszanás, és útbaigazítás személyesen a rendezőségtől, nem beszélve a jelzésekről. Még egy nagyobb pukli, és szép lassan a cél. Oklevél, energiapótlás, majd lekocogás a vasútállomásig. Az indulás előtt még egy jó sör Juditékkal, aztán hazautazás a Kárpát-medence Shinkanzenjével.


Pozitívumok:

          Nagyszerűen megrendezett túra volt. Az időjárás nehezebbé tette ugyan a teljesítést, de néha nem árt ez sem, amúgy is önként jön ilyen rendezvényre az ember, ilyen körülmények közé.

 

         Az eső ellenére minden Ep.-n pontőr. Jókat mosolyogtak, mikor szabadkoztam az itiner ronggyá ázásán. Itt ez nem volt gond, más túrán már fenyegettek, hogy nem fogják legközelebb elfogadni….

 

         A célban az ellátás nem volt mindennapi. Egy ezresért ilyen ellátásban csak elvétve volt részem, főleg, hogy nem nagy távról volt szó.

     Szó szerint ki lettünk szolgálva, utólag is nagy köszönet az Egyesület tagjainak, és főleg a hölgynek, aki kéretlenül is hordta a teát, és a szendvicseket.

 

         Pontos itiner, pontos térképpel.

     Talán a következőkben érdemes lenne a szintadatokat is feltüntetni, ezt kissé hiányoltam, de persze ezen nem múlik semmi sem.

Juditnak köszönöm a jó társaságot, legközelebb talán már szilárd talajon is mehetnénk..


 


 


Sattel


 


 


 

 
 
túra éve: 2015
Szent László Hadosztály nyomábanTúra éve: 20152015.12.28 13:45:50

35-ös táv


Pár hetes kihagyás, és a sérült térdem kímélése után, nem is beszélve a lassan, de biztosan elhatalmasodó lustaság, és annak következményei miatt is, hívogatónak, és érdekesnek tûnt ez a túra. A helyszín megközelítése nem egyszerû, de a haverom felajánlotta a fuvart. Nem tudom, hogy utólag miket gondolt, de a hajnali ködben, és a csúszós utakon, valószínûleg azt is megbánta, hogy egyáltalán ismer... :-)


Túracipõ híján (az Isziniken megadta magát),csak bakancsban gondolkodhattam. Ezzel azonban nem szeretem a hosszabb távokat tolni, így maradt a rövidebb, de azért szép útvonal.


Korai érkezés, majd becsekkolás a sörözõben. Rengeteg ismerõs, akik velem együtt nem tudtak jobbat kitalálni, mint, hogy ködben-füstben,hidegben-sárban töltsék el ezt a vasárnapot. Jó program volt, fõleg, hogy a nagytávon még láttak Napfényt is a Gallán, ahová most technikai okok miatt nem tudtam eljutni.


Ismerõsökkel a szokásos, biztosan utál a családod, hogy ide jöttél, és nem a halászlé-kacsacomb kombót csipegeted poén után, indulás. És persze bosszankodás,hogy az íróeszköz otthon pihen... Irány a kisbolt, ahol a tulaj megszán egy ceruzával. Hegye nem volt, késõbb néhányan furcsán néznek rám, amikor kés híján elkezdem dörzsölgetni a betonoszlopon.. Mûködött..


Aszfaltkoptatás, majd irány a határ. Szalkán megállít egy helyi srác, mindenképpen kezet akar fogni, és örül, hogy jó irányba megyek. Nem igazán értem, de az elõttem járók sem. Sebaj, azért én is örülök neked haver, majd otthagyom az alkoholgõz mámorában. A töltés mellett vezet az út, több csapáson. Idõvel kialakul egy nagy társaság. Többen GPS segítségével mennek, ami nem is baj. Leléd elõtt zavar az erõben. A térkép szerint az útvonal nem megy át a falun. A tech. eszköz szerint viszont igen. Páran megfordulnak, bevallom majdnem én is így tettem. De az utánunk jövõk megerõsítenek, hogy valóban jó az irány, sõt, az eddig erdészeti jelzésnek vélt narancsos pöttyök, felfestések, Imre mûvei, tehát tûz tovább.


Helemba elõtt volt az elsõ kód, amin úgy túlmentünk, mint a szél. Volt, aki látta, így azért megvolt. A falu néhány részlete felidézte az oly sokszor látott csehszlovák vígjátékokat, ház sufnituning tekintetében. Túratársak is rácsodálkoztak  a környéken található egyenkocka betonépületek tömegére, ami aztán végig is kísérte a túránkat, lakott helyeken.


Hosszú-hosszú aszfalt Garamkövesdig, volt idõ beszélgetésre, ha éppen nem terepfutó az ember lánya-fia....


Kiskocsma,kódozás. A helyiségben elõttem koffolát kér a túratárs. Megkérdezik, hogy melyik fajtát? A válasz a klasszikus, csak egy simát... Nem mintha én tudnám, milyen lehetõségek lennének:-)


Végre emelkedõ, már hiányzott. Na, nem mintha annyira odavolnék érte, de most kifejezetten jól jött. Intenzív tanösvény, azért a táblák miatt nem álltam meg. Egy család is erre tévedt, le is lassítottak mindenkit. Nagy nehezen elõzés, majd tovább. Nem rossz a hegy, kezdek kimelegedni, a ködön lassan kezd áttörni a Nap gyenge fénye. Váratlanul hátulról ismerõs hangok, kollegám vigyorog rám, barátnõjével. Pár száz méteren együtt vidámkodunk, majd ellépnek. A Murvás-út felé könnyed, de azért szép erdõs útvonal, amit néha megzavarnak az erdészet terepjárói, nem gyenge sebességgel. Kis kocogás, majd visszapillantva egy kutyát látok meg a ködben... Ne is tagadjam, régi rossz emlékek tolulnak fel.. Idõvel meglátom a gazdákat is, így megállok bakancsigazításra, és persze kifújom magam a megkönnyebbüléstõl.. Talán Zolikának hívták, és ránézésre pitbull volt. Miután nem tekintett potenciális ellenfélnek, és a kamásli megszaglálása után barátságosan morogva követte elõljáróit, szép lassan elindultam.


Lassan véget ér a lejtõ, Bajta apró falva. Innen már csak rövid táv Lelédig, ahol páran kispistázzák az iskola épületének megkerülését. Tolna megyei csapattal megyek tovább, jól el is dumálunk a célig túrákról,fõleg a Bazilika 55 tt.-rõl. Még egy kis sárdagasztás, majd Szalka. Újra a hidakon át, majd irány a Falat sörözõ. Túratársak tovább a maradék távra, nekem már a cél.


A túráról:


- Érdekes, szinte ismeretlen útvonalak, jó sok mûúttal, de rengeteg látnivalóval ( a köd-füst párossal együtt is).


- Jó volt látni, hogy ennyien eljöttek, szerintem mindenki jól érezte magát


- Csakazért sem lesz GPS-em, a térkép az igazi! A Leléd elõtti bizonytalanságot leszámítva, jól követhetõ volt az útvonal, és még 


   a festett (fújt) jelzések is segítettek.


- Tavasszal visszajövök, mert látni akarom a panorámát a hegy tetejérõl.


- Kösz, Imre:-) !


 


Köszönet a rendezésért, és külön köszönet Attiláéknak az esztergomi fuvarért!


 


Sattel


 


 

 
 
Pilis-nyereg RetroTúra éve: 20152015.11.08 12:54:24

Pilis-nyereg Retro


A tavalyi jó tapasztalatok alapján, idén sem maradhatott el az elõnevezés erre a túrára. 3/4 9-kor indulás. Az egész hetet beárnyékoló ködnek nyoma sincs, esély volt a Fekete-kõ kilátónál gyönyörködni a látványban, bár ez nem így alakult, de errõl nem a köd tehetett..


Folyamatos emelkedés után pecsételés, szusszanás. Páran megcélozták a kéket, még idõben tudtunk szólni, hogy ez most nem az a túra.. Indulás a Nyereg felé. Kellemes emelkedõk, rozsdavörös erdõ,záporszerûen kavargó falevél fergetegben teltek hosszú-hosszú percek. Végre az emlékmû, a tavalyihoz hasonlóan, sokan most is tanácstalanul keresgették az évszámot,de persze aztán mindenki megnyugodva frissített, azóta sem véste fel senki sem. Már a kilátó felé lehetett látni, hogy a Pilis erõs megszállás alatt van, nagy létszámú túracsapat ért a Fekete-kõhöz. Ennek eredményeképp nagy nehézségbe ütközött, hogy egyáltalán meg tudjam közelíteni a helyet, a pecsételés ezért váratott magára. Esély sem volt a tömeg miatt a panoráma megtekintésére, így vissza a háromszögre. A zöld kereszt felé sejtettem, hogy páran balra fognak menni. Fiatal pár szerencsére jött utánam jobbra, de szerintem sokakat elcsalt a kényelmes lejtõ.. Innen már pólóban, kellemes idõben tovább. Eseménytelen kilométerek, de az erdõ lenyûgözõ. Pilisszentkereszt végre, majd már emlékezetbõl fordulok a temetõ felé. A kód kicsit arrébb,  frissítés. A tavalyihoz hasonlóan most is állnak a Csillagösvény alján. Nyugdíjas túrázók gyûjtik az erõt, a Kápolna elõtti emelkedõ elõtt. Megkérdezik, mennyi még, megnyugtatom õket, hogy még kényelmes tempóban sem lesz több 20-30 percnél. Megkönnyebbülve kívánnak jó utat, majd elmaradnak lassan a fák között. Itiner beírás után a sárga felé, de még a kereszten látok meg magam elõtt a messzeségben egy túratársnõt, akinek a tempója pont megfelelõ, de így is csak az emelkedõ tetején érem utol. Beszédbe elegyedünk. Egy éve kezdte, de a tempóját, és elszántságát látva simán nekiállhat hosszabb túráknak is, mint, ahogy ezt meg is beszéltük a beérkezésig.


Kissé felületesen néztem át az útvonalat, abszolút a tavalyit vettem alapul. Túratársam említette a Basinát (pecsételés). No, az szép, de szerencsére nem Piliscsév felõl kell tolni, mert legutóbb már minden bajom volt, mire felértem. Így a lájtosabb, de lefelé nem éppen térdkímélõ útvonalon hasítottunk. Beérkezés,a hátam mögött Marcsi, és Zoli köszönt rám, örültem, hogy összefutottunk:-)


Az esõ kivárta, hogy szép emlékekkel, és gyönyörû idõben tegyük meg a távot, majd kíméletlenül eláztatott, de ezt már senki sem bánta. Köszönet a kellemes társaságért az itt megismert túratársnõnek, biztosan fogunk még találkozni.


A túra útvonala,nehézsége, szintemelkedése, a Basinával még érdekesebb,nagyobb kihívás,és szuszogósabb lett, de minden perce élmény volt.


 


Sattel

 
 
Kőről-kőre a PilisbenTúra éve: 20152015.06.28 09:46:09

Kõrõl-kõre a Pilisben  30                      ( A Prédikálószék nem viccel...)


Az ugyanerre a napra szervezett Börzsönyi kék tt. okafogyottá vált szállítóeszköz híján, de második tervként még ott volt ez a túra. Utólag azt gondolom,nagyon jól döntöttem, hogy nem más programot választottam erre a szombatra.


Pilisszentkereszt egyik sajátossága, fekvése okán, hogy fõleg Pomáz irányából lehet megközelíteni tömegközlekedéssel, Esztergom felõl csupán a 30-as távban gondolkodhattam, ez fért bele a kiírt rajtidõbe. Míg Dobogókõn várakoztunk a Szentkereszt felé tartó járatra, az elsõ 50-es, 30-as "fecskék" már igen jó iramban értek fel a hegytetõre, köztük rengeteg ismerõs.


Nagy nehezen beérkezés, majd fél nyolcas rajt.Elõtte Imre felajánlja, ha elvisszük a fekete kismacskát, nincs nevezési díj:-) Macska maradt, mi indultunk. Combos, nem rövid  út Dobogókõig. Az összint kb. negyede le is tudva, gyors pecsételés. Fiatal, nagyon csinos lány jön velünk, irány a sziklák felé. Évszám felír, majd irány vissza az emelkedõn. Kicsit csodálkoztam, hogy Õ nem írt fel semmit sem, majd kiderült, hogy a pecsét is elmaradt. Mi tovább, Õ vissza a Túristaházhoz. Nagyon remélem, hogy sikerült teljesítened a távot, sajnálom, hogy nem futottunk össze a késõbbiekben.


A szint, és a megtett kilométerek lassan gyûltek, elértük a piros háromszöget, és elkezdtük az egészen finom emelkedést, a tt. egyik csúcspontjának számító Prédikálószék felé. Elõttem haladók szavaiból kiderült, hogy sokkal rosszabbra számítottak, én meg nem akartam elrontani az örömüket azzal, hogy az ereszkedést, valószínûleg egy életre meg fogják jegyezni:-)


A Duna-kör emlékköve mellett simán elmentünk, még jó, hogy valaki megnézte az itineren levõ kódos, pecsételõs oldalt. Évszám felírása, majd a megunhatatlan panoráma.... Túratársammal összekaptuk magunkat, és jöjjön, aminek jönnie kell...


Minden volt. Kidugott nyelvvel való koncentrálás, hatalmas esések, négykézláb, tanácstalanul nézelõdõ túrázók, segélykérõ tekintetek.... Legutóbb sárban jöttünk erre, az is brutál volt. Most kõkeményre száradt talajon, por, apró murva.. Itt hiába a megfelelõ erõnlét, a jó talaj, megfelelõ idõjárási viszonyok. Egyformán küzdelmes ez mindenkinek mindenkor, de le kell menni valahogy.


Túratársammal leküzdöttük magunkat, és irány a zöld. Sok túrán jártam erre, de a Rám-szakadék mindig elvarázsolja az embert. De persze némileg bosszantja is, mert itt bizony figyelembe kell venni a hétvégi túristák tömegét is, ez bizony nem kevés idõveszteséget okozhat. Idén is sor állt a létrák elõtt, szelfizgetés (azonnal nyomom a fészre kísérõszöveggel), csoportképek. Udvarias kérés, majd elengedtek. Nem volt mese, szinte felrohantunk a pihenõig. Tovább. Szalagozás, Árpád-vár. Kód. No, ez valami újdonság, még sosem hallottam róla. Szembõl érkezõ túratárs arckifejezését látva, nem lesz egyszerû darab. Nem is lett az:-) Felfelé még elszenved az ember, de lefelé minden lépést kétszer át kellett gondolni, adott a fájó bokámnak rendesen.. Kiléptünk, de rájövök, hogy minden flaskám üres. A forrásnál folyadékpótlás, szusszanás. Idõközben újabb ismeretség egy túrázó hölggyel. Olyan jól sikerült a találkozás, hogy a nagy beszélgetésben el is tévedtünk, de korrigáltunk:-)


Mária-padnál ismét nagy beszélgetésben voltunk, simán mentünk a .. rossz irányba:-)  Kb. 2 km-t rádobtunk, de szerintem sem Õ (Enikõ) nem bánta, de én sem. A kolostorromoknál Miki is elõkerült, innen már együtt kocogtunk be.


Közel 1500 m szint nem tûnik soknak 30 km-en (papíron), de a valóságban ez bizony nem kevés. Sok helyen durva, agresszív emelkedõkkel, majd kemény szintleadásokkal. Bár az 50-re szerettem volna eljutni, de mire végeztünk a "rövidtávval", beláttam, hogy ez ma bõven elég volt. Jól kiválasztott útvonal, egyértelmûen teljesítményorientált túra, ezen a szombaton nem ártott ha volt erõnlét. Mi kihasználtuk a szintidõt, nem is rohantunk, így azért volt idõnk imitt-amott megállni, nézelõdni.


Köszönet a rendezésért, gratulálok mindkét táv teljesítõinek.


 


 


 

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20152015.06.11 17:00:02

"Valahol a Pilisben, egy jóltáplált család jött szemben.. autóval...


- Bocsánat, ez milyen rendezvény ? Mindenki úgy siet, mintha kergetnék. Ez olyan kéktúra?


- Nem igazán az, most sem azon a jelzésen vagyunk, de lesz majd kék is benne, nem kevés. A Kinizsi teljesítménytúra zajlik éppen. Még vagy  70-80 km van hátra Tatáig.


- Aha. Sok sikert, gondolom estére be is ér majd. Vagyis, háát... az még k...a messze van !!!


- Ahogy mondja uram, ahogy mondja....."


 


Némileg vegyes érzelmekkel készülõdtem pénteken a túrára. Kollegám , talán jogosan, visszamondta a részvételét, de remélem nem játszott ebben közre az áprilisi Dorog-Pusztamarót-Dorog bejárás, ami igen keményre sikeredett, a bolond hónap egyik legmelegebb napját sikerült kicsípnünk. De remélem jövõre már együtt indulunk a 100-ason. Intenzívebb felkészüléssel:-)


Talán a Kinizsire igaz fõleg az a megállapítás, bár vannak jóval durvább, és szintesebb hosszútávú túrák is, hogy ha valaki komolyan gondolja a természetjárásnak ezt a speciális változatát,és már kínosnak érzi a "Egy százas már legalább megvolt?" kérdéseket, legalább egyszer tegye próbára magát itt. Aztán lehet továbblépni pl. a Mátra 115-re, a Turulra, a Kazinczyra :-) És mesélni a kocsmában...


A hajnali budapesti buszon hamar betelt a négyes ülés, a nyergesújfalui-dorogi különítménnyel. Többszörös teljesítõk, de ugyanazzal az izgalommal, mint a legelsõ elõtt..


Ismerõs, többször átélt, jólesõ érzés a Flóriánnál. Túrázók nagy csapata kocog az aluljáróban, irány a HÉV. Még jó fél óra,ezért a  török (arab?), "kultúránkat, nyelvünket" tiszteletben tartó büfénél egészen kíváló kávét iszunk, nem érezzük, hogy a kiszolgáló srác bármelyikünk melóját elvette volna.... Felszállás, túrabotok, hátizsákok, ismerõsök tömege. Végre a rajthely. Kicsit döcögõs a becsekkolás, de, mint egy mögöttem megszólaló hang kinyílvánítja, addig sem kell menni. Igaz, bár már jobb lenne indulni. Az sem várat soká magára. Idõközben D. Zoliba botlom, öltöny, gyászszalag, rengeteg K 100 kitûzõ. Neki az utolsó lesz, megadta a módját:-) Elárulom most már, páran megkérdezték, hogy ki ez a pali, talán hajléktalan? Nagy csönd lett, miután elárultam, hogy nem vette a kitûzõket, hanem kõkeményen megdolgozott mindegyikért..


Az elsõ ep.-ig lényegében eseménytelen gyaloglás, a szokásos kerülgetéssel,bár néha sietõsék nem tököltek, volt finom arrébbtessékelés is, kézzel... Menj csak, a Gete megvár, nehogy még összefussunk.. Kezd ütni a meleg, nem követem el a tavalyi hibát, fél szendvics letol, ital meg bõven, nincs is gond. Pilis alatt megszólít egy érdi srác. Érdeklõdik a kötözõszalag miatt. Elmesélem a miértet, Pilis-nyeregig eldumálunk, kellemes társalgással, jó hangulatban érjük el a kirakodó vásárt. Nincs idõhúzás, tûz tovább. Idõközben néha szembejövõ túrázókba ütközöm, de, mint kiderült, a 40-esen indultak, de a nem túl egyértelmû itiner miatt, jöttek a 100 vonalán. Így aztán még becsülendõbb a teljesítés:-) Hamar Kesztölc, idén azonban brutál sor a vízadó kislányoknál, kihagytam. Arrébb egy nagyon kedves család szintén megszánta a túrázókat, sor sem volt, így lett hideg vizem, köszönet érte:-) Az elszántság (elsõ) próbája, Dorog..... Boltok, kocsmák ( a Korhelybõl ismerõs integetett párás söröskorsóval....) , de nem. Dorog temetõnél 2 perces megálló, vízvétel. Gete felé. Ne tagadjuk, hõség volt, szar volt felfelé. De ment a dolog. Pihenés nélkül tovább, túl akartam lenni a Katlanon, mihamarabb. Tokodi-pincéknél Lacitól kaptam egy egész flakon hideg(!) vizet,utólag sem lehetek eléggé hálás érte. Kisebb csapattal felszenvedtünk a Kõsziklára, nem volt túl népszerû az emelkedõ. Elsõ teljesítését végzõ hölgy megemlíti, hogy ezt senki nem írta még.. Üdv a klubban:-)


Mogyi, Kakukk. Idén csak pár perc, persze egy dobozos sör erejéig, a pecsét mellett.. Péli felé már néha árnyék is volt, az Öreg-kõ felé azért megint szenvedõs útvonal. Felérvén látjuk, hogy pár embert elcsábított a kék barlang jelzés. Nos, ez most nem a Nyerges 40, mosolyogva jönnek vissza a túratársak:-)


Miskolci alkalmi ismerõssel megyek tovább, Péliföld általános tetszést arat, fõleg a hidegvízû kút. Kiss Pista is részt vett a túrán, sokan levágják a focipálya felé, késõbb elõzzük õket. Alkalmi túratársam, ahhoz képest, hogy az elsõ hosszútávja, jól tolja, a hullámvasúton ellép. Pusztamaróti villanás, irány Bányahegy. Legutóbb nem kellett még lámpa az Ep. elõtt, idén a kutyát sem érdekli a menetidõ, így csak felteszem. Beérkezés, cola vásárlás (be a zsákba), a sör a helyszínen fogyasztva. Feltûnik a sok fázó ember, tetszettek volna hozni hosszú ujjú felsõt, vagy melegebb cuccot. Mondjuk a menetsebesség elérése után rólam is lekerül a hosszúujjú. Némi sár, majd akkorát estem, hogy pár pillanatig kiesett minden....Köszönöm a mögöttem jövõknek a segítséget. Óvatosabban, majd egyre gyorsulva Koldusszállás. Sokan lerogyva pihennek, de nem érzem szükségét ennek. Jöjjön, aminek jönnie kell, emelkedjünk. Idén valahogy nyögvenyelõs lett a dolog, ebben mondjuk közrejátszott a sok pocsolya, sár is, de amint a fák között megpillantottam a város fényeit, megjött az ihlet, nõtt a tempó. Cél elõtti Ep., óra kirakva, sanszos volt, hogy innen már hátrafelé is beérek, volt bõven idõ. Kényelmes kocogás a Stáción lefelé, majd aszfalt. Ideje volt élvezni is a beérkezés elõtti perceket, nem rohantam. Sokan itt is rövidítenek, nem látom be, hogy mi értelme. Végül a cél, jólesõ kézfogás, megvan.


Idén valahogy nehezebbnek éreztem a túrát, kevés kajával, rossz gyomorral, de azért megvolt. Szervezés, rendezés rendben volt.


Utólagos, és nagy-nagy köszönetem Marcsinak, Zolinak a dorogi fuvarért,és mindkettejüknek gartulálok a teljesítésért!!! Gratula az összes táv teljesítõinek.


Záróakkordként betértünk volna Pistiékkel a Molnár Sörözõbe, de reggel lévén zárva volt, így a Kupát tiszteltük meg az afterpartyval.


Sattel











 


 


 


 

 
 
SárgaTúra éve: 20152015.05.03 11:05:52

Sárga 70


(Valahol Pilisvörösvár környékén, egy korán kelõ polgár....


- Jó reggelt fiúk! Teljesítménytúra?


- Jó reggelt! Igen, igen, sétálgatunk.


- Merre lesz tovább, honnan jöttek?


- Esztergomból indultunk, Budaörs a vége.


- (Legyintés) Az itt van a közelben, azért jó utat.......)


 


Este fél 11 körül értem a vasútállomás "patinás" épületéhez, majd némi kevergést követõen, a nevezést is letudva kerestem kollegámat, Attilát. Közben Pisti is feltûnt, majd Marcsi, és Zoli köszöntek rám. Jólesõ izgalommal, jókedvû beszélgetéssel telt el a rajtig hátralevõ idõ, majd az indító pecsét után megindult a teljesítménytúrázók végeláthatatlan folyama. Attilához csapódtam, aki erre a túrára nem tervezte, hogy terepfut, de róla viszont tudni kell, hogy a "sétatempója" sík szakaszon ugyanannyi, mint emelkedõn, tehát a Vöröskereszt elõtt már el is tûnt elõlem, legközelebb már csak a célban találkoztunk,megvárt, amiért nem lehetek elég hálás, hiszen haza is dobott minket Pistivel.


Hosszú sor kígyózott az ell. ponton, mindenki kifújhatta magát, aztán bele az éjszakába. A fejlámpák fénycsóváit követve gyorsan lehetett haladni( a korai indulás egyik elõnye), nem mellékesen kiválóan jelzett volt a szakasz. Hamarosan már Marcsiékkal koptattam az utat, repült az idõ a jó társaságban. Némi eü. pihenõ után után próbáltam belehúzni, majd a távoli kutyaugatást hallva tudtam, hogy Szentlélek nincs már messze. A kihalt, álmos, de a kutyáktól hangos falu hamar elmaradt mögöttünk, kezdõdött az emelkedés. Magamhoz mérten jó tempóban, megállás nélkül megvolt. Pilis-nyereg csak egy villanás. A Hold gyönyörûen világított be az erdõbe, egészen különleges érzés volt kocogni a lejtõn.Az éjszakai menetnek mindig megvan a varázsa, de ez a péntek kora hajnali erdõjárás, leírhatatlan volt....


Idõközben újra csatlakoztam Marcsiékhoz, sõt, Pisti is elõkerült, együtt frissítettünk az Ep.-n. Jó tempóban hamar elértük a Vörös-hegyet, majd a Kálváriát. Itt, valószínûleg egy másik túráról ott felejtett szalag miatt másik irányból mentünk fel a tetõre, de hamar megtaláltuk a pontõröket. Némi kevergés után végre a Sramli. Pihenõ, közben egy kis beszélgetés Sanyival (CsST), és túratársaival, akikkel kellemes meglepetésemre összefutottunk. Egy kicsit hosszabbra nyúlt pihenés után újra úton. A bevezetõben említett korán kelõ polgárral történõ beszélgetés után vidámabban, jó tempóban álltunk neki a Muflon-Itató elõtti emelkedõnek. Mögöttem egy lány folyamatosan a sarkamban, néha szólt, hogy jó a tempóm, ha nem gond, jön közvetlenül mögöttem. Hát ezek után aztán tényleg nem lehetett lassítani, bár mire felértem, minden oxigén molekulát külön-külön köszöntöttem...


Nem egyszerû túratárs csatlakozott hozzánk.. Nem igazán értettem a koncepcióját, a néha vad rohanás, és a folyamatos sör/rövid kombináció nem az én világom, nemsokára el is maradt tõlünk. Pisti visszavett a tempóból, én kicsit felpörgettem a ritmust. Újlaki-hegy elõtt már újra a Marcsi-Zoli párost boldogítottam. Káprázatos panoráma várt, de persze elõtte még a pecsét. A nem könnyû, köves szintleadás után Hûvösvölgy. Sokakkal ellentétben én nem vagyok oda a pizzáért, hamar indultam tovább. Elég komoly hibát követtem el, az utolsó kútnál nem töltöttem vizet, késõbb szenvedtem is ez miatt egy jó szakaszon.. Útközben aztán itatópont, ahol a hideg(!) bodzaszörp csodákat mûvelt. Jobb erõben lassan utolértem,korábbi túrákról megismert tatabányai különítményt. Feltûnt Budaörs, és a sokat emlegetett Törökugrató.Rosszabbra számítottam az elmondások alapján,de nem készített ki. Ellenben a célig tartó aszfaltkoptatás már nagyon nem hiányzott.... A Sörözõ elõtt aszfaltra fújt jelek nagy kavarodást okoztak, csak az elõttem járók helyismeretének köszönhetõ, hogy, másokkal ellentétben, mi egybõl rátaláltunk a célra.


Nagyon jól szervezett túra, valóban nagy kihívás, és valóban a Kinizsi 100 "elõszobájának" nevezhetõ. Szintes,sok helyen technikás, a 70-es táv valóban felkészültebb, motivált túrázóknak lett kitalálva.


Külön köszönöm kollegámnak, Attilának, hogy megvárt minket a célban, és Dorogig elvitt. Stílusosan a Molnár-sörözõben koccintottunk Pistivel. Köszönöm Marcsiéknak a jó társaságot, május végén találkozunk.


 


Sattel


 


 

 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20152015.04.26 10:08:09

Nyerges 40 (20+40)    Hazai pályán


Ezen a hétvégén a bõség zavarában lubickolhatott bárki, aki átnézte a túrakínálatot. Nekem azonban már hetekkel ezelõtt be volt vésve a nyergesi túra, a nemlétezõ naptáramba. Szombaton hajnalban csörgetett meg jó ismerõsöm, hogy mennénk-e mindkét távon. Cipõnk van, ellátmány szintén,hátizsák menetkészen, tehát semmi akadálya. A hosszabb túra lehetõségétõl fellelkesülve értem ki a Halastavaknál felállított rajt/cél sátorhoz. Kedves ismerõsöm azonban sehol, de utólag visszagondolva jobb is volt egyedül végigtolni a távot, talán ez volt az elsõ olyan túrám, ahol nem kellett senkihez sem igazodnom, ez meg is látszott a menetidõn.


Kora reggeli madárcsicsergésben, kellemes hûvösben értem ki a rajthelyre. 7 óra elõtt gyors csekkolás, majd a vonalkódos rajtoltatás után (nagy találmány, a végén nincs félreértés a teljesítés idejét illetõen), irány az elsõ, 20-as táv. Kellemes meglepetés volt, hogy az eddig alig látható zöld jelzés teljesen fel lett újítva, bár máig bosszant, hogy jó néhány térkép még mindig nem jelöli.... Félmaratonos futók elõzgettek, közöttük volt olyan is, akivel tavaly még gyalogos/séta tempóban túráztam. Hamar látótávolságban Mogyorósbánya, ahol csendesen, zárva árválkodott a Kakukk. Majd május végén lesz itt pezsgés. A Kõszikla szigorú emelkedõjét letudva, kék kereszten tovább Péliig. Ep. Az idõt nézve egészen jól álltam, tûz tovább. Az Öreg-kõ pihenõn nagyon kedves pontõrök vártak, remélem õk is élvezték a szombatot. Innen ereszkedés Bajótig. Elõttem haladóknál tanácstalanság az útvonalat illetõen, de hamar megoldódott a dilemma. Fõleg, miután meglátták a Magyar-hegyre vezetõ utca meredekségét. Magyar-hegy Ep. Lényegében innen féllábon, hátrafelé is be lehet érni a célba, de egy kisebb csoport, akik pontosan "ismerték" az utat, egészen másfelé indultak. Majd visszafordultak, egy lány kivételével. Remélem, még aznap célbaért..Lassan, a város elõtti bicikliút végtelen burkolata. Tökéletesen látható zöld végig, nem lehetett kis munka. Végül a cél, és frissítés után irány a 40-es.


A jó iramú 20-as után, kissé visszavettem a tempóból, kell még az erõ a Gerecséhez. A bicikliút felé menet, tanácstalan páros álldogállt. Arra azért nem számítottam, ami ezután következett. Mindjárt, az elsõ elágazásnál (tábla, nyíl, színjelölés,itiner igazított útba) megállt a tudomány, mert az itinerhez adott térkép szerint, jobbra kellett volna fordulni. Állították... Jeleztem, hogy az itiner tartalmaz szöveges eligazítást is. És arról meg nem is beszélve, hogy ha a térképpel együtt fordulsz, és nem a térképet fordítod, akkor megeshet az a hihetetlen tény, hogy a Duna Délre kerül, míg a teljesítménytúra útvonala Északra.. Annyira nem lehettem meggyõzõ, mert a srácok határozottan mutatták a  nagy folyó elhelyezkedését Bajót felé, nem nagyon erõlködtem tovább. Hamar a letérés, volt aki egyenesen tovább.. Ez egy ilyen nap volt:-) Kellemes útvonal Lábatlanig, rövid, jó hangulatú csevegés a pontõrökkel, és irány tovább, mert innen kezdõdött el az igazi teljesítménytúra. A kellemes tavasz átváltott komolyba, Hajós-völgyig párszor leizzadtam kõkeményen. Emlékeim szerint ezen az Ep.-n legutóbb alma is volt, nem kellett csalódnom most sem. A nem túl bíztató emelkedõk elõtt frissítés, és irány a Fica-forrás. Több túrázót utolértem, jópárukon már erõsen látszott az a bizonyos "mitkeresekénitt" arckifejezés. A nemsokára ott vagyunk az Ep.-n bíztatás ilyenkor néha kevés, különösen, ha elõtted van a forrás elõtti nagy emelkedõ. Kaptatás után végre a kékre tért az útvonal, majd az Ep. Ezután a kedvenc szakasz Pusztamarótig, ahol a jó idõ ellenére alig voltak. Megállás nélkül a mûútig rohanás, és frissítés az utolsó nagy emelkedõ elõtt. Eseménytelen kilométerek Szentkeresztig, majd, immár másodszor,Öreg-kõ. A pontõrség kedve, és kedvessége változatlan volt, pár perces pihenõ belefért. A célig tartó szakaszt, a kisebb szintet tartalmazó Magyar-hegy nehezítette némileg, majd a Német-völgyi pincesor színesítette. Innen már laza kocogás a tavakig.


Kiemelném a rendezõ Egyesület nem kis munkáját, a zöld jelzés rendbetételét, a végig egyértelmû szalagozást, és külön köszönet a rugalmasságukért, korrekt hozzáállásukért, nem is beszélve az ellátás minõségérõl. Nem lehet véletlen a túra népszerûsége.


A beérkezés után beszélgettem a fõrendezõvel, aki elmondta, hogy kb. 2400-an teljesítették valamelyik távot. Nem is emlékszem, hogy volt-e  olyan rendezvény a közelmúltban, ami ennyi embert mozgatott volna meg a környéken.


 


A 20+40 tt. adatai:


Össz. táv:  63,5 km  


Össz. szint: 1566 m                


Jövõre természetesen ismétlés.


 


Sattel

 
 
Pilisi SzirtekTúra éve: 20152015.03.29 13:56:57

Pilisi Szirtek 41


Az utóbbi hétvégék munkával teltek, kezdett már nagyon hiányozni az erdõ,nem is beszélve arról, hogy közeleg a május végi 100-as, amire ugye illenék elkezdeni a  felkészülést....


A Pilisi Szirtek t.túra tökéletesnek látszott (és az is lett) a feladatra. Túratársam Kesztölcnél vett fel, és fél 7 körül már Pilisszántón is voltunk. Kocsma persze zárva, így a helyi bolt kávéautomatáját ébresztettük fel álmából. Nos, elég hülye ötlet volt tejeskávét innom, a túra elsõ szakaszán többet voltam a sûrûben, mint az útvonalon....


A meglehetõsen erõs szélben közelítettük meg a rajthelyet, ahonnan gyors csekkolás után indulás. Hamar elértük a forrást,majd a szerpentinezés után már a Kilátó. A pontõrt egy másodpercig sem irigyeltem, nem lehetett elbújni szélvédett helyre... Ezután kényelmes útvonalon haladva gyorsan elment az idõ, máris újabb ep. Innen a Fekete-kõ kilátó, végre köd, és felhõ nélküli panorámával. Gyorsan elértük a  Kémény-szikla ep.-t. Most kezdett igazán élvezetessé válni a túra, mert bizonyos szakaszokon tömegével láttunk vadvirágokat, néhol szinte mezõket. Szélvédettebb helyeken bódító virágillat tette még felejthetetlenebbé a sétát. Sasfészek Kh.-nál kisebb pihenõ, majd brutál ereszkedés. Igazából innen kezdõdött el az igazi túra, az Öreg-szirt felejthetetlen volt felfelé, és lefelé is...... Könnyebb szakasz Klastrom ep.-ig, ahol etetõ pont lévén, nagyobb csapat torlódott össze. Az itinert nézegetve nyilvánvalóvá vált, hogy rövid szakaszokon kemény szintemelkedések lesznek, nem is lepõdtem meg késõbb, bár néhányszor jobb lett volna nem tudni elõre.. Legény-barlang kissé szuszogós lett, de az igazi móka a Basa-hegyre való felmenetel volt. Túratársamat a G50 tt. Bánya-hegy elõtti aljas, hosszasan emelkedõ szakaszára emlékeztette, utólag igazat adok neki, de ez szerintem durvább volt, valahogy nem akaródzott vége lenni. Ep., ahol szusszanás, és irány a lejtõ. A Csévi-barlang nekem nem mondott különösebben semmit sem. Eddig.. Szombaton kevés mosolygós, vidám túrázót láttam felfelé menet. A kb. 2 km összint hamar összejön így, de persze aki önként megy el túrázni, az ne panaszkodjon. A forrás, majd Sárga jelzésen tûz tovább. Bár már sok szint nem volt hátra az itiner szerint, a széles útig még bizony kapaszkodni kellett, nem keveset. Sárga kereszten tovább, becenév felír az ell.ponton (ötletes volt!). Könnyed kocogás, megérkezés a Felsõ kocsmába, ami végre már nyitva volt, egészen jó hely.


Tökéletesen jól szalagozott túra volt,és csak ott, ahol kellett. Az itiner pontos, egyértelmû, nem lehetett félreértelmezni. Látszott, hogy aki írta (megtervezte), nem egy túrán vett már részt.


Összességében egy nagyon kemény teljesítménytúra volt számomra, az utóbbi hetek kihagyása érezhetõen azzá tette. Talán egy Határjárás 45 tt.-n fáradtam el ennyire.  Gratula a szervezõknek, kitettek magukért. Köszönet túratársamnak a fuvarért!


 


Sattel


 

 
 
Tavaszi ÉbredésTúra éve: 20152015.03.02 10:31:54

 (Egy nehéz móri éjszaka, és egy küzdelmesre sikeredett 50-es tt.)


 


Lehet abban valami, hogy a gyenge fõpróbát, sikeres elõadás követi. Terveimnek megfelelõen már elõzõ nap leutaztam Mórra, mert a túra napján, autó hiányában fizikai képtelenség lett volna idõben leérnem. A szállás megkeresése után beterveztem egy rövidebb túrát, a közelben élõ kollegám szûlõfalujába, Bakonycsernyére. A helyi, mindenttudó polgár útmutatása alapján kb. 9 km lett volna az egész, csak éppen rosszul emlékezett, így jóval többet mentem. De megvolt ennek is az elõnye, Bodajkon másnap már ismerõsként gyalogoltam, és felfedeztem egy helyi kocsmában a Kéktúra pecsét pihenõhelyét. A délutáni óvatos sörözést visszautazás követte, és a szálláson már elõkészületek a túrára, majd alvás....lett volna, ha a helyi disco nem kezdte volna rá, majd hajnalhasadtára nem fejezte volna be. Ergo, alvásról szó sem volt..


Némileg álmosan sétáltam a buszállomás felé, menet köben csodálkozó pillantások a buliból hazatámolygó fiataloktól. A rajtnál már kiszúrtam a fõszervezõ autóját, és egy gyanúsan túrázó kinézetû srácot, akivel a túra során majdnem végig együtt toltuk, nagyon jó társaság volt. Pontosan 07:00-kor rajt,  283 m, és 3 m szint leküzdése után már a 0. Ep. :-) Jó hangulatban, jó társaságban, jó idõben, öröm a gyaloglás. Persze a vállalkozó kedvû teljesítménytúrázót nem tévesztheti meg semmi sem,magam sem gondoltam, hogy a Csókakõi-várig tartó etap, könnyen adja meg magát. Különösen, hogy mint utóbb kiderült, a falépcsõ sort meg sem kellet volna mászni, de annyira szép volt a völgy, hogy ez a kis intermezzo minden izzadtságot megért. Ep. , majd egy meglepetés, mert borral kínáltak..Lehet ezt visszautasítani?? . Egy kollega nem kispályázott, egybõl házmestert kért, megcsinálták neki:-) Múló, jó hangulatú kilóméterek, Csókakõ vasútállomás. Ami poén, mert gyakorlatilag Bodajkon van, de persze ez nem lényeges:-) Innen egy ugrás Bodajkon a Kálvária. Kis ejtõzés a téli tavaszban. Gaja szurdok felé bizonytalanság, többen másfelé indultak, egy élete elsõ túráját teljesítõ sráccal, az általunk helyesnek vélt irányba folytattuk. Nem tisztem kritizálni senkit sem, aki elhatározza élete legelsõ részvételét egy teljesítménytúrán, de talán elsõre egy 50 km, valószínûleg nem a legjobb választás..Fõleg úgy, hogy alapvetõ,hosszú távú teljesítménytúrázásra minimálisan sem megfelelõ felszereléssel, ellátmánnyal áll neki. Ettõl függetlenül gratula neki a megtett távhoz, de remélem jó lecke volt, hogy az akarat néha kevés.....  Én 35-re mentem elõször anno, bõven elég volt.


Több eltévedéssel fûszerezve Iszkaszentgyörgy Templom, ahol szerintem a nem várt irányból bukkantunk fel, de nem láttuk a jelzést, nem mi voltunk az egyetlenek. Innen már a Fehérvár-Palota 40-rõl ismert útvonalon tovább, csak imitt-amott meg lett szûntetve a zöld, és más irányba, de lényegében Fehérvár felé. Vasút felé nem kellett menni, túratársak jöttek visszafelé, bokáig víz.. Innen már daráltunk a város felé, majd a cél.


Legközelebb remélem találkozom Krisztiánékkal is,sajnálom, hogy nem futottunk össze. Vár-Palota 40?? :-)


Péternek köszönöm a dorogi fuvart, remélem olvasod:-))


 


Sattel

 
 
Becsület útjaTúra éve: 20152015.01.13 12:01:17

 


( Nézzük a sár jó oldalát. Olyan nincs. )


 


A tervben szerepelt ez a tt. , igaz, a Görgey után még úgy gondoltam, nem lép be a képbe harmadik kihívásként a sár.  A hét közepétõl kezdve azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez most egy kissé harcosabb történet lesz, bár az útvonalnak csak egy részén okozott némi gondot.


Erõsen meglepõdtem, hogy milyen hosszú sor kígyózott a Vasútállomás elõtt, de hát én is ezért vagyok itt, tehát hamar be is fejeztem a nagy rácsodálkozást. Sorbanállás közben szemrevételezem a legkülönbözõbb lábbeli-ruházat kombinációkat. Sokan a túra/futócipõ , míg velem együtt jópáran a nehezebb, de saras sétához szerintem elõnyösebb bakancs mellett döntöttek. A terepfutó meg egy más kategória :-)


Imre nem húzta az idõt, hamar letudtuk a hivatalos részt, ¼ 8-kor indulás. Hamar a kápolna, majd a piros. Emelkedõs, részemrõl sokat járt út. Nem is okoz csalódást, és hamar szétszakad az addig elõttem járó mezõny. Páran most kapják elõ a kamáslit, és isznak egyet a nem túl  bíztató emelkedõ elõtt. Pedig mi lesz még… Caplatunk, kollegának füttyjelzés, aki némileg benézte a jelzést. Mosolyogva ér utol, késõbb egy szakaszon együtt megyünk. Elõttünk haladók megjegyzik, hogy tavaly Vaskapunál kismalacok is voltak. Ez így van, csak sajna megnõhettek már, esetleg valamelyik padláson felfüstölve, lógva múlatják, az örökké pergõ Idõt. Mária szobor, évszám felírása. Panoráma  megtekintése , tûz tovább. Tatabányai, összeszokott csapattal megyek tovább. Jó fejek, jó a hangulat. Sörök ugranak lefelé, de jól bírják. Diós-völgy felé, a tisztást sokan átvágják, mi azért maradunk a sárgán.  Elõttünk halad Ottorino, sok beszámolóját olvastam már. Mint kiderül, a csapat tagja, vele kibõvülve fokozódik a hangulat, múlnak a méterek. Létramászás, itt megtudom egy túratárstól, hogy nem mindig a legjobb ötlet levenni egy vizslát a létráról, mert esetleg az elengedi magát vizeletileg.


Ep.  Na, vajon milyen jellegû a forrás? Variációk tömkelege hangzik el. Némi frissítés, majd sárdagasztás. Lassacskán kezdõdik a patakjárás, és ne tagadjuk, ez nem egy klasszikus erdei sétafika.  Szabadon választott módszerekkel operálnak a kollegák, kisebb-nagyobb sikerrel…….  A móka egy idõ után befejezõdik, szerintem kevesen bánják.. Mûút, és nagy levegõ. Utólag azt írnám, hogy kissé kellemetlen volt az emelkedõ a Sasfészekig. Akkor, és ott, meglehetõsen az volt,sõt, ennyit még életemben nem csúszkáltam…….. Ha viszont itt lefelé kellett volna jönni, valószínûleg olyan lett volna, mint egy 1973-as csehszlovák horror film... Sohanemlátott …De persze minden emelkedõ kisimul egyszer, majd némi lazítás. Pecsét, és irány a kezdõdõ erdei hóesés. A viharos szél egyik nagy elõnye, hogy a kilátás pazar volt a Fekete-kõnél, igaz,  az  itinert alig tudtam megmenteni. Némi kevergés után a helyes úton tovább. Fiatal, kezdõ túrázóval mentünk tovább, majd vele is fejeztem be a hátralevõ pár km-t. Még kódozunk egyet, beszélgetés, átlag számolás, hogy beér-e a 45-ös szintidején belül. Megnyugtatom, már nem olyan vészes, ami hátra vanJ. Végre a falu, ismerõs kocsma a Forrástúráról, majd  a 25-ös cél. Sok-sok ismerõs már beért, 200-as kupon is van, hát ne melegítsük, bármire beváltható. A pohár sör pont annyi volt, nem hagytam megmelegedni. Fiatal kollega indul tovább, mi pedig a buszhoz cihelõdünk.


Jó hangulatú, bár nem könnyû túra, amit fokozott mínuszok hiánya.  Itiner rendben volt, talán egy helyen kellett elõvenni a térképet, de megoldódott.


 


Sattel


 

 
 
Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs EmléktúraTúra éve: 20152015.01.03 13:26:35

Görgey Artúr  25


 


A tavalyi tapasztalatokból kiindulva, idén nem lehetett kérdés, hogy az év elsõ túrája csak ez lehet. No persze jól átgondolva, így a 35 helyett "csak" 25-re neveztem, utólag is úgy érzem, jól döntöttem. Állandó túratársam is jelezte részvételét, sajnos nem tudott eljönni. A hajnali buszról a tavalyival ellentétben egyedül szálltam le, de aki túrázásra adja a fejét, ne panaszkodjon a magányra, túra közben nagyon jó fejeket ismer meg, szinte kizárt, hogy ne elegyedjen beszélgetésbe hasonszõrû,elvetemült természetjárókkal. Gyors csekkolás után Fõ utca, majd a Piros. A völgy hozta a szokott formáját, igaz, idén havas-jeges módon, de talán így, januárban, ez is (lenne) a normális. Jeges patak, néhány beszakadás, csúszkálás után, Pilisszentlászló, majd nem messze már az Ep. Bevallom, bár nem szokásom az ellátás igénybevétele, de leugrott 3 pohár tea, és néhány csalamádés, lilahagymás zsíroskenyér. Télen, amikor megfagy minden, hát mit tagadjuk, jólesik az ilyesmi. Köszönet a pontõröknek, kitettek magukért. Tovább, emelkedés, és szörnyülködés, hogy mikor is lesz itt legközelebb erdõ............................... A Tátrában láttam hasonló pusztítást, igaz, ott megszûnt az erdõ, bízom benne, hogy itt még van remény. A kerítés felé haladva budapesti túrázókkal futottam össze, akikkel végig is toltuk a hátralevõ távot. Jó tempóban, igaz a hibám miatt rátettünk még egy-két kilómétert, amiért utólag is elnézést srácok:-) Görgey-bérc, majd a cél. Nem terveztem a tavalyi teljesítési idõeredmény megdöntését, de pont meglett a szintidõ, ami azért figyelmeztetés, hogy az itinert nem véletlenül találták ki:-) Az emlékezet néha csal...


Summázva:


- Valóban igazi teljesítménytúra kerekedett, és most valóban oda kellett figyelni a szintidõre. A tél nem viccel.


- Nagyon jó szervezés, az év elsõ túrájának mindenkinek ajánlanám.


- Remélem túratársamnak rendbe jönnek a sarkai, amiket az új túracipõ "átalakított" , és legközelebb is összefutunk. Másik túratársamnak


  üzenem, hogy a 400 dolláros tollamat tartsd meg, legkésõbb a Kinizsin visszaadod:-) Amúgy gratula a maradék 11,5 km teljesítéséhez, 


  jövõre meggondolom én is:-)


 


  Sattel


 

 
 
túra éve: 2014
Fehér-Vár-PalotaTúra éve: 20142014.11.09 15:54:04

Fehér-Vár-Palota 40    (Az elsõ tizenegynéhány km után, a dolgok komolyabbra fordultak.... )


 


Az idei Turul túrán ismertem meg Krisztiánt, aki sikeresen teljesítette a 200-as távot, míg mi, túratársammal, a 75-öt abszolváltuk. Valahol a táv elsõ negyedében "futottunk" össze. A beszámolómat olvasva rámírt, majd felvetette (várpalotai lévén), hogy nem ártana, ha részt vennénk a fehérvári negyvenes sétán. Némi tervezgetés után, sajnos egyedül (túratársam éppen a Népgazdaság építésében vett részt, szabadság reménye nélkül..), a hajnali buszmegállóban köszöntött a csepergõ esõ. A kellemes,szunyókálós utazást azért némileg megzavarta, hogy elhaladtunk F....út mellet is, ahol láttam, hogy szép Hazánk második fõvárosa épül-szépül......:-(


Megérkezés, némi séta, majd mivel Krisztiánék 3/4 8 utánra ígérték magukat, egy kis városnézés még belefért. Nyolc órai indulás, és megismerkedés Edittel, Lacival. A korai pálinkából nem kértem, de késõbb azért csak rábeszéltek:-) Jó tempóban hagytuk el a várost, hamar kiértünk a patak(?), partjára. Nekem úgy tûnt, hogy komolyabb esõs idõ esetén, ez bizony tarol mindent, mint ezt késõbb Krisztián is megerõsítette. Hamarosan Moha község került a látótérbe, ahol az Ep-n, egészen kitûnõ ellátásban volt részünk. Bár nem szoktam az ellátást igénybe venni, de a túratársak által elõre dícsért tea valóban ott volt a szeren, nem is beszélve a sárgabaracklekváros kenyérrõl. Végre elkezdett szintesedni a túra, nemsokára Iszkaszentgyörgy, ahol a helyi italkimérésben egy rövid folyadékpótlás történt. Nos, még életemben nem ittam ilyen savanyú fröccsöt, de ezen aztán a következõ órákban segítettem, szerencsére már minõségibb formában. A kastélyban levõ Ep. után végre erdõs, igazi túraútvonalon haladtunk, kezdett valóban teljesítménytúrába váltani a séta. Néha holdbéli tájak,bánya, por, majd erõs kaptatók váltották egymást, erõs szélben.Menet közben a dijoni mustár, és a pácolás témája volt a mûsorszám, jó volt hallani, hogy rajtam kívûl is vannak még étel megszállottak:-) A beígért esõ szerencsére elmaradt, jó tempóban ereszkedtünk, emelkedtünk, ereszkedtünk, Csór község Mûvelõdési Ház Ep-ig. Szintén fullos ellátás, majd a szomszédos presszóban extra folyadékpótlás.Megtekintettük a helyi erõ, Attila bemutatóját (kb. 10 sör után lehetett) a székek áthelyezése, és "barátságos" köszönés versenyszámban, majd vidám hangulatban folytattuk utunkat. Kilátó-hegyre némi kaptatás után érkeztünk, majd menet közben találkoztunk a mozgó pontõrséggel. Vidám beszélgetés, majd tûz tovább. Innen igazából a túra teljesítményrésze dominált, konkrétan csak emelkedõkre, és hirtelen szintzuhanásokra emlékszem. De így volt jó, nem lankadtunk el annyira. A beígért emelkedõ (Baglyas) fújtatós volt, de a kitörni készülõ izzadtságot, hamar leszárította a viharos szél:-)  Inota. Már pedzegette Krisztián, sõt mások is, hogy a Böllér nem is olyan rossz hely, hát akkor húzzunk bele. A faluba beérvén, az egyik ház udvarán egy nagytermetû kutya ugatott meg minket, konkrétan affektálva, és mindezt a ház oldalának dõlve tette...Na, ezen a Böllérig szakadtunk:-)   Ep. , Krisztián a csapolt meggysörre, én pedig egy kiváló olaszrizling fröccsre vállalkoztam. A pultos leány nagy örömére, miután megbeszéltük a nagyfröccs arányait:-) Jó hangulatban indultunk tovább a Víztározóig, ahol szemmel láthatóan majd megfagytak a pontõrök, de ennek ellenére nagyon kedvesek voltak, plusz a banán. A túra maradéka gyorsan letelt, beértünk Várpalotára, majd a cél. Nagyon komoly ellátás volt itt is, ilyennel még kevés helyen találkoztam.


Oklevél, kitûzõ, majd Edit autós segítségét igénybe véve irány Székesfehérvár, autóbuszállomás.


Nagyon-nagyon jó túra volt, a szervezõk kitettek magukért, szívvel-lélekkel tették a dolgukat. Köszönet érte. Amit ebbõl a tájegységbõl ki lehetett hozni(szint,látnivaló), tökéletesen sikerült. Sokszor éreztem úgy, hogy hibás a megadott szintadat, annál jóval többet emelkedtünk:-)


Köszönöm túratársaimnak a napot, a jó hangulatot. Külön köszönet Editnek a fehérvári fuvarért, az Isziniken találkozunk, természetesen a többiekkel együtt.


U.i. : Azért tényleg nem volt rossz az a pálinka...


 


 


Sattel


 

 
 
Pilis-nyereg RetroTúra éve: 20142014.11.07 19:02:45

Nagy szerencsémre péntekre kaptam szabadságot, így a már kinézett túra teljesítésének nem volt akadálya.


Kíváncsi voltam az általam még nem ismert útvonalakra, a Pilis néhány, számomra eddig ismeretlen részére. A piliscsévi buszon már találkoztam is ismerõssel. A nevezés letudtával már búcsúzott is, õ terepfutó, én meg készülvén a Fehérvár 40-re, csak egy jó iramú, de azért inkább sétálósabb tempót terveztem. A reggeli borús idõ hamar kellemesebbre fordult, az õszi erdõben szinte megállt az idõ. Aztán a szint emelkedésével hamar ködös,hûvös lett, ami nem is volt nagy baj, némileg serkenti az embert, bár nagy sajnálatomra a Fekete-kõi káprázatos kilátás a ködre korlátozódott..De majd máskor, mondjuk tavasszal. Gyönyörû helyeken, pazar õszi erdei útvonalakon vezetett a kijelölt táv. Meglepõen nagy volt a létszám,mindíg volt beszélgetõpartner, vagy éppen csak szótlanul mentünk egymás mellett. A túrázás már csak ilyen. Aztán féltávnál már egy tempót mentünk egy párkányi túrázó csapattal, akikkel végül is együtt értünk a célba. Köszönet nekik a jó társaságért. Végeredményben nagyszerû túra volt, egészen kíváló útvonal választással.


Nekem bejönnek ezek a rövidebb, de azért szintes túrák. Igaza van a szervezõknek, teljesen felesleges ellátást biztosítani egy 22 km-es t.túrára. A csekély mennyiségû saját készlet bõven elég volt, annak is a nagy részét hazafelé tüntettem el.


Az itiner, és a térkép pontos volt,sokszor elég volt az utóbbira rápillantani. Tökéletes felkészülés volt a szombati, fehérvári 40-esre.

 
 
Határjárás 25Túra éve: 20142014.06.01 09:50:53

Határjárás 45   " Sosem érünk be a célba..."


A Kinizsis kaland után néztem ki ezt a túrát. A táv, és a szint nem tûnt megerõltetõnek. Legalább is, akkor még úgy gondoltam... A hajnali kelés, és bepakolás után, irány a Római fürdõ HÉV megálló. Gyanúsan sehol senki, majd hét óra környékén megérkeztek a szervezõk. Lassan szállingóztak a túrázók , jópár ismerõs arc is megjelent. Külön köszönet állandó túratársamnak, aki a megbeszélt fél nyolcas idõpontra hajszálpontosan megjelent. Becsekkolás, majd indulás. Elõ is kaptuk az itinert, amit el sem tettünk a túra végéig. Általában úgy vagyok a több oldalas irományokkal, hogy bele sem nézek, de itt egészen más volt a helyzet. Kellemes, hûvös idõjárás, és folyamatos csevej közepette hamar feljutottunk az elsõ emelkedõn. Imitt-amott már voltak tájékozódási problémák, de hamar rátértünk a Tanösvényre.Szellemes megoldás volt a zsírkrétás EP, de a betûvadászat a túra végéig bosszantott, mert sokszor megakasztotta a jó tempót. Nagyon tetszett, hogy néhány helyen választási lehetõséget biztosítottak a rendezõk az útvonal választásban, és mi általában bele is választottunk, de rendesen. Az itteni emelkedõk nem is a magasságukkal, hanem a meredekségükkel szívták el az erõt. A HHH-re feljutva megálltunk megnézni a siklóernyõsök felszállását, osztatlan siker volt, fõleg a túratársam számára. Energiapótlás, majd tovább. Hullámvasutazás, majd a Csacsi-réti EP-n némi ejtõzés. Örök hála, hogy az ellátás bõséges volt, mi alaposan lecsökkentettük a savanyú uborka állományt. Aztán megkezdõdött a vesszõfutás, mert az Erdészházat már nem is találtuk meg, röviden-tömören eltévedtünk.... Utólagos kalkuláció szerint, 5-8 km-t tettünk rá a teljes távra. Ellenben megismerhettük a még sosem látott lakótelepi részt, és az ultra full milliárdos negyedet.. Nem meglepõ módon az elõbbi helyrõl bandukoló hölgyektõl kaptunk segítséget, míg az utóbbi, néhol igen ízléstelen várak lovagjai, és lovaginái mintha nem is léteznének, mozgást sem láttunk sehol. Kocogás Budaörs vasútállomás felé. Útközben Zoli ABC-jének látványa beindította a sörivásért felelõs agyi idegközpontot, egy jéghideg dobozos le is ugrott pillanatok alatt. Az akkori lelkiállapotnak megfelelõen úgy éreztük, hogy egyszerûen nem fogynak a kilométerek, de abszolváltuk a vasútállomást is. Innen már csak erõletett menetben egy pár km, és ismét elkezdõdött a kálvária...Nem találtuk az utcát, majd eltévedés, végül is nagy nehezen rábukkantunk a lépcsõsorra, ahonnan már csak egy ugrás volt a cél.


Összességében jobban elfáradtunk ezen a túrán, mintha egy nagyobb távot mentünk volna. Nekem ez a tájegység ismeretlen volt nagyrészt, már csak ezért is szívesen jöttem el. A néha már Nagy-Gete meredekségû emelkedõk,valamint a Határ-utca, számomra eddig elképzelhetetlen meredeksége tette igazi teljesítménnyé ezt a teljesítménytúrát. Talán ha a szalagozás kritikus helyeken jobban látható lett volna, vagy egyáltalán lett volna, mi sem húzunk rá ennyit pluszban, bár utólag már úgy gondolom, hogy megérte az is. Nagyszerû szombat volt, kedves szervezõkkel, és a célban, nagy elismerésemre a hölgy hibátlanul írta le a nevem, nem beszélve arról, hogy olyan oklevelem még sosem volt, hogy a táv után beírtak volna egy plusz jelet, emlékeztetve a rátett kilométerekre, és a figyelmetlenségünkre.


 

 
 
túra éve: 2013
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20132013.12.11 19:58:43

2013.12.08   Esztergom


Feladott Iszinik után..


Elõször is csak azért, mert megígértem Zolinak,Marcsinak,és Pistinek is, hogy eljövök.


Meg aztán nem ártott volna egy hivatalos sikerélmény már, még ha nem is egyenértékû a kettõ. Szóval megint lett motiváció, elvégre nem lehet örökké a múlton siránkozni.


A Rózsaszínû Párduc... Nos.. Én már voltam itt nemegyszer, és elképzelni sem tudtam, hogy fog ennyi ember kultúrált keretek közt regisztrálni, ill. célbaérni.


Öt óra 10-es kelés, piszmogás, és rádöbbenés, hogy a fél cucc nincs összerámolva. Hajrá.. Ettõl függetlenül beértem, meglehetõsen korán. Fotózás, majd regisztráció a.... tömegben. Már persze, ha 5-6 embert tömegnek lehet nevezni, bár a kocsmában hátizsákokkal, miegymással ez is tumultus volt, de nem kicsit. Illedelmes félreállás a törzsvendégeknek, túratársaknak, aztán tûz kifelé.


Rajt 7-kor, pontosan. Csurgó-kút elõtt a szokásos 5 perces megálló, pedig kikormoltam a szervezetem elõzõ nap..... Ki érti ezt, minden túrán szertartás....Talán Dr. Freud...........  Kód, emelkedõ, és rácsodálkozás a dérlepte útvonalra. Diósvölgy Ep. Röpke pillanat, tovább, ébred a határ. Meglehetõsen érdekes szálláshelyek,a távolban egy 30-40 éves Robur ékeskedik, szóval Kusturica megnyugodhat, lesz helyszín az új forgatáshoz. Ismerõs helyek jönnek, ezeket legutóbb többször toltam. Erre jön az IVV jelzés. Csak most ellenkezõ irányba megyünk. Klassz,bár végig emelkedik. A Barát-kút csak egy pillanat volt közben, az EP egy villanás. Tovább, Ráró-kút felé.


Kellene látni egy sárga keresztet, de senki sem látja. 2 GPS is segít(ene), de nem............El....tuk, de vagy hatan. Gáborral, újdonsült ismerõsömmel úgy gondoljuk, hogy visszamegyünk. Kód leírva, de most már Szentlélek. Pecsét, úgy döntünk Lajos-forrás nem várhat. Kód, és Klastrom kocsma. Aszta.............Ellátás, de igen parádés. A kocsma belsõ megtekintése elmarad részemrõl, talán majd legközelebb. Gábor leteszteli a kínálatot, majd indulunk tovább. Piros jelzés, klastrom romok. Nem rossz a látvány, rövid fotózás, de hát menni kell. Az emelkedõ combos, kevés mosollyal küzdjük le. Végre megismerkedünk a zöld jelzéssel, nem egy rossz dolog.  Erdészetünk ismét jobban teljesített, a jelzés vonalára termelte ki a papírnak, és tüzelõnek valót (nem beszélve a bútor, és asztalosiparról természetesen). Összenézés, és átmászás...Ha már teljesítménytúra:-)


Enyedi halála keresztje. Kód, és közben egy régi ismerõsbe botlás. Kinizsi 100, tavaszi emlék.


Tûzünk, majd szintleadás, de keményen. Jön egy érdekes csúszós rész, amivel egy hónapja is szenvedtem, mert nem akartam kikerülni a völgy felöl. Mindösszesen 10-20 méterrõl van szó, de sokan inkább kikerülik most is, nekem szerencsésen sikerült átmennem, Gábor egy nagyon gyors utat választott:-) Sérülés nélkül, tehát húztunk tovább. Szólok, hogy létra, majd patak. Ügyes kombináció, jó teszt a bakancsnak. Direkt belegázolok a vízbe, minden oké.


Fári-kút. Gábor már elõre betervezte a forrásvizet, rajta kívûl sokan így gondolták. 7-8 perc pihi, mert, hogy még van egy kis emelkedõ... A kiírt szint nem ámítás, ez igen hálás jutalomjáték:-)


Vaskapu, Brilli Gyula Th. Fekete kismalac fogad. Pecsét, irány vissza. A malacka imádja az almát, mondják. Leteszteljük. Igaz volt, gyakorlatilag rágás nélkül lenyelte.


Szintleadás, erõs sár. Esztergom. Kisebb csapat verõdött össze, már nem sietünk. Jó hangulat, cél. Több mint egy óra várakozás, mire Pisti életjelet adott magáról. Állítólag RÖVID pihenõ a Svejk-ben:-)))))  Közben Marcsi, Zoli, Tomi is beérkezik futva. Csak nem azért, mert az órámat néztem??? :-)


Több mint tíz év után csapolt kõbaltást iszom...Most nincs panasz, ittam már rosszabbat is.


Réka is befut, már régen találkoztunk. Ennek örömére mindenkinek kioszt egy nápolyi jellegû édességet, utólag is köszi.


Jutalmazás, búcsúzás.  Köszönöm mindenkinek a jó társaságot,elsõsorban itt megismert túratársamnak, Gábornak,akivel gyakorlatilag a túra 70 %-át együtt tettük meg. Remélem összefutunk még:-)


Összegzés:


Túratárs GPS-el mért adatai:     Táv: 32 km  Szint:960 m   A táv teljesítésének idõeredménye: pocsék, de biztató(azért bõven belefért a szintidõbe)


Pozitívumok:


- Ellátás (szuper jó volt, bár egy alma belefért volna)


- Útvonal (gyönyörû helyek)


- Túratársak (ez mondjuk nem tervezhetõ:-) )


- Kedves, jóindulatú rendezõk. Köszönet nekik!


Negatívumok:


- A rajt/cél színhelye...... Nem minõsíteném, ez a túra jobbat érdemelne. Nem hiányzott  30 egynéhány km után, hogy a helyi, részeg, és 


  meglehetõsen unortodoxan bunkó törzsvendég, oldalba könyököljön................


- 38-as jelvény? Aranyos, de nem igaz... Ettõl persze nagyon szép, sõt a legszebb darabom.


 


Gábor!  A fotókat, videókat késõbb teszem fel, de meglesz:-)


 


Sattel

 
 
Iszinik 100/ Iszi 50 / Nik 50/40 / Iszinik 40 / Csillaghegyi Csillagok 15Túra éve: 20132013.11.25 08:38:57

Már nyár óta járt az agyamban. Meg kellene próbálni. Némi számvetés, az év addigi részében megtett túrák, kilométerek, szintek, elég alapot adhatnak-e az optimizmushoz. Novemberig még behozható, gondoltam.


És eljött az a bizonyos reggel. A társakkal buszozás Bicskére, majd autóval Szárligetre. Gyors regisztráció, némi várakozás után indulás. Lassan húzódott szét a tömeg, de az elsõ komolyabb emelkedõ után már a saját tempónkban tudtunk menni. Somlyóvár 5 km/h-s átlaggal megvolt. Ezután belassultunk érthetetlen módon, de a megbeszéltek szerint nem várunk egymásra, elhúztam. Bányahegyre már 5 fölötti tempóval, jó erõben értem, nem is idõztem sokat itt. Néha már tavaszi idõjárásban, madárcsicsergés közepette kocoghattam, gondolom nemcsak az én, hanem az összes túrázó nagy örömére. Egyszer csak ismerõsök tûntek fel. A szentendrei Hõsök Vére túrán megismert Marcsi, Zoli, és élete elsõ százasát teljesíteni  próbáló fiúk, Tomi személyében. Bár a rajtnál már találkoztunk, jó volt viszontlátni õket:-) Elég jó tempót toltunk, vidám hangulatban értük el Pusztamarótot. Itt fényképezés, a szervezet tartalékainak feltöltése volt a menü. Az 5-ös átlag megvolt, tippelgettük, hogy fél 6 elõtt be tudunk-e érni a Kakukk-ba. Indulás, kerítésmászás, völgyek, jött a hullámvasút, és egy nagyon jó hot-dog. 10 éve nem ettem, de ez iszonyatosan jó volt. És hajrá. Az emelkedõ combos volt, de tudtuk, hogy ez még csak bemelegítés a hátralevõ megpróbáltatásokhoz. 16 óra 36-kor Tomi fejlámpát kapcsolt, Marcsi 10 perccel késõbb. Gondolom megemlítem a történelmi hûség kedvéért, és hát meg is ígértem:-) Pélin láttuk, hogy jópáran elkevertek, de aztán mindenki megtalálta a kék keresztet. A táblácska szerint cirka 2 km Mogyorós. Belehúztunk, de nagyon nehezen akarta megadni magát az emelkedõ. Aztán végre felbukkant a falu, az elsõ házak egyikében éppen a disznóvágás áldozatát dolgozták fel (Dezsõt). Jó hangulatban estünk be a kocsmába.Végül is 6 perccel a tervezett idõ után, de akkor ez senkit sem zavart. Sör, cola, mindenki felfrissült. Indulás. A Kinizsin megismert Kõsziklás emelkedõt nagyon nem szeretem, de lefelé sem lett a kedvencem.... A Tokodi-pincéknél némi kavarás, de aztán elkezdõdött az igazi teljesítménytúra. Az aszfaltútról jobbra indultunk felfelé. Hegyeskõ sem az az egyszerû darab. Kétszer kellett megállnom, és már 3 Mg tablettát is felhasználtam. Kezdett a görcs elhatalmasodni a combomban. Marcsiék nagyon rendesek voltak, utólag is köszönet neki, hogy bíztattak. Felfelé-felfelé, majd nagy nehezen kisimult a táj, a szántóföldek. Az elõttünk járó csoport benézte a jelzést, vagy inkább nem nézte a fényvisszaverõket, és elindultunk lefelé a kéken.....Gyanús volt mindenkinek, míg rájöttünk, hogy bizony hátra arc. Végül is elértük a siratófalat a Horgásztónál. Innen közmegegyezés szerint mindenki úgy ér fel a Gete csúcsára, ahogy jólesik neki:-)) A kövesebb résznél már nem tudtam nagyon kontrollálni a combgörcseimet, nagy erõket kellett mozgósítani, hogy egyáltalán felérjek. Pecsét, indulás lefelé, sietni már nem tudtam sajnos. Már csak az volt a cél, hogy a Molnár sörözõt elérjem. Egy szlovákiai magyar sráccal be is értünk, õ erõsen sérült lábbal jött lefelé. Vak vezetett világtalant:-) Pecsételtünk,és részemrõl itt be is fejeztem a túrát. Közben Pistiék is beestek, õk sikeresen teljesítették a távot késõbb, hatalmas gratula nekik! Reggel csörgettem meg Marcsiékat. Zolival ketten be is fejezték szintidõn belül. Szép volt, jövõre remélem veletek örülhetek a célban:-)) Tominak is gratula  élete eddigi leghosszabb távjához, remélem még sok túrán ütközünk.


 


Iszinik 100   Megtett táv 61,9 km.  Idõ: 14 óra 45 perc


Egyelõre nagyon csalódott vagyok, de talán nagyobb elszántsággal készülök a 2014-es Iszinikre.


Mindenkinek elismerésem, aki elindult:-))


 


Sattel


 

 
 
Hősök vére / SZHKSE 56-os emlék- és teljesítménytúraTúra éve: 20132013.10.21 09:09:56

2013. 10. 19     Hõsök Vére 52


A héten már két esõs nap is volt, és nagyon nem akaródzott sárban, tócsákat kerülgetve teljesíteni a távot. De persze a pénteki szél, és  jobb idõjárás azért reménnyel töltött el, úgyhogy nem volt mese, szombat hajnalban kelés. Autó hiányában irány a buszmegálló, és irány Szentendre. A  07 órás rajtidõn túllépve, 07 óra 10-kor nekiindulhattam, köszönet a szervezõknek. Álmos, és még nem túl mozgalmas a város ilyenkor, kellemes a séta. Alig páran tartunk a szalagozás mentén a járdán, a Nap még nagyon megnyújtja az árnyékokat. Elõször, és utoljára veszem elõ az itinert,iránypontosítás végett, utána már csak a kódok, és a pecsétek miatt. Elhagytuk a házakat, és földútra tértünk. Nos, nagyon jó döntés volt eljönni, a sár nem volt vendégmarasztaló, és a késõbbiekben is csak imitt-amott volt kellemetlen. Gyönyörû az útvonal, és majdnem le is maradtam a kód felírásáról, mivel a Vízmû alatti "szerény" lakóházak kötötték le a figyelmem, amik mintha nem is egy telken, hanem egy fél megyényi területen épültek volna. A Túristaházhoz vezetõ emelkedõt letudva már bemelegedtem, jöhetett némi folyadék, és tápanyag bevitel. Szépen karbantartott, és láthatóan népszerû pihenõhely, nem mellékesen tisztaság. Innentõl szembesültem igazán a szervezõk munkájával. Olyan mennyiségû, és minõségû volt az útvonal jelzettsége, hogy tényleg nehéz lehetett eltévedni, bár, ahogy hallottam, volt, aki elkeveredett. Egyre jobb lett az idõ, és az átlagom is. Öröm ilyenkor az õszi erdõt járni. A Lajos-forrás EP-n almát választottam. Némi útbaigazítás, mert egy késõbbi szakaszon útvonalváltozás történt. Indulás, erdõbe be. A túracipõ nagyon jól vizsgázott, mert természetesen elsüllyedtem a túra egyetlen sáros, patakos részén. Nem ázott át, és nem kellett végigcuppognom a célig (éljen a német ipar, és minõség). Egy tisztásra érve nagy nehezen utolértem egy túrázó párt. A kezdeti nehézségeken túllépve beszédbe elegyedtünk, majd a túrát is együtt fejeztük be. Kb. egy tempót mentünk, bár néha volt olyan érzésem, hogy Zoli néha várt rám, utólag is bocsánat, de az emelkedõknek nem vagyok nagy barátja:-) Pilisszentkeresztrõl jöttek, és felesége, Marcsi is kõkeményen nyomta, úgyhogy a jó társaság, az átlagsebesség,  és a társalgás biztosítva volt (remélem õk is így gondolják utólag). Dömösig jó hangulat, az EP-n tea, zsíros kenyér. Már ott feltûnt, hogy mennyi embert kicsalt a jó idõ, és csak reménykedtünk, hogy a többség a Lukács felé megy, de persze tévedni emberi dolog.... Családok, egészen kis gyerekek, naná, hogy a Rám-szakadékot tisztelték meg. Eleinte tûrtünk, de mivel az idõ szorított, udvariasan, de határozottan elõztünk. Nagyon tetszett a két kéregtelenített rönkbõl álló híd, ami annyira csúszott, hogy...de inkább nem is írom le. Nyugodtan maradhatott volna az az érdes kéreg, mindenki jobban járt volna. Egy idõsebb túratárs nem sokat gondolkodott, simán átment alatta, neki volt igaza. Nyugdíjas csoport érdeklõdött, hogy mennyi van még hátra, szerintem azt hitték, hogy valamiféle termékbemutatós kiránduláson veszünk részt. Mikor megmondtuk, hogy kb. 25, dobtak egy hátast:-))Érdekes emberfajta az egyszer kimegyünk a természetbe túrista. A Rám-szakadék szerintem nem 4-5 éves gyerekeknek való, és nem olyan cipõben, ahogy kihozták õket...... Felérve, már felkészültünk lélekben az emelkedõre. Nemrég jártam erre, könnyebbre számítottam, de most kifejezetten kemény volt. Dobogókõ nem egykönnyen adja meg magát:-) Fiatal párok jöttek szembe, a lányok némelyike kis sarokkal ellátott cipõben... Felérve, az egyik padon kisebb csoport sámándobokat ütött. A ritmusból ítélve közelebbi ismeretséget köthettek pár deci szatmári szilvával, mert az ütem már becsületére vált volna egy trash metal együttesnek is. Zoliék teáztak, én meg egy doboz sört vételeztem, bár hideg szél volt, azért jólesett. Nemsokára indulás, jó hangulatban értük el a Tölgyikreket. Itt kód volt, tûztünk is tovább.Kellemes meglepetés volt a Bölcsõ-hegy, itt már éreztem a 40 km-t, de egyhuzamban abszolváltam, Zoliéknak simábban ment, mit ne mondjak. Ezután már zuhantunk lefelé, adtuk le a szintet. János-forrásnál újabb kód, nem ártott még egy frissítés a Kõ-hegy elõtt. Zoli szerint nem olyan kemény, mint a Nagy-Gete Tokod felõli oldala, de a csúcson nem osztottam a véleményét.. Ez szerintem lélekölõbb, de persze teljesíthetõ. Gyönyörû idõ, csodálatos panoráma várta az embert. Az EP-n megkérdeztük, hogy tudják-e, ki szakított le egy csomó szalagot. Tudták, gyerekek hozták fel a Túristaházhoz csokorban......... Kis pihenõ, ereszkedés, és a Marcsiék által már beígért monoton, sík mezõ..Azért eltelt ez is, lovak fotózásával, sztorizgatással. Kõhíd, felfestett kóddal. Ez bizony letéphetetlen volt:-)))) Innen már a civilizáció, és nemsokára a cél. 10 óra 37 perces idõvel, egy nagyon szép nappal a hátunk mögött. Oklevél átvesz, ellenben kitûzõt nem kaptam, mert pont nem volt az elsõ teljesítõknek. Ígéretet kaptam, hogy postázzák, várom:-) Zoliékkal kis ejtõzés, majd a becsületkasszához járulás. Egy rendkívûl jól megszervezett, egyedülálló módon jól jelölt, jó ellátást biztosító teljesítménytúra volt. Azt hiszem, ha nem is az 52-t, de az egyik résztávját bármelyik kezdõ túrázónak merném ajánlani. Nem mellékesen kellemes meglepetés volt a normális, és barátságos honvédségi környezettel, és hivatásos katonákkal való találkozás, mert nekem 20 éve elvették a kedvemet ettõl, de úgy néz ki, nincs veszve még minden:-))


Köszönöm Marcsinak, és Zolinak a társaságot, örülök, hogy megismerkedtünk:-))


Az Isziniken találkozunk!!!


 


Sattel

 
 
JulianusTúra éve: 20132013.03.26 11:03:13

Rendkívûl rossz szervezés, keveredések, és borzalmas sár....


Legalább az alma finom volt Márianosztrán.


Valószínûleg a legutolsó alkalom volt, hogy elmentem................

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár