Túrabeszámolók


Gyepű (CATS)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
nafeTúra éve: 20162016.06.02 22:59:10
megnéz nafe összes beszámolója

Gyepű 25

GPS-el mért távolság: 26,1 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 585 m. Ehhez még 2 km és 15 m szint jött hozzá, a parkolótól és vissza, illetve az ellenőrző pontokon beszélgetés közben.

Reggel, huszonnégy órás szolgálatból indultam túrázni. Kivételesen, semmi többlet autózást sem jelentett a túra, mivel Pápáról, úgyis Farkasgyepűn át járok dolgozni. Mindjárt az első parkolási lehetőségnél megálltam és letetem a kocsit. 700 m gyaloglással értem a Nimródhoz. Ha a falu másik végén teszem le, az 6-800 m-t jelentett volna, tehát mindegy. Meglepetés, de fél kilenckor, másfél órával a rajtidő kezdete után, még a Nimródnál is volt egy üres hely. Gyorsan beneveztem, megnéztem a térképet, s a kellemes meleg időben nekivágtam a távnak. Mivel vasárnap is dolgozom, illetve éreztem a térdinakat egy kicsit, így nem kockáztattam meg a 35-ös távot.

Kényelmesen ballagtam kifelé a faluból. Jákó fölött, az erdőből kiérve szép a kilátás. A komondor, amelyik mellett el kellett mennünk, nem annyira. Elég elhanyagolt a bundája. Megugatott mindenkit, sőt egy kicsit utána is ment minden túrázónak. Viszont, tavaszi túráimról tudom, nem bánt, sőt ha barátságosan szólsz neki, hogy „Gyere ide!” akkor azonnal elhúz tőled és visszamegy a helyére. Az éberségéről annyit, volt amikor csak akkor ébredt föl, amikor már tíz méterrel el is hagytam. Ez a legveszélyesebb egy kutyánál, amikor nagyon későn vesz észre. Leballagtam a faluba, kereszteztem a 83-as utat, s a focipálya mellett jött a dzsindzsa menet. Helyenként van vagy másfél méter magas, az ösvény pedig keskeny. Előttem fiatal páros haladt. Rövidnadrágban és rövid ujjú pólóban ellenőrizték a csalán csípősségét. A gyakori kis sikkantásokból ítélve: kiváló. Mióta a Bitva-völgy nagy részét lekerítették, sokkal rosszabb lett a patak menti út.

Elég meredek, de a régi jelzéshez képest sokkal lankásabb, bozótos ösvényen tettem meg az oda-vissza utat a kilátó maradványához, ahol felírtam a kódot. Kár, hogy tönkre ment, hiszen körpanorámás lenne. Így is szép a kilátás a Mánc-hegyről. Ballagtam tovább. A patakon tönkre ment a bürü, most a traktorok által használt átjáróban volt a vízben. Az első nagyobb víz, vagy átmenő traktor össze fogja törni, s ugyancsak nehéz lesz az átkelés. Most semmi gond. Még egy kicsit mentem a völgyben, majd megkezdtem a kikapaszkodást. Ettől kezdve sokkal jobb utakon mentem a vár felé. Az erdőből kiérve itt is szép a kilátás. A várhoz vezető kaptató, így gyalog nem is olyan meredek. Montival annál inkább. 3-4 alkalomból, egyszer ha ki tudom tekerni. A várat ebből az irányból, nagyon későn lehet észrevenni. Az ellenőrző ponton leigazoltam, ettem egy szelet zsíros kenyeret, s megkezdtem a leereszkedést a faluba.

Újrakötöttem a bakancsomat, mert túl lazának éreztem. Most meg túl szoros lettem, ami újabb két megállást jelentett, mire végre úgy éreztem rendben. Átballagtam a Bitva hídján, s kezdődött a nem jelzett (csak szalagozás) utas szakasz. A patakok vize még opálos az utolsó esőtől. Az út pedig egy rövid szakaszt leszámítva, stabilan emelkedik. Szuszogok rendesen, mire fölérek. A volt katonai objektum mellett elhaladva megyek tovább. Nem túl látványos, viszont kellemes úton érem el az Ödön-forrást. Megtöltöm a bögrémet, s ballagok tovább, megint csak Döbrönte felé. Nem mentem túl sokat a jó kis murvás úton, amikor a sárga jelzésen átvágtam a Z+-ra. Kényelmes út visz föl a fennsíkra. Utána viszont már nem az. Régen jártam erre, akkor is montival, s nem lopta be magát a szívembe. Azóta kivágták az erdőt, és még rosszabb lett Nagy része dzsindzsa mentet jelent. Van friss erdőtelepítés is. Került csemete az út közepére is. Kíváncsi lennék rá, ezek közül mennyi élte túl a túrát. Egy erecske betorkolásánál, kishalak iramodtak el a megjelenésemre. Régen láttam már halat a Köves-patakban. Végre elértem a Bodas-patakot. Simán átgázoltam rajta. A három fatörzsből álló bürüt, csak az tudta használni, aki tudta, hogy ott van. Én tudtam, csak épp nem érdekelt. A gaztól csak a patak legszéléről lehet látni. Kis emelkedővel föl a vadászházhoz, ahol népes csapat pihent. A zöld jelzés jobb, mint kora tavasszal, illetve télen volt. Az utolsó előtti bürü veszélyessé vált, mivel az egyik gerendája, közép tájt eltört. A Csurgó-kútnál megkaptam az utolsó ellenőrző pecsétet. Beszélgettünk egy kicsit. Az egyik pontőr, függőágyban pihente ki a reggeli extra sürgős újra szalagozás fáradalmait. Elfelejtettem ellenőrizni, mennyi vizem van, pedig terveztem.

Ha már lejöttem a völgybe, akkor ki is kell belőle kapaszkodni. Gyorsan letudtam a meredek részt, s kényelmesen sétáltam tovább. A Farkasgyepűről indított és oda vissza is térő túrák kellemetlen tulajdonsága, hogy a végén bizony emelkedőn kell menni. Én is kaptattam szorgalmasan. Mivel szép napos meleg idő volt, nem bántam, hogy nem a zöld négyszögjelzésen megy vissza a túra a faluba, hanem a zöldön, bár annak ezt a szakaszát nem annyira imádom. Ide nem ártana még egy ellenőrző pont, mivel a zöld négyszögjelzés rövidebb és könnyebb. Épp csak letértem a murvás útról, amikor utolsót hörögte az ivózacskóm. A francba! Nem ártott volna még egy kis víz az utolsó kaptatóra. Így jártam. Kisvártatva beértem Farkasgyepűre, s már csak be kellett sétálni a célba.

A célban átvettem a kitűzőt, ittam egy kávét és hazafelé vettem az irányt.

Némely szakaszán látványos, a dzsindzsás szakaszokat leszámítva, könnyű, kellemes túra. A szalagozás jó, nem kell túl sokat törődni a tájékozódással. Persze, könnyű nekem, hiszen hazai terepen túráztam.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700/600 Ft-ért színes térképes igazoló lapot, itinert, emléklapot és nagyméretű kitűzőt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. Döbröntén a várnál, a Cats-eseknél megszokott zsíros- lekváros- és mogyorókrémes kenyér, hagyma, savanyúság és kétféle szörp, a Csurgó-kútnál müzli szelet és kétféle szörp, a célban pedig alma volt az ellátmány.


Csak ma, június 2-én derült ki, miért nem tudtam 29-én belépni a honlapra. Azt hittem, elfelejtettem a jelszavamat, pedig nem.

 
 
 Túra éve: 2014
Pavi74Túra éve: 20142014.06.07 19:52:25
megnéz Pavi74 összes beszámolója
2014 05 24 Farkasgyepû (Bakony) 35km.es (36.82km.) túra.

Már pénteken 23.-án terveztük az indulást 23-24.-ei ott alvással a farkasgyepüi Boroszlán kempingben! Szegedrõl indultunk hárman, Gyula és Józsi a megbeszélt 10.00-ra jöttek kávézni a kisbolthoz. Csapatunk másik két tagja Emese és Krisztián már napok óta szelte a kilométereket, õk hamarabb felutaztak kéktúrázni, már több mint 70 km. volt bennük két nap alatt és még csak pénteket írtunk. Szóval egy gyors kávé és már indultunk is.
Azért döntöttünk az egy nappal hamarabbi felutazás mellett mert Szeged-Farkasgyepû legrövidebb úton is 280-300 km. és ilyen olcsó szállás mellett (1800ft./fõ/éjszaka) megérte hogy nem 4-5 órányi utazás után a kocsiból kiszállva vágtunk neki. Utunk során nem volt különösebb történés, szép nyugodt tempóban közeledtünk célunkhoz.
Még sosem jártam elõtte a Bakonyban, a táj elég érintetlennek tûnt egy-két helyen. Megérkezésünkkor a kemping tulaja kint ült a fedett teraszon és rejtvényt fejtett. Mondtuk hogy mi foglaltunk Szegedrõl 3 fõre, 2 éjszakára szállást. A kocsival beálltunk ( 500 ft./nap) a kemping hátsó fás, ligetszerû udvarára. Itt padok,asztalok, sátor helyek, egy hálóval körbekerített focipálya és egy üzemen kívüli medence volt. Krisztiánék nem tartózkodtak ,,otthon” a tulaj szerint már reggel korán útra keltek. Rájuk csörögtem és még túra közben értem õket, valahol a Kõris hegyen tartottak éppen.
Kipakoltunk és elfoglaltuk a szállásunkat, ami az egyik faház felsõ emeletén volt. Kicsit állott volt a levegõ de az erkély ajtó kinyitásával kompenzáltunk rajta. Négy ágyas szoba volt a mienk, a célnak megfelelt, bár a 220-as aljzat dugót hiányoltam a telefon töltése miatt, ami csak a folyosón volt megoldható. Nekiálltunk táplálkozni és némi alkohol is lecsúszott Gyuláéknak (házi fehér bor), én nem kívántam pláne hogy reggel korai indulást terveztünk és másnaposan még a levegõ vétel is rossz, nem hogy túrázni! Idõ közben a szint megtelt túrázókkal és jött egy busznyi középiskolás is a kempingbe. Elalvás elõtt mondtam Gyulának és Józsinak hogy tudomásom szerint horkolok,ezért próbáljanak meg elõttem álomba szenderülni. Józsi öt percen belül úgy hortyogott mint egy jól megtömött kazán. Gyula csak forgolódott és nekem is kellett vagy fél óra mire elnyomott a nem túl mély álom.
Reggel 05.00-kor volt ébresztõ 3 az 1-ben kávé ásványvízbe összerázva, jobb híján evvel indult a nap. Készülõdtünk,fogmosás, némi táplálék és hajts! Az elsõ közt neveztünk, én kaptam a 005-ös rajtszámot, és mivel bevártuk egymást a 06.30-as indulás került az itinerünkre. Eléggé el volt szontyolodva az ég, ,, rutinos túrázóként” rövid nadrágban és pólóban vágtam neki, még a váltó zoknit sem hoztam el, minek az plusz súly legalább 2 deka….. A betonúton elindultunk az enyhe lankán felfelé, közben érkeztek folyamat az autók a túrára. Elhaladtunk a tüdõszanatórium elõtt, állítólag Farkasgyepû, Magyarország egyik legtisztább levegõjû települése, ami sem cáfolni sem megerõsíteni nem tudok! Nem sokkal ez után jobbra letértünk a kövesútról és bevettettük magunkat a ,,dzsungelbe”. Szép erdei úton haladtunk az elsõ ellenõrzõ pontunk a Táncsics kilátó romjához. Bekövetkezett amire hárman, én, Emese és Krisztián nem számoltunk, eleredt az esõ…. Gyula és Józsi be burkolóztak, nekik volt annyi sütni valójuk hogy eltegyék a kb. 20 dekás esõkabátjukat! Menet közben találtunk egy elszórt itinert amit Emese felvett, ha jól emlékszem Nagy Éva névre volt kiállítva! Alig mentünk pár száz métert amikor egy kétségbeesett párra lettünk figyelmesek akik mit ad Isten pont az itinerüket keresték! Nagy hálálkodás után folytatták immáron nyugodt útjukat Pár km. után beértünk Bakonyjákóra, szép kis hegyi falu, az esõ kezdett alább hagyni de még szemerkélt. A faluból kiérve az elõttünk a boldog pár letért az aszfalt útról balra a majdnem derékig érõ vizes fûbe!? Egy sportpályán vágtunk át és a fû átváltott csalánosba, remek érzés volt térdig sárosan a csípõs tengerben haladni rövidnadrágban. Egy kis patak (Bitva)is keresztezte utunkat jobbról, majd balról, miután átkeltünk rajta. Mentünk pár száz métert és észrevettünk egy piros-fehér csíkos szalagot fel a hegyre vezetett minket kitaposott út nélkül! Az egész túra legnehezebb szakasza következett, találtunk pár száz méter után egy kis ösvényt ami elég meredek volt ahhoz hogy egy szuszra kivette az emberbõl az erõt rendesen. A csúcsra felérve megpillantottunk egy magasles szerû rozoga építményt és pontõrök híján egy hatjegyû szám (140424) és egy toll várt minket, amit mindenki szépen felvezetett az itinerére. Némi izotópos (izotóniás ital) és egy kis müzli szelet feledtette velünk az ide felé vezetõ út nehézségét. Kb. 5 perc pihenõ után elindultunk a második ellenõrzõ pont felé, a Döbrönte határában lévõ Szarvaskõ várához! Lefelé valahogy könnyebben ment kis csoportunk, bár a vizes cipõ nem volt túl komfortos, minden lépésnél a cipõ felsõ részén bugyborékolt fel a víz! Még csak az elsõ kb. 7 km.-en voltunk túl de a lábam olyan volt mintha eg y órát a kádban áztattam volna, színtelen és szagtalan volt, az élet legkisebb jele sem látszódott rajta….azon kívül hogy mozgott, fehér volt mint Hófehérke hónalja és ráncos mint a banya hátán a bõr.
A hegyrõl leérve balra fordultunk haladtunk tovább egy kis földúton. Pár száz méter megtétele után feltûnt a szalagozás, ismét a susnyásba vezetett minket, derékig érõ vizes fûben meneteltünk elõre míg el nem értünk ismét a Bikva patakhoz, amin egy kis eszkábált pallóhídon átkeltünk. Az út szélén kb. 10 méterenként alufólia darabkák voltak a magas fû szárára tekerve. Elõször azt hittük csak valami furcsa helyi szokás de mint kiderült ez vezetett minket a helyes irányba. Elértünk egy magas domb tövéhez aminek a tetején egy sífelvonót véltünk kirajzolódni. A domb oldalán végig ott fénylettek a kis alufólia darabkák. Követve õket, felértünk a tetõre ahol megpillantottuk a Szarvaskõ várának romjait. Itt két pontõr várt minket egy fiatal lány és egy idõsebb úr. Kaptunk 1-1 sündisznós pecsétet almával a hátán. Itt elidõztünk kb. 10 percet, betoltunk 1-1 zsíros kenyeret lila hagymával ami igen jól esett.

Megindultunk utunk harmadik ellenõrzõ pontja felé, a titokzatos Bakonyi Lámához!!!:-P Leereszkedtünk Döbrönte faluba, itt egy játszótérhez értünk ahol balra fordultunk és végig a falut elhagyva jobb oldalon egy kis fa hídon átkeltünk és kisebb lankán kapaszkodva felfelé lassan elértünk egy katonai bázishoz,ahol két nagy komondor már messzirõl jelezte hogy észre vettek minket. Balról kerültük ki a bázist és egy szép magas füves rétre értünk ki, amit erdõ vett körül. Itt tovább haladva beértünk egy erdõs részre, ami sûrû volt és gyönyörû!Egy fán megtaláltuk a Bakonyi Láma feliratot és egy újabb hatjegyû számot (856742), mindenki rögzítette magának, majd azon tanakodtunk miért Bakonyi Láma ennek a pontnak a neve?!?! Gyula a tócsában vélte felfedezni a névadót de ezt õ sem gondolta komolyan! Forgolódtunk percekig de nem tudtunk rájönni! (Ehhez hozzá tartozik hogy már haza értünk Szegedre, amikor is felhívtam telefonon az egyik szervezõt (Simon Balázst) és megkérdeztem tõle mit is takar az ellenõrzõ pont neve! Nem kis derültséget okozva evvel neki, majd miután megtudtam, nekem is! Történt ugyan is hogy õk arra túráztak és némi vörösbort fogyasztottak, aminek a hatására az egyikük egy lámát vélt felfedezni ahogy éppen baktat az erdei úton!!!! És ezért lett az ellenõrzõ pont neve az ami! ) Hát, mi meg ezen tanakodtunk percekig hogy mit nem láttunk, biztos ott volt csak senki sem vette észre! :-)

Miután felocsúdtunk az eredménytelen kutatás okozta sokkból, megindultunk a Régi malom ellenõrzõ pont felé. Szembe jött egy csoport,kölcsönösen érdeklõdtünk egymás irányt. Egy (szerintem tanár) úr megkérdezte hogy mit csinálunk itt az Isten háta mögött, nem tán teljesítménytúrázunk?! Ezt megmosolyogtuk,mert telibe trafált,pláne hogy az egyik lányon megláttuk az University Szeged pulóvert!!!!! Na persze a Bakony szívében pont szegedi diákokkal találkozunk, külön jó érzés volt! Pár száz méter után elértünk az Ödön forráshoz, aminek vize iható volt és jól esett benne megmosdani! Itt pihentünk kb. negyed órát,toltunk némi izotópost, szendvicset és müzli szeletet. Emese a lábain igazította meg a tapaszokat, mert neki és Krisztiánnak ugye már a századik kilométer közelében jártak a harmadik napukat túrázással töltve. Krisztián is most végig túrabotokkal jött, a térde neki is kivolt már így a harmadik napon. Lassan megindultunk tovább,szép erdei úton. Mögöttünk egy magányos túrázó tûnt fel, igen jó tempót diktált, perceken belül beért minket. Megkérdeztem honnan jött és ha jól emlékszem Zalaegerszeget mondott de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tûnt a csalitosban! Az erdei útról letérve ismét egy dzsungel rész következett, a maga derékig érõ csalános mennyországával! Egy patak (Köves-patak) keresztezte ismét az utunkat átvergõdtük magunkat rajta és pár száz méter csalán után kiértünk egy füves domboldalra és hát jó helyen jártunk mert megjelent újra a fûcsomók tetején a rég nem látott piros-fehér csíkos szalag! (itt jegyezném meg, hogy dicséret illeti a szervezõket, mert a szalagozás nélkül tuti nem érünk be idõbe a célba és ami rosszabb tuti eltévedünk!!! ) Baktatunk a magas fûben, míg ki nem értünk egy föld útra amin jobbra fordultunk és követtük a nyomvonalát. Elég nyílt terep következett, bal oldalunkon valami szélkakas szerû építmény állt a semmi közepén. Jobb oldalon pedig egy magasba felhúzott hordós szerkezet állt, amit az alatta lévõ nyomokból kikövetkeztetve egy mesterséges vaddisznó dagonya állványzata lehetett. Csodálkozásunkból felocsúdva hogy mit ki nem találnak,azt vettük észre hogy megérkeztünk a Régi malom ellenõrzõ ponthoz, ahol most egy hét jegyû szám (3495832) várt minket. Itt elidõztünk kb. 5 percet némi izotópos szlopáltunk. Beért minket egy a túrát futva teljesítõ kolléga akinek feltûnõen sok pecsétje volt a miénkhez képes de mint kiderült nem véletlenül,mert õ az 50 km.-esen indult….

Úton voltunk ismét a Magyarpolányban található Kálváriajárás ellenõrzõ pont felé, vagy is útnak nem nevezhetõ lápos, bokáig sárban gázolós ,mellig érõ füves rész következett! Pislogtam is körbe hogy a Jurrasic Parkban, pont ilyen helyen támadtak a veloci raptorok, nem volna f@sz@ most birkózni velük. A majdnem csonttá száradt cipõm és zoknim ismét minden lépésnél habfürdõt megszégyenítõ buborékokkal szórakoztatott!Aminek azért sem örültem ,mert ezt még megfûszerezte némi iszapszaggal is…. Ezt az általam csak butaságlettvolnakihagynieztaqrv@részt –ként elnevezett pár száz métert letudva egy S kanyart leírva egy erdõs részen elértük a szent kutat, ahol kb. 15 perces pihenõre megálltunk. A hely elég kultikusnak tûnt,szent tárgyak és friss virágok fogadtak minket!!! Volt ott egy domb is ami szabályosan izzadt!!!!! Magasabban volt mint 1-2 környezõ rész és a domb teteje sárban úszott, amire így utólag sem tudok magyarázatot adni… Itt jött egy négy fõs csoport akiket nagy igyekezetükben megkérdeztem honnan jöttek, mire a válasz az volt hogy nagyon messzirõl és ne állj meg itt nincs pihenõ vezényszavakra tovább robogtak!!! Értetlenül álltam a dolog elõtt, biztos valami titkos küldetésen lévõ ügynökök voltak (úgy is néztek ki…pffff…) és nem engedték magukat kifaggatni! Közben jött egy pár is akik kicsit beszédesebbek voltak, õk ha minden igaz Nagykanizsáról (de lehet hogy Zalaegerszeg) jöttek és amikor megtudták hogy Szegediek vagyunk invitáltak minket a Kõszegi-hegység túráira is. Mondták hogy az nagyon szép és egy kicsit több benne a szintkülönbség. Na pont az hiányzik még nekem,alföldi gyereknek egy 2-3 ezer méter szintkülönbség egy 25 km.-es túrán!!! Kiértünk egy nyitott útra, balról völgy, jobbról hegy de maga az út már nem ez erdõ sûrûjében hanem Nap sugarainak kitéve folytatódott. Kezdett melegünk lenni, a folyadékunk még tartotta magát de egyre sûrûbben nyúltunk hozzá. Beértünk Magyarpolányra itt már csak meg kellett találjuk a Kálváriajárás ellenõrzõ pontot. A faluban haladva balra fent egy kis templomot pillantottunk meg, még felnézni is fájt! Ahogy baktattunk tovább poénból elsütöttük hogy de jó lenne ha oda még fel kellene mászni, hát bejött, a térkép azt jelezte hogy oda bizony fel kell menni! Egy éles balkanyart ejtve egy hosszú lépcsõsort találtunk magunk elõtt, ha egy kicsit meredekebb lett volna hanyatt estem volna maikor felnéztem a tetejére ! Hát szerintem a 40% emelkedõ lehetett, és ha jól számolta Emese 179 lépcsõfokból állt! Kétszer álltam meg pihenni mire nagy nehezen felvergõdtem a tetejére!!! Elõkerült a következõ ellenõrzõ szám is (7419526) amit mindenki felvezetett az itinerre (az én itinerem Gyula kezelte egyébként,mert a rövid gatyámon nem volt zseb hogy el tudjam rakni, innen köszönöm neki ) A kis templom elég pofás volt,nagyon szépen rendbe volt tartva kívül-belül! Az ajtaja nyitva volt csak egy rács volt rajta az elõtérbe be tudtunk lépni szétnézni. Feltûnt hogy két kötél lóg a magasból és mint egy gyerek elkezdtem cibálni õket! A harang kongani kezdett, közben kiabáltam hogy tûz van (még jó hogy csak mi hallottuk!! :-P ) Nagyon szép volt innen a kilátás!

Összeszedtük magunkat és lelépcsõztünk, majd irányba vettük a következõ ellenõrzõ pontot a Csurgó-sziklát! Magyarpolányba leérve egy sarki vendéglõben ismét szegedi diákokat véltünk felfedezni (Deák Szeged) feliratos pólóban volt egyikük!!! Baktattunk a nagy melegben míg ki nem értünk a faluból. Itt ballra egy löszfal magasodott benne sok-sok parti fecske fészekkel. Némi erdõs rész következett ahol a fák lombjai takarták az utat, ott iszapszerû sár volt,de ez nem tartott sokáig hamarosan megint nyílt terepen baktattunk. Kilométereken keresztül árnyék nélküli táj következett, nekem elfogyott a folyadékom és Gyula izotóposát szlopáltam. Elértünk egy füves területre ahol vagy ötven tehén legelt szabadon, ahogy megláttak minket ijedten bámultak,majd amikor közelebb értünk, pánik szerûen spuriztak el az útból! Vicces volt látni az ijedt-bamba pofájukat! A rájuk vigyázó gulyást megkérdeztem mennyi van még Farkasgyepûig, mire meglepõdve mondta hát addig még nagyon sok….mire mondtam hogy hát ezt akkor kár volt megkérdezni! Emese is kezdett besokallni, Krisztián is szenvedett a térdével és Józsinak is kiújult a térdfájása. Gyula az mintha most indultunk volna el úgy szelte az utat, én meg a folyadékom elfogyása utáni sokk miatt azt sem tudtam mi a szitu! Kezdett a talpam jelzéseket adni hogy a kétszeri cipõ ronggyá ázás után a 120 kg.-os súlyom már nem kívánatos teher volt számára…. Egy éles jobb kanyart vettünk a tarló közepén egy szalag jelzés unszolására, majd egy vadkerítés kapuján átjutva ismét erdõben baktattunk,egy erõs lankán ereszkedtünk lefelé amikor is egy terep biciklis jelent meg mögöttünk,erõsen a fékezve ereszkedett a sáros ösvényen. Félre álltunk neki ami azért megkönnyítette számára a haladást! Ismét a Köves-patak állta utunkat, aminek a túlpartján egy pár tûnt fel a bokrok közül, tõlünk balra, nem kis meglepetésünkre!! Mondom ezek meg hogy arról jöttek,remélem nem tévedtünk el, de mint kiderült õk a 25 km.-esen indultak és itt csatlakozott egymásba a két túra! Pár száz méter után beértünk a Csurgó-szikla ellenõrzõ ponthoz, ami egy tényleg nagyon szép hely! itt kaptunk házi bodza szörpbõl készült folyadékot ami nagyon jól esett, valamint fehér csokiba mártott müzli szeletet. Itt kb. negyed órát idõztünk és hát itt láttuk egy csodát!!! Négy,talán katona gyerek lehetett (mindenki terep mintás gyakorló alsóban) és volt velük egy Istennõ!!! Szó szerint tátva maradt a szám (szánk) amikor megláttam (láttuk) ! Valami förtelmeseniszonyatbrutálisgyönyörû feneke volt, amit az ember talán évente egyszer lát!!! Nem feltûnõen de kocsányokon lógó szemekkel bámultam ki a fejembõl!!! (és ez nem vicc!!!!) Pillanatnyi elmezavarom lassan az enyészetbe veszett, pláne m hogy volt még hátra több mint 4 km.-ünk . Mondjuk a sziasztok búcsúszóra nem sok reakció volt,minden ott tartózkodó hipnotizálva volt szerintem!

Egy nagyon szép erdõs rész következett ,majd egy derékszögû ball kanyar után nem sokkal jött egy derékszögû jobbos is. Itt már azon tanakodtunk hogy mennyi lehet még hátra,mert az idõnk fogytán és még nem látjuk a végét!!! Olyan kilenc-kilenc és fél órája jöhettünk de a civilizáció legkisebb jelét sem láttuk a minket körbe vevõ hegyek és erdõ miatt! A túra szintideje viszont (10 óra) vészesen közeledett!!! Krisztián GPS-e jelezte hogy alig pár száz méterre tõlünk jobbra ott van Farkasgyepû de ez nem nyugtatott meg minket mert még mindig hegy és erdõ vett körül minket. Gyula már kb. 50 méterrel elõttünk járt és kereste a faluba bevezetõ csapást. Nagy megkönnyebbülésünkre a hegy eltûnt a jobb oldalon és háztetõk sorakoztak fel helyette! A faluba beérve én le is maradtam mert a talpam rendesen sajgott már. A faluban tettünk egy balost majd az utca végére kiérve Gyula két hüvelyk ujját felfelé fordítva jelezte hogy látja a célt, az utca végére kiérve nyugtáztam a tényt hogy alig 200 méter választ el minket a céltól! Beérkezésünk után megkapta mindenki az oklevelét és a kitûzõt! Végül is 9 óra 40 perc alatt teljesítettük a túrát ami a sérüléseket figyelembe véve jó teljesítmény! Némi tisztálkodás után fejenként betoltunk 3-3 sört ami a folyadékvesztést figyelembe véve nem esett rosszul! Józsi fröccsöt kért amit meg is dicsért. Mint utólag kiderült én összeszedtem 3 kullancsot, 1-1 a két térdhajlatomban volt míg 1 a bal combom tövében. Krisztián is talált magán 2-t a combjában, a többiek potyautas nélkül megúszták!

Mindent egybevéve a túra jó hangulatú volt, remek szalagozással, ha az nincs borítékolható hogy nem sikerül a túra!!!! Köszönjük a CATS egyesületnek a túra színvonalas lebonyolítását, szerintem tuti hogy találkozunk még velük,pláne hogy kiderült a kempingben a szinten õk voltam a szomszédjaink! A Csurgó-sziklánál feltûnõ Istennõnek pedig üzenem minden tiszteletemmel hogy gyönyörû és tartsa meg jó ,,formáját” !!!

Valamint köszönöm túra társaimnak: Bakodi Emesének, Varga Krisztiánnak, Sipos Gyulának és Fekete Józsefnek a jó társaságot!