2014 11 08 Öreg-Kõrössy túra 27 Km.
Ez hazai pályán rendezett túra, mindig jó, nem kell korán kelni,ismerõs a terep nehezebb eltévedni! J Krisztiánéknál volt megbeszélve a találka, Kb. 06.30-kor értem oda, a rajt innen még Kb. 20-25 perc gyalog. Igazán jó túra idõ elé néztünk,alig 10-15 fok lehetett,kicsit borult, kicsit szeles idõ. A Tisza partjára érve már láthatósági mellényes rendezõk tûntek fel,beszélgettek,nevetgéltek. Az ártérbe leérve sûrûsödött a levegõ,a túrázók egy része már elrajtolt, mi komótosan kitöltöttük a jelentkezési lapot, majd a nevezési díj befizetése után megkaptuk az itinerjeinket. Szépen lassan összeszedtük magunkat és elindultunk, Kb. 6-800 méteren keresztül közvetlen a Tisza partján mentünk az üdülõk között, majd a Sárga szabad strandot még el nem érve balra kanyarodva felmentünk a töltésre és megkezdtük a végeláthatatlan kacskaringós túránkat. Pár héttel korábban csináltuk meg az Ember a gáton éjszakai túrát és akkor igen hosszúnak tûnt a sötétben némely szakasz, aminek az okával most szembesültünk, de errõl kicsit késõbb! Nyüzsgött a töltés rendesen, ameddig a szem ellátott túrázók és kutya sétáltatók lepték el. A tápéi téli kikötõ mellett elhaladva régi képek ugrottak be amikor még itt lógattam a damilt naphosszat, zsákmányra várva több-kevesebb sikerrel. Hamarosan feltûnt a tápéi komp lejárata, ahol annak idején át-át jártunk ugyancsak lógatni a damilt és csak úgy biciklizni is. A távolban a töltés tetején ismét feltûnt két láthatósági mellényes rendezõ, az elsõ ellenõrzõ ponthoz közeledtünk. Megkaptuk a pecsétjeinket és kaptunk 1-1 csomag ropit is,ez az ellenõrzõ pont volt a 6 Km.-es táv fordítója, tehát 3 Km.-nél jártunk. Nem idõztünk sokat, meg is indultunk a következõ ellenõrzõ pont felé, ami az autópálya híd tövénél várt minket.
1-2 ismerõst is felfedezni véltünk,kollégákat más túrákról már ismerõs arcokat. Jó volt látni,hogy nem csak mi vagyunk szinte állandó résztvevõi a helyi túráknak. Két kollégánk is feltûnt a résztvevõk közt, mindketten futva eredtek neki az általuk választott távnak. Egy makói ismerõs is repesztett a töltésen és egy pár akik ismerõsek voltak még a magyarkanizsai valamint az ember a gáton túrákról, egy lánypáros magasabbik tagja is az utóbbi túráról. Szóval szedtük a lábunkat és közben beszélgettünk. Nem túl megerõltetõ tempóban, de mégis haladva lassan feltûnt a távolba az autópálya híd, ebbõl tudtuk, hogy megérkezünk lassan a 6. Km.-hez, ami a 12Km.-es táv fordítója volt. Az itteni pontõrök ásványvízzel vártak minket,amit mivel a táv elején voltunk semelyikünk nem igényelt, minek cipeljük. Megkaptuk a pecsétjeinket, majd a pontõrök mutattak,hogy jobbra az ártér felöli oldalról kerüljük meg a híd lábát, majd addig menjünk amíg újra nem találkozunk pontõrökkel.
Miután elindultunk, észleltük,hogy a híd alatt átérve elfogyott az út,ami nem olyan nagy baj,csak hát ha ballról kerültük volna meg,akkor aszfaltúton tehettük volna mindezt. No sebaj, felkapaszkodtunk a gazos töltés oldalon és ismét úton voltunk. Most jött el az a szakasz amirõl az elején szóltam,hogy sötétben hosszúnak tûnt! Na hát ez nem csak hosszúnak tûnt, hanem hosszú is volt! Ballra pillantva már láttuk Algyõ házait , viszont oda eljutni,majdnem úgy lehetett mintha (kis túlzással) egy ohm jelet jártunk volna be. Légvonalba szinte érinteni lehetett volna a házakat de az odáig megtett út a töltése szerintem a duplája lehetett. Olyannyira elkanyarodott a töltés,hogy a Dóm ikertornyai ballra kissé elõttünk volt,holott induláskor még teljesen mögöttünk helyezkedett el. Itt már szembe feltûnt pár futó, akik már visszafelé jöttek a 27 Km.-es táv fordítójától. Gondoltuk, hogy már nem vagyunk messze….gondoltuk…. Jobbra a Tisza csordogált csendben, ballra az algyõi gázmezõk mellett araszoltunk. Algyõre beérve egy kutyaiskolára lettünk figyelmesek, a blökik és gazdáik akadály pályákon és különbözõ játékos feladatok leküzdésén ügyködtek. Néhány katonai jármû is oda volt állítva, gondolom megtekinthetõ tárgyként. A töltés itt egy majdnem derékszögû kanyart írt le jobbra majd Kb. 150 méter megtétele után ballra. Innen már láttuk a láthatósági mellényes rendezõt. Igen, ez csak egy útjelzõ pont volt,itt ballra letértünk a töltésrõl és Algyõ elsõ merõleges utcáján lekanyarodtunk jobbra, majd pár száz méter után ballra az utca ellenkezõ oldalán ismét egy pontõr állt aki a ballra merõleges utcába tessékelt minket. Azt hittük, mindjárt odaérünk a fordítóhoz, ami egy általános iskola volt. Hát vagy 2-3 Km. után érkeztünk el a fordítóhoz, szembe egy stáb tûnt fel kamerával és vette ahogy közeledünk (mint kiderült a szegedi városi TV volt) . Közben két suni az után érdeklõdött,hogy van-e nálunk ragtapasz, mert az egyikük talpát feltörte az új cipõ. Szinte mindig van nálam ilyesmi, de most amikor kellett volna, nem hoztam magammal. Megérkeztünk tehát a fél távhoz, ami szemmel láthatólag egy új építésû gyönyörû iskola volt! Még Szegeden sem tudnék most ehhez hasonló szép új iskolát mondani! Ahogy beléptünk az aulába, egy terülj-terülj asztalka várt minket, rajta 3-4 féle házi sütésû édes és sós sütemény, valamint gyógytea és ásványvíz. Megkaptuk pecsétjeinket, majd nekiláttunk kóstolgatni a terítéken lévõ választékot. Én személy szerint kétféle sütit, egy túrós tésztájú édes lepényt és egy sós kiflit kóstoltam meg,ami mindkettõ nagyon jó sikerült (köszönjük az ügyes elkészítõknek) ! Közben sorra érkeztek a túrázók és mindenki jóízûen falatozott.
Lassan összeszedtük magunkat és vissza indultunk a célba azon az úton amin idefelé is jöttünk. Egy templom mellett jöttünk el ahol épp egy esküvõ volt, ez csak azért érdekes,mert ahogy bandukoltam Algyõn az aszfalt úton, egyszer csak mellém állt egy autó! Elõször azt hittem,hogy valami helyi vagány aki be akar zavarni a járdára, de mint kiderült egy kolléga volt az, Bozont, aki esküvõkön szokott maszekba fényképezni. Lehúzta az ablakot és vigyorgott, hogy elvigyen-e minket?! Mondtuk,hogy köszi de épp túrázunk és gyalog szeretnénk megtenni a hátra lévõ Kb. 12-13 Km.-t. Érzelmes búcsú után visszarázódtunk a valóságba és a negyed órás autós út helyett a majd 3 órás út leküzdésére koncentráltunk. Visszafelé sem történt túl sok, azon kívül,hogy még az autópálya híd elõtt pár száz méterrel elkapott minket egy igazán heves zápor! Alig 5 percig esett,pont arra volt elég,hogy a felvert por sárként jelenjen meg a nadrág száron és a cipõn. Persze most az aszfalt úton kerültük meg a híd lábát és nem a gazban botladoztunk! J A pontõrök be voltak húzódva az autójukba, de látva érkezésünket, becsületükre legyen mondva kiszálltak. Kérdeztem tõlük,hogy nyomnak-e pecsétet visszafelé is,de a nemleges válasz után mondtam nekik,hogy ha már kiszálltak most kérnék egy ásványvizet,amit majdnem teljesen be is lõtyõltem! Emese és Krisztián közben a töltés aljában megjelenõ tehén csordát bámulta,amiket egy terelõ marha pásztor és három kutya sanyargatott a helyes irányba. Hol a tehenek farkán, hol a tehenek szarvára kötött kötélbe kapaszkodtak a kutyák. A pásztor szavakkal irányította a kutyákat, amiknek ha azt mondta,hogy : ne azt hanem a másikat, akkor az addig nyúzott tehenet otthagyva egy másiknak estek neki és terelték a megfelelõ irányba. Szerintem nem volt köztük bika, mégis az egyik folyamat a többi hátára ugrált mellsõ lábaival és próbált velük párosodni anyányi csöcsökkel! J A cipõ amibe voltam, most volt rajtam elõször,meg is éreztem, mert szúrt mindkettõ talpam. A vízhólyag újra velem tartott az utolsó 6-8 kilométeren, vagyis csak a cél elõtti Kb. két kilométerrel éreztem,hogy kifakad az egyik,majd rá pár száz méterre a másik. Hát eddig se diktáltam a végére valami veszett tempót, de innentõl kezdve 12-14 perc/Km.-el haladtam L Még így is több mint egy órával szintidõ elõtt értem be, Krisztiánék ráadásul 5-10 perccel korábban. Beérkezésemkor sokan a halászcsárda halászlevét szürcsölgették. Miután megkaptam az oklevelet, úgy döntöttünk,hogy mi nem halászlevet rendelünk, hanem sört, ill. Krisztián ásványvizet, mert éjszakára ment dolgozni, én és Emese pedig sört kértünk! Mindent egybe véve, kevés kihívással jellemezhetõ túrán voltunk túl, ami jól meg volt szervezve, eltévedni szinte lehetetlen volt, és az ellátás is megfelelõ volt!
Köszönöm túra társaimnak Bakodi Emesének és Varga Krisztiánnak a jó társaságot! |
