Pőstyén állomásáról látszódik a Verébnél nevű kocsma (kép). Bent találkoztam N. Lajossal, aki Nyitrán volt a vezetőnk. Regisztrálásnál a nevet és a táv hosszát kellett bemondani és az asztalon pénzt lehetett hagyni. Itinert nem adtak, valószínűleg ezért várt meg Lajos a Vág előtt. Együtt mentünk a Havran (holló) kocsmához. Egy csoport jött ki és írták a neveiket. Mi meg be reggelizni, meleg levest. Majd mindketten elégedetten távoztunk.
Az úton a szlovák tudásáról kérdeztem, a Facebookon ételről olvasott és a kérdés előttünk volt: kapunk-e igazolást a túráról. Közben átkeltünk V alakú árkon. Mögöttünk meg mondják, tovább menve nem kell ilyen durva lejtő-emelkedőn átjutni. Nagyjából félúton étellel, teával meg pálinkával kínáltak. Jobbról erdő, balról délkelet Svrbice (Szerbők) felé nyitott a terep. Utána volt a csúcs, amire nem lehet felmenni. Aztán a Tepličky (Fornószeg) országútnál fordult a kocka. Ő ment elöl, én meg maradoztam mögötte. Már a panzióba is beért, mire a lejtőn szaladtam a Jašter-ig (= gyík, az épületen). Igazolást adtak. Lajos a buszra várt, nekem meg most kezdődött az akció a rossz irányba indulással. Az úton balra kellett volna menni Galgócra, én meg jobbra tartottam a kerékpáros úton. Vissza nem volt kedvem menni Be a földútra a szövetkezet mellett el és átvágni az eredeti útra. Hamarább kezdtem a rövidítést, így szembe találtam magam a Galgóc-csatornával. Keskeny, mély árok 40 x 40-es betonlapokkal kirakva. A két szélén és a lapok hézagai között kinőtt tüskés bokrokkal védi az átkelést, Néhány tüskére akadva sikerült lejutni az árokba. Jobb karommal elhajlítottam az előttem lévőket, bal kezemmel megfogtam egy szálat segítség gyanánt. Jobb láb az árok oldalára és lendülettel ki. A nadrág megúszta némi karistolással, bal tenyerembe viszont 3 tüske vájt lyukat. A jobb alkarom teljes hosszában kaparás lett, vér nélkül. Eljutottam a rendes útra és négytagú csoporthoz kapcsolódva érünk az állomásra.
A kerékpártúrát inspirálás végett említem: Malebná cesta popri Váhu, vagyis Festői Út a Vág Mentén. Štrba-ról (Csorba) indul és Komáromban végződik. Néhány nap éjszakáját mindig a Vág menti állomásokon alvó kocsiban töltöttük Az első nap jutottam el a Vág két forrásához, meg a Királyhegy csúcsára (1983. július 30). Képen: a kerékpáros brosúrák, a túránál kinyitva és a kapott zászló ((ZC I. ST.) zápočtová cesta prvého stupňa = elszámolható út (évi km-ekbe), első fokozat (gyenge))…...A kör alakú zászlót hivatalos tömegrendezvény keretében, két 160 km-es túra a csúccsal együtt. Nem hivatalosan hazulról a Szitno és vissza 170 km fölött is abszolválva 1984. október 4. Akkor hét csúcsra lehetett feljutni, de 15 volt a tervben. Ekkor tudatosult bennem Szlovákiát kinőttem, messzebre kell tekintenem…... A Húsvét-sziget kőfeje kartonlapokból másolóval készítve.
|
