Csárda Túra Road
Komárom nincs egyórányira, a pesti ember a tõle telhetõ legjobb idõt jósolja, a 85 km pedig épp annyi, amit biztonsággal bevállalhatok az újrakezdõdõ alapozási idõszakban. Három hete nem hajtottam a kétkerekût, így visszafogott teljesítést tûzök ki magam elé.
A reggel napsütéses, de hûvös, így késõbbre tervezem a rajtot. A lakótelep közepén kissé nehezen találom meg a rajthelyet, de a nevezés már gördülékeny. A falitáblán már Road 90-es táv szerepel, de ez azért nem rettent vissza. Az itiner semmilyen távadatot/szintkülönbséget nem tartalmaz. A kicsinyített térkép sem könnyen böngészhetõ, de autós térképet mégsem viszek magammal. Mindenesetre 8.22-kor elrajtolok.
Kelet felé rögtön átkeltünk a Vág felett, hogy aztán a dunaparti síkon tekerhessünk az 1. ep-ig, Patig. Az út remek, az enyhe ellenszél nem tud megfogni. Nem erõltetem a tempót, nem szeretnék 50 km után kipukkadni, de így is meglepõen jól haladok. Jó ideig nem ér utol senki: a gyorsak talán késõbb indulnak. Az elsõ csárda, a "Patika" nincs nyitva, elõtte kapunk pecsétet.
Pat után nem sokkal É-ra fordulunk eltávolodva a Dunától. Marcelházán nagyon figyelni kell a térképet, hogy megtaláljam az elsõ frissitõt és a következõ pecsétet, de szerencsére jókor fordulok, néhány bizonytalankodó is jön utánam. Egy-két falat, el ne fogyjak, majd hullámvasutazás következik Madarig a szembeszélben. Csoportba szorulok. Annyira nem vagyok gyors, hogy elhagyjam õket, mögöttük meg lassú a tempó, így pihenek egy ideig. Madaron nem ismerném fel a kocsmát -olyan mint egy megszûnt Áfész bolt-, de szerencsére a tömeg biztosan navigál.
Komáromszentpéterre egy még keskenyebb összekötõ út visz, kicsit rázósabb, mint eddig, de magyar viszonyokhoz mérten így is remek. Szép lassan és folyamatosan csaljuk a magasságot, nem fárasztó, és Szentpéterre már úgy gurulok be. Perbétéig újabb néhány, de már meredekebb hullám lassít, az elsõn egy jó erõben levõ kollega úgy porzik el mellettem, hogy a következõ dombon már nem is látom. Én nem ugrok be, ugyanazt a könnyû tempót tekerem, továbbra is meglepõen gyorsan fogynak a km-ek. Újabb kellemes gurulással érek be Perbétére, ahol épp csak pecsételek. A kocsma itt is a Hlavna ul-n van, ahogy mindenhol, és tényleg a fõút mellett találhatjuk. Egy perc múlva mehetek is tovább. Innen végig teljesen egyedül, csak a legvégén kerül látókörbe (rövidtávos) túrázó.
Perbéte után az 509-es fõútra kell fordulni: sima, mint egy versenypálya, és már hátszél támogat, hipp-hopp felgyorsulok, közben energiapótlásként Sport szeletet bontok, de elügyetlenkedem: fele az aszfalton landol. Nincs szívem otthagyni, mentem, ami menthetõ. Mire újra felgyorsulok, vége a rövid szakasznak, Gyalláig újabb hullámvasutazó mellékút következik. Közeledik a vége, egy kicsit merek emelni a tempón, látszik, hogy emelkedõ sem lesz már. Közben felidézem amatõr ornitológus múltamat. Az út menti fákon sordély, az úton sárga billegetõ, egy magasabb fán egerészölyv ül, és mindenfelé mezei pacsirták énekelnek. Gyallán széles fõút fogad, itt sem kell attól tartani, hogy leszorítanak az útról. És egyáltalán: mindenhol békés vasárnapi hangulat fogad. Gyalla után figyelem az itinert, ezért nem tévesztek. Az elsõ kiágazás jobbra Imelyre visz, kicsivel utána a következõ már Martosra. A helységben már nincs ilyen szerencsém: az elsõ kocsmából továbbküldenek, a megfelelõt viszont nem is olyan könnyû észrevenni, elhajtok mellette. A helyiek segítenek végül megtalálni a frissítõ állomást. A nápolyi mellé hûtött Cappy-t választok, mert ez is jár ám! Épp jókor - meleg van már, idelis a tekeréshez, a felsõtõl is szabadulhatok.
Martostól megváltozik a táj képe is. A Nyitra folyó és számos mellékága, vmint csatornák szabdalják a tájat, horgászszívem igencsak megdobogtatja. Martos után hajthatunk egy rövid szakaszon az eddigi legrosszabb úton is, hasonlít a régi M7-esre, de nem kell sokáig döcögni rajta. Káván búcsút tartanak, de nem idõzök, közel a cél, kicsit emelhetem a pulzust. Káva másik végén szépen felújított, rendezett környezetû kápolna álldogál. Ez igen, Szlovéniában látni erre remek példákat. A szél már újra akadályoz, ahogy a Vág töltésére rákanyarodok, de nem lassíthatok, a célig már nem állok meg. A Vág túloldalára ugyanazon a hídon juthatunk, amin reggel ellenkezõ irányban gurultunk.
3h 24'-cel a rajt után újra a volt óvodaudvarban vagyok, elégedetten. Egy percig sem küzdöttem magammal, ehhez mérten idõben érkeztem. A tekert átlag 27,0 km/h, 86, 9 km távot mértem. A leggyorsabb versenyzõnek 2h 23'-ig tartott ugyanez, miután végzett a rövidtávval.
A rendezésre nem lehet panasz, szinte minden patent. Hibaként csak az ep-k nem megfelelõ kijelölése merülhet fel, nincsenek feltûnõ bólyák. A két frissitõállomáson nápolyi és Cappy. A célban nagyon szép jelvényt kapnak a teljsítõk. Emellé tombolaszelvény jár, számos ajándékot sorsolnak. A fõnyeremény egy alu váz, de emellett gazdára talál sok-sok bor, térkép és egyéb hasznos dolgok. Gratulálok a rendezõknek!
|
