Túrabeszámolók


Egyeskő 60

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2013
VandorcsillagTúra éve: 20132013.10.17 14:19:29
megnéz Vandorcsillag összes beszámolója



Milyen volt?


Ha szõke csajosan akarok nyafogni azt mondom: hideg, csúszós, cipekedõs. A nyári túracipõmben végig vizes volt a lábam, 2 napig fájt a vállam a nehéz hátizsáktól. 3 napig nem zuhanyoztam. Brrr!


Ha az igazat akarom mondani: gyönyörû, csodálatos, vidám, kalandos, páratlan élmény.


Hogyan is kezdõdött?


Volt nyáron egy emlékezetes EKE tábor, annak is egy Naskalat túrája, melyen részt vettünk egyesületünk (Börzsöny Természetbarát Hegymászó Egyesület) elnökével és egyszerûen elvarázsolódtunk. Ide vissza kell jönnünk!!!


Az elhatározást tett követte és egy 6 fõs kis csapattal nekivágtunk az október eleji hosszú útnak. Elsõbálozókként ezernyi kérdésünk volt a rendezõk felé, amire mindig türelmes, kielégítõ választ kaptunk. Hogy mindjárt jól meg is nehezítsék a dolgunkat, havat rendeltek nekünk. Nem is keveset. Szerencsére az utazásunkat ez nem befolyásolta. Csütörtökön délután indultunk és az elsõ éjszakát Marosvásárhelyen töltöttük egy igen szép vendégházban.


Egy kiadós reggeli után ismét autóba ültünk és Segesvárt vettük célba. Sétáltunk a gyönyörû városban, kattogtak a fényképezõk szorgalmasan. Folytatván utunkat immár Csíksomlyó felé, egyszer csak feltûntek a hegyek. Hoppá! Bizony-bizony mindegyik fehér hósipkába öltözött. Húha! Izgalmasnak ígérkezik! J Megnéztük a templomot kívül-belül és végre irány Menaság! De jó volt megérkezni. J Kedvesen, barátságosan fogadtak minket és mivel majdnem elsõk voltunk, a legvastagabb szõnyeget is sikerült lestoppolnunk a közös szálláson.


Hamarosan mehettünk is át a faluházba, gyönyörködni a szép kiállításban. Én már másodszor részesülhettem ebben az élményben, de mindig csodálattal hallgatom Veronka elõadását. Azután a templom. Most is lenyûgöz, akárcsak nyáron. J Majd filmvetítés és „de jó, hogy újra látjuk egymást” örömünnep következik. J Ez bizony jelentõsen megnehezíti a másnap hajnali felkelést. De nem bánom, hiszen alig várom, hogy a hegyek között legyek. Társaimmal szinte utolsónak indulunk, hagyjuk, hadd tapossák le elõttünk a havat. J Engem megvisel a hó, a csúszós terep, szétszakadunk. Én mindig középre kerülök, két gyorslábú fiú messze elõttem, a többiek mögöttem. Persze látótávolságon bõven túl. Nem nagyon szeretek egyedül menni, mert eltévedõs vagyok. Most azonban csuda jól esik. A kitaposott nyomokon elvéthetetlen az út és nincs kedvem alkalmazkodni sem. A rendezõk fényvisszaverõ jelzéseket tettek a fákra, ami szintén sokat segít. Gyönyörködöm a tájban, a szikrázó hótakaróban és átjárja a szívemet a boldogság, hogy igen, újra itt lehetek! J Itt ahol minden olyan hihetetlenül szép, ahol kedves, barátságos, rendkívül szorgalmas, értékes emberek élnek. Egy nyelvet beszélünk, mégis néha gondolkodóba ejt, mit is mondanak. J Szeretem ezt a tájat, az itt élõ embereket. Jó itt lenni!


Az ellenõrzõpontokon a táborból megismert kedves túravezetõk fogadnak. Néhány hazai társsal kerülgetjük egymást, de alapvetõen egyedül haladok. Feltûnik a Szépvízi tározó. Kedves emlékeket juttat eszembe. J Milyen más innen fentrõl…


Különösek a jégképzõdmények. Le kéne fotózni, de nincs idõ, haladni kell. A cipõm teljesen átázott, a lábujjaim majd megfagynak ha megállok. Húzza a vállam a nagy zsák. Kárpótol a látvány. Végig, mintha a legszebb karácsonyi képeslapokat nézegetném. Havas csúcsok, fenyök vastag hóruhában. Elérkezem az utolsó pontra. Bartalis Laci kedvesen fogad. Innen már nincs sok a táborig. Igen ám, de jó nagy lejtõ jön. Megunom a csúszkálást és nagyrészt nadrágféken teszem meg. J Jó lenne már beérni, mert nincs rutinom a sátorállításban és sötétben nehezebb lesz. Már nagyon nehéz a zsák. Egy alkalommal földhöz vágom: „holnap te cipelsz engem” felkiáltással. Ám hamarosan jönnek mögöttem. Szégyellem a puhányságom J, így  gyorsan megiszom a maradék teámat és újra hátamra veszem a málhát. Most már nem állok meg a célig. Óriási meglepetésemre már áll a sátram! J A gyors lábú fiúk felépítették helyettem. Nagy kõ esik le a szívemrõl. De nagyon elkezdek fázni. A rendezõk beengednek a kis kalyibájukba ahol áll egy meleget adó kályhácska. Huh, de jól esik rátenni a talpaimat. J


De a reggel… Kb. mínusz 10 fok. A sátrat vékony jégréteg borítja. Pazar látvány ahogyan ébredezik a Napocska. Felé fordulok és egy dalocska formálódik át a fejemben:  „Süss fel Nap, fényes Nap! Hegyek között egy kis Csillag majd megfagy.” Nekigyûrkõzöm a sátor lebontásának. Nem kis feladat. Próbálom két ujjal fogni, óvatoskodni minél kevesebbet érjek hozzá. Rá kell jönnöm, egy megoldás marad. Összeszorítani a fogam és mielõbb belegyömöszölni a zsákjába. Utána percekig nem akarom elõvenni a kezem a zsebembõl. J


Megint sikerült majdnem utolsónak elindulnunk. A táj már nagyrészt ismerõs a táborból. Igaz, akkor ragyogó napsütés volt és jó meleg. Bár, most sem fázom. Elbûvöl a táj szépsége. Kondra kereszt, Naskalat, Öcsém, Terkõ nyereg. Milyen jó újra látni! J A zsákom sem nehéz már annyira. A sok felesleges kaját szétosztogattam reggel. 20km-t már akár étlen-szomjan is kibírok. Azért megviselt a kevés alvás, a cipekedés. Mariann észreveszi, hogy szenvedek a csúszós terepen és felajánlja egyik botját. Életmentõnek bizonyult. J Az utolsó ponton megint Bartalis Laci fogad egy Balaton szelettel. Jót mosolygok rajta. J Inkább házi csokit ennék. J Alig hiszem el, már csak 6 km van hátra. Gyorsan elrepült az idõ. Az már semmi. Gondolom én… Továbbállok és nicsak, viszonylag friss medvenyomokra hívják fel a figyelmem. Hatalmas tappancsok… Nagyon tetszik. J Az már kevésbé ami a hosszú emelkedõ után fogad. Brutál meredek, végeláthatatlan lejtõ, cipõnyomnyi csúszós ösvénnyel. Tériszonnyal még lepillantani is szörnyû. Leülök egy kisebb sziklára és biztos vagyok benne, hogy én itt most meghalok vagy megesz a mackó aminek a nyomát láttam. Egy idõ után hangokat hallok, de körbenézni sem merek, nemhogy megmoccanni. Három túrázó érkezik. Elhaló hangon kérem, segítsenek valahogy lejutni. Nem probléma számukra (de irigylem Õket). Egy elõttem, egy mögöttem, egy néha mellettem. Már a tudat, hogy körülöttem vannak is sokat segít. Nagy nehezen lemászok. Ahol már enyhül a meredekség kapok egy segítõ kezet. Majd kitöröm az ujjait, de hõsiesen állja a megpróbáltatást és menti meg a seprûket a velem való veszõdéstõl. Végre feltûnik Egyeskõ. Ó de gyönyörû, tiszteletet parancsoló, olyan büszke nagy darab szikla. J Elgyötörten de nagyon boldogan érek célba. Megtapsolnak! J A menedékházban finomságok az asztalon, a kályha azonban csak langyos. Próbálok melegedni, de jobban járok ha kimegyek a Napra. Úgyis ott az élet! J Mindenki boldog, mosolyog, meséli az útközben szerzett élményeit, míg az oklevelek elkészültére várunk. Az ügyesek meg is másszák Egyeskõt. Nekem a látványa is elég. J Majd nyáron, ha nem lesz havas.


Egyenként szólítanak bennünket az oklevél átvételére. Mindenkit megtapsolnak, örülünk a sikernek, a szép túrának. Az oklevél is gyönyörû. Rovásírással is rajta van a nevünk. Ez különösen elnyeri tetszésemet. J Megköszönjük a rendezõk fáradságos munkáját és elindulunk Balánbánya felé. Emlékszem nyárról, hogy itt is meredek lejtõk jönnek. Megkérem megmentõmet, hogy segítsen itt is a lejutásban. Társaim már türelmetlenül várnak. Hosszú az út hazáig. Gyors átöltözés, búcsúzkodás, még egy sör és mielõtt elalszom a hátsó ülésen ez jár a fejemben:


Viszlát gyönyörû Patakország, viszlát szépséges Egyeskõ, viszlát kedves 3 Laci és viszlát túratársak!


Jövõre Veled ugyanitt…! J