Túrabeszámolók


Tiszaújvárosi Turista Triatlon

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2008
SzékelyvándorTúra éve: 20082008.07.15 17:20:05
megnéz Székelyvándor összes beszámolója
Tiszaújvárosi Turista Triatlon 40 avagy lazsáljunk egy kellemeset

Kerékpár: 28km
Gyaloglás: 10km
Evezés: 7km

A Rákóczi „100” és a tervezett VD115 közé, valahogyan beékelõdött, ez a nem kis igénybevételt jelentõ mix túra. Örülök is az „ÉZ 21” egy héttel korábbi etapnak, jó kis edzés volt a tiszaújvárosi 2 x 5-re.
Mivel a versenyt nem vettük félvállról, már péntek este lementünk Tiszaújvárosba.
Hajnali indítás volt :) (8-10 között), így a helyszínen pihenve jó formában neveztünk 9 órakor.
4 fõs csapattal indultunk, tudtuk hogy ütõsek leszünk…és a gyaloglás mellett csak a vizes számtól tartottunk kicsit. A rendezõség a hajók korlátozott száma miatt csúsztatva indította a számokat. A mezõny elsõ felében induló csapatok a
Gyaloglás-Evezés-Gyaloglás-Kerékpározás sorrendben indultak a második fele (ide tartoztunk mi is) pedig,
Kerékpározás-Gyaloglás-Evezés-Gyaloglás variációban ment.
A nevezésnél feltûnt a rendezõk turpissága: jégbehûtött üdítõvel, ásványvízzel, sörrel, sajtos tallérral kínálták a sportolni vágyókat. Gyanús… vajon mi lehet a szándékuk? Ezt kiderítendõ elfogadtunk mindent, és rá is jöttünk a talányra: NEM AKARTÁK, HOGY SZOMJAZZUNK. (talán olvasták mgruber idõjárás elõrejelzését :))
Megállapítottuk, hogy hátsó szándék nélkül ma már semmi sincs.
Ezzel a tudattal pattantunk nyeregbe és indultunk a 28km-es körre.
Bringás utunk jószerivel végig másodrendû gyér forgalmú közutakon vitt, így nyugodtan nézelõdhettünk és beszélgethettünk közben. Bár itt is feltûnt, hogy a szervezõk ellenünk dolgoznak:
Útvonal: Tiszaújváros-Sajószöged-Hejõbába-Nemesbikk-Oszlár-Tiszapalkonya-Tiszaújváros
Mindenhol nyitvatartó kocsmákkal …persze: idõzünk, szomjat oltunk, szintidõbõl kicsúszunk, aztán meg nem fogy a kitûzõ…résen voltunk ám, így csak két kocsmában töltöttük az idõt, és töltettük poharainkat. Ráadásul az oszlári kocsmában mûködö EP hideg üdítõvel, ásványvízzel kínálva próbált meg értékes másodperceket elvenni a szintidõnkbõl. Lelkük rajta. Elégséges folyadékpótlás után, jókedvûen kerekeztünk vissza a rajthoz, hogy kisétálhassunk a rettenetes 5 km-en a TSC vízi telepre. Már nem is emlékszem hogy, de nagy nehezen megtettük a távot és megérkeztünk a Tiszához. Az TSC vízi EP etetõpontként mûködött és az alábbi választékkal próbálta megzavarni a jóhiszemû versenyzõket:
Zsíros, margarinos, lekváros, volt még valamilyen nutellás vagy milyen kenyér, üdítõ, ásványvíz, sör, energiaital, savanyúság, hagyma…bocs, ha kihagytam valamit.
Mivel már tisztában voltunk a rendezõi trükkökkel, gyorsan választottunk, és degeszre ettük magunkat.
Itt jegyzem meg, hogy az evezéstõl tényleg tartottunk egy kicsit, mivel négyünk közül 1 fõ még sosem, 1 fõ alig, 2 fõ meg kicsit alig evezett korábban…na mindegy, a majd lesz valami alapokra építkeztünk. Négyes kenut kértünk és itt határozott élményeim voltak. Néhány éve Rómain béreltük napi x ezerért négyes kenut, amit tuti, hogy nem vízi ember öntött. Méretébõl adódóan (hosszú), nyeklett-nyaklott, fõként a feneke, és ettõl olyan instabil volt, mint egy méretes vitorlás, tõkesúly nélkül 5-ös szélben. Mégis emellett döntöttünk, mert a 2lány 2fiú összetétel és az említett rutin :) a 2x2 es evezés ellen szólt.
Mentõmellények magunkhoz vétele után vízre szálltunk és a pontõrök adtak egy kis plusz infót. A legjobb idõ 61 perc volt a vízen, a legrosszab pedig 100 perc.
Másfél órára saccoltuk magunkat, és meglódultunk.
3,5 km fel, és vissza. A visszafelé úton néztem az órámra és szóltam a többieknek, hogy húzzunk bele, mert egész jó idõt futhatunk. 60 perccel mi voltunk a leggyorsabb hajó.
Na erre azért büszkék voltunk. Kikötöttünk és újra ettünk, ittunk. Mivel a 7 órás szintidõbõl még volt bõven, (lásd Santa Maria akció) még úsztunk is egyet a folyóban. A két sráctól a kettes kajakban utólag is elnézést kérünk, de úriemberhez méltóan csak biztosra fogadunk, és a láda sört lehet küldeni a címemre. :)))
A hidegre való tekintettel fürdõcuccban sétáltunk vissza a városba, ahol a rendezõség szívélyes fogadtatása után, elfogyasztottuk az igen jól sikerült bográcsgulyást. Kifogástalan volt, köszönjük szépen!
Zárszóként bevallom, kedvenc „belsõmagyarországi” tájegységeim kicsit távolabb esnek Tiszaújvárostól, (Zemplén, Zala, Õrség…) azonban a szervezés minõsége és a rendezõség vendégszeretete jövõre is több mint elegendõ ok lesz, hogy tiszteletünket tegyük a TTT40-en.